Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-09-13 / 36. szám

Thursday, Sept. 13, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Ahogyan én látom... írja: EHN Csodálatos, hogy az emberi fantázia mily dü­hödtél! működik, amikor elvakult, vagy külső kö­rülmények által hibásan befolyásolt emberek olyasmit próbálnak “bizonyítani”, aminek semmi alapja nincs. Egyik jó ismerősünk nemrégiben találkozott valakivel, aki Magyarországról következetesen terjeszt rémhíreket. Legutóbbi meséje ez volt: “Képzeld, mire képesek odahaza... Az unoka­öcsém, aki mérnök, Írja, hogy a gyárból kijövet még a mérnököket is megmotozzák, nem lopnak-e valamit. Akit rajtakapnak, nagyon szigorú bün­tetésben részesül.” Ismerősünk tőlünk szerette volna hallani, hogy mi a valóság. És miután mi az asztalfiókból elő­szedett “bizonyítékokkal” sem cáfolni, sem iga­zolni nem szeretünk, lapunk érdemes külmunka- társát, a jelenleg Budapesten tartózkodó Eörsi Bélát kértük fel, hogy nyomozza le a valóságot, érdeklődjék különböző politikai felfogású embe­reknél és írja meg nekünk az igazat. Nos, Eörsi nyomozott, interjuolt és közölte ve­lünk az igazat, amely igy hangzik: “Hazugság, hogy a gyárból ki jövet mérnö­köket is megmotoznak. Beszéltem ellenforra­dalmi beállítottságú mérnökökkel és hivatalno­kokkal, akik határozottan állították, hogy ez nem igaz. Igaz az,hogy egy gyermekruha gyár­ban, ahol 600 munkásnő dolgozik, a gyárból ki­menet a nők az ellenőrző előtt kinyitják a kézi­táskájukat. Egy év alatt összesen kétszer for­dult élőt, hogy lopott cérnát, vagy hasonló apró ságot találtak. Egynek megbocsátottak, a má­sikat elbocsátották, de az is kapott azonnal más állást. “Van olyan gyár, ahol lámpa jelzi, ha vala­kinek a táskájában van valami, ami nem oda­való. Az ilyeneknek meg kell mutatni, hogy mi az, mások zavartalanul mehetnek.” Ebben persze semmi uj és semmi szokatlan nincsen. Az amerikai nagy áruházak olyan kijá­ratánál, amelyen át az alkalmazottak távoznak, -gy ellenőrző áll, aki amikor szükségét látja, szin­tén belenéz a kézitáskákba, vagy figyeli a lámpát, amely rendellenességet jelez. A vészhirterjesztő, aki a magyar mérnökök megmotozásáról mesélt, egyedül csak a fantáziájára támaszkodott, ami­kor ezt a valótlanságot próbálta “bizonyítani.” Európai utunk előtt hallottunk egy fantázia­szülte magyar újításról, amelyet sem igazolni, sem cáfolni nem tudtunk, amig Budapestre nem érkeztünk. Ez az uj magyar különlegesség (hir szerint) az lett volna, hogy megszüntették az összes önálló borbélyüzleteket és az államosított budapesti borbélyokat egy nagy csarnokban he­lyezték el, amelyet kénytelenek mindazok felke­resni, akik borbély szolgálatait óhajtják igénybe venni. Persze Budapesten azonnal kiderült, hogy a hir kiadós kacsa volt, ilyesmire ott senki nem gondolt és a város minden részében vannak bor­bélyüzletek, csakúgy mint régente. . . Köztudo­mású, hogy a borbélyok a világ minden részében hasonlítanak egymásra annyiban, hogy munka közben szeretnek beszélgetni. így alkalmam volt egy ilyen beszélgetésre hajlamos borbélytól egyet- mást megtudnom. Például azt, hogy 13 év előtti látogatásom óta a legtöbb borbélyüzlet állami üzem lett, de önálló (“Maszek”) üzletek is van­nak. Akivel beszéltem, állami üzletben dolgozott és arra a kérdésre, hogy elégedett-e a sorsával, szeretne-e inkább önálló üzletet, igy válaszolt: “Nem cserélnék vissza a régi módszerre, mert nekem igy sokkal jobb. Hol gondolhatott azelőtt egy borbélysegéd arra, hogy autója le­gyen? Nekem évek óta van autóm, amit külön­ben éppen most adtam el, mert a sógorom Svájcból hoz nekem egy jobbat. Igaz, hogy többe is fog kerülni, de ahogyan a régit kifi­zettem, majd ezt is kifizetem.” Egy nő-ismerősünk, aki két év előtt is volt Budapesten látogatóban, pár hét előtt érkezett vissza európai kőrútról. Pesten két hetet töltött. Mint a jómódúak általában, ő is mindent “kapi­talista” szemmel néz. Két év előtt mindent rossz­nak talált Magyarországon: SENKINEK nem volt lakása, MINDENKINEK rosszul ment a sora, a legjobb, európai hirii szálloda sem volt elég tiszta és a vendéglők, éttermek sem voltak megfelelők. Kíváncsian vártuk, milyen kifogásokkal tér vissza az idei látogatásról. Legnagyobb meglepe­tésünkre, csak dicséretet hallottunk tőle. A vi­szonyok sokkal jobbak, mint két év előtt voltak. Az emberek általában elégedettebbek, jobban öltö­zöttek és a szálloda, amelyet két év előtt tűrhe­tetlennek talált, ez alkalommal kifogástalan volt. A legérdekesebbnek azt a beszélgetést találtuk, amelyet az egyik jó pesti női fodrászüzletben folytatott a leánnyal, aki a haját hozta rendbe. A leány még amerikai mértékkel is rendkívül ügyes volt, amire ismerősünk megjegyezte: “Ha maga Amerikába jönne, garantálom, hogy az ügyességével sokat keresne.” A leány közel hajolt hozzá és egész halkan igy válaszolt: “Nagyságos asszonyom, nekem nem kell Amerikába mennem, hogy sokat keressek. Én havonta hétezer forintot keresek, amiből itt jobban élek, mint hasonló munkáslányok Ameri­kában.” Távolról sem akarjuk ezekkel az idézetekkel azt mondani, hogy Magyarországon mindenkinek módjában áll autót venni; vagy hogy mindenki sokat keres. Hiszen Amerikában sem áll minden­kinek módjában autót vásárolni és itt sem keres jól mindenki. Bizonyítani akarjuk, hogy túlfűtött fantázia szüleményei azok a mesék, amelyekkel rosszindulatú, vagy félrevezetett emberek a saját szülőföldjüket igyekeznek befeketíteni. A túlfűtött fantázia nem amerikai, vagy ame­rikai-magyar különlegesség. Ebbe a betegségbe másutt is beleesnek, Magyarországon is. Angliá­A Center for the Study of Democratic Institu­tions közli dr. Robert M. Hutchins nyilatkozatát, aki éles szavakkal bélyegezte meg külpolitikán­kat és felsőoktatási intézményeinket. Hutchins aki korábban a University of Chicago kancellár­ja volt és a Fund for the Republic elnöke 1954 óta, rámutatott arra, hogy az el nem kötelezett nemzetek megnyeréséért folyó harcban az Egye­sült Államok azért marad el a Szovjetunió mö­gött, mert ma mi képviseljük mindazt, ami impe­rialista, maradi és ellenforradalmi. Ezzel kapcso­latban Hutchins a következőket mondja: “Az Egyesült Államok jelenleg szövetséges minden imperialista hatalommal, amely még meg maradt a világon. Az Egyesült Államok a status quo mellé áll mindenütt a földön. A forradalom­ra való példaadás ügye, a forradalom felkeltése, más ország feladata lett. Mindazoktól a hibáktól és rendellenességektől szenvedünk, amelyek a gaz dag társadalmat jelképezik az idők kezdete óta, és nincsenek megalapozva azok az intézménye­ink, amelyek a kritika céljait szolgálják és igy megmenthetnének bennünket.” A Fund for the Republic elnöke különösen éles szavakkal bélyegezte, meg az amerikai nevelési rendszert. A nagy egyetemeink, szerinte, az érvé­nyesülés céljait szolgáló iskolák. Az ifjúság azért iratkozik be ezekbe az intézményekbe, hogy meg­tanulja hogyan mehet előre az életbqn, vagy pe­dig mert a szülők akarják, hogy előmenetelt ér­jen el a csemetéjük. Remélik, hogy a gyermekük megkapja a társadalmi érvényesüléshez szükséges előfeltételeket a hires főiskolák falai között. Ha azonban ez a szellem uralkodik egy intézmé­nyen belül, és ha ez a célja azoknak az emberek­nek, akik oda mennek, akkor nehéz elképzelni, hogyan fogja valaki kritizálni a társadalmat. Dr. Hutchins véleménye szerint pedig az egyetlen iga­zi célja az, hogy a független kritika központja legyen. De nem tud egyetlen olyan egyetemről sem, amely jelenleg ezt a célt töltené be az Egye­sült Államokban. Ilyen értelemben egyetlen való­di egyetem sincs ma az Egyesült Államokban. Ugyanúgy nincs olyan hírközlő szerv sem Ame­rikában, amely a tömegfelvilágositás valódi cél­ját szolgálná. A hírközlő szervek ugyanis nem a közügyekről világosítják fel a tömegeket, hanem szórakoztatási célokat szolgálnak kizárólag. A demokráciára való nevelés nélkül nem alakul­hat ki demokratikus politikai élet sem. A nevelés és felvilágosítás eszközei pedig, mint az iskolák, rádió, televízió, stb., távolról sem töltik be ezt a feladatukat, ahogy dr. Hutchins ezt kifejtette. Ezeknek az intézményeknek a hiányosságai és hi­bái “a fő tényezői annak, hogy a mi demokráci­ánk hatástalan és lehetséges, hogy végső soron reménytelen is.” Tekintve, hogy a mi jelenlegi kormányrendsze­rünk ellenszegül minden olyan mozgalomnak, amely az egyetemeink és újságjaink jellegét akár­hol kaptuk egy pesti újság kivágását, amelynek egy része igy szól: “A tiz millió lakosú Londonnak 2 éjjeli ügye­letes patikája van, a nyolc és fél milliós Moszk­vában 90 gyógyszertár látja el az éjjeli ügye­letes szolgálatot — az 1.8 millió lakosú Buda­pesten e pillanatban 41 gyógyszertár tart éj­jeli szolgálatot.” Aki a kivágást elküldte, ezt a megjegyzést fűz­te hozzá: “Van-e olyan együgyü, aki ezt elhi­szi???” Nyilvánvaló, hogy van, mert például a lap szerkesztője is elhitte, különben nem jelent volna meg az a szembeötlő valótlanság, hogy az óriási kiterjedésű “tiz milliós Londonnak két éj­jeli ügyeletes patikája van.” Ez az állítás is fan­tázia szüleménye, amely nem alkalmas arra, hogy Londont lekicsinyítse, Moszkvát és Budapestet felnagyítsa. Amire különben sincs semmi szük- ség. A túlfűtött fantázia szüleményeiért, sőt még a rosszakaratú ferdítésekért sem okolhatjuk száz százalékban az egyéneket ,mert hiszen ők is a hidegháború és a kétoldali uszítások áldozatai. A fejfájást nem lehet aszpirinnal gyógyítani, csak; úgy, ha kigyógyitják a fejfájást okozó kórt. A rágalmazók, a becsmérlők, a vészhir-terjesztők maguk is céltudatos agymosás beteg áldozatai, akik ily állapotban segítenek a háborús légkör állandósításában. Ezt a betegséget — amelynek halál lehet a vége —, csak a BÉKE megvalósításával lehet gyógyítani. A hidegháború megszűntével egymás gyalázására nem lesz szükség. ná megváltoztatni, felmerül a kérdés, hogy van-e megoldás erre a problémára? Dr. Hutchins sze­rint, “ha egy bizonyos kormány vagy bizonyos törvény vagy egy bizonyos törvényhozói rendszer nem szolgálja az egyetemes jólét ügyét, akkor ezt a kormányt, vagy törvényt ki kell cserélni.” Ez valóban forradalmi beszéd. Különösen az, ha megondoljuk, hogy a Fund for the Republic- ot (amelynek dr. Hutchins az elnöke) és társas­szövetségét. a Centre for the Study of Democra­tic Institution-t a hirhedt Ford Fundation pén­zeli. A bátor hang méltán keltett feltűnést a li­berális és haladó körökben. Reméljük, hogy a jö­vőben is lesz még alkalmunk hallani a bátor kriti­kusról és olvashatjuk további írásait is. A lélektannak a béke eszközévé kell válnia Az American Psychological Association St. Louis-ban tartott évi gyűlésén, dr. Lester C. Van Atta, a Hughes Research Laboratory igazgatója rámutatott arra, hogy a lélekgyógyászoknak mi­lyen nagy szerepük van a fegyverkezési verseny megszüntetésében és a béke fenntartásában. A lélekgyógyászoknak ugyanúgy fel kell ismerniük ezt a szerepüket a béke fenntartása terén, mint a kormánynak, mondta. Az Egyesült Államok képviseletében működő Arms Control and Disarmament Agency-nek fel kell ismernie, hogy a fő problémájuk nem annyira a fegyverekkel kapcsolatos, hanem az emberek érzelmeivel. A világ biztonságára és jólétére kell felügyelniük, mondta dr. Van Atta. A felszólalás további részében, a Culver-i (Cal.) kutatóintézet igazgató-főorvosa azt fejtegette, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió a fi­zikai hatásosság szempontjából tekintenek a nuk­leáris fegyverekre. Mindkét nagyhatalom azt re­méli ezektől, hogy a háború elriasztásának esz­közéül szolgálnak. Ilyen körülmények mellett, a két állam közötti lefegyverzési tárgyalások, szerinte, nem vezethet­nek eredményre, mert olyan eszközök feladását követeli az USA-tól és az USSR-tól, amely a ha­mis biztonságérzet meggyőződését táplálja ben­nük. Van Atta szerint a világ csak abban az esetben kerülheti el a kasztrófát, ha a lélekgyógyászok is bekapcsolódnak a lefegyverzési bizottságok mun­kájába. XXXVVVVVXXXXXXXXVVVVVVVVVXVNVVVXVVVVXVVIi ARANYAT LELTEK A KUKORICÁBAN az tizbég Tudományos Akadémia geológiai intézeté­nek tudósai. A Buhara környékén termelt kuko­rica szárában, leveleiben és szemeiben talált arany titka: ezen a vidéken 300 évvel ezelőtt aranybánya volt. WUWVtAhmWtAAMVVUVWVWVWWtAMWUVVUVWVtnAMWMM/UMAAfUWWAMVUWMWUVWWWWWWWUWVWWWMMW« FIGYELEMREMÉLTÓ KRITIKA AII. $. POLITIKÁRÓL

Next

/
Thumbnails
Contents