Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-20 / 37. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 20, 1062 Cincár felszólalása a konferencián (Befejező közlemény) Mélyen tisztelt munkástársak, a nagy kérdés most már az, hogy mit tehetünk ennek a fejlődési folyamatnak az érdekében? Mi, Amerikában élő, haladó szellemű magyar dolgozók, ma már nem képezünk túl nagy erőt, de az az eszme, amit képviselünk a leghatalmasabb erő a világon. Ne gondolják, hogy az a fáradozás, az az anyagi áldozat, amit önök hosszú évtizedek folyamán hoztak, hiábavaló volt. A bevándorolt munkások, köztük a bevándorolt magyar munkások nélkül, az amerikai munkás- mozgalom nagyon sok évvel el volna mai’adva. A bevándorolt munkások szervezeti gyakorlata, az európai kizsákmányolás alatt szerzett önfeláldozó harciassága nélkül, ma nem volna 17 millió szervezett munkás, sem munkanélküli biztosítás, sem aggkori segély, sem kollektiv szerződés, stb., stb. Mi, haladó szellemű amerikai magyarok akkor segítettük építeni a gátat, amikor arra a legnagyobb szükség volt, hogy addig ellenállhasson az árnak, ameddig újabb erők meg nem érkeztek. A tizenhét millió szervezett munkás az alap. Hogy még nem tartanak ott, ahol mi szeretnénk, az igaz, de ez csak idő kérdése. Egy másik, csaknem csodába illő, lemérhetetlen horderejű dolgot köszönhetünk öreg harcosainknak, még pedig azt, hogy ők vitték a vezető szerepet a munkások szellemi fegyvere, a munkássajtó megteremtésében és segítettek azt fenntartani immár 60 éve. “Szabad sajtód, már ezentúl nem féltelek nemzetem”, szavalta Petőfi ezelőtt 114 évvel, ő már akkor tudta, a mi öreg harcosaink is tudták 1902- ben, hogy sajtó nélkül sikeres harc keresztülvitele lehetetlen. Semmi áldozattól nem riadtak vissza, hogy megteremtsék az első HALADÓ SZELLEMŰ magyar sajtót itt Amerikában. Vannak, akik lekicsinylik ennek a munkássajtónak a szerepét, mivel az nem jelenik meg sok tízezer példányban, de a Magyar Szó, felvilágosító és tanító szerepén kívül, jelképe annak, hogy minden zaklatás, ijesztgetés ellenére, hidegháború ide, hidegháború oda, van még Magyar-Ame- rikában egy csoport, amely a munkásosztály fel- szabadulásába vetett hitét semmi körülmények között nem hajlandó feladni. A mai világ gazdasági és politikai labirintusában még fontosabb, mint bármikor, hogy egy bátor, szókimondó sajtója legyen az amerikai magyarságnak, tehát a Magyar Szó és a Nők Világa Magyar-Amerikában nélkülözhetetlen. Azért is van szükség a magyar sajtóra, jobban mondva a munkás sajtóra, mert sajnos de való, hogy a reakciós magyar és amerikai sajtónak, rádiónak, TV'-nek sikerült sok magyar dolgozót gazdasági és politikai sötétségben tartani. Azonban ezt ne rójuk fel a munkások számlájára, hanem inkább a valótlanságon és félrevezetésen élősködő reakció számára. A mi feladatunk az, hogy igyekezzünk a dolgozókat ebből a sötétségből kivezetni. A következő példát Rev. Gross egyik detroiti beszédéből loptam, ha nem is szóról-szóra, de a lényege ez: Ha valaki egy koromsötét éjszakában eltéved, félelmében nem mer mozdulni, hogy hátha valami szakadékba zuhan, vagy folyóba esik, amely elsodorja. így hát csak vár a bizonytalanságban, hogy mi is fog történni. De ha van neki egy gyufája, amelynek igen kicsiny fénye is van, de mégis fény, emellett tapogatózva, de mer elindulni és lépésről-lépésre keresni az ösvényt, amit a kicsiny gyufafény nélkül nem tudott volna megtalálni. Ez a sötétségből kivezető utat mutató fény a Magyar Szó és a Nők Világa. A mi kötelességünk ezt a fényt az amerikai-magyar téren terjeszteni. A történelem bizonyitja, hogy piciny gyufafényekből hatalmas világitó tornyok keletkeznek, amelyre példa, hogy a világ egyharmadán a dolgozók munkájuknak gyümölcsét saját maguk élvezik és olyan társadalmat építenek, ahol a “Szeresd felebarátodat, mint önönmagadat” nemcsak üres frázis lesz és a mennyországot nem a menny ben, hanem ezen a földön fogják megteremteni maguknak. A mi öreg harcosaink tudták azt, hogy a tőkés- osztály már csecsemőkorától kezdve igyekszik a dolgozó emberiséget sötétségben tartani, mert igy könnyebben tudja kizsákmányolni. Tudják, hogy ezt csak felvilágositó tanítással lehet ellensúlyozni. Ezt tették gyűlések szervezésével, szin- si&rabok: rendezésével; dalban hirdették és hirdetik a szebb jövőbe vetett hitet. Hirdették és most is hirdetik, hogy minden embernek egyenlő joga van a boldoguláshoz ezen a földön, minden nemzeti, faji és vallási különbség nélkül. Mint öntudatos munkások tisztelik embertársaik vallási érzelmeit, de ők maguk az osztálytudatos munkás meglátásával mérlegelik azokat. A mi öreg harcosaink kemény katonák, de nem az öldöklésnek és pusztításnak, hanem az építésnek, az élet szebbé tételének hívei. A munkásosztálynak is vannak hősei, de ezek nem a háború kegyetlen pusztításában látják a hősiességet, hanem igen is abban, hogy a háborút minden áron meg kell akadályozni. Munkástársaim. Mi tudjuk, hogy ezen a földön átalakuláson megy át minden. Ez vonatkozik a gazdasági rendszerekre is. A mi generációnknak jutott osztályrészül, hogy szeme előtt játszódjon le a leghatalmasabb rendszerváltozás, amikor a termelési eszközök és a politikai hatalom a világ egyharmadán már is és a világ többi részén lassan, de biztosan a dolgozók kezébe kerül. Az ennek előtti változások nem hoztak teljes felszabadulást a munkásosztály részére, habár a sorsukon többé-kevésbé segített, de a kizsákmányolás nem szűnt meg, a kérdés csak az volt, hogy a rabszolgatartó-e, a földes ur-e, avagy a nagytőkés-e aki kizsákmányolja a dolgozó osztályt. A mostani felszabadulás szocialista felszabadulás, ami garancia arra, hogy egyik ember nem élősködhet a másikon. Nekünk, haladó szellemű dolgozóknak ezt tudni kell, mert ez a garancia arra, hogy vágyaink nemcsak álomképek; hogy ha rendszerek, kormányok és kormányfők változnak, lebuknak és megszűnnek, de a MUNKÁSOSZTÁLY az örökké él és örökké élni fog, mert nélküle nincs élet ezen a földön. Munkástársaim, nekünk reálistáknak kell lennünk. Nem szabad, hogy elcsüggesszen, hogy itt fogadott hazánkban úgy néz ki a helyzet, hogy messze vagyunk az igazi demokráciától, a munkás-demokráciától. Az Egyesült Államoknak földrajzi fekvésénél fogva sikerült háborúit más országok területeire átültetnie és igy a hatalmas rombolások nem ezt az országot érték; de közben a világ legmagasabbra fejlett ipari termelése következtében a világ vagyonának fele az itteni tőkések kezébe tömörült össze. Ez a helyzet lehetővé tette azt, hogy a dolgozók életszínvonalát aránylagosan magasabban tudta tartani. A nagy baj azonban ott van, hogy arra nincs garancia, hogy ez igy is marad. Meg az is igaz, hogy a magas életszínvonal az Egyesült Államok nem mindenegyes polgárára vonatkozik. Ennek ellenére még sem látom helyesnek, hogy vitatásaink alkalmával, a U. S.-t Spanyolországgal, Törökországgal, Dél-Koreával vagy Dél-Afri- kával egy kalap alá vegyük. Munkástársaim. Bennünket a reakció úgy igyek szik elszigetelni a tömegektől, hogy azt mondják, Amerikaellenesek vagyunk. Pedig ez nem igaz. Mi nem vagyunk Amerikaellenesek, mi csak reakció-ellenesek vagyunk. Ellenségei vagyunk minden reakciónak, de barátai minden dolgozó, haladó szellemű, békét szerető népnek, legyen az amerikai, angol, francia, német, japán, orosz, magyar, román, cseh, stb., stb. Mi vagyunk az igazi hazafiak nem a Wall Street. Mi képviseljük az amerikai dolgozók érdekeit, nem a Wall St. vagy annak kiszolgálói. De sajnos a munkástömegek az áruló szakszervezeti vezetők munkája következtében még nem ébredtek ennek tudatára, de egész biztosan tudatára fognak ébredni, mert az élet útja abban az irányban halad, amelyet mi, öntudatra ébredt munkások egyengetünk. Felvilágositó munkám közben igyekszem a mások véleményét is meghallgatni. A legtöbbnek az ütőkártyája az, hogy az Egyesült Államok a legjobb ország az egész világon. A válaszom az: Igaz, hogy jó ország, de nem olyan jó, bogy SOKKAL JOBB NE LEHETNE. Az igaz, feleli a ípá- sik, mert mást nem is felelhet. SOKKAL jobb pedig csak úgy lehet, ha rátér a szociális termelés és elosztás útjára, mert más ut nincs is, mert a jelenlegi rendszer magában hordja a visszafejlődés csiráját. Fogadott hazánkkal ellenkezőleg, szülőhazánk azon szerencsés helyzetben van, hogy a szovjet hadsereg, majd a szovjet nép segitségével hozzá kezdhetett és már 17 óve, minden gáncsoskc-dás és ellenforradalom ellenére, egv uj hazát épit magának, egy olyan hazát, amelyben a fő cél a már olyan sokat szenvedett magyar nép boldogulása. A mi kis csoportunk csak egy kis láncszem abban a hatalmas lánckoszoruban, amelynek sok száz millió láncszeme van, amely összeláncol, minden becsületes, békeszerető és az emberiség szebb jövőjéért harcoló embert. Azt hiszem, nagyobb tiszteletet nem adhatnánk a mi drága öregharcos munkástestvéreinknek, akik már eltávoztak az élők soraiból, mint azt, hogy tőlünk telhetőleg mindent megteszünk, hogy az ő álmuk, a mi álmunk és minden jóaka- ratu ember álma minél hamarabb valóra váljék és hogy minden nép, minél hamarabb érje el azt az időt, hogy Petőfi Sándor jóslata valóra váljék (amit én olyan nagyon szeretek idézni): “Hogy a bőség kosarából, Mindenki egyaránt vehet, Hogy a jognak asztalánál, Mind egyaránt foghrí helyet. Majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán.” Öreg munkástársaim, ezekért az eszmékért érdemes volt és ma is érdemes élni és harcolni. Meg vagyok győződve, hogy a jövőben is mindent megteszünk ügyünk előmenetelének érdekében és ha mi itt mindnyájan nem is tudjuk élvezni végcélunk gyümölcsét, de gyerekeink, unokáink hálával fognak reánk visszagondolni, amiért segítettük lerakni egy békés, bőséges és boldog élet alapjait. Üzembe helyezték Románia legnagyobb kohóját BUKAREST, szept. 8. — A vajdahunyaciLL >- hászati kombinátban átadták rendeltetésének R( > mánia legnagyobb kohóját, az ezer köbmétere uj nagyolvasztót. Az üzembe helyezett nagyolvasztó egyike a let nagyobbaknak Európában és a román hatéves* terv legjelentősebb létesítményei közé tartozik. Az uj kohó felszerelésében az ország legnagyobb nehézgépgyártó üzemei vettek részt. A vajdahunyadi építők határidő előtt 25 nappal készültek el az uj nagyolvasztó felszerelésével. A román kohászat ilyképpen ebben az évben már 1.6 millió tonna nyersvasat és 2.5 millió tonna acélt termel, vagyis kilencszer annyit, mint a háború előtt. Az üzembe helyezett uj nagyolvasztó egymagában több fémet állit elő, mint amennyi Románia egész 1938. évi termelése volt. ^Röviden^J SZEMÉSZORVOSOK tanácskozása kezdődött Szegeden, az ország több mint száz szemészszakorvosának részvételével. A kétnapos tanácskozáson a szembetegségek gyógyításával kapcsolatos legújabb hazai kutatási eredményeket összegez ték. • BEFEJEZŐDÖTT Pécsett a nemzetközi nőgyó gyászati konferencia, amely négy napon át ta nácskozott kétszáz hazai nőgyógyász és 15 ország száz nőgyógyászának részvételével. • HÚSZ, egyetemet végzett lengyel kertész a té lialma-termelés hazájába, Szabolcs-Szatmár me gyébe látogatott, hogy tanulmányozza a termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok által alkalmazott termelési módszereket. • NÉGYSZEMÉLYES, három méter magas “ür hajót” építenek a Remix Rádiótechnikai Vállalat dolgozói a szombathelyi uttörőház részére. A magnetofonnal, rádióval felszerelt elmés játéko egy különleges szerkezettel mozgásba lehet hozni • AZ ALKAT AZ ÁLLATVILÁGBAN cimme jelent meg dr. Anghi Csaba professzor müve, i budapesti Állatkert kiadványsorozatának tizedii köteteként. A sorozat az idén még négy újabb ki advánnyal gyarapodik. • FELSŐFOKÚ GÉPIPA1RI TECHNIKUM nyili Szombathelyen, egyelőre esti tagozaton. Megkezd működését a városban a felsőfokú kereskedelrr szakiskola is, kétéves kereskedelmi és hároméve vendéglátóipari szakon. # A DIM A VÁG dolgozói társadalmi munkává elkészítették a TTT j miskofe» caillagvizsgálójá nak kupoláját,
