Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-27 / 38. szám
Thursday, Sept. 27, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Tt Hamu alatt parázs izzik... Az elnyomott és kisemmizett brazil parasztok elképesztő nyomoráról beszélt Francisco Juliao. Forradalmi hangulat a legnagyobb latin-amerikai országban Francisco Juliao neve ma már ismerősen cseng az emberek millióinak fülében, szerte a világon. A brazil Paraszt Ligának a vezére, ismert személyiség, akiről gyakran Írnak a nagy világlapok. Ez a törhetetlen erejű forradalmár elszánt erővel küzd hazája nyomorgó parasztságának a felemeléséért és emberi jogaiért. Az alább ismertetett beszéde, amelyet szervezetének gyűlésén tartott Auro Pretóban, hatalmas visszhangot keltett min denütt, mert feltárta benne egy nagy nép minden nyomorát és elkeseredését. Juliao beszéde elején rámutatott arra, hogy milyen mély népszerűségnek örvend a Paraszt Liga a nép csaknem minden rétegének a körében és hazája különböző vidékeiről érkeznek levelek és táviratok, amelyekben az emberek a Liga támogatására tesznek fogadalmat, a földosztásért és a nagybirtokok ellen folyó harcában. De nemcsak a saját országa lelkesedik Juliao mozgalmáért, hanem Chiléből, Uruguayból, Peruból, Venezuelából és Bolíviából is érkeznek a meghívások a számára. Ez világosan jelzi, mondja a Paraszt Liga vezére, hogy egész Latin-Ame- rika népe felismerte a mozgalom felszabadító jellegét és az elnyomottak és kizsákmányoltak lelkesen azonosítják magukat a harcával és küzdelmeivel. A mozgalom már olyan erős, hogy nem tudják agyonhallgatni vagy nyílt támadással elnyomni a földesurak és trösztök kiszolgálói. Mint brazil hazafit, saját országának sorsa érinti legközelebbről. Megdöbbentő nyomorról és szenvedésről lebbenti fel a leplet. A nyomor és szenvedés jellemző minden latin-amerikai országra ( némelyikben még nagyobb arányú, mint Brazíliában), amelyet az un. “keresztény demokrata” rendszerben kormányoznak. Demokráciáról beszél nek, de Juliao népének kevesebb, mint 20 százaléka szavazhatott csak a legutóbbi választáson. “Miért van ez igy? Mert az Írástudatlanok nem szavaznák egy olyan országban, amely nem szé- gyenli kimutatni, hogy falusi tömegeinek 90 százaléka és összlakosságának 70 százaléka Írástudatlan.” De a szavazók sem gyakorolhatnak semmi befolyást az ország helyzetére. A csekélvszámu szavazó — akik közül kizárják a közkatonákat és tengerészeket —, nem választhatja ki a saját jelöltjét. Ezeket a politikai pártok vezérei jelölik ki. Természetesen nem a nép fiai közül. Ha egy jelölt, kivételképpen, a népből származik, akkor is csak úgy kerülhet a jelöltek listájára, hogy elárulja saját osztályát. Mikor már megválasztották, akkor megtagadja azt a politikai programot, amelyet hirdetett és alárendeli magát a nagy politikai pártok irányitóinak, a gazdasági élet urainak. “Kik ezek?” — teszi fel a kérdést a szónok és nyomban megadja rá a feleletet is: “A földesurak, a nagy gyárosok, a bankárok, a nagykereskedők és mindenek felett az észak-amerikai imperializmus. Ezek azok az erők, amelyek a parlamentben elhatározzák, hogy milyen törvényeket hozzanak.” Természetes ezután, hogy a lakosság hatalmas többségének sem a kormányban, sem a kongresszusban nincs képviselete. Ezt a demokráciának csúfolt rendszert díszítik fel Brazíliában és a többi latin-amerikai országban, a “keresztény” jelzővel. Ez a “kereszténynek” nevezett brazil kormányzat az alábbi “paradicsomi” állapotot biztosítja alattvalóinak. Nem kevesebb, mint az ország szántóterületének és legelőinek 80 százaléka, a brazilok két százalékának a tulajdonában van. Most csak a legjobb földeket vesszük számításba, amelyeket közlekedési utak kötnek össze a nagyobb városokkal. Vannak olyan földbirtokosok, akik több mint 200,000 hektár birtokkal rendelkeznek, mialatt a parasztok tízezreinek egyetlen incs földjük sincs. Meg kell halniuk ahhoz, hogy a hatalmas földterületekből 7 lábnyi földet kapjanak, sírhelyül. Brazília szántóföldjeinek és legelőinek kevesebb mint 10 százalékát művelik csak meg. A többi vagy az ingatlan spekuláció céljait szolgálja vagy mint mellékes birtok, jelzálogul szolgál a Banco Brazil számára, a földesurnakvnyújtott zsíros kölcsönök fedezésére. Mindez az ország olyan területein játszódik le, ahol a népsűrűség nagyobb, mint számos európai államban és ahol a nyomor a .kétségbeeséssel ölelkezik. Ezért született meg a Paraszt Liga az ország északkeleti részében. De nemcsak az északkeleti rész a nyomor egyetlen szintere. Megtalálható az mindenhol Brazíliában. Sao Paolo államban, például, 1,400,000 paraszt él föld nélkül. Az itt élő parasztság nyomora már annyira nyilvánvaló volt, hogy az állam vezetői is “belátták”, tenni kell valamit. Szerkesztettek is egy földreformot, amelyet szerzője, Jósé Bonifacio, mezőgazdasági államtitkár, a leghaladóbbnak nevezett az országban. A “reform” szerint 2000 évig tartana, amig minden paraszt földet kapna. Ezekután elképzelhetjük, hogyan néznek ki a kevésbé “haladó“ földreformok Braziliában. A “bányaháromszögben” gyakran emlegetik a szegény parasztok, hogy a 10 éves gyermekük még soha nem evett tehénhust. Rio Grande Do Sul-ban, a termelőnek csekély rizstermése felét is oda kell adnia földbérlet fejében. Nyomor tehát bőven található az országban mindenfelé. Ezt a szörnyű helyzetet konzerválják a törvények is. “A mi törvényhozásunk súlyos beteg. És öreg” . .gy fakad ki felindultan a Liga vezére. De még súlyosabb betegségek gyötrik a brazil népet magát. A lakosság egyharmada szenved a rosszul- tápláltság és az egészségügyi berendezések hiánya miatt szerzett betegségekben. Évente 100,000 személy pusztul el tüdőbajban. Minden másodpercben meghal egy gyerek az országban. Ez, egy óra alatt 85 és egyetlen nap alatt 2,040 gyermek halálát jelenti. Minden évben 6 millió 16 éven aluli braziljait visznek ki a temetőbe. Minden 1,000 csecsemő közül 350, sőt 400 meghal, mielőtt elérné az egyéves kort. Az ország északkeleti részén az átlagos életkor 27 év. Több mint 30 millió brazilnak nincs cipője s százezrek élnek meztelenül a kis kunyhókban, mint az állatok. A falusi lányok nagy százaléka kénytelen a városokba menni és prostituáltként árulni a testét, mert másként képtelen megélni. A falu lakosságának egy jelentős része menekül a városba a föl- desurak zsarnoksága elől. De a nagybirtok szelleme a városban is utoléri őket, a gyáriparban. Bra ziliában a legtöbb gyáros földbirtokos is egyben és ezek beviszik a városokba is a feudalizmus rendszerét. De azok a gyárosok, akiknek nincs földbirtokuk, sem törődnek semmit a parasztság sorsával. Pedig csak a feudális nagybirtokrendszer megszüntetésével tudnának az iparnak egy olyan belső piacot biztosítani, amely felszabadítaná a brazil gazdasági életet a külső nyomás alól. De a nagypolgárság fél a földosztástól. Fél a felemelkedő néptömegek mozgalmától. Ezért választja inkább az “Alliance for Progress”-t. Az ipari burzsoáziára tehát nem támaszkodhatnak az elnyomott milliók. De azért vahnak szövetségeseik: a kispolgárság. A kiskereskedők és kisiparosok is érzik a feudális rendszer minden nyomorúságát. Az árak állandóan emelkednek az infláció által sújtott országban és a középosztály háziasszonyai sem tudnak lépést tartani a havonta, átlagban 3.5 százalékos áremelkedéssel. A nép demokráciát akar — mondja Juliao. Mindegy, hogy keresztény, népi, vagy szocialista jelzővel illetik ezt a demokráciát, ameddig végrehajtja első lépésként a földreformot. A jelenlegi rendszer keretében ezt lehetetlen kiharcolni, mert a kisebbségben lévő hatalmasok szövetkeznek a hatalmas többségben lévő kisemberekkel szemben. A szövetség élén pedig ott állnak a külső hatalmak. Ezek irányítják varázspálcáikkal az egész bűvészmutatványt, amelynek a lényege a jelenlegi rendszer fenntartása. A varázslók személye és módszere változott az idők folyamán, de a pálca, mely valamikor a portugál gyarmatosítók kezében volt, az ma is ugyanúgy működik Uncle Sam kezében. A Pan Amerikanizmus, a Jó Szomszédság, a Monroe Doctrine, a Truman Doctrine, a Marshall Terv, az Alliance for Progress, a Food for Peace, mindezek szavak, varázs- szerek, flastromok, amelyeknek az a célja, hogy elrejtsék az ország kifosztását a gazdagok által. Hatalmas összegeket visznek ki az országból a külföldi tőkések, mig ugyanakkor a belső gazdasági élet fellendítésére nem-jut elegendő pénz. Most, a végszükség utolsó pillanataiban kampányt indítottak Brazília északkeleti tartományainak a “megmentésére”. Mintha nem volna másutt nyomor az országban. De itt a szegénység és az éhség már olyan méreteket öltött, hogy félnek a tömegek reakciójától. A “keresztény család” jelszavát vetik be a hatalmasok. Mintha az egész ország lakossága egy nagy, “keresztény család” lenne. A “rossz brazilok demagógiájától” akarják ezek a “szentek” most megvédeni a tömegeket. Az ország “dicsőséges demokratikus hagyományait” őrzik a “kubanizálástól.” De ezek a végszükségben érkező “megváltók”, a “keresztény család” jelszavával mesterkedők, drága Ca- dillac-ban indulnak el hatalmas palotáikból, ahol mérhetetlen földbirtokuk kellős közepén élnek. Ebben a “keresztény családban”, semmi helye nincs a kunyhóban nyomorgó parasztoknak, akik jobbágyi rendszer keretében dolgoznak éhbérért, a földesurak földjén, rendőrterrör alatt. A “keresztény családba” csak az a földesur tartozik bele, aki állig felfegyverkezve védi feudális előjogait. Brazília uralkodó osztálya büszkén szokta emlegetni, hogy hazája “keresztény ország”. Ennek a “keresztény országnak” olyan milliomosai vannak, akik 9,000 százalék profitot érnek el a tőkéjükkel, amely oly gyorsan növekszik, mint a dögvész baktériumai és hasonlóan ezekhez a gyilkosokhoz, hidegvérrel öli meg azokat, akik a gyarapodásnak ezt a csodáját lehetővé teszik. Ennek a “keresztény országnak” van a legnagyobb gyerek halandósága Latin-Amerikában. A szabadság a másik sokat hangoztatott jelszó. De ez alatt azt értik, hogy nem szabad hozzányúlni az uralkodó osztály előjogaihoz. Az emberi méltóságot — fakad ki keserűen a Paraszt Liga vezetője — a “keresztény országban” a bankbetéteken, a gyárkémények számán, a magas állásokon és a Kennedy előtti térdhajlásokon mérik. “Nem hiszek abban — hirdeti Juliao —, hogy hazámat, a választások által, meg lehet váltani a bajoktól. Az elitben sem bízom, vagy a Keresztény Családban. Én abban hiszek, hogy csak az elkeseredett tömegek, a földnélküli parasztok, a rosszul fizetett munkások, a főiskolákra bejutni nem tudó diákok és a jövő nélküli gyerekek. . . érzik át a mai nemzeti himnuszunk szavait: ‘Legyen szabad hazánk, vagy haljunk meg Braziliáért !‘ ” HAZAI HANGULATOK WASHINGTON. — A közös kongresszusi bizottság képtelen volt megegyezni a demokraták által benyújtott farmprogram törvényjavaslaton. A republikánusok természetesen ellenezték azon az alapon, hogy a kormány túlzott kontrolt akar gyakorolni a farmerek felett. Amikor G. D. Aiken, vermonti rep. szenátor, á mezőgazdasági bizottság tagja elhagyta a gyűlést, kijelentette az újságíróknak: “Nem tudom megoldani a farm-problémát,-inkább átmegyek a szenátus külügyi bizottságához. Kuba könnyebb feladat.” ★ DETROIT. — A Jewish News felelősségre vonta John Lesinski demokrata képviselőt, amiért oly ember arcképével ellátott postabélyeg kiadását ajánlotta a kormánynak, aki • a legocsmánvabb antiszemita hamisítványokat terjesztette a múltban az Egyesült Államokban. Néhai Henry Ford a megtiszteltésre kiszemelt egyén, aki a “Protocols of Zion” szerkesztését és terjesztését pénzelte. A postahivatal Lesinski ajánlatát visszautasította, s a képviselő Kennedy elnök elé akarja terjeszteni az ügyet. ★ BROOKLYN. — A többségben néger lakosú Bedford-Stuyvesant negyedben 50 tagú fehér és néger ifjúsági csoport utca tisztitó brigádot alakított és a városi szemételhordó szerv által elhanyagolt utcákat feltakarította. Az igy összegyűjtött szemetet elvitték a városháza elé és ott kiborították. A rendőrség tiltakozását nem vették figyelembe, bár ezzel az ifjak megkockáztatták a letartóztatást. Letartóztatás azonban nem történt, csupán az egyik vezető, Mrs. Margie Leeds idézést kapott, “szemetelésért.” A városi hatóságok azzal magyarázzák a szegény néger negyed tisztántartásának bűnös elhanyagolását, hogy “nincs elég szemeteskocsi”, és “a költségvetés nem engedi meg.” Mig más kerületekben hetenként ötször járnak a szemétgyűjtők, Bedford-Stuvve- santban kétszer, ha eljönnek, mondotta Mrs, Leeds.
