Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-10-04 / 39. szám
Thursday, October 4, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 Móricz Zsigmond: A KŐMIVES SZÍVJA A PIPÁJÁT A KŐMIVES szívja a pipáját és mosolyog. Talán nem is mosolyog, csak az arca úgy van megszerkesztve, hogy mosolygós. Nem szól egy szót sem. Úgy ül a maiteres, meszes, tökéletesen rongyos ruhájában, ahogy a munkáról átjött ebédelni, s lassan iszogatja a fröccsöt. Még van fél órája egyig, könyököl az asztalon és mosolyog. A borügynök, aki éppen rásózott öt hektó bort a. kocsmárosra, szintén megevett egy kis pörköltet. és mig egy cigarettát sodor, fesztelenül átszól a másik asztalnál ülő kőmiveshez: — Maga ide való? — Nem. — Hát hova való? — Budapestre. — Szóval nyaralót tataroz. — Igen. — Jó? — Micsoda? — Az a nyaraló. A kőmives mosolyog: — Egy szál gyufát megér. — Régi? — Nem régi, de rossz. Sötét, talajvizes. Nincs jól szigetelve. Kicsik az ablakok. A teteje nagyobb mint a ház.. . Ebbe nyaralnak. Most mind Köhög. . . Kész betegség... Csak le kellene rombolni és újat épiteni a helyére. — Ha talaj vizes. — Lehet szigetelni. — Építene nekik egy kis kalickát. Mi? — Olyat, amibe lehet élni. örülni az életnek. Hogy a nap is bele tudjon nézni. Hadd törődjenek a napsugárban... A konyhája olyan, mint egy disznóól. Sötét, penészes. A cselédszobába alszom, még a rabnak is jobb hálóhelye van. És ez nyaraló. — Mégis költenek rá. —- Igen. Meghosszabbítják az életét: még nem csinált nekik elég bajt.'. . Mind ilyen.. . Az egész sor. . . Egyik villa rondább a másiknál.. . Még a veranda is úgy van megcsinálva, hogy feltűnő ié£yeri,-s öj/an )kicsi, hogy nem fér el rajta hat ember. NégyWöldas kertben nem volt helyük épiteni. S MINDEHHEZ SZELÍDEN MOSOLYOG és = szívja a pipáját. — Hiszen maga pesti ember. Lássa, én azt hittem vidéki. — Mért? — Olyan jó gömbölyű magyar képe van. — Magyar vagyok. — Hol született? — Budapesten. — Az apja vidékről jött Budapestre? — Nem, az is itt született. — A nagyapja is? — Az is mind. — Az anyja is? — Az is. Józsefvárosi. Mind józsefvárosi. — Hogy hívják? — Spasshuber. A borkereskedő feláll és odalép. Kezet nyújt; —Firter vagyok. Kezet fognak. Leül a borember a kőmiveshez: —Lássa, ez a baj. — Micsoda? — Hát hogy maga is munkanélküli, meg én is. — Maga micsoda? —Művezető voltam gépgyárban. Volt négyszobás lakásom, négyszáz pengő fizetésem. Leépítettek. Felvettek helyettem egy fiatal mérnököt száz pengővel. Én meg bort árulok. . . Maga mennyit dolgozott ebben az évben? ■— Három hetet. — Mennyi házbért fizet? — Harminckét pengőt. — Mennyivel adós rá? — Még eddig kifizettem. ,— Jó felesége van. — Jó. — Van ipar ja? — Nincs. — Vállal? — Vállalok. — Alit fizet az iparosnak? r — Tíz pengőt. Egy munka után. — Akkor maga nem munkanélküli. Legföljebb eccer van munkája, másszor nincs. Az a munka- nélküli, aki gyárba vót, és most mihez fogjon. A sógorom mellettem vót a gyárba, őt is elküldték. Most a Tabánt planirozza. 36 fillér órabér. A KŐMIVES SZIA JA A PIPÁJÁT és mosolyog. — Nekünk kőmiveseknek, lehetne munka elég. — Hogy? — Le kék rontani minden házat, ami nem felel meg a mai időknek. És újat építeni helyette. Uj Budapestet kéne mán épiteni. — A jó vóna. Akkor a vasgyárak is újra kezdenék az üzemet. — A többi is. Tégla, cement, üveg, de még kenyér is több kellene, meg ruha, meg mozi, meg könyv. . . Államtitkár. — Kicsoda? — Akinek itt tatarozok... De nem ért hozzá. A kőmives feláll, fizet. Elköszön, indul a munkára. Szívja a pipáját, és tovább mosolyog. (1935). A FOGORVOSNÁL Irta: J. ALEKSZEJEV Ha sorbanállásról van szó, a fogorvosnál senki sem akar az első lenni. Komor csend uralkodik. Jelen esetben nem hosszú a sor. Az ajtó előtt egy kisirt szemű hajadon áll. Balra tőle egy kiküldetésben járó ember, kezében tömött aktatáska. Micisapka, csizma. Utánuk két termetes asz- szonyság, végül egy siheder narancssárga zakóban, és egy kis, egérszürke nyugdíjas. A nyomasztó csendbe belehasit egy hang: “Ki következik?” Tulajdonosa egy majdnem kétméteres fiatalember. A kiküldetésben járó hivatalnok komoran intett aktatáskája csücskével a szundikáló nyugdíjas felé. A fiatalember bánatos szemmel tekintett végig a fogfájósok során, leült, nagyot sóhajtott, és imigyen kezdett beszélni, anélkül, hogy valakire ránézett volna: A tudomány mérföldes léptekkel száguld előre. Rakétán eljutottunk a Holdig. Itt pedig mi történik? Én mondom, nem haladtunk túl a pattintott kőfejsze korán. A doktor megragadja a harapófogót.. . Kr-r-r-ah! A fog persze kettétörik. Azután fogja azt a speciális, aranyos kis vésőt, az anyját neki, és elkezdi ütögetni a kalapáccsal... Kip-kop, kip-kop! Kikaparja a maradékot, majd mosolyogva mondja: “Pardon, tévedtem, ez egészséges fog volt!” A kisirt szemű kislány felállt és az arcát két kezébe fogva, indult a kijárat felé. — De ez még kismiska! — folytatta koromsötét hangnemben a fiatalember. — Hanem az injekció, kérem! Markukba fognak egy ekkora, marha nagy tüt és durr bele az ember Ínyébe. A két nehézsúlyú hölgy egymásra tekintett s míftdkgttep elindultak a kijárat irányában. — Mindez tkég semmi — beszélt tovább az ink- vizitor s közben kárörvéofj/) szemmel kisérte a távozó hölgyeket. — Hanem a fűÉógjép! Vzs-zs-zs vzs! Ez már a csimborasszó! Minthá^száskör/Jö£ horgászna az agyvelődben irtózatos horgokkal! A narancssárga zakó tulajdonosának fején a mulatságos kis hajsörte könnyedén megrezdült. A homlokán hideg verejték-cseppek gyöngyöztek. Kisvártatva felállt és a kijárat felé iramodott. A fiatalember mosolyogva folytatta: — Bizony. . . Az ember kiheveri a fúrógépet valahogy, és azt hiszi, hogy már vége a dolognak. Fityfenét. Utána fáj és sajog a többi! Egy kigyógyul, utána megfájdul öt. A nyugdíjas szárazon nyekeregve nevetett. A kiküldetésben járó hivatalnok fenyegető tekintetét beletúrta az öreg arcába, felugrott és kirohant. — Te min nevetsz, öregapám? —csodálkozott a fiatalember’. — Hogy is mondjam csak, édes öcsém. .. Nekem már nincs egyetlen fogam sem, csak tévedésből kerültem ebbe a libasorba. A gégészetre kell mennem. . . Persze az én koromba még fájdalom nélkül húztak fogat. Spárgát kötöttek a beteg fogra, a spárga másik végét az ágy lábához kötötték, aztán parazsat dugtak az ember orra alá. Ugrott is a paciens, mintha puskából lőtték volna ki! No, most megyek és megkeresem a gégészetet. Viszontlátásra!... A fiatalember egyedül maradt és győzelmi indulót fütyürészett. Kisvártatva a fogorvos kikiáltott : — A következőt! A fiatalember bánatosan körülnézett, hangosan felsóhajtott, aztán elindult a rendelő ajtaja felé, de ott a lába inogni kezdett. Midőn a fogorvos kinézett az előszobába már nem volt ott senki.. . Fordította Pogonyi Antal MITÉVŐ LEGYEK? A tálca leesett, és ami rajta volt: tányér, pohár, sótartó — ripityára tört. Gondos háziasszony vagyok: szépen összesepertem a cserepeket, s mentem a házi szemét- tárolóhoz, hogy majd bedobom, ám a házfelügyelő rajtakapott. — Nem szabad — fenyegetett meg. — Üveget porcellánt, cserepet, szénport, rossz edényt, fal- törmeléket, kormot, falevelet a szemétbe dobni szigorúan tilos. Erre rendelet van!. . . Arra viszont nincs rendelet, még javaslat sem. hogy ha a szemétbe nem, hát hová kerüljön a felsorolt hulladékok, miegyebek kollekciója! — Táján lenyeljem? — kérdeztem ingerülten. A házfelügyelő vállat vont, ezzel is jelezvén, hogy nem kíván beleszólni a lakók megánügyeibe. Mégsem nyeltem le a cserepeket. Nem vagyok az az ember, aki mindent lenyel ... Egy-két pohár talán még lecsúszna, de egy egész pohár- és tányérszervizt, sótartóval együtt mégsem ereszthetek le a" torkomon. Ám akkor mi a tennivaló ? Hova a cserepekkel ? Valaki azt tanácsolta, csomagoljak be minden egyes szilánkot vastagon vattába, hogy ne csörömpöljön, és lopakodjak le az egész csomaggal a szeméttárolóhoz. Amennyiben senki sem látja, ott ügyesen el lehet helyezni. Legjobb éjfélkor megkisérelni mondta az illető. — Ha mégis rajtakapnak, huhogni kezdesz, és akkor mindenki azt hiszi, hogy kisértet jár az udvaron. Az ötlet tetszett. Sajnos, nagyon tehetségtelenül huhogok, igy mégsem tudtam megvalósítani. Ezekután elhatároztam, hogy lesétálok a parkba és egy pádon felejtem a csomagot, aztán iszkiri! A padonfelejtés sikerült is, csak az iszki- ri nem, mert alig hagytam el a sétányt, a kertész utánam loholt. ■— El tetszett veszteni! — nyújtotta felém a csomagot és látszott rajta, hogy számit a becsületes megtalálónak járó jutalomra. Mit tehettem egyebet? Szégyenkezve elsompolyogtam. Ám‘inéig aznap este visszatértem egy ásóval, és a játszótér szélén, amúgy doboz nélkül, eltemettem a szervizek földi maradványait;. — Béke csereijeikre! — sóhajtotfaní. De nem igy rendeltetett, mert alig telt el egy hét,' az-4n cserepeim feltámadtak. A közeli muzeum igazgatóját kerestem fel a minap, hát csodák csodája, ott sorakoznak az Íróasztalán az én porcelánétkészletem darabjai. A játszótér gyerekei bányászták ki, és hogy felszínre került, rohantak vele a múzeumba, hátha valami római kori lelet. Megkérdeztem az igazgatót, mit szándékozik tenni a cseréphalmazzal. M—it? — csodákozott rám. — Hát természetesen bedobom a szemétbe. Szegénv, még nem tudja, mi vár rá! (K. E.) MAGYAR KÖNYVKIÁLLÍTÁS nyílik meg e hó végén Varsóban, a Tudomány és Kultúra Palotájában. »«■ ■ ■■■■■■■ «Jr, miiMiiinmiij I Szépirodalom, művészet, kultúra jj . I Vi■■ ■ in■■■■■ ■■■■■■«■>■»■«■■■ ajJi■ ■ ■ a«,«.»műm■'Ji.r.BJiaimM.rn.rn■■ r«*■ ■■ ■■■■ íf iiTniiMiTiiix | JCu ~T! j ‘ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ \ | " 1437 THIRD AVENUE. NEW YORK. N. Y. , | ► tA 81-ik Street sarkán) Telefon: LE 5-8484 v< r ! k Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, liar- ,< í ' Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország < j ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva L. ■*. -A. -A. Ak. JL. -A. Jk- -A, 9. A A A A M. Jk. '
