Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-27 / 38. szám
Thursday, Sept. 27, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 1 Ahogyan én látom... hja: EHN “A tó csaknem száraz” Évekkel ezelőtt valahol olvastam, hogy Amerika egyik nagy gondja az ország jövőbeli vízellátása. Az amerikai nép nagy része persze nem is gondol arra, hogy olyan egyszerű dolog, mint a vízellátás gondokat okozhat. Néhány állam kivételével ez a kérdés nem is kerül napirendre és ha az újságok szóbahozzák, az olvasók egy kézlegyintéssel elintézik. Akik fürdéshez, mosogatáshoz, öntözéshez, autók mosásához korlátlan mennyiségben használják a mindenkor rendelkezésre álló vizet, talán nem is hallottak arról, hogy természeti kincsekben bővelkedő országunknak vannak olyan részei, ahol a vizellátás kérdésében a szövetségi állami, megyei, városi és egyéni érdekek közti ellentétek összecsapásokat vonnak maguk után. Nem hallottak arról, hogy ezeket az összecsapásokat gyakran politikai ellentétek és anyagi érdekek is fűtik. A nyugati államok közül Arizona, California, Nevada, New Mexico és Utah azok, melyek lakosságát a vizellátás kérdése közelről érinti. Ahol a vizellátás nem probléma, vagy ha az, de az átlagember nem törődik vele, ott el sem képzelnek olyan helyzetet, amelybe pár évvel ezelőtt kerültünk az Utah államban levő csodálatos Bryce Canyon nemzeti parknál. • A park bejárata közelében levő motel-ban béreltünk szobát. Amikor 400 mérföldes autózás után beálltam a zuhany alá és megnyitottam a vízcsapot, nem kis csodálkozásomra, se meleg, se hideg viz nem jött. Annyi sem, hogy mosakodni tudtunk volna. Érdeklődésünkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy “kevés a viz, de reggelre lesz elég.” Apelláció nem volt, kénytelenek voltunk mosdás nélkül lefeküdni. Reggel — amikorra “elég vizet” helyeztek kilátásba —, egy fél pohárnyi viz sem volt, amit száj tisztításra tudtunk volna használni . . . Dél-California, amely az utolsó két évtizedben óriási ipari-fejlődésen ment keresztül és amelynek lakossága naponta 1,600 lélekkel szaporodik, éppen e körülmények folytán sokkal több vizet használ, mint amennyit évtizedekkel ezelőtt előirányoztak. Ha a téli hónapok folyamán elmarad, vagy a megszokott átlagon alul marad az esőzés, akkor bizony a vizellátás kérdése égetővé válik. A tavalyi, sok milliós károkat okozó nagy los- angelesi tűz gyors terjedésének égjük oka szintén a vízhiány volt. Nem csoda, hogy a környékbeli tavak vize időn- kint mélypontra süllyed, sőt: időnkint teljesen el is tűnik. Évtizedekkel ezelőtt Elsinore — amelyet sok derék olvasónk állandó lakhelyéül választott —, olyan tóparti város volt, akár Siófok, vagy Balatonfüred. Az Elsinore tó kellemes, langyos vizében élvezettel úszkáltak a város lakói és sok ezren, akiket éppen a tó csábitott oda. Az évek folyamán, mialatt a kellő esőzések elmaradtak, a szárazság teljesen kiapasztotta a tó vizét. Az elsinoreiak ebbe nem nyugodtak bele, a munka és küzdelem úgyszólván állandóan folyik, hogy a “Lake Elsinore State Park” keretén belül állandósítsák a tó vízellátását. A közeli tavak közül a kivételes szépségű Arrowhead tó az, amely időnkint ugyan vészit a vizéből, de mégis állandónak tekinthető. A szomszédságában levő Big Bear tó már nem ilyen szerencsés. “A tó csaknem száraz”, (“Lake Nearly Dry”) irta a Los Angeles Times augusztus 20-iki száma abból az alkalomból, hogy “kampány” indult a vízellátásért folyó harc meggyorsitása érdekében.” A nagy los-angelesi napilap részletesen ismertette a törekvést, hogy7 a “Big Bear Municipal Water District” megvalósításával gondoskodjanak a környék és a tó vízellátásáról. A “Big Bear Lake Valley” kereskedelmi kamaráin ötvenezer dolláros alap összegyűjtésén fáradozik, amelynek segítségével a bíróságok előtt folytatják a harcot, mert — mint oly sok más helyen —, itt is különböző érdekek összeütközéséről van szó. Az a körülmény, hogy a Times a “harc meggyorsításáról” ir és a kereskedelmi kamara a bíróságok előtti harc “folytatása” érdekében gyűjt pénzt, arra mutat, hogy a Big Bear tó és falu vízellátása érdekében folyó küzdelem nem újkeletű és annak kimenetele még mindig kétséges. Bennünket közvetlenül azért is érdekel ez a kéi’dés, mert lapunk aug. 2-iki számában irtunk a los-angelesi szélsőjobb magyar hetilap hirdetéséről, amellyel a Big Bear tó környékén működő ingatlan-árusító cég a magyarokat az “amerikai Lillafüreden” megtartandó kétnapos piknikre hívogatta. A hetilap — egyszerűen azért, mert a hirdetés pénzt jelentett kiadója zsebében —, lelkesen támogatta a gondolatot és zenekarral, tánc versennyel, ékszer-dijakkal, kolbásszal és Hokedlival buzdította olvasóit a pikniken való részvételre. Közbevetve szeretném megjegyezni, hogy a hazugságok terjesztésének két módja van. Az egyik: elmondani, leirni, vagy nyomtatásban megjelentetni valótlanságokat. A másik: ELHALLGATNI bizonyos fontos és való körülményeket. Ennek előrebocsátásával teszem fel a kérdést: ha a los-angelesi magyar hetilapnak lelkiismeretes kiadója lenne, aki valóban szivén viseli olvasói érdekeit; aki “az idegenbeszakadt magyarságot” nem CSAK annyira értékeli, amilyen mértékben egyszer egy évben “sajtónapon” belőle kisajtolja jövedelmének egy részét: nem elsőrendű kötelessége lett volna olvasóit értesíteni, hogy a Big Bear tómelléki “Lillafüreden” a nokkedlit borral vagy sörrel kell leöblíteni, mert viz — NINCSEN ?! Hiába figyeltük a hetilap uszításoktól hemzsegő, Nixont dicsőítő és szülőföldünket becsmérlő' hasábjait, ilyen felvilágosítás e sorok Írásáig nem jelent meg. Ahogyan mi a kiadót ismerjük: ezt a fontos tényt továbbra is elhallgatja, mert a legkisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy olvasóit bármilyen téren informálja, felvilágosítsa. Nem az “idegenbeszakadt magyarság”, hanem a hirdető (fizető) cég érdeke a fontos! Őszintén reméljük, hogy a Big Bear tó vizét sikerül állandósítani. Reméljük, hogy az elsinoreiak törekvése eredményes lesz és Elsinöre rövidesen ismét tóparti város lesz. Bízunk abban, hogy a rohamosan fejlődő Dél-California vízellátásában sem lesz zavar. Akármit rejt a jövő, a kedvező vagy kedvezőtlen változásokról értesíteni fogjuk olvasóinkat és annak a hetilapnak az olvasóit is, amely hirdetői és a saját érdekében jónak látja következetesen ELHALLGATNI a valóságot. ! ÖENÖSI HISST ÍRÁSAI^! \---------------------------------r ELMÉLKEDÉS AZ UBORKASZEZONRÓL Mire ezen “betses pár sorjaim” nymmdafestéket látnak, (és ha!) már be is fejeződik az “uborka- szezon” amelyet lapunk külmunkatársa, a mindnyájunk által ismert — és elismert — EHN oly szellemesen megénekelt. Sok mindenben meg is egyezek vele, különösen a cikk első bekezdésében foglalt észrevételeivel. Pl. azt írja, hogy a nyár jünius 21-én kezdődik és három hónappal később véget ér és néha korábban vagy7 későbben kezdődik és korábban vagy későbben végződik. Lehet a nyár a szokottnál hűvösebb vagy forróbb, és lehet nedvesebb vagy szárazabb. Másszóval, nem alkalmazkodik a statisztikusok előírásához. Aláírom még azt a megállapítását is, hog.y az iskolák elnéptelenednek. Rákényszerítik az uborkaszezont azokra a szegény tanítókra is — akiknek “szivtöréssel” bár — de meg kell válni azoktól az édes, simulékonj7, alkalmazkodó gyermekektől, akiknek egyetlen céljuk és törekvésük büszkeséggel és boldogsággal dagasztani tanítóik, no meg a szülők kebelét. Még abban is egyetértek a cikk Írójával — azaz én is sietek itt leszögezni, hogy az uborkaszezon legendájában én sem hiszek, soha nem is hittem. Sőt — bevallhatom itt négyszemközt azt is, hogy nem is tudom, honnan ered, mi az értelme, milyen összeköttetésben van az uborkával. (Az uborkát ismerem, tudom, hogy7 zölden Íztelen és mégis sokan szeretik és eszik.) De honnan van az a titokzatos ereje, amely lustává, hanyaggá és felületessé teszi az embereket? Ezt sehogysem tudtam az egyébként szellemesen összeállított cikkből kihámozni. Természetesen, ezért nem okozom a cikk Íróját és nem is szégyenlem bevallani, hisz annyi tudnivaló van ebben az őrülten forgó világ-, ban, hogy még azzal sem lehet az ember tisztában, hogy mennyi mindent nem tud. De ezt valahogy csak kikutatom! Azt azonban sehogysem tudom megérteni, hogy mi köze van az uborka- szezonnak “újságjainkhoz ?” Ha már én is elfogadom a világ által elfogadott uborkaszezon létezését, én csak annyit tudok róla, hogy kilenc hónapi nehéz munka alatt kifáradt emberek az uborkaszezonnak nevezett forró nyári hónapok alatt fáradtabbak lesznek, levegőre, napsütésre vágynak és igyekeznek kivenni abból a nekik járó részt. S ha egyrészük vakációra megy, érthető, hogy két ember nem képes elvégezni négynek a munkáját. Bár sok mindenben elfogadtam EHN munkatársunk megállapításait, sok mindenben elismerem meglátásának helyességét, most, hogy újra átolvastam a szóbanlevő cikket, fölmerül bennem a kérdés, hogy vajon leközlésre szánta-e azt a kissé túlzott kritikával telt cikket, vagy7 pedig csak bár burkoltan is, jól “oda akart mondani“ “újságjaink” szerkesztőinek? Nem gondolt arra, hogy7 talán a Magyar Szó kulijai is magukra veszik a — mondhatnám — igazságtalan kritikát ? Mert. hogy a “kevesetmondó cikkek után semmitmondó cikkek következtek”, azt mint a lap régi olvasója nem ismerem el! A cikkek ugv sorakoztak az uborkaszezon alatt is, mint máskor, vegyesen, mivel egyik olvasónk egyfélét szeret, a másik mást. Igaz az is, hogy az uborkaszezon alatt sincs téma-hiány, hisz földünk szemlátomást zsugorodik, Dél-Amerikából át lehet ugrani Ázsiába s bár a Magyar Szónak nincs sem AP sem UP hírszolgálata, mindig követte az eseményeket. Még uborkaszezon alatt sem lehet nem meg látni, hogy milyen erőfeszítéssel és dollárbilliókkal próbálják “megmenteni” a világ rongyos, éhező millióit a szocializmustól és még annál is nagyobb költséggel és energiával igyekeznek meggyőzni a nyomorral küzdőket arról, hogy7 mindez az ő érdekeik: megvédéséért és az ő jobblétükért történik. S a. dollárbilliókat bezsebelő zsarnokokat nem vonja felelősségre senki! Másszóval, elismerésreméltó külmunkatársai értékes hozzájárulásával —* a Magyar Szó lépést tartott a többi újságokkal az események követésében. A nagyon gyorsan változó divat miatt nem tartotta szükségesnek a vezetőség egv ilyen rovat megindítását, ami talán sokaknak hiányzott is„ De olvasóink nagyrésze már nem visel zsákruhát, bukj-el szoknyát sem toreador nadrágot, sőt még viharfrizurát sem, talán már nem is állna jól nekik. A szvetterek pedig szvetterek! A fontos az, hogy két számmal kisebb legymn, mint az alakja. Ami pedig azokat a kis első-hátsó-alsó és felső kidomborodásokat illeti, azon a Magyar Szó nem segíthet sem tanácsokkal, sem receptekkel. Az emberek azt akarnak enni, amit szeretnek és kinek van szive erről lebeszélni őket ? Most azonban megindult egy mozgalom: a “szabadkereskedelem” és az élelmiszer “Chain Store-ok” hozzájárulásával az árak állandó emelésével próbálják lesoványitani még a soványakat is. Persze, csupa jóakaratból teszik ezt is! Soha életemben ennyit nem foglalkoztam az uborkaszezonnal és EHN munkástárssal együtt_ — remélem, hogy7 ezzel mindenkorra be is fejezzük és még a szótárból is kitöröljük azt az értelem nélküli elnevezést, amely csak Ízetlen félreértésekre vezethet. Irán nem lesz rakétatámaszpont MOSZKVA, szept. 15. — A szovjet külügymi- nisztérium bejelentette, hogy szombaton Teheránban jagyzékváltás történt Nikolaj Pegov szovjet nagykövet és Abbasz Aram iráni külügyminiszter között. Az iráni jegyzék ígéretet tesz arra, hogy “az iráni kormány nem ad jogot egyetlen külföldi államnak sem ahhoz, bogy rakétatámaszpontjai legyenek Irán területén.” A Szovjetunió válasz jegyzéke megelégedéssel fogadja ezt a nyilatkozatot. A jegyzékváltás alkalmából Abbasz Aram kormányé nevében közölte: “Hivatalosan kijelentem, hogy mint a sah őfelsége több Ízben hangsúlyozta, az iráni kormány sohasem engedi meg, hogy Trán a Szovjetunió területe ellen irányuló agresz- szió eszközévé váljék.” A szovjet nagykövet válaszában hangoztatta, hogy az iráni kormány Ígérete, valamint az említett jegyzékváltás “a Szovjetunió és Trán közötti jószomszédi kapcsolatok alapjainak megerősítésére szolgál és megfelel a Közel- és Közép-Kelet békéje és biztonsága érdekeinek.” A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
