Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-14 / 24. szám
Thursday, June 14. 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD * y-T v ^r-<r' ir1 y f <r y f t 'f ¥ KÖZVETLENÜL.,. BÁLINT IMRE ROVATA Sümegi Vilmos egy “vájz gáj” volt. Magyarban nincs pontos kifejezés erre, csak körül lehet Írni. Amikor kinyitotta a száját mondhatta a legbutábbat, mindenkinek hallgatnia kellett. Taszi- gált, lökött, ütött, különösen szeretett elől a lábszárba rúgni. Bármit mondott, kivéve, amikor felelt a tanár előtt úgy beszélt, mintha az kinyilatkozás lett volna. Mindannyian találkoztunk már hasonló Sümegiekkel, hangoskodokkal, letor- kolókkal a mindent jobban tudókkal. Rájöttem, hogy a legjobb, ha az ember nem ereszkedik vitába velük. Körülöttük kering a világ és bármily kergén forog is, ők meglovagolják az életet. Legalább is úgy érzik. Egyszóval, önteltek, buták s kiállhatatlanok. Egy ilyen Vilmos, csakhogy ezt Barth Jóskának hívták, újonctársam volt ezerkilencszáztizen- négyben. Nem volt nagy, erős ember, észben sem vált volna ki közülünk, de a hangja, a fellépése olyan volt, hogy még a kiképzésünk befejezése előtt gtvfrájter lett. Miután ilyen embert kár lett volna kisiettetni a frontra, csak tizenöt márciusában, a jablonkai ütközet előtti napokban lett beosztva hozzánk, mégpedig káplárként, mint a svarmom parancsnoka. Én még csak közlegény voltam. Már résztVettem némi-nemü ütközetben. Már tudtam, hogy kell a tűzben csúszni, mászni előre, hátra, főleg oldalt, úgy, hogy az ember ott is van nincs is ott. Jóska avval kezdte a svarm vezérletét, hogy azt mondta: “Nahát, fiuk, látom, hogy az eddigi káplártok sz... volt. Rámnézzetek! Én megmutatom az anyátok istenét, hogyan kell háborúzni. Meg se állunk Moszkváig. De meg is követelem, hogy hagyjátok, hogy a cárt én döfjem meg. Ki van ellene? Senki? Akkor jól van, látom, hogy velem vagytok.” I MNENONNAN EÖRSI BÉLA kiilmunkatársunk írásai világkörüli útjáról JAPÁN III. A mindannapi élet Japán társadalmi szempontból nem tekinthető egy nemzetnek. A paloták lakói, a mikádó és a trónörökös óriási parkjainak *és ősrégi kastélyainak büszke tulajdonosai az arisztokrácia, akik vendégül látják McArthurt és a Pentagon tábornokait. Innen alig pár lépésnyire, majdnem az utca másik oldalán modern, amerikai stilusu hatalmas üvegpaloták emelkednek, amelyekben százezernyi kistisztviselő 30—60 dollár havi fizetés mellett segit megteremteni a Nagy Üzlet hasznát. Ezekkel jó barátságban van a Wall Street és a mozgékony amerikai tőkés, aki kihasználva a hihetetlenül olcsó munkaerőt, átveszi a japán tömegárut. Mekkora hasznot hozhat az amerikai tőkésnek az a termelés, amelynél egy elektromérnök vagy technikus 120—160 dollár havi kezdőfizetést kap? A következő réteg a japán kispolgár. Lakónegyedeiben a fakó, kopott házak igen lehangoló képet nyújtanak, amelyet csak a pirosvagy aranybetüs japán feliratok enyhítenek kissé. Ezekben a házakban igen sok kis üzlet van, itt szerzi be a lakosság mindennapi szükségleteit. Az ipari proletáriátus és a földművesek millióinak életéről a turisták mitsem tudnak, ezeknek sorsa számukra szinte elképzelhetetlen. A 90 millió főt kitevő nép nagyon értelmes, szorgalmas, derűs, jókedvű, még a mindig meleg “szaki” (japán bor) nélkül is. Az ipari munkás napi 10—12 órát dolgozik, a gyermekmunka általános. A nők igyekeznek minél nagyobb számban élhelyezkedni, noha a férfimunkabérnek csak 40 %-át kapják. A nép tudvalévőén kis szigeteken összezsúfolva él. A statisztika szerint 90, de a valóságban 99% ban írástudó. A földművesek 60%-a kénytelen mellékkereset után nézni, mivel nadrágszij-parcelláik nem biztosítják számukra a megélhetést. A városi lakosság legnagyobb része egyszobás kislakásokban él, óriási bérkaszarnyálfban. A fürdőszoba teljesen ismeretlen fogalom, az emberek a közfürdőbe járnak tisztálkodni. Mielőtt a medencébe belépnek, előzőleg kötelesek meleg vizHajnal előtt még kimásztunk a magas hegy alatti árokból, ámbár inkább a puha hó adott néminemű fedezéket, mint a föld, mert amig ott búj tűk meg magunkat, legalább a hó takart el bennünket, de ahogy kibújtunk, mintha fekete célpontok lettünk volna a fehér havon, úgy látott bennünket a muszka. Egyelőre nem lőtt, tudta, hogy ráér, hogy azt az ütközetet a muszka számára találta ki valamilyen osztrák generális. De a mi Jóskánk, hogy a muszka nem lőtt, buta bátorságba kapott és felállott. Nyilván, hogy kiszemelje a cárt a hegytetőn. És erre menten szivén lőtték. Mellettem volt a Jóska, talán öt méternyire lehetett csak és felémfordult, isszonyu kíváncsian nézett rám, vagy kitudja kire, mire, mintha csak azt mondta volna, hogy hát ezt is lehet? Ilyesmi is történhet vele? Vele, a Barth Jóskával? Aztán eldiilt. Mindig is mondtam és ma is mondom, hogy a bakának tulnagy szivet, túl nágv célpontnak adott az Úristen. Ha a középén lövik az embert, rendszerint azt a nagy darab szivet találja a golyó. Ha katonának viszik az embert, legjobb, hogyha zsákba varrja a szivét moly között, hogy a lepke meg ne egye, és otthon hagyja a sifonérban, Legalább is, amig tart a háború. Dehát ez régen volt és eredetileg nem a Vilmosról és a Jóskáról akartam beszélgetni, hanem a hatodik szomszédról. Egyetlen magyar a blokkban és csak azért kapartam ki emlékeim közül a Vilmost meg a Jóskát, mert ez a pasas pontos kombinációja ezeknek. Contor a neve, de én csak Mister Kántornak hivom. Még ismeretségünk elején megérttette velem, hogy ő egy úgynevezett üzletember. Hogy nem dolgozott soha életében fizikai munkát, hanem vet és eladott s kispekulálta, hogy ennek- annak fel-, vagy lemegy az ára. Abból élt. Engem lenézett, hogyha hagytam volna magam, mint gyerekkorom Vilmosa. Butákat mondott ha találkoztam vele, de azt oly magabiztosan, ellentétet nem tűrő hangon csinálta, hogy hagytam, hogy kilehelje bigott-butaságát. Nem vitatkoztam vele. Úgyis hiábavaló lett volna. zel lezuhanyozni magukat. A falvakban közös férfi-női fürdő van, fürdőruhát nem viselnek; a nagyvárosokban primitiv válaszfal emelkedik a férfi és a női fürdőzők között. Kukucskálni nem illik, kivétel a fürdőszolga, aki szappant ad el vagy masszíroz, tisztán tartja a különböző tárgyakat a fürdőben; ugyanezt teszi a női medencében is, ami egészen természetes, ő nem számit férfinek, előtte nem kell szégyenkezniük a nőknek. A tokiói lakosok munkában túlnyomórészt euró pai ruhát viselnek, mert kényelmesebb, könnyebben lehet benne mozogni. Csak otthon, munka után öltöznek át, letéve az európai viseletét. Itt könnyű (rendszerint gyapot) japán kimonót vesznek fel. A vallásos élet Vallási életük teljesen eltér a keresztény vallástól. Egyház nincs, a japán ember rendszerint mindkét valláshoz: a shinto (ősöket imádó) és a buddhista valláshoz is tartozik. Ez náluk nem ösz- szeférhetetlen. A shinto-vallás a mindennapi élet vallása. Imádkoznak a boldogságért, a szerencsés házasságért, esőért és ezzel fejezik ki a szüleik és őseik iránti tiszteletet is. Az esküvőt a shinto- templomban tartják, de csak szerencsés napon, amelyet a jövendőmondók számítanak ki a csillagokból. A középosztályhoz tartozó menyasszony fehér ruhában és fátyolban esküszik, ez a viselet nem drága, azonfelül később is tudja hordani, tehát igen célszerű. Csak egy menyasszonyt láttunk egy kiotói shinto-templomban japán öltözetben, a többiek európai ruhában élték át e nagy napot. A buddhista vallás nem a mindennapi, hanem a talvilági, jövendő életre szól. A buddhista filozófia talán a legmélyebb az összes filozófiák között, de hisz abban, hogy a jövendő életben — az újjászületéskor — minden ember elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését. Aki életében sokat bűnözött, az újjászületéskor, mint állat, éli életét — mint szarvasmarha, kutya, madár — csak hallá nem változhat. Ezért tiltja a vállás a husevést, nehogy valaki megegye az ősét. Halat szabad fogyasztani, mert az ember sohasem változik hallá halála után. Ennek a hitnek természetesen megfelel Japán földarajzi fekvése továbbá talajviszonyai, me- Ivek nem alkalmasak az álattartásra. viszont— mivel Japán szigetország — a környező tengerekben igen sok hal van. A japán nép tiszta és udvarias. Koldusokat a városokban nem látni, ellentétben a többi ázsiai országgal. Életszínvonaluk bár eléggé alacsony, Két év előtt eladta a nyolccsaládos bérházát. Az utcán elővett egy noteszt és tollat és fölényesen, tanárkodva bizonyította nekem, hogy ő milyen “vájz gáj”. Hogy nem érdemes harmincezret befektetni egy bérházba, ami hoz hat-hét százalékot. A bank még annál is rosszabb. Négy százalék, esetleg egy vacak féllel több. Részvényt vett. Magyarázta:: “Mister Bálint! Én okos vagyok lássa be, mégha nincs is annyi iskolám, mint magának. Adja el maga is a házat és vegyen részvényeket! Mert a pénz értéke lemegy, mig a részvényeké csak felmehet. Részvényese, társtulajdonosa vagyok két gyárnak. Az egyik valami villanyt gyárt. Nem érdekel, nem értek hozza, hogy milyen villanyt. Miattam lehet kék, vagy tulipiros az a villany mégis jön a pénz hozzám, mert tulajdonosa vagyok a gyárnak, amely megér hatvan millió dollárt és hadi-ipar. A másik gyár...” “.. . Gratulálok, Mister Kántor. Én csak olyan részvénybe vagyok hajlandó belefeküdni, amelyik az ország összes gyárainak a tulajdonát képviseli.” No ezt persze nem értette meg ez a Kántor,, nem is "akarta, mert nem azért van ő a világon, hogy más ember dumáját hallgassa. Tegnap találkoztam vele. Lelógtak a fülei, petyhüdt volt a szája: “Mit szól hozzá? A részvénye m. Tizenhatezer dollárt vesztettem tegnap és tegnapelőtt. Két nap és fuccs vagyok. Az öregségemre. Mi lesz velem ?” Nem is nézett reám, csak bele a nyagyvilágba, oldalt valahogyan, mint a Jóska a jablonkai hegy alatt amikor szivén lőtték. Ugyanaz az arckifejezés. . . Hogy is történhetett meg vele az ilyesmi? Vele? Vele, a Mister Contorral? “Sajnáljam magát?” “Mit érek vele?” “Hát éppen azért nem sajnálom magát. Látja, az én részvényeim napról-napra erősödnek.” “Nem is tudtam, hogy maga is játszik.. .” “Én nem játszom. Én biztosra megyek. A szocializmus gyárai...” “4. . áj-vé!” a kezével legyintett és elódalgott. mégis — Ceylon lakosságával együtt — egész, Ázsiában a legmagasabb. Félő, hogy a túlnépesedés még nagyobb szegénységhez vezet, ezért aján latos lenne, ha bevezetnék a születéskorlátozást. “Csehszlovákia acélszive” — igy hívják az észak-kelet-morvao' szági Ost- rava-Kuncice városát, ahol az ország legnagyobb fémipari kombinátja működik. A csehszlovák ipar e fellegvára a népi rendszer, az első ötéves terv vívmánya. Eredetileg tervezett kapacitását azonban —, hogy lépést tarthasson az ország lendületes fejlődésének követelményével — a második ötéves terv folyamán megkettőzték. Jelenleg a kombinát ugyanannyi kokszot, ri'mrsvasat és acélt teiTnel, amennyit a háború előtt az egész csehszlovák kohó- és fémipar termelt — mégpedig a fellendülés legkimagaslóbb évében A kuneicei kombinátban kilenc kokszositó berendezés, négy kohó és kilenc Martin-kemence, több hengermű és sok más részleg működik. De a fejlődé« sohasem állhat meg. A jó eredményekre még jobbak kell következzenek s ezért a harmadik ötéve. terv (1961—1965) során tovább korszerűsítik a berendezéseket, minden munkaműveletet gépesítenek, nagy mértékben alkalmazzák az automatizálást, jelentősen meggyorsítják a műszaki folyamatokat. Sokezer ember tanul a kombinát szakmai középiskoláiban, vagy a rövid időtartamú hegesztő, darukezelő, stb. tanfolyamokon. De szívesen tanulnak a munkások idegen nyelveket, és szívesen foglalkoznak különböző elméleti tudományokkal is, amelyek segítségével általános műveltségűket gyarapíthatják. Csupán 1960-ban mintegy 15,000 ember vett részt a kombinát keretében megszervezett tanfolyamokon. A kombinát dolgozói részére parkokkal övezett korszerű háztömböket, korszerű étkezdéket, kultúrpalotát létesítettek. 9 mmmmmmmtY ► RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ ► 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. , ► (A 81-ik Street sarkán) Telefon: LE 5-848-4 * Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- 4 ► Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország < : ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva-- ^ A ^ ^ -I 1
