Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-09-20 / 37. szám

Thursday, Sept. 20, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 7 A TIME ÉS A TIMES IZRAELRŐL CIKKEZIK A nagy newyorki napilap és az elterjedt magazin igazolják a Magyar Szó hónapokkal előbb megjelent cikkeinek állításait Irta: E. H. NEUWALD A Magyar Szó ez évi január 18-iki számában megjelent “Izraeli kis tükör” cimü cikkből idéz­zük a következő két mondatot : “Ottlétünk idején az izraeli belügyminiszter — aki törtéietesen nem fehérbőrű —, a minisz­terek gyűlésén odavágta kollégáinak: ‘Eljön az ideje, amikor MI leszünk többségben és akkor majd nem TI, hanem MI fogunk dirigálni az országban’.” Lapunk május 10-iki számában “Izrael nagy problémái” címmel megjelent cikkből a követ­kezőket idézzük: “Hihetetlenül hangzik, de úgy van: Izraelben, ahol európai, ázsiai, afrikai zsidóknak közös hazát kellett volna alapítani, az osztálykülönb­ség mellett megvan a faji különbség is. “Az osztály- és faji különbség megszünteté­se is Izrael problémái közé tartozik és minél tovább várnak ezzel, annál nehezebb lesz a ba­jon segíteni.” A TIME magazin Izraelről “Ki fog kormányoz­ni az országban” cimmel szeptember 7-iki számá­ban irt cikket ugyanarról, amiről hónapokkal előbb két Ízben emlékeztünk meg. Lássuk, hogy ez a közismerten reakciós magazin miként tárta olvasói elé ezt a problémát: Izrael megalakulása idején az európai és ameri­kai bevándorlók voltak többségben. Nekik volt a legjobb iskolázottságuk, állásuk és a legtöbb pén­zük. Ma is ők kormányozzák az országot, de ag­gasztja őket az, hogy a kormányzásból rövidesen kiteszik őket az iskolázatlan afrikai—ázsiai tö­megek, amelyek számban már is túlhaladták őket. A marokkói dr. André Shurakv, aki bevándor­lási kérdésekben Ben Gurion főtanácsadója, a múlt héten mondta, hogy 15 éven belül minden négy izraeli zsidó közül három afrikaiT—ázsiai eredetű lesz. Rámutatott arra, hogy amig 1950- ben az izraeli újszülöttek 56 százaléka nyugati volt 1960-ban már csak 22 százalék, addig abban az évtizedben az afrikai—ázsiai újszülöttek szá­ma 32 százalékról 60 százalékra emelkedett. A nem-zsidók szaporodása a leggyorsabb: az ara­bok és druz-ok Izrael lakosságának csupán egy- tizedét képezik, de újszülötteik az összes újszülöt­tek egyötödét képezik. A Ben-Gurion által kinevezett bizottság, amely megvizsgálja, hogy mit lehet csinálni ezen a té­ren, valószínűleg a tanítási rendszer javítását fogja ajánlani. Az egyetemeken az afrikai— ázsiaiak a tízezer tanulónak alig öt százalékát képezik, holott ma már az izraeli zsidóság 54 szá­zalékát alkotják. Kevés afrikai—ázsiai engedheti meg magának a felső iskolákat, mert az évi tan­díj 200 dollár. Az elemiben az afgán, yemeni, ma­rokkói és iraki zsidók az első osztályok 54%-át teszik ki, de a nyolcadik osztályba már csak 27%, tehát éppen a fele kerül. A Time magazin cikke kivonatosan ezt tartal­mazza és a probléma megoldásának egyik módját “a tanítási rendszer javításában” látja. Amikor Izrael Galilei részében utaztunk, no­mád arab törzs egyik családjának fekete sátrát fényképeztük. Egy kis fiú és nagyobbacska leány szaladt le az útra kéregetni. Lefényképeztük őket és a leánykának izraeli fél-fontos papírpénzt (25 centet) adtunk. ’Vissza akarta adni, mert ekko­ra pénzt soha nem látott és inkább ismert fém­pénzt szeretett volna kapni. Nazareth-ben, ahol a lakosság 98%-a arab, a sok gyerek iskolázatlanul nő fel a szűk utcákon. A marokkói bevándorlók, akik közül ?»00-an ve­lünk egy hajón, szegényen, lerongyolta)! érkeztek őseik földjére, részben olyanok, akik egész éle­tükben barlangokban laktak, ágyban soha nem aludtak, cipőt nem viseltek. Megérkezésük terhet és gondot jelent, de a teher és a gond nagyobb lesz, ha gyermekeik iskolázatlanul nőnek fel. Megfelelő és igazságos iskolareform híján a keleti “fekete” zsidók tudatlanok maradnak, de — miután többségben vannak, — előbb-utóbb át­veszik az ország kormányzását és ez Ben Gurion- nak és a nyugati “fehér” zsidóknak valóban ko­moly okot ad aggodalomra. Akik Izrael elpusztítására törekszenek A fentebb említett cikkben, amely lapunk má­jus 10-iki számában jelent meg, a bekezdésben egy 18 éves newyorki ortodox leánnyal való be­szélgetésről irtunk, aki ezt mondta: “A jelenlegi úgynevezett Izraelnek el kell pusz­tulnia, mert ezt az országot fegyverrel alapítot­ták, ahelyett, hogy megvárták volna a Messiás megérkezését. De el kell pusztulnia azért is, mert nem tartják be a rituális, szabályokat, disznóhust esznek, szombaton utaznak, dohá­nyoznak.” Az izraeli fanatikus ortodox zsidókról szóló cikk-részlet azzal végződött, hogy: “Ezek a gettóban lakó, erőszakos, múltban élő, bigott és haladást megvető ortodoxok képezik a zsidó állam legnagyobb problémáját.” A New York Times julius 9-iki száma “A fana­tikusokat Izrael veszedelmének tartják” cimmel foglalkozott a zsidó állam e problémájával. A Tel- Avivból érkező hir első szakasza igy szólt: “Izrael biztonsági szolgálatának főnöke a kabi­net jeruzsálemi gyűlésén kijelentette, hogy a külföldi zsidó vallási fanatikusok az izraeli ál­lam elpusztítására törekszenek.” A biztonsági szolgálat feje, akit Ben Gurion hivott meg a kabinet gyűlésére, jelentette to­vábbá, hogy TEGYÜNK VALAMIT (Folytatás az első oldalról) sitett Monroe Doktrínát, kijelentette azonban, hogy jelenleg csak a védelemre készül fel Kuba. Chester Bowles, az elnök tanácsadója délameri­kai kérdésekben a “zavarodottságnak, amelyet mindnyájan érzünk”, tulajdonította a támadásra uszító követeléseket és figyelmeztetett az ebből országunkra háramló káros következményekre. “Ha a jelen körülmények között ezek szerint jár­nánk el, akkor aláásnánk befolyásunkat nemzet­közileg hírnevünk az Egyesült Nemzetekben el­homályosulna, eljátszanánk igénylésünket a ha­gyományos erkölcsi vezetésre, s ugyanakkor a fiatal életek ezreit pusztítanánk el,” mondotta és ami még a legrosszabb “beigazolódna a Szovjet­unió vádja, hogy agresszorok vagyunk.” Ezzel a figyelmeztetéssel azonban még koránt­sem mult el a veszély. Az uszítás tovább folyik és az uszítok között van New York két republikánus szenátora, Keating és Javitz is. A kubai ellenfor­radalmi disszidensek szervezkedését és támadó szándékuk nyílt hangoztatását semmi sem gátol­ja hazánkban és a közép-amerikai diktatúrák­ban. Az amerikai támaszpont a kubai Guanta­namo öböl mentén Havanna felé irányítja fegy­vereit, fontolgatják a Karib-tenger zárlatát, hogy Kubát sem szovjet, sem angol, svéd vagy más országbeli hajó se közelíthesse meg, Rusk kül­ügyminiszter a dél-amerikai államokat szándék­szik felsorakoztatni Kuba elleni eljárásra. Amit a közvélemény tiltakozása miatt az impe­rializmus nem tehet meg nyíltan, azt igyekezni fog kerülő utón megtenni Kuba ellen. Mindez az­zal a veszedelemmel jár, amire a Szovjetunió fi­gyelmeztetett: az atomháború kitöréséhez vezet­het. A közvéleménynek erősebben kell hangját hal­latnia és követelni: “El a kezeket Kubától!” Ve­gyen tudomást erről Kennedy elnök, szenátoraink és képviselőink, Írjunk nekik. Az ENSz előtt, a különböző városokban levezetett errevonatkozó tüntetéseket támogassuk. Követeljük, hogy a há­borús felkészülés helyett, kormányunk állítsa vissza a békés kapcsolatokat Kubával, hogy nyu­godtan építhesse fel iparát, kereskedelmét, népé­nek jólétét. Ne égessük el cukorültetvényeiket, ne tartsuk vissza a kubaiaktól a szükséges élelmi­szereket és orvosságokat. “Tegyünk valamit”?! Igen tegyünk valamit már a békééi’t, a békés együttélésért, az emberi­ség nyugalmáért. Mint amerikaiak vegyük tudo­másul más népek jogát ahhoz, hogy a mienktől eltérő társadalmi rendszert létesíthessenek és úgy kereshessék boldogulásukat. Kuba esetében külö­nösen nevetségesen hangzik az az ijesztgetés, hogy a kis hatmilliós pötömnyi ország veszélyt jelent a hatalmas Egyesült Államokra nézve. Ugyan mit is gondolhatnak rólunk más országok népei ? Kuba védelmet keresett és talált. Ezzel bizto­“bizonyos külföldi zsidók mély gyűlölettel vi­seltetnek Izraellel szemben. E gyűlöletnek alap­ja az a mély meggyőződés, hogy a jelenlegi Iz­rael puszta léte szembeszállás a Mindenható akaratával. A fanatikusok meggyőződése, hogy az Isten akarata az volt, hogy a zsidók számki­vetésben szenvedjenek a Messiás megérkezé­séig.” íme: a nagy New York Times, Tel-Avivból ér­kezett külön jelentés alapján két teljes hónappal a mi cikkünk megjelenésé után, úgyszólván meg­ismételte a mi állításainkat. Sőt: amig mi a bi­gott ortodox zsidókat Izrael “legnagyobb problé­májának” neveztük, addig a Times jelentése sze­rint “a vallási fanatikusok az izraeli állam elpusz­títására (“to subvert”) törekszenek.” A nagy el- terjedésü Time magazin pedig nyolc hónappal cikkünk megjelenése után mutatott rá a faji meg különböztetés súlyos problémájára. Figyelemmel kisérjük “Az Ember” hetilap szá­mait, amelynek szerkesztője dühös kirohanást in­tézett ellenünk, amikor megírtuk azt, amit a New York Times és a Time magazin hónapokkab.ké- sőbb szükségesnek tarlóit olvasói elé tárni. Fi­gyelemmel kisérjük lapját és kíváncsian várjuk Kiár Zoltán dühös kirohanását a Times és a Time ellen, amiért igazolták a Magyar Szó cik­keinek állításait. Vagy lehetséges, hogy Kiár csak a Magyar Szót olvassa és a nagy amerikai újságok cikkei elkerülik éber figyelmét? A jelek szerint: lehetséges! sitotta békéjét az ellenforradalmi támadókkal szemben. Az amerikai nép feladata lefogni az im­perialisták kezét a világ békéjének megvédése szempontjából. Egységes választó lista Algériában Az FLN politikai bizottsága szept. 13-án — a. vilaják képviselőivel folytatott tanácskozások be­fejezése után— nyilvánosságra hozta a szept. 20- ra kitűzött algériai választások jelöltlistáit. Az FLN egységes listákat terjeszt a választók elé, akiknek az a feladatuk, hogy igennel vagy nem­mel szavazzanak a hivatalos jelöltekre. Amennyi- . ben a választók a listákat jóváhagyják, Een%>el- lának Algéria első nemzetgyűlésében több mint 80 százalékos többsége lesz. Hírügynökségi' jelentések szerint bizonyos mó­dosítások történtek a korábbi jelölt jegyzékeken. Kihagyták például azokat, akiket korábban a 4. vilaja követelésére vettek fel a névsorba, kima­radt továbbá több ismert politikus, aki semleges magatartást tanúsított a politikai bizottság és a 4. számú vilaja közti viszályban. Ez utóbbiak kör zött első helyen áll Ben Khedda, az algériai ideig­lenes kormány miniszterelnöke. Vannak azonban a képviselőjelöltek között jó néhánvan olyanok, akik bírálták Ben Bella politikáját. Ilyenek: Szi Hasszán ezredes, a 4. vilaja parancsnoka, Belka- szem Krim, az eviani tárgyalásokon részt vett al­gériai küldöttség vezetője, Budiaf, Ben Bella fo­golytársa, aki azonban később szembehelyezke­dett vele, és legutóbb lemondott politikai bizott­sági tagságáról. A jelöltlistán szerepelnek a töb­bi között még: Jazid volt tájékoztatásügyi mi­niszter, Ferhat Abbasz volt miniszterelnök, Ait Ahmed volt államminiszter, Abderrahman Fű­rész, az ideiglenes végrehajtó szerv elnöke. A 196 tagú nemzetgyűlés 16 európai képviselő­jelöltje az uj listán is ugyanaz, mint az előzőn volt. Köztük van egy római katolikus pap, aki az algériai háború idején a szabadságharcosok sorai­ban volt, továbbá az ideiglenes végrehajtó szerv mindkét európai tagja. Bumedien ezredes, a hadsereg főparancsnoka, saját kérésére nem szerepelt, illetve nem szerepel egyik listán sem. Olaszországban államosítják a villamosenergia ipart RÓMA, szept. 13. — Az olasz képviselőház ál­lást foglalt a villamosenergia-ipar államosítása mellett. A már községi tulajdonban lévő erőmü­vek kivételével minden villamos erőmüvet az ál­lami energia igazgatóságának adnak át. Az uj szerv tevékenységét az iparügyi minisztérium el­lenőrzi. A villamosenergia-ipar államosítása Olaszor­szágban a demokratikus mozgalom jelentős győ­zelme.

Next

/
Thumbnails
Contents