Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-09-13 / 36. szám

Thursday, fiept. 13, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD q ' KÖRBE-KÖRBE írja: PAÁL MÁTHÉ Az első világháború után alkalmam volt a né­met munkásmozgalom nagyasszonyával, Zetkin Klárával megismerkedni. Akkoriban arra figyel­meztette a magyar emigránsokat, hogy csak úgy menekülhetnek meg az elzülléstől és a szektá- riánizmustól, ha — bárhol is élnek — belekapcso­lódnak a befogadó ország munkásmozgalmába. Ezzel sokkal többet tehetnek a magyar munká­sok felszabadulási küzdelmei érdekében, mintha tétlenül búslakodnak. Ezért természetesen még nem kell elszakadniuk a magyar tömegektől, a magyarországi politikai és kulturális élettől, azt a legnagyobb figyelemmel kisérhetik, hogy abba adott esetben újból bele tudjanak illeszkedni. Valójában mindazok, akik kénytelenek voltak elhagyni hazájukat és megfogadták Zetkin asz- szony tanácsát, nemcsak hasznos tagjai lettek uj hazájuk munkásmozgalmának, hanem akár 25 évi távoliét után is bele tudtak illeszkedni szülőhazá­juk életébe, ő ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az orosz emigránsok nagy tömegei, akik az elvesztett paradicsom után sóvárogtak, fokozato­san lezüllöttek, amit példákkal is igazolt. Ugyanezt a folyamatot figyelhetjük meg nem­csak az 1945-ös, hanem jórészt az 1956-os ma­gyar emigráció soraiban is. A múlt hetekben a lapunkban közölt cikksorozatból is láthatjuk, hogy ezek az emigráns vezérek milyen tülekedést folytatnak, hogy könnyű megélhetést biztosítsa­nak maguknak azáltal, hogy a kormány, vagy fél- hivatalos szerveknél a fizetési listára kerüljenek. Mindegy, hogy ki fizeti őket, s milyen aljas mun­kára kell vállalkozniuk, a fő az, hogy fizessenek érte. Csak az a réteg szakadt le róluk, amely odahaza is munkából élt és 45-ben kényszerűség­ből, a náci-nyilas banda által kihajtva került kül­földre, vagy 1956-ban kalandvágyból szaladt el a Free Europe rádió biztatására. Ezekből azután sok tízezer tért vissza hazájába, ahol megbocsá­tás és biztos megélhetés várta őket. Mások pedig igyekeztek tisztességes termelő munkával meg­keresni kenyerüket, habár ezeknek egy része is vágyódik szülőföldjére és csak idő kérdése, mikor határozza el magát a visszatérésre. De nemcsak a fővezérek marakodnak a koncon, hanem azok is, akik a régi jó világban is a hata­lomban lévők kiszolgálói voltak és itt is azoknak a fullartárjai. Szennylapjaikon keresztül piszkol- ják és gyanusitgatják egymást, elfeledve, hogy mindegyikük az amerikai kormány kegyelméből él itt, ahelyett, hogy Magyarországon felelne a magyar nép ellen elkövetett bűneiért. Csak egyben egységesek, az itteni haladó mun­kásmozgalom és a magyar kormány elleni gyűlö­letükben. Ezen a téren teljes az egységfront. Úgy az amerikai kormányhoz, mint az Egyesült Nem­zetek Szervezetéhez körleveleket küldözgetnek Magyarország ellen, nem törődve azzal, hogy uga­tásuk tényleg nem állítja meg a karavánt, amely halad előre, hogy felépítse a boldog, békés Ma­gyarországot. Ma még dühöng a hidegháború és a nyugati kormányok felhasználják ezeket a kisebb-nagyobb élősdieket a hazájuk elleni piszkolódásra. De ez sem fog örökké keresetet nyújtani nekik, mert a nagyhatalmak le fognak ülni a tárgyaló asztal­hoz és meg fognak egyezni, mert más kiút nincs, mint békés egymás mellett élés, vagy a pusztu­lás. Ezt mind többen látják ma már és a világ békeszeretö népeinek nyomására kölcsönös en­gedményekkel meg kell egyezniük. S mi lesz ezzel a társasággal, amely hazája ki­árusításából él? Ezt már régen megmondta Zet­kin Klára. Magyarország kivetette őket magából és nem kér többet belőlük, mostani gazdáik pe­dig csupán felhasználják, de nem becsülik őket. Csak a teljes leztillés lehet a sorsuk és szeren­csésnek mondhatják magukat azok, akik az utol­só órákban megtorpannak és tisztességes munká­val, a befogadó ország és a szülőhaza iránti meg­becsüléssel vezeklik le bűneiket. 1970 A Szovjetunió legújabb óriási technikai győzel­mét először óriási megdöbbenéssel fogadták ha­zánkban. majd egész hiradási apparátusunk azt próbálta bebizonyítani, hogy az egész csak propa­ganda. A lapok, a kommentátorok, volt elnökök, a hadügyi államtitkár, a rakétaszakértők, mind az bizonygatták, hogy mi előbbre vagyunk ezen a téren, mint a Szovjetunió. Persze naiv ember­nek kell lennie annak, aki ezeket a meséket elhi­szi. Elnökünk nem olyan naiv, nem hiszi el, amit miniszterei, tábornokai mondanak, s egyik sajtó- konferenciáján kijelentette, hogy a Szovjet mesz- sze elhagyott bennünket ezen a téren, s aki az el­lenkezőjét hirdeti, az félre akarja vezetni az ame­rikai népet. Egyben megígérte azt is, hogy újabb billiókat fog kéyni a kongresszustól, hogy behoz­zuk elmaradásunkat és reméli, hogy 1970-i'e ez meg is fog történni. Persze erre semmi biztosíté­kunk nincs, mert hiszen a kongresszus már más­kor is megszavazta a billiókat, de miután a szov­jet tudósok sem pihennek babéx-jaikon, mire vala­mennyire megközelítettük őket, ők már újabb meglepetéssel szolgáltak és mi ismét hátrább vol­tunk. Valószínű, hogy 1970-ig még több behozni valónk lesz, mint eddig. Ez a verseny azonban teljesen ésszerűtlen és csak a nagy korporációk nyernek rajta, mig az A Pugwash-értekezlet nyilvános ülése Londonban és Cambridgben folyt le a Pug­wash-értekezlet, Az üléseken több mint 240 tu­dós volt jelen 38 különböző országból. Ez eddig a legnagyobb Pugwash-értekezlet. Az értekezlet első nyilvános ülését Lord Hail- sham, a tudományos és technológiai ügyek mi­nisztere nyitotta meg, majd felolvasták Macmil­lan Kennedy és Kruscsev táviratait. A Pugwashi értekezlet egyik ülésszakának egyik napirendi pontja: A tudósok részvétele a világ problémái­nak megoldásában. Sziltanuk sürgeti Kambodzsa semlegességének szavatolását Szeptember 4. — Norodom Szihanuk, kambod­zsai államfő a Thaiföld és Dél-Vietnam felől meg­ismétlődő provokációs és agressziós lépésekre hi­vatkozva napokkal ezelőtt javasolta, hívjanak össze nemzetközi értekezletet Kambodzsa semle­gességének szavatolására. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Franciaország és több más or­szág válaszában közölte, hogy egyetért a javas­lattal és hajlandó részt venni egy ilyen értekez­leten. Mint a Reuter jelenti, Norodom Szihanuk her­ceg nyilatkozatában foglalkozott azzal a válasz­szák amelyet Kennedy és Macmillan a javaslatra adott. Mint mondotta, Kennedy és Macmillan el­ismerte Kambodzsa semlegességét és területi in­tegritását, ez azonban nem elég — biztosítékok­ra van szükség. Az ENSz-hez nem fordul, mert túlságosan soká kellene várnia erre a biztosíték­ra— hangoztatta. Szihanuk annak lehetőségét is felvetette, hogy felkéri a Kínai Népköztársaságot, küldjön ele­gendő fegyveres erőt Kambodzsába az agresszió elrettentésére, “ha nemzetközi értekezlet nem szavatolja az ország határait.” Ismét kudarcba fulladt az angol fasiszták egyik gyűlése London népének elemi erejű felháborodása ku­darcba fullasztotta azt a provokációs gyűlést, amelyet Mosley fasiszta vezető London keleti ne­gyedében, a Viktoria-parkban próbált megtartani. Amikor hivei és a kettős rendőrgyürü védel­mében a helyszínen gépkocsijából kiszállt, kövek, záptojások, villanykörték és rothadt paradicso­mok zápora hullott kocsijára, és magára Mosley- ra is. Miután hivei segítségével nagy keservesen felkapaszkodott a szónoki emelvényt helyette­sitő teherautóra, hogy megkezdje beszédét, csak taglejtései és szájmozgása mutatta, hogy “szó­nokol”. Hangját elfojtották a füttyök, hurro- gások, pisszegések fülsiketítő zaja és a megbé­lyegző felkiáltások. Talán egy percig tartott Mos­ley erőlködése, mire a jelenlevő rendőrfelügyelő felhívására “bezárta a gyűlést”, s újabb rendőri fedezet és kőzápor kíséretében beszállt gépkocsi­jába, amelyen hatalmas sárga és piros foltok, záptojások és paradicsomok telitalálatának nyo­mai éktelenkedtek. Ezenkívül a kocsit behorpasz- tották a kövek, amelyekkel megdobálták. Meglepő vallomások a De Gaulle merénylők perében SZEPTEMBER 3. — Most kezdődött meg a amerikai népet a csőd felé viszi a mérhetetlen nagy adósság. Ha elnökünknek meg volt a bátor­sága, hogy lecsapjon a nagyfejü hazudozókra, ak­kor még nagyobb bátorsággal megmondhatná, amit mindannyian tudunk, hogy véget kell vetni ennek az őrült fegyverkezési versenynek és a két nagy technikai felkészültséggel rendelkező hata­lomnak össze kell fognia nem a rombolásra, ha­nem az emberiség boldogulásának megvalósításá­ra. Ha ezt a lépést komolyan, minden hátsó gon­dolat nélkül megtenné az elnökünk, akkor az utó­kor úgy emlékezne meg róla, mint az Egyesült Államok legnagyobb elnökéről és az emberiség jótevőjéről. Minden kertelés nélküli teljes leszerelés, záros határidőn belül — ennek megvalósításához kell Kennedy elnöknek halogatás nélkül hozzáfognia, úgyhogy még 1970 előtt Amerika és a Szovjet­unió ürutasai együtt repülhessenek az egész vi­lág üdvrivalgása közepette a Holdra. De Gaulle ellen tavaly szeptemberben megkísé­relt merénylet tetteseinek pere. Az egyik me­rénylő, Martial de Villemandi kijelentette: a me­rényletnek nem az volt a célja, hogy De Gaulle-Í megöljék; csak “lélektani hatást” akartak vele elérni. ff Hasonlóképpen vallott Rouviére vádlott is. Azt mondta, hogy a pokolgép “ártalmatlan pléhdo­boz” volt. Egy Simoa nevű ismeretlen férfitől kapták. Simonró1 az előzetes vizsgálat során sohasem! volt szó. Az egyik ügyvéd azonban egy levelet olvasott fel a bíróság előtt. Szerzője, az állítóla­gos Simon, ezt irta: “A merénylet szerzője én vagyok. A hatóságok tudtak a merényletről. Po­litikai célokra akarták kihasználni. Nem hittem, hogy bírósági tárgyalásra viszik az ügyet.” A tárgyalás során a védelem több tanúnak, a' többi között Salannak, az OAS életfogytiglani börtönre Ítélt vezérének kihallgatását kérte. ; Milyen stádiumban vannak a genfi atommegbeszélések? A nyugati hatalmak a genfi atomértekezleten csaknem négy év óta mereven visszautasítják azt a szovjet javaslatot, hogy — tekintet nélkül a robbantások fajtájára, erejére, színhelyére — egyszer s mindenkorra tiltsanak be mindenféle nukleáris fegyverkísérletet. Az indok közismert: a nyugatiak ragaszkodnak ahhoz a követeléshez, hogy a tilalom betartását a “gyanús” esetekben, a helyszínen nemzetközi eszközökkel ellenőrizzék, ami a Szovjet szerint nem lenne más, mint egy* nemzetközi hírszerző, kémkedő szervezet működé­sének törvényesitése. A jelenlegi tárgyalásokon a szovjet képviselő célja egy ésszerű megegyezésen alapuló tilalom létrehozása. A nyugati hatalmak legutóbbi: elő­terjesztésükben beleegyeztek ugyan abba, hogy a kozmikus, a légköri és a viz alatti robbantások tilalmának ellenőrzését nemzeti eszközökkel vé­gezzék, változatlanul ragaszkodnak azonban ah­hoz, hogy a föld alatti robbantásokra nemzetközi ellenőrzést létesítsenek. , Kuznyecov, a szovjet küldöttség vezetője köz­vetlen, konkrét lépést indítványozott: Írják alá a kozmikus, a légköri és viz alatti robbantások ti­lalmát, és folytassák a tárgyalásokat a föld alatti robbantások megszüntetésére. Mindezt egy fel­tétellel: eközben minden atomhatalom önként tartózkodjék a föld alatti robbantásoktól. A szovjet indítvány arra tesz kísérletet, hogy szavukon fogva a nyugati hatalmakat, véget ves­sen a légkört és a tengereket szennyező kísérle­teknek. Pusztán ennyi azonban nyilvánvalóan nem elegendő a fegyverkezési versenyt ez nem állítja meg. A nyugati hatalmak önmagukat és valódi szán­dékaikat leplezik le, amikor az ellenőrzés ürügyén visszautasítják a föld alatti kísérletek moratóriu­mát, Önkéntes szüneteltetését. 2,500 ÓKORI PÉNZT őriznek a dorogi József Attila bányász művelődési ház tájmúzeumában. Az értékes gyűjteményben megtalálhatók mace­dóniai Nagy Sándor ezüstjei, s szinte valamennyi császár pénze. • UJ SZÁLLODA építését kezdték meg Sopron­ban: a szállodának 74 szobája lesz, némelyikben ötágyas turistaszállásokat rendeznek be. Ugyan­ott uj étterem is épül. . ,

Next

/
Thumbnails
Contents