Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-27 / 38. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept, 27, 1962 A KONGRESSZUS KÉT ÉVÉNEK MÉRLEGE A dolgozók érdekeit szolgáló törvényjavaslatok csaknem mindegyikét elvetették A 87-ik kongresszus ülésszaka véget ér és a két év munkáját és eredményeit számbavéve, csak arra a megállapításra juthatunk, hogy a munkásság részére a legkiábránditóbbak közé tartozik a kongresszusok történetében. A 80-ik óta nem volt még ehhez hasonlóan kiábrándító ülésszak, amikor a Taft-Hartley-törvény koloncát akasztották a szakszervezetek nyakába. Az eredmény azért is lehangoló, mert 1960 novemberében, a választásokon, a liberálisnak tartott törvényhozók egész seregét választották meg a dolgozók támogatásával. Az elmúlt közel két év folyamán azonban kiderült, hogy a “liberális” képviselők és szenátorok legnagyobb része csak szavazatfogásnak szánta munkásbarát nyilatkozatait, kijelentéseit és fogadkozásait. A valóságban, vakon követték a Kennedy-kormány minden lépését, amelynek csak az volt a célja, hogy frázisaival és szónoki fogásaival leszerelje a munkás és liberális tömegeket. Ma már nyilvánvaló, hogy ha nem bízták volna vakon a kormányra és “liberális” követőire a dolgozók érdekének a védelmét a szakszervezetek vezetői, hanem á munkásmozgalom erejét is felhasználták volna a progresszív törvényjavaslatok kiharcolására, akkor jóval nagyobb eredményt érhettek volna el. De az AFL-CIO irányitói azt a nézetet vallották, hogy egy tömegtüntetés a Capitol Hill-en vagy egy felvonulás Washingtonban a Fehér Ház elé, csak gyengíti az elnök taktikai lehetőségeit. Kennedy elnök televízióban is közvetített üzenetében, kérte a kongresszust, hogy az ülésszak elnapolása előtt legalább 5 intézkedéshez adja meg hozzájárulását. Ezek mind nélkülözhetetlen fontosságúak lettek volna az ország gazdasági életének az egyensúlyba hozása szempontjából. Az 5 javaslat között volt a munkanélküli biztosítási járadék időleges meghosszabbítása. Tehát azok, akiknek már lejárt a biztosítási ideje, tovább kaphassák a járulékukat, bizonyos ideig. A képviselőház Ways and Means Committee-je azon ban megakadályozta ennek a tárgyalását és nyilvánvalóan teljesen meghiúsította megvalósítását ebben a szezonban. Ezzel azt a 100,000 embert, akinek már lejárt a munkanélküli biztosítása, megfosztotta a járulék összegétől. Az év végére ez a szám előreláthatólag egy millióra emelkedik és a közsegélyen tengődök tömege jelentősen meg fog duzzadni. A sürgős közmunka törvényt, amely szintén az elnök 5 javaslata között szerepelt, igen kis többséggel ugyan, de sikerült megmenteni. A képviselőháztól és a szenátustól függ azonban, hogyan hajtják végre az elnök eredeti kérelmét; eredetileg 600 millió dollárt kért, amelyet a depresszió által sújtott területeken azonnal befektetnének és 2 milliárd dollárt pedig arra a célra, hogy a kormány rendelkezésére álljon nagyobb- arányu gazdasági válság esetén. A szenátus felemelte az azonnali befektetések összegét 750 millióra, de a kormány részére tartalékban tartandó összeget lecsökkentette 750 millióra. A képviselőház az azonnali kiadások részére 900 millió dollárt szavazott meg és a tartalék összeget teljesen elvetette. Most a szenátus és képviselőház közös értekezlete kell, hogy döntsön ebben az ügyben. A fiatalok munkalehetőségének a biztosítására beadott sürgősségi javaslat még mindig az albizottságok polcain porosodik. A főiskolák megse- gitésének a törvényét már mindkét ház megszavazta, mégsem hajtották végre, mert a szenátus és a képviselőház közös bizottsága nem tudott megegyezni a részletekben. Az elnök ötödik rendkívüli javaslatát, a befektetések céljára eszközölt adóengedmények törvénytervezetét, simán megszavazták a szenátorok és képviselők, mert ez a tőke érdekét szolgálta. Ilyen esetekben soha nem probléma a javaslatok keresztülvitele. Ez a törvény pedig újabb forrása lehet a munkanélküliségnek. Az elnök által javasolt adóelengedési összeg egy cég számára, a cég azévi uj befektetéseinek a 7 százalékát érheti el. Ezzel akarják az automációra és más hasonló modernizálásra serkenteni a vállalatokat. Mindezek az újítások természetesen tovább sziikitik a munkahelyek K£.ií3i2a!Sgl9SS£9BBBISBBaBBBaBBBBflBBBBBBflBflB» E L L E N T M O N D Á S : EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! számát. Nem beszélve arról, hogy az uj adóelengedési törvény hatalmas lehetőségeket teremt majd az adócsalásokra. A nagy vállalatok a haszon jelentős részét az uj befektetések kiadásának rovatába könyvelhetik majd el. A szakszervezeteknek azt a javaslatát, hogy az alacsony jövedelműek adóját csökkentsék és ezáltal lendítsék fel a fogyasztóközönség tömegeinek a vásárlóerejét s igy sztimulálják az ország gazdasági életét, az elnök azzal az indokkal vetette el, hogy a válság még nem következett be. Más olyan törvényjavaslatot sem valósítottak meg, amelyet a munkás és liberális erők támogattak. így többek között az állami iskolasegély elképzeléséből és a Medical Aid-ből sem lett semmi. Viszont minden különösebb nehézség nélkül szavazták meg a törvényhozók az elnök katonai költségvetését. A szakszervezetek vezetőségét súlyos mulasztás terheli azért, hogy nem mozgatta meg a tömegeket a gazdasági visszaesést megelőző intézkedések és javaslatok támogatására. A gazdasági és pénzügyi helyzet miatt erre okvetlenül szükség lett volna. Hisz az acélipar a kapacitásának alig 50 százalékát használja csak fel és esély sincs arra, hogy ez lényegesen javuljon. Az Egyesült Államok aranytartalékának a csökkenése is tovább folytatódott, sőt meg is gyorsult a közelmúltban. 1962-ben, eddig 776,000,000 dollár folyt ki az országból, mig 1961-ben csak 165,000,000 dollár értéket vittek külföldre az év ugyanezen szakaszában. A tőke menekülése az országból tovább fokozódik, hogy külföldön extraprofithoz jussanak. Az országon belül viszont nem növekedik a befektetések összege. A kongresszus következő ülésszaka fölé a gazdasági válság fenyegető árnyékai magasodnak. . . A szenátusban és a képviselőházban mindig nagy viták folynak a külföldi kölcsönök megszavazása körül. Ezeknek a vitáknak olyan látszata van, mintha a kölcsönök tisztán altruista célokat szolgálnának és az Egyesült Államok kormányának a szimpátiáját fejeznék ki a segélyezett állammal szemben. A valóság azonban az, hogy a segélyprogram mozgatója nem a jótékonyság, ha nem az önérdek. 1945 óta, a segély cimén kiosztott juttatások, beleértve az 1962-es kiutalást is, 100 milliárd dollárra emelkedtek. Érdemes megvizsgálni, hogy hová folyt be ez a hatalmas összeg? A U. S. News and World Report augusztusi számában tárgyalja a kérdést és arra a megállapításra jut, hogy “a legtöbb külföldi kölcsönre fordított dollárt itt, az Egyesült Államokban költik el”. Ennek az állításnak az igazolására az 1961 junius 30-án záruló egyéves segélyösszeg tételeit idézi. Kiderül ebből, hogy a segélyek teljes összege 6.1 milliárd volt. Ennek az összegnek 21 százalékát költötték el külföldön, mig 79 százalékát az Egyesült Államokban. A belföldön elköltött összeget mezőgazdasági termékek, katonai felszerelések és fegyverek, ipari gépek vásárlására fordították, valamint a kölcsönnel kapcsolatos szolgálatok fedezésére. Ez egyben magyarázatot is ad arra, hogy miért olyan bőkezű kormányunk a külföldi kölcsönök terén. A U.S. News & World Report Írója a következőket jegyzi meg ezzel .kapcsolatban: “Minden milliárdnak csaknem a 80 százalékát amelyet külföldi kölcsönre fordítanak, ténylegesen az Egyesült Államok határain belül költik el. Az anyag, amelyet a külföldi kölcsön dol- lárain vásároltak, az külföldre megy, de ezt az anyagot az Egyesült Államokban vásárolták meg és itt fizettek érte.” A szerkesztő még hozzáteszi : “Hivatalos becslések szerint az Egyesült Államok külföldi segélyprogramja az ország exportjának több mint 12 százalékát alkotja és 700.000 munkaalkalmat teremt.” A külföldi kölcsön igy az egyik része annak a támogatásnak, amelyet a washingtoni kormány nyújt az egyhelyben topogó és válságok jeleivel Fele az emberiségnek éhezik A Táplálkozási Tudomány és Technológia első nemzetközi kongresszusa nyílt meg Londonban 1,400 delegátus jelenlétében, akik 40 országból jönnek. Megnyitó beszédében dr. Norman Wright, az Egyesült Nemzetek Táplálkozási és Mezőgazdasági Szerve helyettes igazgatója, azt mondta, hogy 300-tól 500 millió a világon azoknak a száma, akik valóban éheznek. “Olyan értelemben éheznek, hogy nincs elég ennivalójuk” — mondotta. “Ebben a számban nincsenek benne azok a milliók, akiknek a táplálkozása hiányos.” Az ENSz adatai szerint az emberiség száma 1980-ig 4,000,000,000-ra fog emelkedni és 2,000- ben a számuk hat milliárd lesz. Minden 100 millió emberszaporulás 13 millió tonna gabona és 1^ millió tonna állati élelmiszer (tej, hús, tojás és hal) szaporulást kíván meg, mondotta dr. Wright. Ezt tiltja a törvény A Rose áruház Louisville, Kv.-ban a következő levelet küldte Mrs. Captolia Ashcraft nevű alkalmazottjának : “Szolgálatára nincs többé szükségünk. Ez 1962 augusztus 24-én, este 6 órakor lép érvénybe. Azért bocsátjuk el, mert szorgalmazta a szakszervezeti aktivitásokat és ruházatán nyíltan feltüntette a szakszervezetnek nem egy, hanem több jelvényét. — T. O. Andrews, üzletvezető.” Mrs. Aschraft azzal a feljelentéssel küldte el a leveiet a National Labor Relations Board-hoz, hogy munkáltatója tisztességtelenül járt el (unfair labor practice), amikor beleavatkozott jogaiba és igyekezett meggátolni, hogy csatlakozhasson a Retail Clerk Union-hoz és hogy szakszervezeti aktivitásokért elbocsátotta állásából. 3rt\V\\VWVV>\WNVV\\\\WWV\\\\\\\\W KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! küzdő gazdaságunknak. Ha a fegyverkezési rendeléseket a mezőgazdasági árak fenntartását szolgáló támogatást, külföldi kölcsön vásárlásokat és a kormány egyéb kiadásait megszüntetnék, akkor az állandó depresszió állapotába jutna gazdasági életünk, véleményezi a fenti cikk szerkesztője. A külföldi kölcsönökre tehát inkább nekünk van szükségünk, mint a segélyezett államoknak. De ugyanakkor felmerül a dollár gyengülésének a kérdése is. Még néhány évvel ezelőtt a külföldi országokban szívesen fogadták a papirdollárt, az Egyesült Államok hatalmas tekintélye miatt, amelyet a második világháború befejezésekor, 1945-ben vívott ki magának. A tekintély növeléséhez nem kis mértékben járult hozzá az a hatalmas aranytartalék is, amely ekkor a washingtoni kormány birtokában volt. (1950 decemberében még 22.7 milliárd dollár felett rendelkeztek.) A tekintély ujabb'an Amerika ellenes érzelemmé alakult át. Az aranytartalék is jelentősen megcsappant. Az eredeti mennyiség háromnegyedével rendelkeznek csak és ez elégtelen a külföldi arany követelések kielégítésére, amelyet a külföldiek az Egyesült Államok által birtokolt aranytartalékra támasztanak. Ebben a kérdésben is fontos adatokat kaphatunk a U. S. News and World Report szerkesztőségétől. A fplyóirat 1962 május 7-i számában a következőket olvashatjuk: Az Egyesült Államok aranytartaléka 395 millióval csökkent 1962-ben és igy a teljes értéke nem haladja túl a 16.5 milliárd dollárt. Az Egyesült Államok dohárainak fedezéséhez szükséges arany értéke 11.7 milliárd. A tartalékban lévő arany, amely a szükséges aranyfelesleg céljait szolgálja a dollár fedezésére, 4.8 milliárdra esett. Ezzel szemben: Külföldi magánszemélyeknek és kormányoknak 20.4 milliárd dollár követelésük van a “szabad” 4.8 milliárddal szemben. A fennálló deficit: 15.6 milliárd. Az Egyesült Államok dollárja tehát nagyon is sebezhetővé vált az utóbbi években. Ezt még az Egyesült Államok elnökének is tekintetbe kell vennie. HOVÁ FOLYIK A PÉNZ? A külföldi kölcsönök 80 százalékát az Egyesült Államokban költik el. —A csökkenő aranytartalék problémája
