Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-10-11 / 40. szám
Thursday, October 11, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 GONDOLKODÓBA EJTETT HOZZÁSZÓLÁS AZ HSZIP HATÁROZATÁHOZ Tisztelt Szerkesztőség! A TÉNY 1962. január hó 15.-i számában megjelent dr. Szentgyörgyi Albert magyar származású tudós felszólalása a Béke érdekében. Én egy egyszerű óhazai tisztviselő vagyok, de ahogy e cikket olvastam, mélyen meglepett és elgondolkoztatott. Harminchét éves, családapa vagyok, hét éves fiamat temettem el sarcoma- ban (izom-csontrák— szerk.) vagyis egy olyan betegségben melynek ellenszerén, amint a cikkben olvastam, a mélyen tisztelt tudós ur ép most dolgozik. A mélyen lesújtó, tragikus esemény után a jelenben hat éves leányomat a legféltettebb kincsemet, féltő apai gondossággal nevelem. Szószerint idézem a tudós szavait: “jelenleg egy rák elleni gyógymódot próbálók kidolgozni, de komoiy kétségeim vannak, vajon van e mind ennek egyáltalán valami értéke? Miért próbáljam meghosszabbítani beteg emberek életét, amikor millió és millió egészséges ember életének kioltását tervezzük”. Megborzadok, és most én kérdezem, tudós ur, hát ilyen terv is létezik? Kik azok, akik ilyen terven dolgoznak? Emberek? Nem! Ez nem lehet! Tudós ur, ilyen nincs, ez óriási tévedés. Hisz egy és ugyanazon bolygón élek családommal, amelyen a tudós ur él, gondolom családosán. Úgy gondolom, a pusztulás akkor is rettenetes, amikor a természet örök törvénye szerint az magától is bekövetkezik. Egy ilyen terv végrehajtása nemcsak a rajtunk kívülálló milliók pusztulását jelentené, hanem az én családomét és talán még a tudós űrét vagy is családjáét is. Nagyon kérem mélyen tisztelt tudós urat, hogy még sok ilyen és hasonló cikket írjon. Úgy gondolom mint tudósnak szava és tekintélye is nagyobb, hasson oda, hogy mind több és több ember értse meg e magasztos ügy jelentőségét és hogy mind többen kövessék és segítsék, hisz emberek vagyunk. Előttem a BÉKE szent ügy és olyan, amelyben minden embernek, bárki is legyen, egyet kell érteni, hisz a legdrágábbról az emberi életről, vagy is mindnyájunk életéről van szó. Én mint egyszerű halandó úgy gondolom, az élet nem játékszer, így tehát bárai legyen, aki mások életének kioltását tervezi a magáét is tervezi. Az élet annyi szépet és jót kínál, Ember, miért a rosszat választanád? Ne felejtsd mindazt, amit eciciíg alkottál És azt, hogy ide küzdted fel magad. Hisz Te már a huszadik század embere vagy. Voltál vad és barbár, mint a sün a földben laktál Jártál messzi tájat erdőt s lankát, Mig végre leltél oly szép hazát. Holnap után nem lesz hiba, Hisz kering már a sputnyik csuda. Ember! Jársz a fellegekben Glenn és Titov biztos ebben. Reke csillag mind a kettő. Teljen csak igy száz esztendő S majd utána már belátod, Béke a legigazabb barátod. Horváth Tibor Vasvár, 1962. aug. 20-án A második és harmadik generáció Tisztelt Szerkesztőség! Köszönettel vettem a küldött könyveket, s máris eladtam azokat; itt mellékelem a pénzt. A könyvek árusítása csak megtiszteltetés lehet minden magyar részére. Az egyik, aki a könyveket megvette, egy fiatal harmadik generációs magyar, aki kijelentette, hogy megvannak a kötelezettségei azzal a nagy családdal szemben is, melynek vére az ereiben folyik. Egy magyarországi képes újságot is adtam neki, melyből ő és felesége csak a képeket nézte élvezettel, mivel nem tudnak magyarul olvasni, viszont a nagymama az tud, s ő már nemcsak a képeket, de a szöveget is élvezettel olvastass magyarázta az unokáknak, dód unokáknak. Ebből megállapítható, hogy ahol magyarok éltek, azon a csapáson még mindig akadnak magyarok, s nemcsak első, hanem második és harmadik generációsok. Az uj nemzedék pedig meg akar ismerkedni származásának helyével, kultúrájával, stb. Sülő Szept. 13-i lapszámunkban László Földes aláírással és okt. 4-i számunkban Sz. M. aláírással levél jelent meg “Levelek a Szerkesztőhöz” rovatunkban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozatával kapcsolatban, amit a Magyar Szó augusztus 30-án közölt. Mindkét levél Írója több szempontból elégtelennek találja a Központi Bizottság eljárását. Nagyjában ezeket a gondolatokat fejtik ki: 1. Nem büntetett meg és nem zárt ki a pártból elég embert, s általában nem vonta felelősségre mindazokat, akik bármilyen formában résztvet- tek a Rákosi-éra alatti törvénytelenségek végrehajtásában. L. F. szerint “ezek 'száma több tízezerre rúg.” 2. Nem rehabilitálta azokat a szociáldemokrata és más munkásmozgalmi vezetőket, akik 1948 után, illetve 1956 novembere után emigráltak az országból. 3. Mindkét levél azt érzékelteti, hogy az emigrációban élők közül sokan szeretnének visszamenni Magyarországba, hogy bekapcsolódjanak a szocializmus építésébe. Mint jeleztük, a felvetett pontokra vonatkozó véleményünket a következőkben fejtjük ki: a) Mi nem rendelkezünk adatokkal s nem hisz- sziik, hogy a beküldött levelek irói tudnak arról, hogy hány bűnöző nyerte el büntetését a szocialista törvénytelenségekben való részvétele miatt. Az a követelésük, hogy tömeges büntetést kell kiszabni Magyarországon, felidézi azt a felszabadulás utáni helyzetet, amikor megindult az ország felépítése azoknak a tömegeknek a segítségével, amelyeknek többsége tettlegesen vagy hallgatólagosan hozzájárult a Horthy és német fasizmus minden véres, gyilkos, pusztító eljárásához. A magyar népi kormány megszüntette akkor azt a hatalmat és eltávolította a vezetőségből azokat az elemeket, amelyek a fasiszta vérengzésekért felelősek voltak, de a dolgozni hajlandó embereknek alkalmat adott az építő munkára. A jelen helyzetben nem kétséges, hogy a magyar vezető és felelős szervek megtisztítása a szocialista törvénytelenséget képviselő elemektől és a Magyar Szocialista Munkáspárt meghatározott politikai és erkölcsi elvi megerősítése, biztosítékot nyújt a szocialista törvényesség betartására a jövőben és arra, bogy a dolgozni akaró emberek hozzájárulhassanak a szocializmus építéséhez. b) A két levél írója figvelmenkivül hagyja, hogy a KB határozata kizárólagosan a nárthoz tartozók felelősségre vonására s rehabilitására vonatkozik. Ugyanakkor ezt mondja : “A Központi Bizottság, a kormány igazságot szolgáltatott ugyan a személyi kultusz éveiben ártatlanul elitéltek és meghurcoltak túlnyomó többségének, de a legutóbbi időkig ezt nem nyújthatta mindenkinek.” És felsorolja az okokat, hogy miért csak most került erre sor. Azonban az emigráltakra nem tér ki a határozat. A mi véleményünk szerint ezek nem tartoznak a határozatban foglaltak kategóriájába. c) A magyar kormánv évek óta lehetőséget nyújt mindenkinek, aki elhagyta szülőhazáját arra, hogy visszatérhessen. Véleményünk szerint azok, akik őszintén akartak “bekapcsolódni a szocializmus építésébe”, éltek az alkalommal. Nem elemezték az “amnesztia” politikai jelentőségét, hanem rehabilitálva érezték magukat azáltal, hogy a magyar kormánv büntetlensés'et biztosítva nyitotta meg előttük hazájuk határát. Az emigrált szociáldemokrata vehetők közül hányán menekültek el a törvénytelenségek elől és hányán azért, mert ellenfelei voltak a szocialista rendszernek? Úgyszintén, hányán azért, mert a Horthy elnyomást elősegítették, a munkások érdekeit elárulták? 1948-ban, amikor a szociáldemokraták és a kommunisták közötti ellentétek megszüntetése és a két párt egyesítése volt folvamatban, azok is elhagyták Magyarországot, akik az egyesülés ellen, a szocializmus építése ellen foglaltak állást. Beismerték-e ezek, hogy ál- lásnontjuk hibás volt és hogv ez a politikai egyesülés azóta a gyakorlatban bevált? Ha igen, akkor mi gátolja hazamenetelüket? Ha nem, akkor — véleményünk szerint — Magyarország békés szocialista fejlődése megkívánja, hogy tovább éljék a magukválasztotta száműzetést. Az emigráció hazatérését szerintünk nem lehet általános rehabilitálási rendelettel megvalósítani. Inkább egyéni megközelítéssel. Azt hisszük, hogy a levélírók is különbséget tesznek, égy Király Béla Kéthly Anna, stb,. és a becsületes munkából élő emigránsok között. Az emigrációs vezetők egy része még mindig áruló szerepet tölt be a külföldön nemcsak a szocialista hazájával, hanem a nemzetközi munkás- mozgalommal és a békés megegyezési törekvésekkel szemben is, amikor az imperializmus szolgálatába szegődve folytatja áskálódását. Az emigráció jóhiszemű és munkás rétege viszbnt abba a hibába esik, hogy elfogadja és visszhangozza az árulók jelszavait, mint pl. az általános politikai amnesztiát, a vallásszabadságot, stb., ami ma nemlétező probléma Magyarországon. Mindkét levélíró úgy állítja be az emigrációt, hogy a “Rákosi-klikk”, a “Rákosi-diktatura” kény szerére menekült külföldre, “egyéni szabadságuk védelmében.” De hol volt már a Rákosi-Gerő-klikk 1956 novemberében és utána?! “A volt politikai, foglyok.. . attól tartottak, hogy a Rákosi-Gerő- klikk visszajön, mert csak átmenetileg vonult félre és elhagyták az országot, miután nem akartak újból börtönbe kerülni”, írja L. F. Nem mulaszthatjuk el, hogy rá ne mutassunk arra, miszerint az Egyesült Államokban is vannak “volt politikai foglyok”, akik nem menekülnek, hanem szembenéznek és az egész nép érdekében felveszik a harcot a demokráciát megcsufoló törvénytelenségekkel, a McCarran-törvény üldözésével. Akármi volt az indító oka, a való tény az, hogy az emigráció tagjai, — tekintet nélkül arra, hogy mikor hagyták el hazájukat — megsértették a határátlépési törvényeket, s ez még fogadott hazánkban is bűncselekmény, ami alól csak amnesztia által kerülhetik el a büntetést. (Lásd Worthy újságíró elleni Ítéletet.) Egy kicsit zavar bennünket az a hang, amelyen a két levélíró “a munkásemigráció” hazatérését politikai rehabilitációtól teszik függővé és anélkül, hogy valami változást jeleznének az 1948- ban, vagy az lí)56-ban elfoglalt politikai (ne felejtsük el, 1945-ös emigráció is létezik) nézetükben, követeléseket állítanak fel. “Ezt jóvátenni, polgárságukat, szocialista biztosításukat, vagyis mindazt visszaadni, amit elvettek tőlük (Rákosiéit? — szerk.), ugyancsak a KB feladata lett volna.” Igyekszünk tárgyilagosak lenni, de ebben a beállításban egy kis arroganciát látunk. Sz. M. még azt a megjegyzést is szükségesnek tartotta, “Ezek a Horthy-íasizmus alatt sokat szenvedtek, de mégis otthon maradhattak.” És ha átgondoljuk még, hogy mindketten büntetőhad járatot követelnek mindazon “tizezrek” ellen, “akik a törvénytelenségeket... végrehajtották”. akkor adódva gondolnak arra a szerepre, amit a rehabilitált emigráció a szocializmu® építésében játszani szeretne. Ugyan, nogy indulhatott volna el a lerombolt Magyarország felépítése a felszabadulás után, ha a kormány legelső feladataként büntetőhadjáratot indított volna az, egész országra kiterjedt fasiszta kegyetlenségek végrehajtói ellen? Kádár János egy ismert idézetnek uj jelentőséget adott, amikor azt mondta: “Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Ez a megbékélés és kiengesztelés hangja, amely egyesíti a nemzeti erőket az ország és a szocializmus építésére. A munkásság élcsapatait azokkal a dolgozókkal, akik ha,.. még nem is értik meg a szocialista építés irányelveit, de látják azt, hogy az ország fejlődése és a nép jóléte csak a becsületesen elvégzett munkával érhető el. Ilyen megközelitéssel a szocialista becsületesség és törvényesség hamarabb tért hódit még azok között is, akik nehezen vetik le a fasiszta éra bűnös agyszennyezését. A szociáldemokrácia nem játszott mindig dicsé- retreméltó szerepet az elmúlt 50 év munkástörténelmében. Ez nemcsak Magyarországon volt igy, hanem — lehet mondani — minden országban. Ma is gáncsoskodik, segíti az imperializmust bizonyos területeken. Itt Amerikában is ez a helyzet. Számos példát lehetne felhozni. Ugyanakkor azonban vannak területek, amelyeken a társadalom minden rétege össze tud fogni bizonyos emberi jogok és célkitűzések elérésére. Nem kell okvetlenül Magyarországban lenni azért, hogy hasznos tagjai lehessünk az emberiségnek. örömmel látnánk, ha a magyar emigráció Amerikában élő becsületes tagjai megtalálnák a lehetőséget arra, hogy ott ahol vannak, bekapcsolódjanak ezekbe a nemes mozgalmakba. Ez is rehabilitálás volna, méghozzá a javából. PAUL’S SHELL SERVICE , GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS ] > 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan , ' Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos '
