Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-10-11 / 40. szám

Thursday, October 11, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD U (Csehszlovákiai riport) I. Orechová Poton. Egy szerénytelenül hosszú, fákkal szegélyezett utcán ballagok, homlokomról törölgetem az izzadságot és csendesen szidom a rosszul megszervezett időjárást. A vadonatúj is­kolaépület előtt hosszabb ideig szemlélődöm: a pedellus fecskendővel öntözi a virágágyakat, vá­rom, hátha megkönyörül rajtam s felém is irá­nyit néhány csöppet. Reménytelen eset. Ugv lát­szik, semmiféle virággal sem vagyok összeté« veszthető. Csölle Lajos titkár, akitől az imént váltam el, az egyik utkanvarban ér utói. Kerékpáron jön. Hazafutott érte, amit nem tartok bölcs dolognak, ha most meg itt jön mellettem----gyalog. Az egységes földmüvesszövetkezet telepére igyek­szünk. — Mikor építették az iskolát? — kérdem a ki­melegedett, verejtékező embertől. — A múlt évben vettük át. Tetszik? — SJép — állapítom meg —, ha a tanítás is az épülethez méltó színvonalon folyik benne, akkor elégedettek lehetnek az itteni szülők. — Bizonyára elégedettek. . . Megérkezünk a telepre. Első érdekessége, hogy már a kapuja is villanyáramra nyílik és csukódik. Ezt mindjárt látni is szeretném. A titkár bemu­tatja. — Szép — dicsérem a kaput, s nyomban eszem­be jut, hogy ezt a szót csekély három perc alatt már másodszor mondtam. Takarékoskodjunk a dicsérettel! ''Idegeneknek tilos a bemenet” — olvasom a kapu fölött. Szerencsére már bent vagyok, de az­ért felkészülök az igazoltatásra. .. II. Az igazoltatás elmaradt, ami nyilván Csölle elvtárs jelenlétének köszönhető. Ettől eltekintve én most már pontosan úgy érzem magam, mintha gyárban járnék. Sok minden kelti ezt a látszatot. Első, ami a szemembe ötlik, a tisztaság és a rend. Az utóbbi időben több szövetkezetét meglá­togattam a közép-szlovákiai kerületben, de sehol sem tapasztaltam a rendnek és pontosságnak ezt a fokát. Ne sértődjenek meg a közép-szlovákiai elvtársak, de a potoni szövetkezet telepén egyre ez jár az eszemben, milyen jó lenne egyszer ta­nulmányi látogatásra elhozni ide néhány ottani szövetkezet vezetőjét. A javítóműhelyek és a garázsok előtt kombáj­nok sorakoznak. Mintha egy kifeszitett szalag elé álltak volna fel, vagy valami parancsnok katona módra rájuk kiáltott volna, hogy “takarás”. Kija­vítva és tisztán állnak az SK-3-asok, az S-4-ek, és a ZM-330-ok, szinte olajfolt sincs rajtuk. A javí­tók és szerelők becsületes munkát végeztek. — Próbáltak volna felületesek lenni — mondja Kalmár János szövetkezeti elnök, aki időközben csatlakozott hozzánk — hiszen ők a kombájnkeze­lők is. Egyébként egy SK-3-as, egy S-4-es és egy Emag kombájn már szedi a levágott őszi árpát — fűzi hozzá, és három Ívnyi összehajtogatott, gép­pel teleirt papirt nyújt át. — Mi ez ? -— nézek rá. — Az aratás terve. Nem végleges. Nézem a tervet s azon is a már említett pontos­ságot látom. Minden embernek, minden gépnek kijelölve a helye az aratásban. — Szép — mondom (vajon hányadszor már), de miért nem végleges? — Mert az időjárás sem az. Nekünk az időjá­ráshoz, helyesebben a gabonaéréshez kell alkal­maznunk a tervet. Hiszen a tervkészítésnél nem láthattunk mindent előre. Már a kezdést is egy héttel el kellett halasztani. A javítóműhelyeket járjuk. “Bognár-műhely”, “villanyszerelőmühely”, “lakatosmühely” konfe­rálja az elnök. A másodikban bemutatnak egy villanyszerelőt, aki Bratislavában dolgozik, de munka után a szövetkezet villanymotorjait és egyéb villamosfelszerelését javítgatja brigádmun kában, örül annak, hogy segíthet — a szövetkezet hálás érte és szépen honorálja. A lakatosmühely- ben találkozunk Pőthe József gépesitővel, a kom­plex-brigád vezetőjével. Néhány hete jött meg a szepsi gépesitő-tanfolyamról. Amint később meg­tudom, kiváló szakember. Nincsen az a mezőgaz­dasági gép, amelyhez ne értene, vagy ha mégis, a legrövidebb időn belül beletanul. Robusztus, dij- birkózóra emlékeztető alakja ellentétben áll sze- rén.v viselkedésével. Amit megtudtam róla, azt ma sok mondták. Táncos József pártelnök például la- konikus rövidséggel, igy jellemezte őt: — A javítást ő ellenőrzi, s ez garancia! III. Átnéztük az istállókat, a pótalkatrész-raklárt. Varga László, a komplex-brigád munkáját érté­kelő táblázatot mutatta meg, s nekem szégyen* szemre mindent a “szép” szóval kellett illetnem, ami elvégre szép dolog, de mégis nagyon frázis izü és egyhangú... Most itt állunk az iskolaudvaron, 30—40 csi­csergő gyerek között. — Tanító elvtárs — még a szünidőben sem hagyja békén a gyerekeket? — kérdem halkan Németh Ödöntől, ő mosolyogva csóválja a fejét, majd mutatóujját magasra emeli, mire a gyerek­sereg elcsendesedik és megkérdi. — Ki teljesített ma tűzvédelmi szolgálatot a vasútnál? Két kisleány jelentkezik. — Megdicsérlek benneteket, mert tudomásom van róla, hogy egész nap a helyeteken voltatok nem kószáltatok el. Csak igy tovább! Ki lesz hol­nap a szolgálatos? Két fiú a jelentkező. — Jóska — fordul a kisebb szőkéhez Németh elvtárs —, ha tűz ütne ki, hova szaladnátok rög­tön és... lélekszakadva? — A HNL-re, ahogy csak bírunk. — Helyes. Milyen vonatot kell figyelni, Jancsi: — Gő-zö-ső-ket — feleli harsány hangon a kér­dezett s a tanító kedves, helyeslő mosollyal elbo­csátja a két gyereket. IV. — Mióta van itt ez a tanító? — kérdem Csölle elvtárstól, útban az állomás felé. — Egy éve. Büszkék vagyunk rá. ő is CSISZ- elnök, s az ifjúsági szervezet nálunk nagyon‘■jó Egyébként párttagjelölt. Igaz — teszi még hozzá —. a tanítókra nem panaszkodhatunk. — Szép — mondom bucsuzásul. Azután azt gondolom, hogy most igencsak megjártam. Ugyan miféle cikket irhatok én innen ? Hiszen senki nem. hiszi el, hogy egy faluban és egy szövetkezetben ennyire rendben legyen minden. Bizonyára van itt is fogyatékosság éppen elég, vannak problé­mák. . . Jobban kellett volna figyelni. . . ! De a vonaton megnyugszom. Majd a következő alkalommal! — mondom magamban. Rend van, ez kétségtelen! iS ez sokat jelent. Hiszen. . . És eszembe jut a versrészlet, ami már a kom­bájnok megtekintésekor is belém fészkelte magát, A vonat zakatol, s én a kerekek ritmusára halkan skandálom József Attila gyönyörű sorait: “.. . dolgozni csak pontosan, szépen, Ahogy a csillag megy az égen, Úgy érdemes!” Zs. N. L. A Berentei Vegyiművek fiataljai nyerték 1961-ben azt a versenyt, amelyet a KISZ köz­ponti bizottsága kezdeményezett hat nagy vegy ipari beruházás: a Borsodi Vegyikombinát, a Tiszai Vegyikombinát, a Nitrokémia, a Tisza- menti Vegyiművek, Százhalombatta és a Be­rentei Vegyiművek közt, s amelynek célja: KISZ-védnökség formájában segíteni a vegy­ipar fejlesztéséről szóló párthatározat eredmé­nyes végrehajtását. 1962-ben még nyílt a verseny, még nem dőlt el, hogy megtarthatják-e a berenteiek az első­séget jelző vándorzászlót, amelyre — úgy hír­lik — a Tiszai Vegyikombinát fiataljai is na­gyon esélyesek. De akár elsők lesznek, akár nem, dicsőségükre válik az a munka, amellyel elősegítették, hogy a berentei nagy beruházás, a tiOCH) tonnás PVC-üzem időre elkészüljön. Öt és fél -hónap — igy foglalják össze a KISZ-védnökség közvetlen eredményeit Szat­mári Ferenc, Búza Gyula és Szűcs Kati, a bt/ rentei KISZ végrehajtó bizottság tagjai. Vagy­is öt és fél hónappal sikerült előbbre hozniuk az építkezés határidejét azzal, hogy a szállitó- a gyártó-, a szerelővállalatok fiataljaihoz for­dultak, velük szerződést kötöttek olyan rende­lések elkészítésére, amelyeket a vállalat ille­tékes hivatali szerve csak jóval későbbre iga­zolt vissza. A Klement Gottwald-gyári ifjúsági brigádoktól igy kapták meg időre a porcelán fejes fojtótekercset, a “Migért” fiataljai olyan csőrugós feszmérőket kutattak fel számukra a vállalat raktáraiban, amelyeket egyébként csak 1962 decemberében szállítottak volna le nekik. Hasonló eredményt hozott az Őragyár, a Jíajtó­mügyár, a Szerelvényértékesitő, összesen 22 üzem fiataljaival kötött szerződés is. A gyárépítés helyszínén dolgozó szerelővál­lalatot fiataljai, ifjúsági brigádjai közt is igen élénk vetélkedés folyik azért, hogy anyagmeg- takaritással, határidők lerövidítésével, társa­dalmi munkával érdemeljék ki a versenyben az elsőséget. Hosszú ideig a Sebes-brigád járt az élen, de a második negyedévben a Burczin-bri- gád lett az első, határidő előtt 10 nappal készí­tették el az üzemközi csőhálózatot, s olyan uji-. tást adtak be, amellyel a vállalat 100,000 forin­tot takarított meg. Az- ország müanyagigénye olyan gyors mér­tekben nőtt, hogy a most épülő PVC-üzem sem tudja majd kielégíteni. Már a jövő évben meg­kezdik az üzem ötszörös bővítését, s átállítását karbidbézisról földgázbázisra. CSAK IGY ÉRDEMES ■ w w w ^ ww w w w wwr w w W WW W W W W W W W w w wwww w w w ww w ÉPÜL A BERENTEI fEGYIII

Next

/
Thumbnails
Contents