Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-27 / 38. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 27. 1962 I Magyarország JÖN AZ OLAJ! Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kutatási és fejlesztési főosztályának nagykanizsai részlegében szorgos munka folyik. Az egyik szobában Rácz Dániel, á rétegfizikai osztály vezetője hajol a sokféle számítás fölé. Munkájából éles telefoncsengés riasztja fel. A kagylóból izgatott hang jelenti: — Sikerült.. . Jön az olaj a 63-as kutból. Megélénkül az épület. A műszakiak, a kutatók egymásnak adják a jó hirt: — Hallottad. . . ? A 63-as kutnál is sikerült. — Jön az olaj. A rövid híradás egy uj módszer eredményességét bizonyítja. S az emberek szemében kimondhatatlanul is ott van: “Érdemes volt a kísérletezés, az uj ut keresése, mert lám, nem dolgoztunk hiába.” A 63-as kút, amely már hónapok óta csak 150—200 liter olajat adott, most egyszerre 3,500 liternyit termel. Hosszú kutatómunka gyümölcse kezd most beérni. Rácz mérnök jóleső érzéssel idézi fel, hogyan is történt. Néhány évvel ezelőt kezdődött. A Déldunántuli Kőolajtermelő Vállalat szakemberei meglepetve tapasztalták, hogy egyik-másik kutnál a felszínre hozott olaj mennyisége egyik napról a másikra szinte zuhanásszerűen csökken. A 119-es kút, amely a hónap elején még 13,000 liter olajat adott, a következő hónap végén már csak 3,000 liternyit termelt. — De nemcsak a 110-es kút viselkedett igy — mondja Rácz — hanem a többi is egymás után. Volt olyan, amely teljesen kimerült. Ekkor kezdődött a rétegrepesztés. Ez abból áll, hogy folyadékot, a többi között nagy viszkozitású olajat, magas nyomással préselnek vissza a kútba. Ez megrepeszti az olajat tároló mész- és homokkőréteget, utat nyit az olajnak a kúthoz, és igy ismét emelkedik a termelés. De nem mindig. Mert a legkorszerűbbnek elismert eljárás, a rétegrepesztés nemcsak az olajnak, hanem a viznek is utat csinál, nem szólva arról, hogy a közepesnél nagyobb mélységű kutaknál nem is alkalmazható. Más módszert kellett tehát kidolgozni. Haraszti Endre és Molnár Jenő vegyészmérnök, Lőrincz Jánosné és Rácz Dániel olajmérnök, Kiss László bányamérnök hozzá is látott. Először azt állapították meg: mi okozza a bajt? Ezt kérdezte a főmérnök, az igazgató, ezt kérdezte a minisztérium, a munkások, mindenki. S ezt kérdezték a kutatók is, de egyelőre nem tudtak felelni. Összeforgatták a fellelhető hazai és külföldi irodalmat, tanulmányozták a különböző eljárásokat, de választ nem kaptak. A külföldi irodalom is közölt ugyan néhány tényt, adatot arról, hogy egyes olajkutak hozama sokszor érthetetlen módon csökken, de az okot a külföldiek sem tudták. Hozzáláttak a mérésekhez. S a kutak “vallottak”. Mégpedig azt, hogy szennyezettek. A kút alján a furóiszapból kiszűrődő édes viz megduz- zasztotta az agyagot, a rétegek pórusai eltömőd- tek. Máshoz a viz és az olaj érintkezésénél vegyi folyamat ment végbe, és az ebből az emulzióból keletkezett hártyaszerü gyanta a rétegekre tapadt, eltömte a pórusokat. — A termelő kutakból sok ilyan gvantaszerü anyagot hoztunk be —, mondja Rácz — A laboratóriumban kezdtünk kísérletezni. Különböző vegyszerekkel sikerült az emulziót szétbontani. Akkor már azt kutattuk, hogy melyik az a vegyszer amelyik a legolcsóbban és a leggyorsabban beszerezhető tömeges ipari alkalmazásra. Igen ám, de nem elég egyszer megtisztítani a kutat, hanem meg kell akadályozni, hogy ismét emulzió keletkezzék. Különböző semleges folyadékokkal kísérleteztek, hogy a rétegek falára tapadt vizet, amely az olajnak a kút felé áramlását akadályozza, leválasszák. Meg is találták, s ekkor vegyszerrel kimosták a kút környékének, kőzetrétegét, az olajat áteresztő semleges folyadékot hozzátapasztották, s ez megakadályozta az újabb szennyeződések keletkezését. A kísérlet sikerült. Minden szépen, könnyen ment. De csak a laboratóriumban, mesterségesen készítet kutnál. Mi lesz majd kinn a “terepen”? Hogyan fog beválni a módszer? Tavaly szeptemberben elkezdődött a munka. A 119-es kutat választották. Itt még van olaj — mondták —, s ha módszer jó, a hozam növekedni l'og. Mindent előirásszerüen csináltak, aztán vártak. — Ha csak az eredeti mennyiségre növekszik is a termelés, már akkor is megérte — biztatták egymást. Ké nap múlva érekezett a jelentés: az olaj meg indult, már 3500 liter. Aztán 5,()00...7,000...13,000. Az izgalom nőtt, Az egyébként nyugodt mérnökök egyszerre idegesek lettek. Szinte félóránként telefonáltak a kúthoz. Mi újság? Alig akarták elhinni. amikor a kezelő jelentette: — Húszezer liter! Az igazgató áttelefonált: — Nagyszerű... gratulálok... Újabb kutat! A második kút a 287-es volt. Gyakorlatilag nem termelt, hiszen naponta 35—40 liternyit adott. Elvégezték a munkát, s vártak. Aztán két nap vulva csöngött a telefon, jött az izgatott jelentés : — Négyezer liter. Szép tiszta olaj volt. Most már türelmetlenül hajszolták a sikert. Gyerünk a 397-es kúthoz. Jöjjön a vegyszer. Meg sem várták a kútkezelő jelentkezését, maguk telefonáltak oda. — Húszezer liter — volt a válasz. Majdnem hanyatt estek, mert sok dologra számítoltak ugyan, de erre nem. Húszezer liter! Álomnak is szép egy olyan kutból, amelynek 15, 000 liter volt a napi rekordja. A munka tempója fokozódott. A 260-as, 109-es és a többi kút is hasonló eredményeket hozott. Már mintegy 20 kutnál próbálták ki az uj eljárást, s bár megszokhatták volna, mindig meglepődtek a sikeren. Az Általában azt tudják róla, hogy 367 szobájában 631 embert lehet elhelyezni, a többi között öt háromszobás luxuslakosztálya, 18 kétszobás lakosztálya, 90 kétágyas és 82 egyágyas szobája van. A külföldi vendégek dicsérik pompás szobáit, kényelmes berendezését. A hazai látogatók — ha benéznek a márvánnyal borított hallba — megnézik az impozáns függőlépcsőt, a jól berendezett társalgót, vagy esetleg beülnek az étterembe s utána azt hiszik, látták a Ryalt. Pedig csak egy részét. Mert a szállodának nemcsak a Lenin kőrútról van bejárata, hanem a mellékutcáról is. Itt működik a környék egyik legnagyobb, körülbelül 300 dolgozót foglalkoztató üzeme. Ahol a “világhírt” főzik Hatalmas üstök, elektromos és gáztűzhelyek, sütők, nagy raktárak, hűtőkamrák — ez Kurucz Antal főszakács birodalma. A szálloda konyháján 60 szakács, mészáros, kávéfőző, csapos, kézilány és mosogató dolgozik. Gyors, begyakoidott minden ember mozdulata. A konyhában hétköznap körülbelül ezer. vasárnap 1200—1400 ebédet készítenek és igen sok a rendezvény. A személyzet részére körülbelül 400 ebédet főznek. Méghozzá nem is akárhogyan. A Royal Szálló főztje világhirü. S aki ezeket a finom ételeket “kitalálja” összeállítja, az maga a főszakács, aki naponta nvolc-tiz órát dolgozik a munkahelyén, otthon is megtoldja vagy hárommal, hogy összeállítsa a másnapi piaci rendelést, s a következő napi étrendet. Hogy mi az elve? Az étel legyen jó, azt kell főzni, amit az emberek szeretnek, és mindez ne legyen túl drága. A konyha után a 16 személyt foglalkoztató cukrászüzemben kalauzol végig kísérőnk, Parti János, a Royal Szálló igazgatóhelyettese, majd néhány lépcsőn haladunk lefelé, és máris a pincében vagyunk. Külön város ez. A pincében működő üzemek közül a legnagyobb a mosoda. Hatalmas 65 kilós mosógépek főzik mossák az ágyneműt, huzatot, ruhákat; naponta 10—15 mázsát tisztítanak ki. — Három-négyszáz lepedő, 3,000 szalvéta, több mint száz ing, rengeteg fürdőlepedő és egyéb holmi kerül mindennap mosásra — mondja Németh Aladárné, az üzem vezetője. — 31 dolgozója van a mosodának. A sima holmikat első öt kút termelése egy év alatt kétmillió-ötszázezer liter olajjal nőtt. Egy kúthoz tiz liter vegyszer szükséges, de a vállalat már 500 liternyit vásárolt, hogy a módszert üzemszerűen alkalmazza. Megéri, hiszen az öt kút termelésének növekedésével több mint egymillió forinttal szaporodott a termelési érték. Az uj módszey — mondja Rácz — nem költséges. A vegyszert egy vagy két aggregét nyomja a kútba, s mindössze két munkás végzi a teendőket. Csak az a fontos, hogy alaposan, nagy körültekintéssel, a technológiai előírások teljes be. tartásával végezzék a kezelést. — Csak a zalai olaj mezőn alkalmazzák? — Nem, Lovászi és Budafa kutjain kívül az Alföldön is megpróbálkoztak már vele, sőt, a demjéni mezőn is tervezik a használatát. A vállalat — miután látta az eredményt — minden segítséget megadott, és azonnal újítási szerződést kötött velünk. A módszer — amelyet mi komplex vegyszeres rétegkezelésnek neveztünk el — bevezetése elég könnyen ment, az újítók nem mentek át olyan tortúrán, mint mások. Igaz, nem mindegyik kutnál egyforma az eredmény. Van olyan kút. amelynél csak pár száz literrel emelkedik a termelés. Ám ezt is meg kell becsülni, hiszen a sok kicsi sokra megy. A beszélgetést telefoncsengés szakítja meg. Az egyik kút kezelője jelenti: —Jön az olaj! Tizenötezer liter! Rácz mérnök elégedetten mosolyog, nem is csodálom. Minden oka meg van rá, hiszen ennél a kutnál is naponta sok ezer liter elveszettnek hitt olajat termelnek. S ez nem kis dolog. S. Nagy Sándor DETROIT. — Leon Mason néger rendőr lemondott állásáról és elköltözik Detroitból, mert a 11 évi szolgálata alatt rendőrtársai által gyakorolt faji sérelmeket már nem akarta tovább tűrni. “Mellőztek, nem beszéltek hozzám, ha valamelyikük mégis szóbaállt, azt társai nyíltan elitélték.” Ilyenekre van bízva az igazságszolgáltatás. géppel vasaljuk , az ingeket és más ruhaneműket hét dolgozó Vasalja. Nemcsak a felszerelést és a szállodai személyzet ruháit tisztítjuk, hanem munkát vállalunk a vendégektől is. Általában két-négy óra alatt hozzuk rendbe a vendégek fehérneműjét, ruháit. A pincefolyosók labirintusában mindenütt hatalmas vasajtók nyílnak. Itt sorakoznak az asztalosok. lakatosok, villanyszerelők, kárpitosok műhelyei. Az egyik ajtó a kazánházba vezet, ahol még nyáron is napi 30 mázsa kokszot használnak fel, a másik ajtó mögött a szálloda “tüdeje” a légtisztitó berendezés működik. Ez óránként 36 ezer köbméter levegőt cserél ki. A pincében húzódó csövek hossza Budapesttől Esztergomig érhetne. S ahogy kísérőnktől megtudjuk, mindezt 53 műszaki szakember kezeli, javítja, gondozza. “Kapcsolom Tokiót Újabb lépcsők következnek, és máris a szállo- ■da telefonközpontjában járunk. A központ ötszáz mellékállomásos, 40 városi vonalas kézi kapcsoló ti állomása és a külön automata központ egy kisebb vidéki város forgalmát is le tudná bonyolítani. Egyszerre három telefonkezelő dolgozik, s mindegyikük legalább egy idegen nyelvet beszél. Percnyi megállás nélkül kapcsolnak, tárcsáznak, előjegyeztetnek. Fél nap alatt 15 külföldi állomás — köztük Bécs, Párizs, Róma, Stockholm és Prága — jelentkezett, s meglehetősen sok a tengerentúli beszélgetés is. — Sokkal több a külföldi hívás, mint a hazai vidéki — mondja Gosztonyi Jánosné telefonkezelő —, s hogy a vendégek türelmetlenek-e telefonálás közben ? Azok nem, de a szállodaszemélyzet annál inkább... A beszélgetés félbeszakad, mert kigyullad az apró jelzőlámpa, és a telefonosnő máris jelenti valamelyik vendégnek: “Kapcsolom Tokiót...” • Körülbelül két óra múlva érünk vissza a szálloda halijába. Éppen egy amerikai turistacsoport bucsuzkodik, vezetőjük pedig ezt Írja be a vendégkönyvbe: “Gyönyörű napokat töltöttünk az önök szállodájában. A kiszolgálás kitűnő volt. Elismerést érdemel a személyzet.” A pincérek, szo- baaszonyok is, meg azok is akik a “színfalak mögött” dolgoznak.” ..Kapalyag Imre Egy kis nosztalgiával közöljük az alanti cikket: A ROYAL “TOLSÓ OLDALA”
