Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-07-12 / 27. (28.) szám

Thursday, July 12, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Rittenberg Lajos A newyorki magyar kolónia egyik kiváló tagját vesz­tette el Rittenberg Lajos halálával, aki hosszabb, kin- zó betegség után, 70 éves korában szombaton, julius 7-én kiszenvedett. Rittenberg 1906-ban jött az Egyesült Államokba- Magyarországból. Tanulmányait a Chicagói Egyete­men fejezte be. író, müforditó és könyvkiadó volt és tevékenységét magyar, angol, jiddish és héber nyelven végezte. Az utóbbi öt évben az Egyetemes Jiddish En­ciklopédia átszerkesztését szervezte és ellenőrizte. Az első világháborúban altiszt volt az amerikai hadsereg­ben és a legénység számára szerkesztett újságot. Rittenberg életében haladó ügyek lelkes harcosa volt. A N. Y. Times is kiemeli, hogy “számos szervezet megalakításában vett részt, mint a magyar fehér ter­ror áldozatai országos segélyezési alapja és a Horthy- ellenes Liga.”- Rittenberg Lajos állandó olvasója volt a magyar haladó szellemű sajtónak, amelyben időnként Írásai is megjelentek. Gyászolják: Felesége Viktória, leányai Iris és Bar­bara, három nővére és három unokája. Emlékét megőrizzük. Nevét az utókor is feljegyzi. FIGYELEM, .MIAMI, FLA.! A Miami-i Lapbizottság julius 21-én szomba­ton délután 3 órai kezdettel kellemes összejöve­telt tart Mrs. Kalapos szép otthonában és kertjé­ben, 1470 N.W 24St. Miami Fia. cimea. Szeretet­tel várnak minden lapolvasót és jóbarátot, hogy megjelenésükkel is segítsék a munkás-sajtó jubi­leumának megünneplését. $3,500,000 kárpótlás Eg'r szövetségi esküdtszék $3,500,000 kárpót­lást Ítélt meg John Henry Faulk volt rádió és te­levízió művésznek abban a perben, amit Faulk az Aware Inc. cég ellen és még két másik egyén ellen indított meg. Faulk azt a vádat emelte el­Tanácsok kezdő pipázók számára Amióta az orvosok felhívták a figyelmet a ci- garettázás ártalmas következményeire, sok dohá­nyos tér át a pipázásra. Nem ritka azonban, hogy az újdonsült pipázók nem találják meg a dohány­zásnak ebben a módjában azt az örömet, ami ré­gebben osztályrészük volt. Ennek az az oka, hogy egy — Gárdonyi Gézának tulajdonított — találó mondás szerint “dohányozni mindenki tud, de a pipázás — tudomány.” Az alábbiakban Alfred H. Dunhill “The Gentle Art of Smoking” (A dohányzás nemes művésze­te”) cimü könyve alapján néhány gyakorlati ta­náccsal igyekszünk segítségükre lenni. Az uj pipa “kiszívása”. A kiváló minőségű, hangyakérpipáknál nincs szükség “kiszívásra” a többi pipánál azonban a fa anyagában levő ned­vességet és olajat előbb ki kell űzni, hogy zavar­talan legyen a dohányzás öröme. Annak érdeké­ben, hogy a pipa “fejében” egy vékony szénréteg alakuljon ki (amely megvédi a pipát az égő do­hány melegétől), az uj pipát az első hat alka­lommal nem szabad csak félig megtömni, lassan kell szivni, méghozzá szélcsendes és huzatmentes szobában, nem a szabadban. Ha ez a védő szénré­teg nem alakul ki elég hamar, a pipa fejét belül vékonyan be kell kenni mézzel vagy melasszal. Az uj pipát, mikor a dohány leégett, célszerű ki­hűlni hagyni, és csak azután kikaparni belőle a hamut. Töltés és rágyújtás. A pipát lassan, folyama­tosan, az egyes dohányrétegeket könnyedén le­nyomkodva kell megtölteni. A legtetejét nem szabad lenyomni, sőt inkább kissé fellazítani, hogy könnyen meggyulladjon. Rágyújtás előtt célszerű kipróbálni, hogy szíváskor átjön-e a do­hányon a levegő, s ha nem, inkább újra tölteni, különben sok bosszúságunk származhat belőle. — A dohányt az egész felületén kell meggyujtani, erős, szeles lánggal. Utána a dohányt nyomkodjuk le a pipa fejének szintjéig. Ha a pipa elaludna, újra rágyújtás előtt a hamut ki kell kaparni, a megmaradt dohányt újra tömöríteni, és csak az­után újra meggyujtani. Tisztogatás. A pipások környezetének legfőbb panasza rendszerint az, hogy a pipa — amikor nem szivják,, akkor! — “büdös”. Valóban: a pipa magába szívja a dohányfüstből a kátrányt, és az idővel lerakodó “szutyok” a dohányos számára is élvezhetetlenné teszi a pipát, amellett leszívása lenük, hogy tönkretették jólindult művészi kar­rierjét, amikor azt hiresztelték róla, hogy kom­munista. A pert hat évvel ezelőtt indította meg és most 11 heti bírósági tárgyalás után a fenti Ítélettel fejeződött be. Közben számos tanuvallo- má,s derített fényt arra, hogy a művészeteik terén a McCarthy szellem életbeléptetése a leg­jobb művészeket távolítja el a működés színteré­ről s megakadályozza az érvényre jutást a kultú­ra szabad fejlődésének hátrányára. Nem valószínű, hogy Faulk képes behajtani a neki megítélt összeget, de remélhetőleg ez az Íté­let hozzájárul majd annak a folyamatnak a meg­állításához, amit felelőtlen, fasisztaszerü irány­zatok, szervezetek és egyének — beleértve bi­zonyos kongresszusi bizottságokat is — használ­nak arra, hogy emberek egzisztenciáját tönkre­tegyék és a hamis “kommunista veszedelem” jel­szóval terrorfélelmet honosítanak meg az ame­rikai népben. Elítélték a békéért tüntetőket Washingtonban a Pentagon épülete előtt tün­tető békemenetelők közül tizenegyet letartóztat­tak és “áe$orgás”, valamint “veszély előidézése” vádakkal illetve, megbüntették őket. A biró a büntetést aztán felfüggesztette és az elitélteket hat havi próbaidőre helyezte, mely idő alatt ha törvényszegésen csípik őket, az ítélet jogerős lesz. Az “ácsorgás” abban nyilvánult meg, hogy a járókelőknek röplapokat osztogattak és e célból kiléptek a piketvonalból, amely a rendőrség ál­tal a számukra megjelölt helyre volt korlátozva. Ugyancsak ezzel idézték elő' a “veszélyt” is, mi­vel a járókelők közé vegyültek. így lehet a béke­tüntetést kerülő utón bűnös eljárásnak minősí­teni és a benne résztvevőkre a törvénnyel lesúj­tani. Az elitéltek 16-24 év köztiek, főleg diákok vol­tak és az ország különböző részéből jöttek. Tizen­egy államot képviseltek. egészségtelen is. Ezért a pipából a maradványt szivás után azonnal el kell távolítani, de nem úgy, hogy kemény tárgyhoz hozzáütögetik (leg­feljebb a tenyérhez!) hanem megfelelő szerszám­mal kikaparni. Az álladóan használt pipát na­ponta ki kell tisztítani. Erre a legalkalmasabb a bolyhozott textilbevonatu tisztitó drót. Egyesek ezt éjszakára benne is hagyják a pipában, ame­lyet viszont mindig fejével lefelé kell elhelyezni. Rendszeresen, kb. havonta egyszer a pipát ala­posan ki kell tisztogatni: denaturált szeszbe már­tott tisztitó dróttal a szopókát. a fejről belülről — óvatosan — le kell kaparni a szénréteget, de nem teljesen. Vízzel vagy gőzzel nem szabad pi­pát tisztítani! IDŐZAVARBA KERÜLT VŐLEGÉNY Középkorú ember ül a sakktábla mellett. Pe­pita sapka és ing van rajta. Elgondolkozva tolo­gatja a figurákat. Majd a kibicek felé fordulva mesélni kezd: Látják, ez a sakk játék. Meg kell mondanom, a sakk komoly dolog. A világon minden hires nagyság sakkozott: Bölcs Alfonz, a spanyol ki­rály, Tamerlan, Napóleon. A mi Szidor Ivanovi- csunk, annak a vállalatnak az igazgatója, ahol én dolgozom, szintén nem veti meg. Én ugyan nem vagyok se Tamerlan, se Na- leon, még kevésbé Szidor Ivanovics, de azért én is játszom, mi az hogy játszom, bolondja vagyok a sakknak. És miért szeretem ezt a játékot? Azt is megmondom: az az ember, aki ennek szenteli a szabadidejét, az nem fog az utcán részegen randalirozni, és nem veszíti el a fehérneműjét kártyán. A sakkjátékos odahaza sem duhajkodik. Mindig szolid ember marad, mert a félbehagyott játszma kombinációin töri a fejét. Egy pillanat, mindjárt eszembe jut, mikor kaptam meg a sakk láznak nevezett nyavalyát. Megvan! Azon a na­pon, amikor megnyertem egy partit a gondno­kunk ellen. A győzelem szárnyakat adott! Azon- nyomban hazavittem a könyvtárból egy csomó könyvet és brosúrát a sakk játék elméletéről. Azután nagykockás vietnami inget vásároltam. Még a járásom is megváltozott. Magam sem vet­tem észre, hogy lóugrásban lépegetek. A zsúfolt trolibuszon felajánlottam egy helyes asszonykának, hogy bástyázzuk el egymást, egy másiknak pedig, akihez véletlenül hozzáértem, azt mondtam, hogy iesztusé. Persze udvariasan. A sakkbetegség ragályosnak, fertőzőnek mu­iá | IN MEMÓRIÁM | Czotter Pál, 1956 julius. Miami, Fia. Mészáros A., 1955 julius 10, Buffalo, N. Y. Kázmér Margaret, 1955 julius 10, So. Norwalk, Cenn. Borbás József, 1953 julius 10, Newark, N. J. Wida Elizabeth, 1959 julius 12, Fairfield, Conn. Id. Nagy András, 1954 julius 12, Gary, Ind. Szó'llősy Imre, 1955 julius 12, Flushing, N. Y. Hódi Sándor, 1960 julius 11, Long Island City, N. Y. Boya Pál, 1961 julius 11, Los Angeles, Cal. Emerick János, 1961 julius 10, Lorain, O. Treitler Mária, 1961 julius, Ronkonkoma, N. Y. Kuti János, 1956 jul. 12, Bethlehem, Pa. Lévay Viktória, 1958 jul. 12, So. Bend, Ind. Nyikes Mátyás, 1955 julius 13, Detroit, Mich. Lőrincz Mihályr.é, 1951 julius 13, New York, N. Y. Berki Kálmán, 1959 julius 13, Chicago, 111. Kosotán Lajos, 1961 julius 13, Los Angeles, Cal. Medvegy Andrásné, 1954 julius 15, Long Island City. Domonkos Pál, 1958 jul. 15, Long Island City, N. Y. tatkozott, hogy megvalijam az igazat. Először a családom kapta meg a betegséget. Azután a szomszédaimat is megfertőzte a láz. Aki csak ve­lünk érintkezett, tiz perc múlva megbetegedett, és ott ült a sokktábla meilett. Versenyeket irtunk ki a lakások, majd az emeletek közt. A legtöbb esetben én győztem. Ez még jobban föllelkesí­tett. Sűrűn járt hozzám egy fiatalember, akinek sze­müvege volt, és gyönyörű, keresztCsikos nyak­kendője. A Levéltári intézet tanulója volt. Ké­sőim megdöbbenéssel észleltem, hogy nem miat­tam, és a sakk kedvéért járt hozzánk, hanem Le- nocskának csapta volna a szelet. Egyszer mindent felajánlott a lányomnak, amije volt: a kezét, a szivét és a stipendiumát. Lenocska azt mondta, hogy majd meggondolja a dolgot. Akkor elhatá­roztam, hogy saját kezeimbe veszem a fiatalok boldogságát. Eszembe jutott, hogy valamikor, egy német városkában az volt a szokás, hogy a vőlegény sakk játékban nyerte el a szülőktől a mennyasszonyát. Nagyon jó szokás! Én mondom maguknak, semmirevaló ember az olyan, analfa­bétánál is rosszabb, aki nem tud sakkozni. Fel­ajánlottam annak az egyetemistának, hogy játsz- szék le velem húsz partit. — Ha megnyeri a versenyt —mondtam neki—, magának adom feleségül Lenocskát. — Húsz partit! — szörnyülködött a fiú és ide­gesen kezdte törülgetni a szemüvegét. — Amig mi játszunk, Lenocskából vénkisasszony lesz. — Ne féljen — vigasztaltam —, nem le3z. Még csak tizenkilenc éves. És megkezdtük a házi sakkversenyt. Ez egy ki­csit sajnos elhúzódott. A fiatalember nem járt többé moziba Lenocskával. Nem maradt ereje randevúkra. Szórakozott lett, és minden szabad idejét azzal töltötte, hogy átgondolja a lépéseket és kombinációkat, hiszen ezektől függött a bol­dogsága. Lenocska olykor érdeklődött a verse­nyünk állása felől. — Közel a győzelem — mondta a fiú vidáman, —, már nincs messze a boldogság. Meg voltam győződve, hogy az egyestemista győztesen hagyja el a porondot. Mégis félbe kel­lett szakítani a versenyt. Amikor a tizennyolca­dik partit játszottuk, Lenocska férjhez ment Egy futballistához. Nem tehettünk semmit. A fiú időzavarba került. Kár! Esélye volt a győzelemre. F. Szvelov T T » V T T~T-T 'V «r-T--» T' T Legújabb magyar könyvek " ► angol nyelven ► Nagyszerű ajándék a második generáció , , részére: < , Kádár János válogatott beszédei és cikkei 1957—61 közötti időszakból ► ^ ; Socialist Construction in Hungary4 ► vászonkötésben, 358 oldal. — Ára: $1.80 , y Ugyancsak megjelent angol nyelven Boldizsár: i ► <- Hungary ► ^ , (a comprehensive guide book) i , vászonkötésben 384 oldal szines illusztrációkkal Ára: $2.40 " [ ► MEGRENDELHETŐ A KIADÓHIVATALBAN ,

Next

/
Thumbnails
Contents