Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-27 / 38. szám
Thursday, Sept. 27, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 5. HÉTVÉGILEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Jupiter és az ökör Nincs még egy ország a földkerekségen, amelynek alaposabb oka és több joga volna hathatósan felkészülni a saját védelmére, mint Kubának, hiszen ez a kis ország alig másfél évvel ezelőtt — talán még emlékszünk rá?! — céltáblája volt egy Egyesült Államok támogatta inváziós kísérletnek. Nem a támadók igyekezetén múlott, hogy ez a kísérlet csúfos kudarccal járt... És az is köztudomású, hogy azok az erők, amelyek ezt a támadást előkészítették, finanszírozták és végrehajtották, :gy pillanatra sem adták fel azt a szándékukat, hogy alkalmas időpontban megismétlik ezt az ellenséges aktust, de ezúttal különb felkészültséggel és nagyobb erővel. Nyílt titok, hogy a Disznóöböl körül történt szégyenletes felsülés óta lázasan folynak az előkészületek erre az újabb invázióra. A kubai kormány és hadvezetőség tagjai nem olyan vakok, hogy ezt a készülődést ne lássák meg és nem ostobák, hogy ölhetett kezekkel várják a fenyegető támadás bekövetkeztét. Mivel a nyugati földtekén semmiféle támogatásra nem számíthatnak, kénytelenek odafordulni segítségért, ahol azt nem tagadják meg tőlük. Kuba szempontjából teljesen mindegy, hogy a segítséget kináló országok testvéri, baráti, vagy ideológiai rokonszenvből, vagy pedig politikai számításból nyujtják-e a támogatást — egy fenyegetett helyzetben lévő, megszorult kis ország nem lehet túlságosan válogatós: olyan ajtón kopogtat, amelyről felteheti, hogy megnyílik előtte. Hogy aztán ez a segítség olyan forrásból ered, amely Kubával eszmei rokonságban van — ez annál előnyösebb Kubára nézve. . . A veszélyben forgó Kuba az önvédelemhez feltétlenül szükséges segítséget a Szovjetnél és más népi demokráciáknál találta meg. A felkínált baráti jobbot örömmel és hálával ragadja meg: kap tőlük élelmet, orvosságot, ipari felszerelést, valamint védelmi célokat szolgáló szárazföldi és tengeri hadianyagot és (állítólag 4200 főből álló) kiképző személyzetet. Hát lehet ennél egyszerűbb, természetesebb és logikusabb fejleményt elképzelni?! Mi felháborodni vagy jajveszékelni valót találhatnak ebben Washington s kapcsolt részei? Hát nem éppen ők szolgáltattak erre SZÁMTALAN PÉLDÁT a földkerekség minden megközelíthető pontján — a Szovjet körül?! A sok-sok kínálkozó példa közül ragadjunk ki csak egyetlenegyet: Törökországot. Ez az ország nem 90 mérföldnyire fekszik Oroszországtól, hanem HATÁROS VELE vagy 250—300 mérföldnyi vonalon. Oroszországnak NINCS Törökországban egy hatalmas erődítménye és tengerészeti támaszpontja, az Egyesült Államok Guantanamoja viszont ott pöffeszkedik Kuba szuverén területén. Törökország hemzseg az amerikai katonaságtól, légierő-egységektől, hadihajóktól és távlöveg-állo- másoktól (a hires U-2 repülőgép, amelyet Oroszország felett lepuffantottak, szintén innen indult ki!), Oroszországból és más népi demokráciákból legföljebb 4200 főnyi katonai és pölgári személyzet tartózkodik Kubában. Az Egyesült Államok nyakló nélkül szállítja a támadó és védekező fegyverek, távlövegek, bombavető- és vadászgépek tömkelegét Törökországba, Oroszország viszont csak a legszükségesebb védekező fegyverzettel lát ja el Kubát. No most még azt is tegyük hozzá, hogy az oroszok még sohasem hatoltak be Törökország területére és ilyesmivel sohasem fenyegetőztek, ezzel szemben az Egyesült Államok már résztvett egy kubai invázió műveletében és azóta sem szűnt meg nyíltan vagy burkoltan (az utóbbi hónapokban egészen nyíltan!) megszállással fenyegetni Kubát. Mindebből világosan kitűnik, hogy nekünk mindent szabad, Oroszországnak semmit sem szabad. A régi latin közmondás álláspontjára helyezkedünk, amely szerint: “Quod licet Jovi, non licet bovi!” (Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek!) Miféle önkényes, fennhéjázó, hatalomittas magatartás ez? Mi jogon akarunk mi másokat eltiltani attól, amit mi magunk uton-utfélen, szünös- szüntelen gyakorlunk? Vagy talán: ha mi tesz- szük, akkor erény; ha más teszi, akkor bűn? Csakhogy mi nem lehetünk TETTESEK is és BÍRÁK is egyszerre! A bíráskodás joga nem minket illet — ez a világ többi népeinek a joga és felelőssége. Ezek a népek pedig nem látnak egy párezer orosznak Kuba szigetén való jelenlétében lélelmetesebb veszélyt az Egyesült Államokra nézve, amit az amerikai — sokkal nagyobb — hadiegységeknek a Törökországban való sürgése- forgása jelent Oroszországra nézve — a többi hadibázisról, amely körülöleli Oroszországot, nem is beszélve... Mit jelent ez a tébolyult handabandázás, ez a hisztérikus jajveszékelés? Ennyire meg volnánk ijedve egy párezer orosznak a közelségétől? Én egyszerűen nem tudom elhinni, hogy “a világ legerősebb, legfélelmetesebb katonai hatalma” komolyan tart attól, hogy Kuba — akár orosz segítség gél, akár anélkül — valóban veszélyezteti az Egyesült Államok “biztonságát.” Kubának több esze van annál, hogy az északamerikai kolosszus megtámadására gondoljon, hiszen jól tudja, hogy Az emberi szabadságjogok a U.S.-ben, 100 évvel a polgárháború után (Folytatás az első oldalról) az intézetbe. Az egyetem azonban simán, minden megokolás nélkül elutasította a kérelmét. Meredith az állami bíróságokhoz fordult panaszával, de elvesztette az egyetem ellen indított perét. Végül a szövetségi bíróságnál nyújtotta be fellebbezését. Itt az Igazságügyminisztérium is támogatta kérését. Néhány héttel ezelőtt, a Legfelsőbb Bíróság tagja, Hugo Black, úgy döntött, hogy a néger veteránt az egyetemnek fel kell vennie az idén ősszel induló tanévre. Ekkor kezdődtek el azok a botrányos események, amelyek azóta bejárták a világsajtót, elképedést és megdöbbenést keltve mindenütt, ahol értékelik és becsülik az emberi jogokat. Ross Barnett, Mississippi állam kormányzója, a bírósági döntés után, azonnal kijelentette, hogy inkább “börtönbe vonul”, de nem fogja megengedni az ősi egyetem integrációját. A kormányzó nem elégedett meg üres szólamokkal, hanem gyors intézkedéseket foganatosított. Állami tisztviselőket helyezett az egyetem élére és meghagyta a számukra, hogy csak az állam törvényeit ismerjék el. Az állami törvényhozásban pedig gyorsan elfogadtatott a “törvényhozókkal” uj, integ ráció ellenes rendelkezéseket, hogy még biztosabban meg tudja akadályozni az egyetlen felvételre jelentkező néger hallgatónak a bejutását. Mississippi állam egész gépezete támadásba lendült James Meredith ellen, aki olyan vakmerő mert lenni, hogy néger létére, egyetemi tanulmányait az állami egyetemen akarta folytatni. A déli államokban, nyilván, ez még ma is olyan bűnnek számit, amit minden eszközzel meg kell torolni. Mig Meredith elszántan elindult a Tennes- see-i Memphisből, a szövetségi kormány két mar- salljával és az igazságügyminisztérium egy tisztviselőjével az oldalán, hogy a főbiróság döntése alapján, az Oxfordban lévő University of Mississippibe beiratkozzon, azalatt Jacksonban, Mississippi állam fővárosában, eljárást indítottak el lene hamis eskü cimén. Edgeworth biró azzal vádolta meg a veterán néger repülőt, hogy tavaly a szavazásra jelentkezés alkalmával, Hinds Coun- ty-t adta be lakóhelyéül, Attala County helyett. Ezt a nagyon is átlátszó vádat azonban .a szövetségi kerületi fellebbviteli bíróság is “komolytalannak” minősítette és elrendelte, hogy a Meredith ellen kibocsátott letartóztatási végzést hatálytalanítsák, mert csak ürügyül szolgál arra, hogy őt az egyetemi beiratkozásban meggátolja. Mindez nem akadályozta meg Edgeworth bírót abban, hogy ne folytassa le az “eljárást” Meredith ellen, bár sem a vádlott, sem ügyvédje nem volt jelen. 10 perces “tárgyalás” után, egy évi börtönre és 100 dollár pénzbüntetésre Ítélte a ríé- ger veteránt. Közben az állam kormányzója, Ross Barnett és társai, felkészültek Meredith fogadására. Szeptember 20-án, a koradélutáni órákban, több mint 100 állami rendőr és nemzeti gárdista lepte el a University of Mississippi területét. Rövidesen maga a kormányzó is megérkezett, mert személyesen akarta elutasítani a néger diákot. Rábeszélte az egyetem gondnokságát, hogy iktassa be őt, mint “különleges egyetemi kvesztort”, a felvételt ellenőrzők közé. Meredith délután 4 óra és 30 perckor érkezett meg az egyetem területére, ahol a fajgyűlölet propagandájával megfertőzött diákok egy nagy csoportja “menj haza nigger” kiáltásokkal fogadta. Az egyetem irodájában 20 perc alatt “elintézték” az ügyét. A néger hallgató eltávozása után, Barnett kormányzó kárörvendő arccal hagyta el egy kis mókusnak több esélye van egy hatalmas elefánt ellen, mint neki az Egyesült Államok ellen; ha pedig orosz támadástól félünk — kubai bázisról —, akkor még oktalanabb az ijedtségünk, hiszen ha Oroszországnak támadó szándéka volna, ahhoz nincs szüksége Kubára — egy pár gombnyomással ezt a szándékot sokkal egyszerűbben és sokkal kényelmesebben végre tudná hajtani.... Ideje volna megtanulni, hogy mi nem vagyunk Jupiter és Oroszország nem ökör! Szálljunk lé az olimpuszi magasságból, ahol másokat kárhoztatunk olyasmiért, amit mi sokszorta nagyobb mértékben cselekszünk már évek óta. Ha egy pár ezer orosznak és csehnek a Kubában való jelenléte minket paroxizmusba kerget, képzeljük csak el, mennyit kellett az oroszoknak lenyelni tőlünk az elmúlt másfél évtized alatt. . . És eszükbe sem jutott azokat a végzetes gombokat megnyomni... az egyetem területét és miközben gépkocsijába szállt, csak annyit vetett oda az újságíróknak, hogy “James Meredith kérvényét elutasították,” Az a tény, hogy maga az állam kormányzója jött ki az egyetem területére és személyesen utasította el a néger diák felvételi kérelmét, talán furcsának tűnhet az első hallomásra. Aki azonban figyelemmel kiséri az emberi és állampolgári jogokért való 100 éves küzdelmet itt az Egyesült Államokban, az jól tudja, hogy ennek igen komoly jelentősége van. A déli államok reakciós uralkodó rétege az “állami jogok” hangzatos jelszavával küzd a szövetségi kormány integrációs rendelkezései ellen. Mississippi állam kormányzója a belső uralkodó osztály ellenállásának akart drámai színezetet adni ebben a harcban. Megjelenésével azt hangslulyozta, hogy a mögötte álló rétegek semmi szin alatt nem akarnak lemondani a faji felsőbbrendűség elvére alapozott politikájukról és ebből egy jottányit sem engednek. Még ilyen jelentéktelennek látszó kérdésben sem, mint egy néger diák egyetemi felvétele. Az oxfordi események kellemetlenül érintik a' szövetségi kormányt. A világszenzációt keltő eset egy kis Ízelítőt adott a közvéleménynek arról, hogy milyen elmaradt törvények és előítéletek uralkodnak nálunk, egy jónéhány államban. A színes népek százmillióinak a szemében, semmiképpen sem öregbítette ez az eset Amerika tekintélyét és befolyását. Az igazságügyminisztérium, hogy a kormány tekintélyét valamennyire megóvja, a bíróság megsértése miatt, eljárás megindítását sürgeti a University of Mississippi vezetősége ellen. A meridiani szövetségi biró már eleve az egyetem hatóságainak a segítségére sietett, mert kijelentette, hogy “minden hatalom kizárólag és egyedül a gondnokságon nyugszik.” Igv a bíróság megsértésének a cimén, csak a 13 gondnokot vonhatják felelősségre New Orleansban, az Egyesült Államok Fellebbviteli Bíróságán. Barnett kormányzó ellen még eljárást sem indítanak. Állítólag azért, mert ezzel csak mártírt csinálnának belőle és növelnék az esélyét arra, hogy az állam szenátorának megválasszák. Ugyan is erre pályázik. Mississippi állam, a kormány kénytelen ezt beismerni, teljesen a fajvédők befolyása alatt áll, ahol a négergyülölet elégséges arra, hogy valaki karriert érjen el. Ezen egy kicsit elgondolkozhatnának propagandánk irányitói is, akik nem győzik elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire az emberi szabadságjogok és a demokrácia eszméi töltik be minden gondolatukat. Mennyivel vagyunk előbbre annál, ahol 100 évvel ezelőtt álltunk, amikor Lincoln elnök eltörölte a rabszolgaságot. Hisz még mindig nem valósították meg azokat a célkitűzéseket, amelyekért az amerikai polgárháborúban százezrek ontották a vérüket. Még mindig élnek olyan mii- liók ebben az országban, akiktől megtagadják a minden embert megillető, elemi szabadságjogokat. Politikusaink, újságjaink és folyóirataink irá- nv’+ói, energiát és pénzt nem kiméivé, nagyarányú propagandát fejtenek ki a szocialista országok és különösen szülőföldünk, Magyarország ellen. A szabadságot és a demokráciát kérik tőlük számon. De Magyarországon, vagy a többi kelet-európai államban, a második világháború óta, senkit nem utasítottak el az egyetemekről és főiskolákról faji vagy felekezeti hovatartozás miatt. Ha a külföldi propagandára fordított pénzt az Egyesült Államokon belüli szabadságjogok megvalósítására és a demokrácia érvényesülésének a kiharcolására fordítanák, akkor nem történhetnének meg olyan világbotrányt keltő, szégyenletes esetek, mint amilyenek most játszódnak le Mississippi államban.
