Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-08 / 6. szám

Thursday, February 8, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 ~ ** -»a **a *>a • -• ■• x*-A■■ •• XV*■•> -vgj,-iíí.*a•• wa•■»»v-'öía-«a,-wa--x«q,-x**a-T^a->*a“«v-n*ts,•■*»*•• «a"x>>a•• »»a•■ 60 éves jubileumi írások Tac; >kó a szónoki emelvényen (1) Niagara Falls, Ont., Canada Midőn az Amerikai Magyar Szót köszöntőm 60 íves jubileuma alkalmából, lényegében az ameri­kai haladó magyarság előtt emelek kalapot. 60 *v nagy idő egy haladó magyar lap történetében, iá figyelembe vesszük azokat a nehézségeket, ».melyekkel a 60 év alatt meg kellett küzdeni. Valamikor 1925 tavaszán találkoztam az “Uj ilőre” számával Wellandon. Igaz, akkor még nem íekem járt. Én csak abban az évben érkeztem :bbe az országba és mint munkanélkülinek egye­bem se volt, csak az a 200 dollár adósságom, ami­éi kiténferegtem az ígéret földjére 17 éves ko- ■omban. Ha jól emlékszem, 1926-tól olvasgattam az Uj ál őrét, de akkor már Niagara Fallson. Igaz, ak- vor is csak polyaolvasója voltam a lapnak Sinka VTiklós jóbarátom jóvoltából, aki akkor már dol­gozott és a lapnak nemcsak olvasója, hanem ‘mindenese” volt. Emlékszem egyszer, úgy 1926—27 telén, ami­tor Miklós barátoméit összesúgtak egy páran: ;ó volna egy népggyülést tartani, mert a sok nunkanélküli nagyon türelmetlen. De honnan óvjunk szónokot, amikor egész Kanadában nem smerünk erre alkalmas embert. Miklós barátomat elöntötte a tehetetlen mé- ■eg és az öklével az asztalra csapott. Szerencsére íz Uj Előrét találta el az ütés, de Miklós barátom rögtön elnevette magát: megvan már! ág.v páran kérdőleg pillantottak rá. Mi van meg? A szónok! — felelt ő magabiztosan. — írok az Ej Előréhez, Hogy küldjenek hozzánk egv szóno­kot. — Persze, a többiek is csak helyeselni tud- ák az ötletet, mert nem is volt más lehetőség ibban az időben. Egy héten belül megjött a kedvező válasz a kiadóhivatalból: Csak szervezzétek meg a nép- íyülést és gondoskodjatok teremről, a szónok ott esz a kitűzött napra, mégpedig R. J. személyé ­jen. Nagy volt az öröm és a forgolódás a világhírű vízesés környékén. És talán ez volt az első kez- leményezés itt helyben magyar részről. Csak egy kérdés volt még előttünk tisztázatlan. Ugyan ki lehet ez az illető? A neve nem volt éppen is­meretlen, mert az Uj Előrénél volt alkalmazva. Csak még személyesen nem ismertük. Ha egy kissé nehezen is, de eljött az a bizonyos várva-várt nap. R. a délutáni vonattal érkezett (ezt a levélben jelezték), igy Miklós barátom tra­gacsán kimentünk elébe az állomásra. Rá is akad­tunk hamarosan az ismertető jelről, de a találko­zás után Miklós egy kicsit elszomorodott. — Mi a bajod? — súgtam neki, de ő csak a ke­zével legyintett egyet és mintha csak magának dörmcgné: mi szónokot kértünk, ők meg ezt a tacskót küldték ide. Ugv gondolom, szégyent val­lunk ezzel a fiatalemberrel. Hát majd csak lesz valahogy, próbáltam vigasztalni. De azért csak nem vidult fel teljesen. Este 8 óra felé aztán megkezdődött a gyűlés. Szép számmal jelentek meg a falisi magyarok ezen az estén. Rövid bemutatás után átadták a szót. R.-nak. aki e’őször üdvözölte a megjelente­ket, aztán rátért a mondanivalójára. r,°k ugv, halk hangon kezdte a beszédet, de ,.iogy múltak a percek, hangja úgy emelkedett. De nemcsak R. hangja emelkedett, de az én Mik­lós barátom is emelkedett a széken mellettem. Aztán oldalba bökött a könyökével és halkan súg­ta: nem vallunk vele szégyent! Hisz ez a fiatal- ember kitűnő szónok, népszónok. Csak úgy rá­nézve, ki gondolta volna? Nagyszerű gyűlésünk volt, no meg aztán egy kis gyűjtés is a lap javára, egy pár uj előfizetés a lapra. így aztán boldogan emlékeztünk vissza nemcsak a sikeres gyűlésre, hanem a nagyszerű szónokra is. De ez csak a kezdet kezdete volt, már ami a kanadai magyar munkásmozgalmat illeti. Egy év­re rá megalakult a Hamilton! Első Betegsegély/Í Egylet. Ugyanakkor Niagara Fallson is megala­kult a második fiók, nem is tudom hány taggal. R. után jöttek többen is szervező munkára, mert a talaj itt nagyon kedvező volt. A kanadai bevándorolt magyarok nagyon közelről ismerték Horthyék herélő bicskáját, igy a szervezkedés itt sokkal eredményesebb volt, mint az US-ban. Emlékszem, hogy eljött Köves Lajos is, mint az Uj Előre riportere és' szervezője. Utána pedig Fehér József, aki egy időben szerkesztője volt az akkoriban megindult Kanadai Magyar Munkás­nak is. Abban az időben nagy szükség volt ezekre az emberekre, mert a megvadult, utánunk szalasz­tott reakciós Horthy-ügynökök kézzel-lábbal neki­estek nemcsak a gyenge Kanadai Magyar Mun­kásnak, hanem a fiatal betegsegályzőnek is. Sze­rették volna megsemmisíteni azokat a szervezete­ket és lapokat, amelyek nem az ő befolyásuk alatt voltak, hogy aztán a bevándorolt magyarok ké- nyükre-kedvükre legyehek kiszolgáltatva. Aljas tettüket azonban nem érték el, mert a kanadai magyarok (hála az Uj Előrének), vissza­vertek minden reakciós támadást. De nemcsak visszaverték a dühödt támadásokat, hanem egy­más után ásták meg a sírját a reakciós újságok­nak, minden szubvenció ellenére. Csupán egy ma­radt meg belőlük a mai napig is, a winnipegi ku­vasz. Ez még csahol, de már nagyon idétlen a hangja és nagyon kevesen hallják. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a jelen­ben csak ez az egyedüli reakciós lap Kanadában. Csak a régiek közül maradt ez meg egyedül, mert a fő pénzek ehhez irányultak, dehogy a többi­nek mennyit juttatott belőle, az már kizárólag rajta állt. Emlékszem, egy pár Munkás-olvasó is járatta a kuvaszt. Arra volt kiváncsi, hogy med­dig küldik, ha nem fizet érte. De 3—4 évig is küldték, ha valaki megtűrte. ’45 után útnak indult egy pár fasiszta csahos, ’56-ban szintén megjelent egy pár uj lap, de egyik-másik már befejezte dicstelen pályafutá­sát, mert a kanadai magyarság józanabb része el­fordult tőlük. Nem megy már nekik se ez a do­log ugv, ahogy a fejesek elképzelték és a kilátás sem valami kecsegtető számukra. Emlékszem a harmincas évek elejére, amikor Fehér volt a Munkás szerkesztője, hogy nagyon boldoggá tette a sok munkáslevél. Mindenfelé ment a szervezés az egész országban. így aztán sokféleképpen nyilvánultak meg a harcok is. Csu­pán egy példát emlitek a sok közül. Tőle hallottam egyik sajtókonferencián, hogy az egyik munkás kinn dolgozott a farmon, javí­tást kért a gazdájától ebédidő alatt, amint a pa­tak partján heverésztek a gyepen. A gazda elve­tette az ajánlatot s ezen aztán nemcsak össze­kaptak, hanem hajba is. Az illető ezt irta a Munkáshoz: “Egyedül dolgozom ezen a farmon. Javítást kértem, de a gazda megtagadta a javítást. Ezen aztán összekaptunk és addig nyomkodtam a fe­jét a viz fenekére, amig a fizetésemelést el nem fogadta. így aztán a bérharcom száz százalékos sikerrel ért véget.” Ez tipikus példája a rövidségnek. Tudni­illik a szerkesztők mindig azt kérték a levelezők­től, hogy minél rövidebben és velősebben írják meg a közlésre szánt leveleket. Hát ez a fenti elég rövid volt és velős, fejezte be a beszédét Fehér. ’33 tavaszán volt szerencsém személyesen is megismerni Gárdos Emilt Windsoron. “Taní­tónk” volt akkor, mert ott voltunk 6 hetes mun­kásiskolában. Egy pár dolgot csak úgy kiragadtam a sok közül, mert azokban az időkben sok ehhez ha­sonló akadt. Az utóbbiakra már jobban visszaem­lékeznek az olvasók és azoknak megírását má­sokra bizom. Befejezésül pedig sok sikert kívánok az Ameri­kai Magyar Szónak, Írógárdájának és az olvasók­nak. Előre az “Előre” utján. Cselényi József (2) A magyar bellinek ,.. E nagy határkőnél megemelt süveggel. Hajtom meg magamat, illő tisztelettel, Annak emlékére, ki egykoron, régen Alapkövét rakta messve idegenben, A magyar betűnek, a magyar írásnak, Bizonyság tételül a magyar tudásnak. Szántották, vetették hat évtizeden át A magyar ugarnak értékes darabját, Hat évtizeden át sok értékes munka A magyar tudásnak múltját bizonyítja. Pedig volt rá idő, hogy próbára tette Nem egyszer, de többször, a sors rossz szekere. De azért kiállta keményen a sarat, Hisz az összetartás nagy győzelmet arat. Győzelmesen haladt az igaz ösvényen, így a becsületét sosem érte szégyen, Mert az volt a célja, mit követett híven, Hosszú, hatvan évnek bősz fergetegében. Viharedzett múltja, életképessége, » Hosszú hatvan évnek örökös emléke. Hisz magaslón áll most is, mint sziklavár, Nemzedékeknek szól, nemzedékekre vár! Utószavaimmal, hogy felköszönthessem: Óhajtom, áldja meg a jóságos isten Minden munkatársát, kik együtt működnek Naggyá tételén a szép magyar betűnek. A szent magyar betű addig ki ne haljon, Mig magyar szív dobban ezen a földsávon. J. M. HAZAI HANGULATOK JOHN GLENN űrhajós földkörüli utazását el­halasztották február 13-ra. A National Aeronau­tics and Space Administration egyelőre nem haj­landó megmondani a halasztás okát, de más forrá­sok szerint az Atlas rakétában, amely Glenn űr­hajóját pályába állítani hivatott, technikai hibák merültek fel, amikor fűtőanyaggal töltötték meg. Ez a hatodik halasztás december 20-ika óta, mely a felszállás első kitűzött határideje volt. ★ . LETARTÓZTATTÁK a Mine Workers, District 1. igazgatóját, August Lippi-t, a inex “mellék- foglalkozása” az Exeter, Pa.-i I« irat National t Bank igazgató tanácsának elnöki pozíciója volt. Azzal vádolják, hogy ebben a pozícióban 400,000 dollárt sikkasztott a banktól. Bűntársát, a bank­pénztárost is letartóztatták. Mindkettőt 25,000 dollár óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Lippit útközben fogták el, amikor Dél-Amerikába akart utazni “szabadságra”. ★ AZ AMERICAN LEGION és a Veterans of Foreign Wars Connecticut állambeli csoportját roppant felizgatta egy felsőiskolai diákközlöny­ben megjelent vezércikk tartalma. Virginia Olsen 17 éves szerkesztő “Felsőbbrendü hűség” című cikkében azt fejtegette, hogy a hazafiasság túl­élte hasznosságát és hogy “az amerikai patrióta ma elvakult ostoba egyén”. Az American Légion vezetője kijelentette, hogy “nem akar boszor­kányüldözést”, de azért vizsgálatot indit a vezér­cikk körülményeinek teljes kikutatására. A felső­iskola igazgatója és tanári kara védelmére kelt a diákok teljes szabad véleménynyilvánítási jogá­nak. ★ MINNEAPOLIS!’AN letartóztatták a Sister Kenny Foundation (gyermekbénulást gyógyító intézmény) két vezetőjét, könyvelőiét és négy chicagói üzletembert -és - azzal vádolták őket, hogy mint bűntársak 360,000 dollárral rövi litették meg az intézményt. A vezetők a négy clvc ign céget versenytárgyalás mellőzésével megbízták a pénz- gyűjtési kampány levezetésével és ennek ellené­ben pénzjutalmat (kickback) és más ajándéktár­gyakat kaptak. A könyvelő segített meghamisí­tani a könyveket. I Emlékverseny szavazó cédula $ I Tisztelt Ügyvezető Bizottság! % > Szavazatomat adom a .................. számú 5 < versenyirásra, mert eddig ezt találtam a leg- 2 $ jobbnak. 5 I Név: .............. \ \ . . Cim: ................................r............................ * * Város: ......................................Állam: .......... *

Next

/
Thumbnails
Contents