Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-09-27 / 38. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Thursday, Sept, 27, 1962 Élesednek az ellentetek A KAIRÓI KONFERENCIA RÁMUTATOTT A MODERN GYARMA­TOSÍTÁS VESZÉLYÉRE. AZ IPARILAG FEJLETLEN ORSZÁGOK AZ EGYMÁS KÖZTI KERESKEDELEM FOKOZÁSÁT SÜRGETIK Egyiptom fővárosában, Kairóban, 36 nemzet képviselői jöttek össze 10 napos konferenciára, hogy közös gazdasági problémáikat megbeszéljék. Az értekezletet Jugoszlávia elnöke, Tito, és Egyip tóm elnöke, Nasser, kezdeményezték. A részve­vők, Jugoszlávia kivételével, mind az afrikai és ázsiai nemzetek közül kerültek ki. Ezek a gyar­mati elnyomás alól nemrég felszabadult országok, az európai gyarmatosítók uralma következtében, gazdaságilag jelentősen elmaradtak. Független­ségük visszanyerése óta azon fáradoznak, hogyan tudnák gazdasági elmaradottságukat behozni. Ezt a célt szolgálta tulajdonképpen a kairói értekez­let is. A 36 nemzet gazdasági életére az jellemző, hogy főleg nyersanyagot és mezőgazdasági ter­mékeket exportálnak a fejlett ipari államokba és onnan a feldolgozott ipari cikkeket importálják. A nyersanyagokért és mezőgazdasági termékek­ért igen alacsony összeget kapnak és igy csak igen kis mértékben képesek megvásárolni azokat a drága ipari cikkeket, amelyekre szükségük van. Ebből az előnytelen helyeztiikből következik az, hogy az ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok nem tudják fedezni a belső szükségleteiket s igen alacsony az életszínvonaluk. Ebből a szorult hely­zetükből csak gyáriparuk fejlesztésével és mező- gazdaságuk modernizálásával tudnának kilábal­ni. Ehhez azonban tőke szükséges, hogy gépeket és felszereléseket vásárolhassanak. Ezt a tőkét a nyersanyaguk és féligkész gyártmányaik kivi­telének fokozásával próbálják elérni. A kivitel fokozásánál találják szemben magu­kat a nehézségekkel. Ahhoz ugyanis, hogy tőkét halmozhassanak fel beruházás céljaira, a világ­piaci árak stabilitása szükséges. Ha a nyersanya­gok és az ipari cikkek árai változatlanok, akkor van értelme a kivitel fokozásának, mert a keres­kedelmi mérleg pozitív eredménnyel zárul. A volt gyarmati országok törekvését azonban kerékbe töri a gépeknek és szerszámoknak az állandó drá­gulása, amelyet importálnak, mig a kiviteli cik­keiknek az ára ugyanakkor esik. Az utóbbi évek­ben a nyersanyagok ára 5 százalékkal csökkent, az ipari cikkeké viszont 24 százalékkal emelke­dett és ez a folyamat tovább tart. A gazdag or­szágok tehát mindig gazdagabbak és a szegény országok mindig szegényebbek lesznek. . Ezt a folyamatot csak még fokozhatja a hat nyugat-európai országnak az uj tömörülése, ame­lyet Közös Piacnak neveznek. A fejlett ipari álla­moknak ez az uj gazdasági szövetsége a gyarmati tipusu kereskedelem további rögzítéséhez vezet­het és teljesen megsemmisítheti az afrikai és ázsiai nemzetek gazdaság-fejlesztési törekvéseit, sőt, még a jelenleginél is alacsonyabbra süllyeszt­heti életszínvonalukat. A Newsweek cimti folyó­irat július 23-iki számában meeielent cikk is el­ismeri a fejletlen nemzetek félelmének jogossá­gát a Common Market-tal szemben. A cikkiró megemliti, hogy olyan nyersanyagokra, mint a réz, ón, nikkel, gumi és nyersolaj, a Közös Piac semmi vámot nem vetett ki. A teára, kávéra, ba­nánra, cukorra, vajra és húsra, amelyek a kairói konferencia tagállamainak a termékei, 9 százalék­tól 20 százalékig terjedő vámot szabtak meg. A kairói értekezlet részvevőit különösen meg­döbbentette, hogy a nagy monopol-vállalkozá­sok milyen jelenttős részt kapnak a Közös Piac gazdasági életében. így említették a La Societe General Belgiquet, Belgium legnagyobb tőkével rendelkező trösztjét, amelynek katangai érdekelt­sége pénzelte és még ma is pénzeli a szakadár Moise Tshombet, a gyarmatositók ügynökét. A hatalmas belga tőkéscsoport nagyarányú közös vállalkozásba kezd a Közös Piaccal, ennek orszá­gain belül és kivid. Számos ilyen monopolválla­MAGYAR SZÓ KIADÓHVATALA 3; 130 East 16th Street «•New York 3, N. Y. «: Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt 4 | az előfizetésem. Itt mellékelek $......................-t 2Név: ..................................................................... |Cim: ................................................................... <Város:.............................................Állam: ....; latot lehetne még felsorolni, amelyeknek gazdasá­gi érdekei összefonódnak egymással és egyesült erővel látnak most hozzá profitjuk növeléséhez. Ezt fejezte ki a La Societe Generale vezérigazga­tója, amikor kijelentette, hogy a Közös Pias "a mi uj hazánk.” Az egymással szövetkező mono- póltőkéseknek könnyebb lesz leszorítani a nyers­anyagok és mezőgazdasági termékek vételárát és emelni az elmaradt országoknak annyira szüksé­ges gépek és szerszámok eladási árát. Az afrikai ázsiai és latin-amerikai nemzetek képviselőinek értekezletén a küldöttek világosan rámutattak arra, hogy a Common Market fenye­gető veszélyével szemben, csak az egymás közötti kereskedelem kifejtésével tudnak védekezni. Hamdy Fuad, a kairói A1 Ahram cimü napilapnak a főszerkesztője példaként Egyiptom és Nigéria helyzetét említette meg. Az egyiptomiak nyers­gyapotot adnak el az angoloknak, hogy azok ru­hákat készíthessenek belőle és eladhassák Nigé­riának. “Miért nem vásárol Nigéiúa textilárut egyenesen Egyiptomtól?” — tette fel a kérdést Fuad. Az egymás közötti kereskedelem kifejlesztésé­nek kérdése nagyon lényeges a fejletlen nemzetek számára, mert ezzel maguk teremthetik elő az iparosításhoz szükséges tőkét és nem szorulnak rá más államok kölcsönére. A külföldi kölcsönök után, ugyanis, kamatot kell fizetniök. A volt gyár mati országok közül jónéhány már képes lenne arra, hogy ne csak nyersanyagok, hanem félkész árut és bizonyos ipari termékeket is exportáljon, de ez a törekvés a fejlett tőkés államok magas vámjainak a falába ütközik. India például, jelentős mértékben emelni tud­ná az iparilag feldolgozott jutájának és gyapot­szövetének a kivitelét, jóval azon a 12 százalékon felül, amelyet a harmadik ötéves tervében célul tűzött ki magának. De Anglia érdekei ezt lehe­tetlenné teszik a számára. Barbara Castle angol képviselő nyíltan megírta a New Statesman jú­nius 29-i számában, hogy az ipari államok been­gedik ugyan a nyersanyagot minden korlátozá­sok nélkül, de csak azért, hogy fokozzák saját bő­ségüket. Abba viszont már nem egyeznek bele, hogy megosszák a fejletlen államokkal a feldolgo­zás profitját. Az olajmagvakat például beengedik vám nélkül, de nem a növényi olajat; a leveles do­hányt nem vámolják meg, a feldolgozott dohányt viszont annál inkább; az ásványérceket is szaba­don engedik be országaikba az ipari államok, de nem akkor, ha már félig feldolgozták ezeket. A kairói konferencia részvevőinek éles támadá­sai a nyugati tőkés hatalmak ellen, arra mutat­nak, hogy felismerték milyen irányban kell ke­resni érdekeik érvényesülését. Ezért fogadták el egyhangúlag a zárónyilatkozatot, amely éles sza­vakkal bélyegzi meg a “gazdasági megkülönböz­tetés akadályait” és szabad piacot követel a fej­letlen nemzetek árui részére. Ugyanakkor gazda­sági világkonferencia összehivását javasolja 1963 januárjára, az ENSz felügyelete mellett, ame­lyen a gazdaságilag elmaradt nemzetek problé­máit tárgyalnák meg. Gyermekeket 2—300 dollárért, fiatal nőket 800— 13Q0 dollárért lehet “élősúlyban” vásárolni. A tulajdonos szabadon rendelkezik a rabszolga életé­vel. Ha megharagszik rá, vagy nem tetszik neki, bármely percben megölheti. Hát ez a rendszer, Mr. Kennedy, és e rendszer vezérének sorsa nincs megpecsételve? Hűséges szövetségesünk az iráni sah a nyelvét vágatja ki és a hangszalagját tépeti ki a politikai ellenfeleinek! Egy ilyen országban, tisztelt elnök urunk, nincs a kormányfő sorsa megpecsételve? És ha nincs, nem kellene az amerikai elnökkel az élén millió és millió amerikainak imádkozni, vagy ha úgy tetszik követelni, hogy meg legyen sorsa pecsé­telve! Dél-Vietnamban — sajnos amerikai segítséggel — a parasztlakosság tízezreit hajtják ki falvaik­ból és terelik drótsövények mögé épített “bizton­sági telepekre” — és utána felperzselik a földe­ket, felgyújtják az erdőket. Dél-Vietnamban nem érett meg az idők teljes­sége a sors pecsételésére, igen tisztelt elnök urunk ? Hát Salazar, hát Franco, hát Chiang Kai-shek, hát a nyugatnémet fasiszták sorsa nincs megpe­csételve ? És ami azt illeti, nincs az egész emberiség sor­sa megpecsételve, hacsak bizonyos felelős veze­tők nem kapnak észbe, hogy végzetes utón járnak és nem kezdenek meg józanul, bölcsen, higgadtan tárgyalni az emberiség élete megmentéséről? Figyelő CASTRO “MEGPECSÉTELT SORSA” Kennedy elnök az ohioi demokraták Columbus- ban tartott konvenciójához intézett telefonüzene­tében azt a kijelentést tette, hogy Castro kubai miniszterelnök “megpecsételte saját sorsát” ami­dőn segítséget kért a Szovjetuniótól. Mi nem szeretünk szövegből kiragadott idéze­tek alapján megjegyzéseket tenni és következte­tésekre jutni. A nagy amerikai hírszolgálatok szokatlan rövidséggel közölték Kennedy elnök fenti kijelentését. Nem tudjuk, hogy mit mon­dott a kijelentés előtt és mit mondott utána. De a kijelentést eredeti formájában a fenti szavakban tette. Mindenekelőtt különös, hogy mint hithü, vallásos katolikus, az Istennek tulajdonított ha­talmat tett magáévá; ítéletet mondott ki, sorsot pecsételt meg. Vallásos emberek ezt a hatalmat az Istennek tulajdonítják. Természetesen emberek is tudnak “sorsot pe­csételni”, halálos ítéletet hozni, de rendszerint csak bűnügyi esetekben, saját fennhatóságuk alá tartozó egyének fölött és az évezredek vagy szá­zadok folyamán kifejlődött törvényes eljárás vég­ső fokaként. Uj és szokatlan jelenséggel állunk szemben, amidőn egy államfő egy másik államfő sorsát megpecsételnek nyilvánítja. No, de természetesen nem ez a dolog lényege. Meg vagyunk győződve, hogy Kennedy elnök nem ilyen értelemben vagy megfontolásból ítélte pusz­tulásra Castrot. Hanem képletesen beszélt. Nyil­ván úgy értette, hogy Castro politikája annyira hibás, a rendszere annyira ellenkezik a kubai nép érdekeivel, hogy a kubai nép el fogja őt söpörni. Ilyen értelemben van megpecsételve sorsa. Nos, a mai világban sok minden lehetséges. Ez is. Ahogy mondják, majd elválik a vallatásnál, hogy kit, mit akar a kubai nép és kit, mit nem. Ami roppant kiváncsivá tesz bennünket az az, hogy miért éppen Castroval kezdte meg Kennedy elnök — másfélévi elnökség után — az ilyenfor- máju politikai jóslásokat vagy, mondjuk sorspe- csételéseket. “"Hogy van az, mondjuk, hogy sohasem jutott eszébe a Saudi Arábia rabszolgaállam királya sorsát megpecsételtnek nyilvánítani? Ha van egy állam napjainkban a földgolyón, amelyben emberek százezreit a legégbekiáltóbb módon gyötrik, akkor ez az állam az, ahol álla­milag szentesített és engedélyezett üzlet a rab­szolgatartás. A New Republic ép a múlt héten hozott riportot az ottani viszonyokról. A nagy amerikai .olajtrösztök pénzelésével fenntartott ál­lamban a rabszolgakereskedés virágzik, a rabszol­gák ára 10 év alatt háromszorosára emelkedett. Burma elismeri Kambodzsa semlegességét RANGUN, szept. 15. — Ne Win tábornok, a Burmái Forradalmi Tanács elnöke, válaszolt No­rodom Szihanuk kombodzsai államfő felhívására. Mint ismeretes, Szihanuk javasolta, hívjanak ösz- sze nemzetközi értekezletet, amelynek részvevői szavatolnák Kambodzsa semlegességét és területi sérthetetlenségét. Ne Win válaszában kijelenti: Burma, követve a pozitív semlegesség politikáját, elismeri Kambodzsa szuverenitását, függetlensé­gét, semlegességét és területi sérthetetlenségét. A Burmái Forradalmi Tanács tájékoztató köz­lönye szerint Ne Win válaszában hangsúlyozta: Burma sikraszáll amellett, hogy békés tárgyalá­sokon rendezzenek minden nézeteltérést, s min­denkor kész elősegíteni a problémák békés meg­oldását. PAUL’S SHELL SERVICE , GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS ‘ 1 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan ' Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos ' i *>***,<.*a»^i a. .«■ a a a ■«. a, a a «

Next

/
Thumbnails
Contents