Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-01 / 5. szám

Thursday, February 1, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Ki felelős a hidegháborúért? D. F. Fleming: A hidegháború és eredete, 1917—1960 cimü könyvéből A könyv szerzője a Vanderbilt Universityn a Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének a profesz- szora. Hatalmas terjedelmű müvéről (1,158 oldal) Henry L. Roberts, a Columbia Univei’sity Orosz Intézetének az igazgatója ir kritikát a N. Y. Times Book Review-jában. A hidegháború és eredete c. munka az utóbbi évek tudományos könyvtermésének egyik legki­emelkedőbb alkotása. Ezt Roberts, a kritikus is kénytelen elismerni, bár a könyv politikai követ­keztetéseivel nem mindenben ért egyet. Fleming ugyanis arra jött rá közel másfélévtizedes kuta­tómunkája nyomán, hogy a hidegháború megin­dításáért és folytatásáért a felelősség elsősorban a nyugati hatalmakat terheli, és ezen belül külö­nösen az Egyesült Államokat. A szerző a szovjet állam létrejöttétől kezdve vizsgálja a nemzetközi helyzet alakulását és ki­mutatja, hogy a Szovjetunió külpolitikája kez­dettől fogva védekező jellegű volt. Az 1918— 20-as intervenciós háborúktól fogva, amelyben a szocialista állam a létéért küzdött, a Szovjetunió­nak soha nem volt támadó szándéka szomszédai­val szemben. Gyanúval szemlélte a kapitalista országok mesterkedéseit, de ennek a gyanúnak komoly alapjai voltak, ahogy ez világosan kide­rült a későbbi események folyamán. így különö­sen kiemeli a szerző Chamberlain és társainak Hitlert kiszolgáló politikáját a müncheni tárgya­lások alkalmával, amikor mindent megadtak a né­met diktátornak, hogy Kelet felé irányítsák tá­madását. A nyugati hatalmak kiszolgáltatták a közép- és kelet-európai államokat a náciknak, hogy felvonulási terepet biztosítsanak a német hadigépezet és szövetségesei számára. Ez a poli­tika természetesen rányomta a bélyegét a máso­dik világháború egész menetére, sőt a háború utá ni évek eseményeire is. Ugyancsak súlyos kritikával illeti a könyv az amerikai politika irányitóit Roosevelt elnök ha­lála után. Az 1945 áprilisában elhunyt elnök bölcs kiegyenlítést és egyensúlyt kereső politikai irány zata után, Truman hivatalba lépésével a hideg­háború hívei kaptak egyre nagyobb szerepet. Még az emberek fülében csengett a második világhá­ború fegyvereinek ropogása és a bombák deto­nációja, de Truman elnök már megindította a hi­degháború kezdeti hadmozdulatait — mutatja (d Fleming két kötetre terjedő munkájának hatal­mas dokumentumgyűjteménye. Ez a politikai irányzat érvényesült egész a legújabb időkig, vál­tozó intenzitással. Néha merevebben ragaszkod­nak a washingtoni kormány vezetői a Truman idejében lefektetett politikai irányvonalhoz, néha kénytelenek engedni eredeti célkitűzésűkből. De a lényeg változatlan maradt mind a mai napig. Élesen elitéli a szerző a “világrendőr” szerepét betölteni akaró politikai irányzatot is, amelynek fő célkitűzése a Szovjetunió és Kina “visszaszorí­tása”. Ez a már eleve pusztulásra Ítélt játék csak arra jó — mondja Fleming —, hogy thermo- nukleáris világkatasztrófát robbantson ki az egész emberiség elpusztítására. A momuntális munka szerzője, Fleming, nem szocialista. De világosan látja azt a veszélyt, amit a hidegháború további élesedése és kimélyi- tése, vagy csak egyszerijen további fenntartása okozhat az egész-emberiség számára. Erre mutat rá a következő idézet is a könyvből: “Az első világháború volt az, amely a kommu­nizmust létrehozta Oroszországban. Anélkül a ká­osz nélkül, amit a háború idézett elő, nehéz el­képzelni is olyan viszonyokat amelyeknek körül­ményei között a "szélsőséges szocialisták kis csa­pata kézbe kaphatta volna az ellenőrzést. . . Ez egy kiemelkedő tény, amelyet alaposan meg kell, hogy fontoljanak mindazok, akik nagyon félnek a kommunizmustól és ezért hajlanak arra a gondolatra, ho£y egy újabb háború képes el­nyomni ezt.” A józan gondolkodású tudós könyve nagy je­lentőségű a háborús hisztéria propagandájának befolyása alatt tartott társadalmunk számára. Henry L. Roberts, bár sok helyen élesen kritizál­ja a szerző állításait, felhívja a figyelmet e mun­ka fontosságára és szükségességére. A mü meg­állapításai — Írja Roberts — nem teljesen újak minden esetben, de ez a leglényegesebb és'legki- meritőbb ismertetése ennek a témának az utóbbi évek kiadványai között. “Ezekben a napokban, amikor senki nem érezhet megelégedettséget a világ jelenlegi állapota felett, vagy senki nem. lát kilátást a jövőre nézve, egy ilyen könyv a leg­mélyebb figyelmet érdemli és nem szabad udva­riasan félretenni, mint “érdekes véleményt”, vagy durván elvetni. Bármi legyen is a véleményünk a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikáját illetően, a mi időnk nem alkalmas az önelégült­ségre vagy arra, hogy ne nézzünk szembe ilyen Valerian Zorin szovjet ENSz megbízott javasla­tára ült össze a Biztonsági Tanács, hogy megtár­gyalja Kongó kérdését. A Szovjetunió megbízott­ja Katanga tartomány ügyével kapcsolatban kér­te a Tanács tagjainak az összehívását, mert az ENSz még mindig nem intézkedett a Csőmbe uralma alatt álló Katanga területén állomásozó fehér zsoldosok eltávolításáról. Annak ellenére, hogy a múlt év december 21-én hozott határozat kifejezetten elrendelte a fehér zsoldosok eltávo­lításának végrehajtását. Kongó központi kormányának miniszterelnöke, Cyrille Adoula, aki jelenleg Nigéria fővárosában Lagosban vesz részt az afrikai vezetők konferen­ciáján, üzenetet küldött U Thantnak, a világszer­vezet főtitkárának. Üzenetében azt állította, hogy a Biztonsági Tanács jelenlegi ülése “csak zavart és bajt okozhat a kongói nép érdekeinek.” Adoula miniszterelnök ujságirók előtt nyilatko­zott a Biztonsági Tanács ülésével kapcsolatban. Ugyanekkor kijelentette azt is, hogy Antoine Gi- zenga ellen — aki a Keleti Tartományok (Orien­tale és Kivu) egykori vezetője volt, majd leg­utóbb miniszterelnökhelyettesi funkciót töltött be a központi kormányban —, vizsgálat folyik. Nincs letartóztatásban — mondta Adoula —, de “biztos helyen őrzik”, állítólag azért, mert a nép hangu­lata ellene fordult. Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy Gizen- ga is ki van-e téve annak a veszélynek, hogy Lu­mumba miniszterelnök sorsára jut, akit kegyet­lenül meggyilkoltak, Adoula ezt válaszolta: “A törvény védi őt és mi tiszteletben tartjuk a törvényt s azokat a jogokat, amelyeket biztosit a számára.” • A Kongó függetlensége elleni összeesküvés im­perialista részvevői a tragédiának uj fejezetét készítik elő. Néhány nappal ezelőtt, a nyugati hírügynökségek beszámolói szerint, Stanlevville- ben ellenségeskedés támadt a Gizengához hü fegy veres erők és Lundula tábornok egységei között. A múlt hét végén — anélkül, hogy az ügyet tisz­tázták volna —, a máskor nagyon is halogató po­litikát folytató Adoula-kormány gyorsan elren­delte Gizenga miniszterelnökhelyettes letartózta­tását. Később a hirt maga Adoula cáfolta meg, mondván, hogy Gizengának képviselői mentelmi joga van. Bizonyos jelek arra vallanak, a cáfolat csak azért hangzott el, mert az akció hire idő előtt kiszivárgott. A később összeült kongói parlament vitát folyta tott a Gizenga elleni vádakról: a miniszterelnök­helyettest azzal rágalmazták meg, hogy szakadár politikát folytat. A vita tulajdonképpen csak ar­ra volt jó, hogy minél előbb elhárítsák az aka­dályt a Gizenga ellen tervezett éljárás elől. Bár Gizenga táviratban közölte a miniszterelnökkel, megjelenik a képviselőház előtt, hogy leleplezze a rágalmakat, de úgy látszik, a parlamentben és a kormányban levő jobboldalnak nem az igazság kiderítése a fontos, hanem a Gizenga vezette ha­zafias erőkkel való mielőbbi leszámolás... és ez­ért távollétében hoztak határozatot ellene. Az országos szempontból is nagy politikai fon­tosságú kérdés parlamenti vitáján, .még nem tud­ni milyen okból, a 137 képviselőnek alig a fele vett részt — nagyobb részben a jobboldal embe­rei — s ezek többsége megszavazott egy határo­zatot, amely “megrója Gizengát. Az alkotmány ilyen megrovás esetén lemondásra kötelezi a kor­mány tagját. Ha a jobboldal érvényesnek is véli a határozatot, a mentelmi jog védelmezi Gizen­gát. De a reakció, ha céljai megkövetelik, nem­csak kijátssza az alkotmány cikkelyeit, hanem nyíltan fel is rúgja azt. És az Adoula-kormány már ezt is megtette. “Gizenga nincs ugyan letar­tóztatásban — jelentette ki a leopoldvillei kor­mány egyik szóvivője —, de lényegében már nem szabad ember.” alapvetően eltérő értékelésével nemzetünk szere* pének a jelenlegi évtizedekben.” Ezekkel a megállapításokkal mindenki egyet* érthet. Reméljük a hatalmas alkotás széles nép* rétegek figyelmét kelti majd fel, mert tudomá­nyos témája ellenére is érdekes olvasmány és mindvégig lebilincseli az olvasók érdeklődését. Ezért bízunk benne, hogy a hidegháború és erede­téről szóló alkotás jelentősen hozzájárul a hideg­háború megszüntetéséhez. (The Cold War and its Origins, 1917—60 by D. J. Fleming. 2 kötet. New York: Doubleday Co. $15.) A Kongóból érkező tudósítások arra vallanak, hogy a stanleyvillei incidens, amely ürügyként szolgál a hazafias erők elleni terrorhadjáratra, nem véletlenül robbant ki: előre megszervezett provokáció történt. A nyugati hatalmak már rég azon dolgoznak, hogy elmélyítsék a központi kor­mányban és parlamentben részt vevő jobb- és baloldali politikusok közötti ellentéteket, össze­tűzéseket provokáljanak ki e politikusok között, illetve, hogy a jobboldalt a nyílt szakadár politi­kusokkal, Csombéval és társaival békitsék össze, s ebből az együttesből olyan kormányt hozzanak létre, amely kiszolgálja a gyarmati hatalmakat, A Csőmbe—Adoula közötti megállapodások óta a katangai helyzet alapjában véve mit sem vál­tozott. A tartomány különállása ma is tény, a dik­tátor fegyverkezik és folytatja a külföldi zsoldo­sok toborzását és — szabotálja az Adoulával kö­tött egyezséget. Az ENSz szemet huny és — részéről — mindenek ellenére — érvényben van a tüzszünet. Ugyanakkor viszont a világszervezet funkcionáriusai nem kimélik erejüket, ha Gizenga és hívei elleni fellépésről van szó. Az ENSz segéd­kezet nyújt és védnökséget vállal a Gizenga elle­ni hajszában. íme, erre vállalkozott U Thant, amikor parancsot adott az ENSz kongói egységei­nek, “állítsák helyre a rendet és a törvényessé­get” Kongó Keleti tartományában. Az ENSz funk cionáriusai most a Csőmbe elleni katonai intézke­déseket arra szeretnék felhasználni, hogy bebi­zonyítsák, “semlegesek” és egyenlő mértékkel mérnek... Ez az elv azonban hamis. Ugyan hol vannak a Keleti tartományban zsoldosok, szaka- dárok, rendbontás vagy zűrzavar, mint Katan- gában? Ellenkezőleg, Kongó függetlenségének és egységének a Keleti tartomány volt erős vára ak­kor is, amikor másfél tucat ‘köztársaságra’ s tör­zsi ‘királyságra’ szabdalták az országot. Gizenga volt az, aki a hazafias erők követelését képvisel­ve, az ország egysége mellett szállt síkra és han­goztatta, nem szabad türelmes magatartást ta­núsítani a szakadárok iránt. A Gizenga elleni hadjárat tulajdonképpen . hazafias erők elleni hadjárat. Az ellene indított hajsza ezeknek az erőknek a hatalomból való ki­szorítását, letartóztatását, bebörtönzését vagy fi­zikai megsemmisítését készíti elő. A gyarmatosí­tók és a velük szövetséges kongói reakció Lumum ba sorsára akarja juttatni Gizengát. És az ENSz kongói parancsnoksága? Ismét el akarja játsza­ni azt a szégyenletes szerepet, mint akkor. Kongó- ellenségei összefognak, s egy időre félrerakják egymás közötti nézeteltéréseiket, amelyek az osz­tozkodás során korábban felmerültek. Ezek szá­mukra most másod-, vagy harmadrangú kérdé­sek. Nyíltan félredobják a szakadár Csőmbe elle­ni taktikai hadjáratot is, hogy közös frontot al­kossanak a kongói hazafias mozgalom ellen. Reakciósok péstatilalmat akarnak Néhány republikánus törvényhozó ragaszkodik ahhoz, hogy a posta szállítási dijak felemelését célzó törvényjavaslatba foglaljanak bele egy sza­kaszt, amely ismét életbeléptetné “a vasfüggöny mögötti országok propaganda anyaga” postai szállítási tilalmát. A reakciós képviselők törvénnyel akarják he­lyettesíteni a Postahivatal évekig gyakorolt önké­nyes intézkedését, amikor nem kézbesítette a szo­cialista országok küldeményeit. Ezt a Kennedy- kormány egy évvel ezelőtt beszüntette. Egy jó­zanabb irányzat a kongresszusban úgy gondolja, hogy ennek az ajánlatnak a benyújtását “alkot­mányellenes volta miatt”, meg tudja akadályozni JÖVEDELMEZŐ állattenyésztést, olcsó épitke zést tanulnak a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban a termelőszövetkezeti brigádvezetők, a most kez­dődött háromhetes tanfolyamon. ÖSSZEESKÜVÉS A KONGÓI HAZAFIAS ERŐK ELLEN

Next

/
Thumbnails
Contents