Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-08 / 6. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 8, 1962 “IJESZTŐ” AMIT A D. S.-BEN TANÍTANAK Lord Bertrand Russell, a világhírű angol filozófus, Nobel-dijas iró, az angol atomle* szerelési mozgalom egyik vezetője, nyilatkozott a New York Herald Tribune munkatársának. A 89 éves Russellt az angol hatóságok nemrég egy hétre bebörtönözték, mert egyik kezdeményezője és részvevője volt az I atomleszerelési mozgalom londoni ülősztrájk jának London utcáin, s ebben nagy tömeg I vett részt. Russell és társai elitélését “a közlekedési szabályok megsértésével” indokolták meg. Az újságíró első kérdése az volt, hogy7 miért vesz részt az agg filozófus szivvel-lélekkel a nukleáris leszerelésért vívott mozgalomban? Russell ezt válaszolta: — Uj veszélyek támadtak a Földön. A nukleáris fegyverek következtében eddig nem létező teljesen újfajta veszély keletkezett. Mindenki, akiben van rokoni szeretet, vagy bármiféle egyéni vonzalom, avagy a legkisebb mértékben is törődik saját országa fennmaradásával, szükségszerűen tiltakozni kénytelen a nukleáris háború veszélyével járó politika ellen. Ami engem illet, én törődöm az emberi fajjal. Vannak egyéni vonzalmaim is és törődöm a közérdekkel. Érdekel a történelem és a fejlődés és sajnálnám, ha mindez véget érne -— vagyis, ha egyáltalán élnék, hogy rnég sajnálkozhassam. Ezután Russell elmondotta, hogy már 1945-ben, amikor ledobták az első atombombákat Hirosimára és Nagaszakira, felhívta a figyelmet a veszélyre. De felszólalásai és felhívásai hatástalanok voltak. — Az újságok, amelyek ellenem voltak. még csak említést sem tettek ezekről a lépésekről és én arra a megállapításra jutottam — mondotta —, hogy az ilyenfajta akciók nem hatékonyak. Végül rátértem az illegális akciókra és ezek azonnal hatékonynak bizonyultak. Az utóbbi időben nagyon sok szó esik az ame. rikai múltról. Legtöbbnyire azok hivatkoznak erre a múltra, akik a haladó mozgalmak és a demokratikus szabadságjogok elleni intézkedéseket sürgetik. Úgy idézik ennek az ország a történelmét, mintha az az ő ügyüket és célkitűzésűket igazolná, fezzel kapcsolatban egy érdekes levelet olvashatunk a Michigan államban megjelenő egyik újságban. A levelet az említett újság olvasója küldte be a szerkesztőséghez, válaszképpen az egyik belső munkatárs állítására, hogy a vallást fel kell használni a kommunizmus elleni harcban. A belső munkatárs szerint ez azért fontos, mert az istenben való hit nélkül nincs sem igazság sem emberi méltóság. Ezzel kapcsolatban az olvasó Thomas Jefferson 1823-ban John Adamshoz intézett leveléből idézett egy részletet: “Eljön a nap, amikor Jézus misztikus származását a Legfelsőbb Lénytől, mint apától egy szűz anyaméhében egy nívón fogják emlegetni azzal a mesével, hogy Minerva Jupiter agyából száx7- mazott. De remélhetjük, hogy az ésszerű gondolkodás felvirradása és a gondolat szabadsága eltávolítja majd az Egyesült Államokban az ösz- szes mesterséges akadályokat.” A michigani újság szerkesztője válaszolt az olvasó levelére és az érvényben lévő törvényekre hivatkozik, amiért nem közölheti a levelet teljes egészében: “Bár nekem nincs semmi személyes kifogásom az ön levelével* kapcsolatban, mindazonáltal kétséges, hogy leközölhető-e különleges szövetségi törvény megsértése nélkül, amely megtiltja istenkáromló szövegek közlését az újságok számára. Ilyen törvénysértést többet között a postai kedvezmények megvonásával büntethetnek.” A lap olvasója úgy látszik furcsának találta, hogy az Egyesült Államok időrendben harmadik elnökének nyilatkozatát egy amerikai újság ne közölhesse, és ezért megkérdezte a szerkesztőt, hogy melyik különleges törvény intézkedik ezzel kapcsoltában. A szerkesztő válasza élénk fényt vet nemcsak az ország sajtójának helyzetére, hanem egyetemeink szellemére is. íme a válasz szövege: “Sajnálom, hogy nem tudok idézni semmi olyan törvényt vagy szabályt, amely tilalmat tartalmaz istenkáromló anyaggal kapcsolatban. De felteszem, hogy ujságkiadási kérdésekben járatos ügyész tud idézni ilyen törvényt. “Tudom viszont, hogy mindkét egyetemen, a Arra a kérdésre, hogy a háború helyett a nemzetközi ellentétek megoldásának milyen módszereit látja lehetségesnek, Russell ezt mondotta: — A kérdést szakaszonként kellene megoldani. Az első szakaszban el kellene ismerni, hogy a nukleáris háború nem szolgálná egyetlen ország céljait sem — vagyis, a nukleáris háború a világon senkinek sem volna érdekében. Azután kellene kimondanunk, hogy a nemzetek közötti viták meg oldásának más módszereit kell alkalmaznunk. Az első lépés folyamán ki kellene nevezni egy kis megbékitési szervet, amelyben képviseltetnék magukat a Kelet, a Nyugat és a semlegesek. Ennek a szervnek kompromisszumos javaslatokat kellene kidolgoznia a vitás kérdések megoldására olyanformán, hogy végeredményben egyetlen fél sem kerülne a másiknál előnyösebb helyzetbe. — Állítólag ön azt mondotta volna, jelenleg leginkább az Egyesült Államok veszélyezteti a békét. Igaz ez? — kérdezte a tudósitó. — Ez igy van pillanatnyilag — mondotta Russel. — Ijesztő, hogy milyen dolgokat tanítanak az Egyesült Államokban a kormány jóváhagyásával, különösen a polgári védelemmel és az óvóhelyekkel kapcsolatban. A polgári védelem legfőbb amerikai instruktora azt állítja, hogy meg- .győződése szerint lesz háború. A tudósitó végül azt is megkérdezte: mi Russell politikája a nukleáris leszereléssel kapcsolatban ? — Szeretném — válaszolta az agg filozófus —, ha Anglia nemcsak a nukleáris bomba birtoklásáról mondana le, hanem arról a védelemről is, amelyet a bombáknak tulajdonítanak. Szeretném, ha Anglia semlegessé válna és elhagyná a NA- TO-t. Ami Oroszországot illeti, azt kívánnám, hogy7 megegyezés alapján számolják fel a bombákat és nem egyoldalúan — mondotta Lord Bertrand Russell a N. Y. Herald Tribune munkatársának. University of Michigan-on és a Columbia Uni- versity-n, ahol újságírói képesítésemet szereztem, úgy hangsúlyozták az istenkáromlást, mint azon számos vermek egyikét, amelyik az újságíróra leselkedik. A sajtó az Egyesült Államokban közel sem annyira mentes a tilalmaktól, mint ahogy általában elképzelik.” Az esettel kapcsolatban csak azt mondhatjuk, hogy bízunk benne a múlt haladó hagyománya legyőzi a jelen babonás ellenállását és a lelkiismereti szabadság eszméi diadalmaskodni fognak. Ennek az országnak az alapi tói a lelkiismereti szabadság hívei voltak, aminek keretébe tartozik a vallási szabadság is, de az a jog is, hogy mindenki szabadon fejezhesse ki véleményét a hit kérdésében. Ennek az utóbbi jognak a gyakorlása elé azonban ma már áthághatatlan akadályokat gördítenek. Mit szólnának ehhez történelmünk nagyjai, ezen ország alapitói és létrejöttének lelkes harcosai, ha ma élnének ? Sztrájkolnak-e az acéliparban? Arthur J. Goldberg, munkaügyi miniszter nagyon optimista hangulatban beszélt múlt vasárnap a televízión. Véleménye szerint rövidesen meg egyezésre jutnak az acéliparban és nem fognak, az idén sztrájkolni. Goldberg kijelentése akkor jött, mielőtt az acélipar szakszervezeti vezetői rendkívüli stratégiai gyűlésre készültek Pitts- burghban. Az acélunió vezetői, illetve a bérügyekkel foglalkozó bizottsága most készíti elő követeléseit, amelyet az ipár vezetői elé terjesztenek. Rendes körülmények között nem kezdik előkészületeiket április közepe előtt, most azonban nyomás alatt vannak részben Goldberg, részben Kennedy elnök részéről. Az 500,000 acélmunkás szerződése csak junius 30-án jár le, azonban a kormány már most sürgeti a megegyezést, mert részben el akarja kerülni az 1959—60-as 116 napos sztrájk megismétlődését. A kormány olyan szerződést óhajt, amely nem vonna maga után újabb inflációt, hanem csupán a munkások termelésének uiabb emelkedését jelentené, a munkaórák levágása nélkül. Közben szeretnék elkerülni azt, ami már most is folyamatban van; ugyanis az acél urai felhalmozzák készleteiket ,hogy igy könnyebben elbánjanak a munkásokkal, ha sztrájkra kerül sor. Goldberg, mint volt szakszervezeti ügyvéd, teljesen tisztában van azzal, hogy az amerikai munkások általánosságban, és ez alól az acélmunkások sem kivételek — legjobban munkájuk elvesztésétől rettegnek és legfontosabb követelésük a munka biztosítása. Még a munkabérek emelése sem olyan fontos részükre, annak ellenére, hogy az árak állandóan emelkednek. A munkanélküliségtől való félelem készteti őket arra, hogy redukált munkaórákat követeljenek. David J. McDonald, a szakszervezet elnöke, 32 órás munkahetet szeretne, mert a szakszervezet által megkérdezett munkások mindegyike úgy véli, hogy ez az egyetlen mód arra, hogy az acélipar több munkást alkalmazhasson. Goldberg, mint a kormány szószólója azt állítja, hogy7 a “nemzet érdeke nem a munkaórák leszállításában rejlik.” Mr. Goldberg azt is természetesnek találja, hogy7 az acélbárók felhalmozzák raktáraikat. “Ezt természetes, azért senki sem okolhatja őket”, mondta, “viszont más szempontból nézve sem az ország, sem az acélipar részére nem kívánatos, hogy szükségtelenül felhalmozzák árukészleteiket”, tette hozzá. Úgy látszik a helyzet valódi megoldása, a munkaórák redukálása szintén nem kívánatos, mert a kormány ellenzi azt. Pedig semmi más nem oldhatja meg az automatizálás következtében is állandóan fokozódó munkanélküliséget. Francia terroristák Algériában Algériában a fügetlenség körülduló háborns- kodás fokozódott. Az OAS, a titkos francia hadsereg, amelynek tagjai mindenáron azt akarják, hogy Algéria tovább is Franciaországhoz tartozzon, sorozatos terrorcselekményt követett el. Felrobbantották az állami rádióközvetitési hálózat központját Algérban és ezáltal megszakították a Párizs-al való rádió összeköttetést, valamint az algériai kapcsolatokat is. Előzőleg a Földközi-tenger oen elszakadt egy kábelvonal, amely a telefon és távirat kapcsolatot szakította meg Párizs és Algéria között. Ezt a kárt állítólag egy kisebbszerü földrengés okozta a 7,500 láb mélységben, Marseillestől 200 mérföldre délre. Ennek megjavítása egy hétig fog tartani. A terroristák egy villát robbantottak fel a közelmúltban, ahol az ellenük kiküldött francia ügynökök tartózkodtak és 18-at megöltek közülük. Három terroristát a rendőrség elfogott, bevallották, hogy az OAS különítményeként működnek és < hogy január 14-én ők támadtak meg egy kávéházat, ahol 10 algériait megöltek. Az elmúlt héten bankrablások egész sorát követték el OAS tettesek, 130,000 dollárt zsákmányolva, összeesküvést gyanítanak a terroristák és a bankvezetőségek között, hogy igy lássák el pénzzel az OAS-t. A terrorcselekmények e héten tovább folytatódtak. Az OAS tagjai álarcos rablótámadásokat hajtottak végre a lóversenyek fogadóiródái ellen és mintegy 20,000 dollár értékű pénzt vittek el. A terrorizmus áldozatainak a száma is tovább növekedett e héten. Vasárnap február 4-én tizenhat halottja volt a szélsőségesek akcióinak, akik közül 12 mozlem és 4 európai. Magában Franciaországban is kénytelen volt a kormány fokozni az OAS elleni biztonsági rendszabályokat. Párizsban 32 tankosztagot rendeltek ki a karhatalmi egységek megerősítésére. A szélsőjobboldali szervezetek merényleteiből és terrorista tevékenységéből (mint pl. egy párizsi ügyvédnő elrablása, aki egy mozlem vádlott haditörvényszéki tárgyalására utazott Algériába, mint védőügyvéd) arra következtetnek egyes hírmagyarázók, hogy közel van a megegyezés De Gaulle és Algéria ideiglenes kormánya között. Ettől rettegnek a legjobban az OAS vezérei Sálán volt tábornokkal ez élen, mert ha egy ilyen megegyezés létrejön, akkor ez teljesen kihúzhatja a lábuk alól a talajt. A francia tömegek úgy Francia- országban, mint Algériában belefáradtak már a 8 éve húzódó háborúba és szivvel-lélekkel vágynak a békére. Ben Khedda, az ideiglenes algériai kormány miniszterelnöke, minisztertársaival Tuniszban értekezik a béketárgyalásokkal kapcsolatban. Ha a francia hatóságok teljesítik a függetlenségi harcosok fő követelését, akkor összehívják az Algériai Forradalom Nemzeti Bizottságát, a felkelők legfelsőbb szervezetét a fegyverszünet megkötésére. Előzetes jelentés A MAGYAR SZÓ newyorki Lapbizottsága junius hó 10-én, vasárnap tartja a KELETI NÉPÜNNEPÉLYT a bronxi Zách Parkban. 'UUVVVVVMMVWMMVVIMWVMAMMMVVVUWAIVVVVVVWVVVWMAAAMV/VVVVtWWVVVVWVVWVWVWWVV Mi a helyzet a sokat hangoztatott lelkiismereti szabadsággal?
