Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-27 / 38. szám
Thursday, Sept. 27, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 12_ HÁBORÚS POLITIKA A “MEGBÉKÉLÉS” JEGYÉBEN NÉGY ESZTENDEJE, 1958 őszén, a párizsi Champ Elysees-n, nem messze az Étoile-tól, az egyik reggel egy több méter magas SS-katona hökkentette meg a munkába sietőket, Az emberek akiknek emlékezetében még elevenen éltek a második világháború, a német fasiszta megszállás, az Oradourok napjai, megdöbbenve álltak meg néhány pillanatra a hatalmas papirmasé-fi- gura előtt. A reklám, egy nyugatnémet film reklámja — mert az volt — felcsigázta az emberek érdeklődését, és minden előadáshoz telt házat vonzott. De állandósultak a botrányok is. A film ugyanis megkísérelte tisztára mosni a fasiszta SS-t, ■ a francia mozilátogatók füttykoncert tál, a mozi előtti heves tüntetésekkel fejezték ki felháborodásukat. Néhány nap múlva azután el is tűm a hatalmas papirmasé-figura a mozi elől: uj filmet játszottak, és ezzel az ügy látszólag lezárult. Ha felelevenítem emlékeztemben azokat a jeleneteket, amelyeknek tanúja voltam ott, a Champ Élvsées-n, a mozi előtt, eszembe jutnak azok a szavak is, amelyekre a felháborodott emberek fakadtak: 'Szégyen!” “Gyalázat!” Megcsufolják az emberek érzelmeit!”... PEDIG mi volt ez a kis epizód ahhoz a tragikus és veszélyekkel terhes történelmi szituációhoz képest, amelynek a francia nép nemrég, Adenauer és De Gaulle bonni találkozójakor tanúja volt. Ha valaki akkor ott Párizsban odaállt volna a tüntetők elé, azt mondván, hogy Franciaország nemrég megválasztott elnöke, aki oly hangosan hirdeti Franciaország nemzeti nagyságának uj helyreállítását, négy esztendő múlva elmegy ga- zsulálni Bonnba, mindenféle uton-módon igyekszik magát “elfogadtatni” a nyugatnémet revan- zsista közvéleménnyel, bizonyára hitetlenkedve megmosolyogták volna. Nem, akkor még nem hitték volna el azt, ami pedig négy évvel később valóban megtörtént. Pedig akkor négy esztendeje aáirták már a nyugatnémet militarizmust újjáélesztő egyezményeket; volt náci tábornokok ültek a NATO vezérkarában. Nem, sem az 1954-es nagy franciaországi százezres tüntetések részvevői. sem pedig ott azok a párizsi mozi előtt nem hitték volna el azt, hogy az a De Gaulle tábornok, akit a második világháború francia ellenállásának hőseként ünnepeltek, elzarándokoljon abba a Német Szövetségi Köztársaságba, amelyben uj talajra lelt és megerősödött a revansizmus és a fasizmus. S hogy beszédeit — hogy elnyerje a nyugatnémet ultranacionalisták kegyeit — német nyelven mondja el lelkes tapsok közepette az uj német—francia együttműködésről, sőt, még azt is kijelentse, hogy ő tulajdonképpen német származású! NEM, AZ 1954-es párizsi tüntetők, akik között ott voltak a hitleri haláltáborok egykori foglyai és az ellenállási küzdelem rokkant harcosai, aztán végképp nem hitték volna el, hogy eljön az az idő, amikor a francia és a nyugatnémet hadsereg egységei közösen masíroznak a díszszemlén, és üdvözlésükre egyszerre emelkedik a levegőbe a francia elnök és a nyugatnémet kancellár karja. Nem, nem hitték volna el azt, hogy Francia- ország nemzeti létét is kockára tevő szoros szövetségre léphessen azzal a Nyugat-N^metország- gal, amelynek militarista vezetői nyíltan hirdetik a határok erőszakos revíziójának szükségességét, és azt tanítják egyes iskolákban, hogy Hitlernek csak egyetlen hibája volt: az, hogy elvesztette a második világháborút! S a párizsi tüntetők felháborodása bizonyára a tetlegességig is fajult volna — akkor, 1958-ban — a “provokátor” ellen, aki iákkor kijelentette volna, hogy a francia kormányzat, csak hogy megnyerje a bonni militaristák rokonszenvét, megteszi azt, amire Washington egyelőre nem meri rászánni magát, mert oly veszélyes lépésnek tartja: kész atomfegyvereket adni a nyugatnémet hadsereg bosszútól fütött vezetőinek. • MINDAZ amit De Gaulle és kormánya ma mü vei, még annál is rosszabb és kártékonyabb Franciaországra, mint amit a második világháborút megelőző francia kormányok úgynevezett “müncheni politikája” jelentett. Akkor Franciaország kormánya “csupán” bátorította a fasiszta Harmadik Birodalom agresszív erőit, most pedig nviltän szövetségre • lép az újjáélesztett nyugatnémet militarizmussal, s közös atomfegyverzést óhajt megvalósítani vele! S a bonni kormánykörök, amelyek elutasítanak mindenfajta kezdeményezést a második világháború — Európa légkörét mérgező — maradványainak eltávolítására, a német békeszerződés megkötésére, a nyugatberlini helyzet rendezésére, a francia kormánytól most hathatós támogatást kapnak sötét, békeellenes politikájukhoz. De hát mi az, ami annyira elvakulttá teszi Franciaország uralkodó köreit, hogy képtelenek felismerni, mennyire veszélyeztetik Franciaország legelemibb nemzeti érdekeit is? A francia monopolkapitalizmus önző profitérdekei, és ezzel együtt & megszálottsággal határos hatalomvágy — ez sodorja őket a bonni militaristák karjaiba. De Gaulle megteremtette személyi hatalmát, és most Franciaország— nem a nép, hanem a nagytőkések Franciaországáról van szó! — nagyhatalmi fényének helyreállítását akarja elérni a bonni kormány segítségével. Évekkel ezelőtt a fi-ancia kormányzat még egyedül akarta kiharcolni az Egyesült Államokkal és Angliával egyenrangú pozícióit az Észak-Atlanti Szövetségben. A “hármas direktóriumnak” nevezett francia tervet azonban az Egyesült Államok és Anglia mereven elvetette. És most a francia kormányzat Nyugat-Németországra támaszkodva igyekszik elérni azt a célt. Micsoda politikai vakság! Mintha bizony a nyugatnémet militarizmus megelégedne azzal, hogy uralkodó pozicióba segítse francia szövetségeseit s nem vezérelnék saját hatalmi törekvései! Mintha bizony a nyugatnémet tábornokok nem úgy tekintenének máris a francia kormányzatra, mint olyan eszközre, amelynek az a feladata csupán, hogy vagy maga adja át korszerűtlen atombombáit (ami mégiscsak több a semminél), vagy pedig ezzel a lehetőséggel zsarolni lehet Washingtont, és arra késztetni, Harlem progresszív jelöltje megszerezte a szükséges aláírásokat Cyril Philip, a Harlem 13-ik választási kerületének független jelöltje az állami képviselő állásra, támogatói jóvoltából és segítségével 3,175 aláírást szerzett arra, hogy a választási listára kerülhessen. A megkívánt aláírások száma. 1,500. Mr. Philip néger és a választási kerület lakói többnyire négerek és portorikóiak, akiknek keresete és életnívója a legalacsonyabb New York városában. Philip az $1.50 minimális órabérért, a kórházi munkások és mások megszervezéséért a munkanélküliek munkába helyezéséért és a mun kanélktili biztosítás és segélyezés kiterjesztéséért korteskedik ebben a szegény és elhanyagolt kerületben. Azonkívül harcol a tisztességes iskoláztatásért és lakásviszonyokért faji megkülönböztetés nélkül, a rendőrségi brutalitás és meg- okolatlan letartóztatások ellen, és jobb egészség- ügyi programért, különösen a kábítószer használat megszüntetése terén. Hogy ne kezeljék a kábítószer áldozatait bűnözőkként, hanem mint betegeket és gondoskodjanak gyógyitásukról. Mr. Philip jobb választási törvényeket, a polgárjogi törvények szigorú érvényesítését, minden népellenes törvény visszavonását követeli és főképpen a béke megteremtését az atomrobbantások és a fegyverkezés megszüntetésének mielőbbi bevezetésével. Stravinsky a Szovjetunióban Igor Stravinsky, neves zeneszei'ző, 48 évi távoliét után szülőföldjére, a Szovjetunióba érkezett vendégszereplésre. A repülőtéren meleg fogadtatásban részesült politikai, társadalmi és a szovjet zenevilág kiváló vezetői részéről. Egyetlen unoka- huga, Mrs. Ksenia Y. Stravinsky építészmérnök is nagy virágcsokorral várta. Stravinsky még 1910-ben hagyta el hazáját. Párizsba ment tanulni. 1939-ben jött az Egyesült Államokba. Most a szovjet kormány meghívására Moszkvában és Leningrádon fog koncertet levezetni. “A cári Oroszországból távoztam és a Szovjetunióba tértem vissza, amit örömmel köszöntök”, mondotta orosz nyelven a körülállóknak, Később sajnálatát fejezte ki, hogy nem maradhat hosz- szabb ideig. Szerződése Rómába szólítja, ahol jövő hónapban fog szerepelni. Pelgfrháfeoru fenyegette Argentínát Ez év márciusában lefolyt választások óta, Argentínában nem szűntek meg a politikai zavargáhogy adja át Bonn-nak a legmodernebb atomfegyvereket: Igen, Bonn minden bizonnyal csak ugródeszkát lát a francia—nyugatnémet szövetségben, hogy francia segédlettel megteremtse saját uralkodó pozícióit Nyugat-Európában, és a francia kormányt ezután végképp alárendelje agressziós céljainak. Ha mindezt De Gaulle és a francia uralkodó körök képtelenek meglátni, ennek egy lehet az oka: félelmük és gyűlöletük a világban végbemenő feltartóztathatatlan haladással szemben. Úgy látszik, félnek a béke- és a szocializmus erőinek diadalmas előretörésétől, hogy még a kockázatoktól sem riadnak vissza, hogy megpróbálják Bonn segítségével útját állni ennek. Azok a dühödt kommunistaellenes kitörések, amelyekre De Gaulle nyugat-németországi beszédei során ragadtatta magát, erre is engednek következtetni. S világossá teszik: ,\z uj szent szövetségnek, akár az egykori fasiszta Berlin—Róma tengelynek, az antikommun uust tatarjak ró es--zetartó erejének, a paktum elsősorban a .szocialista világrendszer ellen irányul « VALAHA, amikor majd a francia törtéi: szék összegezik véleményüket erről a korszaki- kétségtelenül súlyos szavakkal illet;“ a tani francia kormányt, és szomorúnak Ítélik' m azt is, hogy a hivatalos propagandának egy kb ' sikerült passzivitásra késztetnie a francé nép nagy tömegeit. Egy ideig, mert van elég felvilágosult becsületes francia, aki leleplezi 6 mozgósítja a népet. Az agresszív “szentszö \ tség” nyilvánvaló tényei előubb-utóbb fel fogják nyitni a ma még félrevezetett franciák szemét, és rádöbbennek azokra a veszélyekre, amelyet felé De Gaulle és kormánya sodorja az országot. Bizonyos, hogy ez a felismerés De Gaulle kenettejes szavai ellenére bekövetkezik. A. I. sok. A választások -eredményét kifogásoló jobboldali katonai vezetők lemondásra Kény- • . ítélték Frondizi elnököt és Mario Guic’o-t ülu helyébe, aki feloszlatta a kongresszust. Különböző katonai klikkek törekedtek hatalomra. Eg> !k részük katonai diktatúrát akart létesíteni meg akarták vonni a munkásoktól, akiket Perc-listáknak neveznek, a szavazati jogot. Egy más; csoport “nemzeti”-nek nevezi magát és Onga -a tábornok vezetésével demokratikus választó megtartását követeli minden polgár részvételével. Az elmúlt héten fegyveres összeütközésre került sor a katonai frakciók között. Az Ongania csoport tankokkal jött be Buenos Airesbe, ahol a tüzérség lőtt rájuk. Már úgy nézett ki, hogy komoly polgárháború tör ki, de Guido elnök békét kötött az Ongania csoporttal és igy a rend helyrejött. Az elnök választások megtartását Ígérte a következő évre. Guido át fogja szervezni a kormányt, valamint a haderők vezetését. Jose Saravia hadügyminisztert és az ellentábor vezetőit valószinüleg letartóztatják. iassadtusaífsben békajelöltre is lehet szavazni Massachusetts államban “nagy nevek” viselői pályáznak a szenátori állásra. A demokrata pártban Edward Kennedy (az elnök öccse) és Edward McCormack (a House Speaker McCormack unokaöccse) versenyeztek a jelöltségért és az előválasztás Kennedy javára dőlt el. A novemberi választáson Teddy Kennedy ellenfele a republikánus párt jelöltje George Cabot Lodge, a volt szenátor Henry Cabot fia lesz. Mint független politikai jelölt, a béke jelszavával folytat választási kampányt H. Stuart Hughes professzor, a Harvard Egyetem történelmi tanára, a Legfelsőbb Biróság egy volt hires tagjának, Charles Evans Hughesnak az unokája. Hughes professzor könyvet irt a béke kérdésének megközelítéséről és beszédeiben is reálisan állítja be a Szovjetunió szocialista rendszere és az Egyesült Államok gazdasági rendszere közötti különbségeket. “Uj megközelitést a külpolitikában” tart szükségesnek. New York állam demokrata párti konvencióía először a történelemben négert választott jelöltnek magas állami állásra. Edward R. Dudley, jelenleg Manhattan körzet elnökét államügyésznek jelölte á konvenció. Kormányzó jelölt Robert M. Morgenthau lett. A republikánus nárt konvencióía ismét Nelson Rockefellert jelölte kormányzónak.
