Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-14 / 24. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HTTNGARTAN WORD Thursday, June 14.. 1962 Magyarország ■«KERESŐK ÉS MUNKAKERÜLŐK Üllői ut 15. Munkaerőirányitó Iroda. Délelőtt 11 óra, s már zsúfolásig megtelt a váróterem. Lehetnek vagy hatvanan a várakozók, és egyre többen jönnek. A sürgés-forgást nézve, egy furcsa gondolat ötlik fel bennem. Bármelyik nyugati hecclap riportere kéjelegve nézné ezt a jelenetet: aha, munkanélküliek Budapesten! — kiáltana örömmel, és sebesen előkapná jegyzetfüzetét. A váróterembe belépőt valóban nem túlzottan vigasztaló kép fogadja. Minden ajtónyitásra ösz- szeszaladnak, tülekednek, az ügyesebbek megpróbálják átpréselni magukat az élő falon, hogy besurranjanak a kevésbé élelmesek előtt. Ez azonban nem megy simán: * — Nem tud a sorára várni! ? — Mit lökdösődik? Én jöttem előbb! —*■ kiáltanak a helyüket védők az ügyeskedőkre, és ebből újra meg újra vita támad. Egy borostás arcú, 40 év körüli férfi, háttal a falnak támaszkodik, kialudt cigarettacsikk tapad a szája sarkához. Tisztes távolról, gúnyos mosollyal figyeli a perpatvart. — Csürhe — mormogja megvetően, és undorral a földre köpi a csikket. — Maga miért nem igyekszik befelé? — kérdem tőle. — Menjen maga! —A rivall rám. — Nekem nem sürgős. Nem mindegy, hogy félórával előbb vagy utóbb kerül rám a sor? Nem ajándékokat osztanak itt! Becsukódik az irodaajtó s azonnal abbamarad a tülekedés. Egv csoport bement, és a kintrekedtek csendesen barátságosan beszélgetnek a szomszédjukkal, mintha az előbb nem is lökdösték, ta- szigálták volna egymást, idegenek, itt találkoztak először, de úgy újságoljak egymásnak gondjaikat. mintha r~ >i ka a. ok vagy legalábbis jó ismerősök lennének. “Valami majd csak akad” Egy tornyos hajú. sovány fiatalember az iratait készíti elő, rendezgeti papírjait, Unalmában 'lapazci kezd a ■munkakönvvénan’— 17 bélyegzés Ili benne. A fiatalember nem lehet több 25 évesnél. A falhoz támaszkodó férfi most őt figyeli. Barátságosan, vigyorogva bólint a fiú felé: — Sok benne a pleesni? — Van elég. — Az enyémben is. Mit csináljon az ember, ha keveset fizetnek...? Most mire pályázol? •— Nincs szakmán. . . Valami majd csak akad. — Kocsikísérőnek kérd magad. Jól fizetnek, s. néha le is esik valami. Újra nyílik az ajtó, indul az újabb roham. Az irodában négy asztalnál fogadják a munkát keresőket. Mindegyik uj jelentkező kitölt egy statisztikai lapot, és felel a következő kérdésekre: neve Az uj I.iild épülete a Köinai-parton születési éve, helye, családi állapota, eltartó, családtag vagy nyugdijas-e? Pesti vagy vidéki lakos, milyen munkát kér? Könnyű állást nem könnyű szerezni Csakugyan milyen munkát keresnek az elhelyező irodában az emberek? A válaszból megközelítően megismerhetjük a budapesti viszonyokat, mert ide tartozik a főváros négy nagy kerületének lakossága: az V., a VI., a IX., a XVL1I. és a XIX. kerületiek. Mint már a váróteremben ta- qqB[nSa{ tquodn^ •uioppfjo.j: u ASbu -JinHuqjBVZsBd 20Ó—250-en fordulnak meg itt. — De nemcsak munkakeresők, hanem munkakerülők is — magyarázza Szabó Györgyné, az iroda vezetője. — Vannak olyanok, akiknek már nincs heiy a munkakönyvükben, annyiszor változtattak állást. Alibimunkahely kell nekik. Néhány napig dolgoznak, és utána otthagyják a helyüket. Később újra megjelennek pecsétért, mert nem akarnak a rendőrségre kerülni notórius munkakerülés miatt. Az ilyen “pecsétes” embereket, vándormadarakat nem is fogadják szívesen a vállalatok. Csak akkor veszik fel őket, ha már senki más nem jelentkezik. — De hát ide nemcsak lógósok járnak. — Ez igaz. A többség tényleg dolgozni, keresni akar. De a többieket sem vehetjük egy kalap alá. Más probléma a férfiak, és más a nők elhelyezése. s megint más gond a budapestiek és a vidékiek ügye. A nők például.. . Kiderül, hogy a nőkkel van a legtöbb baj. A jelentkezők többségének semmilyen szakképzettsége nincs. “Tessék valami jó könnyű állást adni” — mondják, és ilyen állást manapság egyáltalán nem könnyű szerezni. — Jó gyors és gépirónőt húszat is el tudnánk helyezni akár ebben a pillanatban — feleli Szabotté. — Varrónőt, szövőnőt még többet is. Van lehetőség házi szabásra, varrásra is. — És női segédmunkára? — Kevés. A kertészeti vállalat kér időnként női segédmunkásokat és néha a csokoládégyár. A Magvar Selyemipari Vállalat most telefonált, küldjünk fiz szövőtanulót. Három hónap alatt be- taoitiák őket. Hébe-hóba kérnek tőlünk takaritó- nőket is. De mindez nem elég. A helyzet csak akkor javul majd lényegesen, ha megkezdődik a gyümölcsérés. A Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár már előjegyeztetett 500 nőt nálunk a szezonra. Ez azonban csak később lesz. Tőlünk meg azonnal követelnek munkát a nők. Kalauznak nem, takarítónőnek igen Feltesszük a kérdést : — Kenyérgondok miatt sürgetik az elhelyez- dést ? — A nők többsége nem azért akar dolgozni, mert különben kenyér nélkül marad a család. Általában azért kérnek munkát, mert jobban akarnak élni. Bútort, televíziót vagy valami mást akarnak vásárolni, és könnyebben megvehetik, ha az asszony is dolgozik. Ez azonban nem ok arra, hogy elutasítsuk őket: akármi az indok, aki dolgozni akar, annak joga van a munkához. — S ha valakinek mégis a megélhetéshez kell az állás? Tudnak í-ögtön munkát adni neki? — Kalauznak akárhány nőt el tudunk helyezni azonnal. Ez havi 1,000 forint körüli kereset. Ha valakinek kenyér miatt kell az állás, ez a lehetőség bármelyik pillanatban nyitva áll a számára. A nők azonban nem szívesen vállalják. Inkább fakard főnéit mennek. De hol kérnek ennyi takarítónőt ? — És a férfiak? — Szakmunkásokat nem kérnek, hanem köve- le’nek tőkink a gyárak. A Vörös Csillag Traktorgyár egymaga ma 57 szakmunkást kért azonnali belépésre. Esztergályosokat, lakatosokat, szerelékei. Ha piost 200 esztergályos bejönne, mindnek adhatnánk állást azonnal. De nem jön egy sem. Ma egész nap egyetlen esztergályos jelentkezőnk sem volt. A válogalós pestiek és az ujdonsiiltek — Akik most kint várnak, miiven állást akarnak ? — Segédmunkát. Az építőiparban és néhány gyárban el is tudjuk helyezni őket. A Vörös Csillag Traktorgyár ma 55 segédmunkást is kért. A pestiek azonban válogatósak. A legtöbben kocsikísérőnek mennének. A vidékiek már nem ilyen válogatósak, őkel azonban csak kivételes esetekben helyezhetjük el. Erre utasításunk van. S ez érchető is. Ha állást adunk, utána lakást kell biztosítani és újra özönlenének Pestre az emberek. Növekedne a főváros zsúfoltsága, és ez gondot oKozna a közlekedésben es az enarásban is. Ezért vidékit csak kivételes esetekben, külön irányitó- lappal, külön indokolással közvetíthetünk ki. — Mondjon egy indokolt példát. — Az áilafértékesitŐVallalat bikahajtót kért főiünk. Melyik pesti vállalkozik erre?.. . S általában olyan munkára közveti. jük ki őket, amelyre nincs pesti jelentkező. De mi hiába szabunk korlátokat. Ma már az a gyakorlat, hogy a vidékiek feljönnek Budapestre, bejelentik magukat valahol, mint állandó lakosok, és ezzel azonnal pestiekké válnak. E perctől kezdve éppolyan joggal követelhetnek állást, munkát, mint azok, akik a fővárosban születtek. íme például: Gulyás Bé- láné Béivés megyéből, TeieKgerendasról jt> t Pestre. Bejelenteti0 magát ez év március 29-én. Kiss Józsefné Tolna megyéből, Mucsiból költözött Pestre. Keresett egy albérletet, és állandó bejelentője van már. Mondtuk neki, hagy mi csak pestieket helyezünk el. “Én talán nem vagyok pesti? Tessek, itt a személyazonosságom” — felelte. . . Ha tényleg segíteni akarunk a pestiek munkagondjain, akkor ne félrendeleteket hozzunk. Ne csak nekünk szabályozzák, hogy kinek adhatunk munkát, hanem azt is, hogy milyen feltételekkel lehet valaki állandó budapesti lakos. Bár, hogy őszinte legyek, a gyárak, a vállalatok jobban szeretik a vidékről jött segédmunkásokat. Azt mondják, nem változtatják állandóan a munkahelyüket. S ebben van is igazság: a legtöbb pésti, aki most segédmunkát keres nálunk, bejárta már a varos üzemeinek jó részét. Szakmát tanulni! — Miiven tanácsot tud adni az állás, keresőknek? — Inkább a fiataloknak és a szülőknek adnék tanácsot. Tanuljanak meg egy szakmát a gyerekek. Nemcsak a fiuk, hanem a lánvok is. Szak- munkáshiánv van. S ez nem mai, pillanatnyi jelenség. IH: az irodában tapasztalom, bogv napról napra több szakmunkást kérnek a gyárak, a vállalatok. Aki ért valamihez, annak nálunk mindig lesz állása, megélhetése, legyen az férfi vagy nő. Ami pedig a mostani álláskeresőket illeti: tudunk munkát adni. Igaz, hogy sokszor nem könnyű munkát. Kenyér nélkül azonban nem kell senkinek sem maradnia, aki valóban dolgozni akar és tud. Sólyom József UJ FÖLDGAZMEZŐT tártak fel. A Dunántúli Kő- olajfurási lém dolgozói Ikervár mellűt magyar gyártmányú furóberendezésekkel 1500 méteres mélységben ‘/ildgázlelőhe 'yre bukkantak. Nagy mennyiségű gáz hatolt a fúrólyukba cs a gázkitörést csak a dolgozók megfeszitet munkája tudta elhárítani. Az első kút feltárása után a környéken több kút mélyítésére keiül sor. Az eddigi eredmények biztatóak, a szakemberek remélik, hegy újabb jelentős gázmezőt használhat majd ki a népgazdaság
