Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-13 / 36. szám
a AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 13, 1962 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. — Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez. Hozzászólás az MSZMP határozatához Tisztelt Szerkesztő Munkástárs! Ma olvasom a lapjukban, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága f. évi augusztus 14—16-án tartott ülésén elhatározta, hogy rehabilitálja mindazokat, akik a Rákosi-klikk által megkinoztattak és bebörtö- nöztettek. E határozat nagyon helyes és igazol ja azt, hogy otthon a szocialista törvényességnek érvényt szereznek. A határozatnak van azonban néhány hiányossága is: Nem elégséges Rákosi és Gerő kizárása. El kellett volna a pártból távolítani mindazokat, akik Rákosi és klikkje kiszolgálásában a “normát túlteljesítették”. Ezek száma több tízezerre rúg! Akik a politikai rendőrség, a közigazgatás, az ügyészség és bármely más vonalon embereket megkinoztak, törvénytelenül bebörtönöztek, szabadságuktól és kenyerüktől megfosztottak, megérdemelnék, hogy most ők legyenek megfosztva a szabadságuktól. Nem elég séges csupán a hivatalukból eltávolítani őket! A határozatból nem derül ki az, hogy rehabilitálták-e azokat a volt politikai foglyokat, akik 1956 novemberében tévesen Ítélték meg a helyzetet, illetve attól tartottak, hogy a Ráko- si-Gerő-klikk visszajön, mert csak átmenetileg vonult félre és ezért elhagyták az országot, miután nem akartak újból börtönbe kerülni. Az sem derül ki a határozatból, hogy rehabilitálják-e azokat a szociáldemokrata párt és szakszervezeti vezetőket, kommunistákat (Ti- toistákat) és baloldali demokratákat, akik 1948 után a Rákosi-klikk által emigrációba lettek kényszerítve. Ezek hazatérése igazolná a törvényesség teljes helyreállítását! Amnesztia alapján azonban nem mennek haza, mert nem bünbocsánatra, hanem teljes minden vonalra kiterjedő rehabilitálásukra tartanak igényt! Eh hez viszont joguk is van, mert ők is a Rákosi- klikk áldozatai, akik egyéni szabadságuk védelmében kényszerültek elhagyni szülőföldjüket. A személyi kultusz felszámolása, a törvénytelenségek jóvátétele azt is magában kell, hogy foglalja, hogy nemcsak az otthonélők, hanem a külföldre kényszerültek is rehabilitálva legyenek, hogy azután felemelt fejjel térhessenek haza és kapcsolódhassanak be a szocializmus építésébe. Abban a reményben, hogy Szerkesztő munkástárs nemcsak a KB határozat méltatására, hanem bírálatára is lehetőséget nyújt a lap hasábjain, maradtam munkástársi üdvözlettel: László Földes Hozzászólás Schubert cikkéhez Tisztelt Szerkesztőség! Schubert munkástárs egyik írásában felvetette a kérdést, hogy miért nem elterjedt a szocialista országokban a magánautó használata. Kétségtelen, hogy ennek a kérdésnek a megtárgyalására az indította őt, hogy a szocialista országok kriti- zálói és ellenségei előszeretettel mutatnak arra, hogy Amerikában mindenkinek van autója, mig a szocialista országokban csak a “nagvfejüek- nek.” Először is meg kell mondani, hogy itt sincs mindenkinek autója, másodszor, mint Schubert is rámutatott, az amerikai munkás egyik legnagyobb adója az autó fenntartása és törlesztése. Helyesen mutatott rá ugyanakkor gyatra közlekedési rendszerünkre, az autó egészségtelen hatására és a bűnügyekkel kapcsolatos szerepére, valamint arra a rengeteg veszteségre, ami az ország nemzetgazdaságát éri az autóbalesetekkel kapcsolatban. I>e nézzük meg, mit jelentene egy ilyen autóőrület a szocialista országokban, főként a legelö- réhaladottabban, a Szovjetunióban? Bizonyos, hogy ezek az országok nemcsak, hogy nem bátorítják fel a lakosokat az autóvásárlásra, hanem megnehezítik azt a részükre. Ennek elsősorban nemzetgazdasági oka van. Nincs túltermelés, nincs munkanélküliség, a tervgazdálkodás lényege, különösen az átmeneti időben, hogy a termelést a lakosság igényéhez irányítsák s amig nincs elegendő lakás, iskola, kói’ház, stb., addig nem építenek garázsokat, amig nincs elég traktor, teherautó, háztartási gép, bútor, ruházat, stb., addig nem gyártanak luxusautókat. Ez teljesen természetes. Nagyon sok szovjet polgárnak van autója, de a kormány szívesebben veszi, ha pénzéért házat épit, esetleg nyári otthont, s nem szívesen gyártja a megrendelt autókat. Most már kérdés, hogy a szocialista országok polgárai olyan rosszul érzik-e magukat, mint azok az amerikaiak, akik gazdasági okokból, még részletre sem tudnak autót venni? Mire is használja az ameiikai a kocsiját? Először, hogy munkába járjon, másodszor, hogy szabad idejében feleségét és kis gyermekeit, pár óra hosszat céltalanul autóztassa. A szocialista országok polgárának nincs szüksége- arra, hogy a munkába ilyen drága közlekedési eszközt használjon, mert a közúti közlekedés, mint autóbusz, villamos, vonat, stb. elviszi a munkahelyére olcsón, gyorsan és veszélytelenül. Másrészt az uj gyárakhoz egészen közel felépitik a lakótelepeket. Hallatlan pocsékolásnak tartanák saját autójukon munkába menni, vagy kirándulásra, amikor a társas jármüvek sokkal olcsóbban és kényelmesebben megteszik ezt a szolgálatot. A szórakozásuk is egész másban telik, mint az amerikaiaknak. Minden üzemben szoros közösséget alkotnak a munkások és ez a közösségi érzés nemcsak a munka terén jelentkezik, hanem a társadalmi életben is. Minden üzemnek saját intézményei vannak, ahol együtt szórakozhatnak: tanulókörök, sportosztályok, turistacsoportok, színjátszó, tánc, zene és ének-csoportok, melyek helyettesitik az amerikai dolgozó autós kirándulását. Rendkívül olcsón jutnak el az operaelőadásokra, cirkuszokba, hangversenyekre, s nem egyedül, hanem családjukkal együtt, csoportos látogatásokon keresztül. Kirándulásokra ott vannak az autóbuszok, vonatok, melyeken csoportosan mehetnek munkástársaikkal és családjaikkal együtt a különböző fürdőhelyekre, hegyekl>e, stb. Magyarországon pl. minden vasárnap különvonatok és autóbuszok százai viszik a kirándulókat nyáron a Balatonra, bármikor a kirándulóhelyekre, más városok és nevezetességek megtekintésére, stb. A közös érdekért való kooperálás, a közös szórakozás emberibb, szebb és egészségesebb életet biztosit a szocialista országok dolgozóinak, mint amilyenben az amerikainak van része, még akkor is, ha két autó áll a garázsában. K. E. Svéd építészeti kiállítás Budapesten A Magyar Építőművészek Szövetsége kiállítást rendezett az uj svéd építészetről. A szövetség székházának nagytermében több mint 60 fénykép és tervrajz mutatja be az utóbbi években felépített modern svédországi lakóházakat, üzemeket és nagy középületeket. A bemutatót Major Máté, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke nyitotta meg. A kiállításon megjelent dr. Traut- mann Rezső építésügyi miniszter, Púja Frigyes kiilügyminiszter-helvettes, Pataki János, a KKI főtitkára, valamint az Építésügyi Minisztérium, a Magyar Építőművészek Szövetségének és a budapesti diplomáciai testületeknek több képviselője. A megnyitó ünnepségen részt vett Carl Kjell- berg, a Svéd Királyság budapesti követségének ideiglenes ügyvivője és báró Sigvard Kruuse de Verchou, Svédország budapesti követségének titkára, valamint Marten Larsson, Jan Strömdahl, a Svéd Építészek Szövetségének küldöttei. A budapesti bemutató viszonzásaként a jövő év elején Stockholmban rendeznek majd kiállítást a korszerű magyar építészetről. Br. Sohlen kálváriája LONDON, szept. 10. — A Billington kórház ban napok óta eszméletlenül, élet-halál között lebegve, fekszik dr. Róbert Sóidén, aki újabb öngyilkossági kísérletet követett el, csakhogy elkerülje az Egyesült Államokba való kiadatását. Dr. Soblen ártatlanságát hangoztatva szökött ki az Egyesült Államokból, életfogytiglani börtön büntetés elől Izraelbe. Az amerikai kormány nyomására előbb Izraelből és most Angliából akarták visszadeportálni, de Soblen mindkét esetben öngyilkossági kísérlettel akadályozta meg a deportálást. Az Izraelből indult repülőgépen késsel felvágta ütőerét és hasát, úgy hogy Londonban kór- házba kellett szállítani. Amikor Londonból pár héttel később gyógyxdtan újra repülőgépre akarták tenni, dr. Soblen nagy adag altatószert vett be, ami útközben erős rosszullétet okozott és igy vissza kellett szállítani a kórházba. Sem Izraelnek, sem Angliának nincs olyan egyezménye az Egyesült Államokkal, amely Soblen kiadatását törvényessé tenné. Mindkét országban a hatóságok az amerikai kormány nyomásának engedve, álltak készen Soblen deportálására. Úgy Izraelben, mint Angliában ez a szívtelen és kegyetlen eljárás a közvélemény tiltakozását váltotta ki. Londonban tüntetések folynak Soblen szabadonbocsátásáért. Pár napi eszméletlenség után a javulás gyenge jeleit görcsös rohamok váltották fel, ami a kezelő orvosokat ana a következtetésre késztette, hogy Soblen agysérülést szenvedett, vagy a tul- adag altatószer, vagy agyvérzés következtében. Ezt az újabb visszaesést aggasztónak tekintik felépülése szempontjából. Dr. Soblen gyógyíthatatlan vérrákban szenved és napjai amúgy is meg vannak számlálva. Izraelben a Jerusalem Post angolnyelvü napilap megrótta az amerikai zsidóságnak azon részét, mely pánikszerűen reagált Izrael vonakodására, hogy saját repülőgépén szállítsa So blent Angliából az Egyesült Államokba. Több levél érkezett Amerikából a Posthoz, amelyben amerikai zsidók annak a félelmüknek adtak kifejezést, hogy Soblen iránti szimpátiával fogják őket gyanúsítani, vagy hogy Izrael diplomáciai eljárása a kezére játszik azoknak, akik a zsidóságot a kommunizmussal azonosítják. A Szovjetunió megoldást ajánl Kongó ügyében MOSZKVA, szept. 6. — A Szovjetunió ajánlatot tett a kongói kérdés megoldására, amely volté menye szerint biztosítaná, hogy egy hónapon belül Katanga tartomány visszatérjen az anyaország kötelékébe. A Szovjetunió jegyzéket küldött U Thant-hoz, az Egyesült Nemzetek főtitkárához, felhiva az Egyesült Nemzetek mindenegyes tagját, hogy “szakítsanak meg minden ösz- szeköttetést és ne adjanak semmiféle segítséget a szakadár Katangának.” A szovjet kormány követeli “az azonnali letartóztatását, fogvatartását és kiűzetését” az idegen katonai személyzetnek, zsoldosoknak, úgyszintén Csőmbe szolgálatában álló idegen tanácsadóknak. A Szovjetunió kijelentette ugyanakkor, hogy az Egyesült Nemzetek nyújtson segítséget a törvényes kongói kormánynak, hogy hatásos ellenőrzést gyakorolhasson az idegen monopolisták aktivitásai felett Katangában és kötelezze őket arra, hogy az adókat a leopoldvillei kormánynak fizessék. A szovjet kormány azt is fontosnak tartja, hogy “ajánlatait vigyék keresztül minél előbb, de egy hónapnál nem nagyobb késedelemmel, majd vonják ki az Egyesült Nemzetek katonai egységeit Kongó területéről.” A Szovjetunió U Thant julius 3-iki felhívására válaszolt, melyben U Thant arra kérte a tagállamokat, hogy használják befolyásukat Kongó egyesítésére. U Thant azt is ajánlotta, hogy a hatalmas Union Miniere du Haut Katanga, a hatalmas bányarészvénytársaság, amely 40 millió dollárt fizetett adóban és osztalékban Katangának a múlt évben, tartsa vissza a további fizetést amig Katanga vissza nem tér az anyaország kötelékéi». Vajon U Thant nem tudja, hogy a kongói súlyos helyzetet a Union Miniere, nemzetközi kartell okozza az Egyesült Nemzeteknek? lAAWWMWWUUUMAAWMmiimmMVVVWMVVM« Domborművel díszítik a győri vasútállomás épületét. Makrisz Agamemnon szobrászművésznek a “vizek városát”, Győrt jelképező alkotása a mitológiai vizicsikót ábrázolja hátán ülő, kezében fáklyát tartó női alakkal, s a Győrött találkozó folyók jelképével. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
