Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-25 / 4. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 25, 1962 AAAAAAAAAAAAfWWWWVUVWVWWWVUVWWUW^VWWVAAAAA/UWUWWU Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett néze-\ OLVASÓINK tek nem szükségszerűen azonosak § HOZZÁSZÓLNAK a szerkesztőség álláspontjával | A KöZüGYEKHEZ Tisztelt Szerkesztőség! Detroitban karácsony előtt két nappal az elbocsátott Dodge munkások piketeltek a gyár előtt. Két éve, hogy számszerint 9 ezret elbocsátottak a munkából, miközben a gyárban túlórát dolgoztak. Ezek a munkások már rég kivették munka- nélküli biztosításukat s a városi segélyen tengődnek családjaikkal együtt. Sohasem volt annyi telekkönyvi zálogjog érvényesítés,, házak elvesztése (mortgage foreclosure), mint az idén. •Karácsony előtt az újságok bekürtölték, hogy még sohasem vásárolt ennyit az amerikai nép, mint az idén, az üzletek mindenütt zsúfolva vannak. 2 nappal karácsony után jött a hir, hogy Detroitban a nép 70 százaléka hitelre vásárolta a karácsonyi ajándékokat. A kölcsönző, a hitelt nyújtó társaságok jelentették, hogy 20 százalékkal több kölcsönt vettek fel az idén, mint a múlt évben. Mindenki retteg a munkanélküliségtől felhasználják egymás ellen. A szavazatok számítanak és ki törődik a szerencsétlen betegekkel, pedig mennyi munkanélküli kaphatna ott állást, aztán mennyi kaphatna még munkát, ha az állam megkezdené az építkezést. Iskolákra igen nagy szükségünk volna,, meg az egyetemeink jobb felszerelésére, minden egyetemünk azon panaszkodik, hogy nincs meg a kellő felszerelése, nálunk a világ leggazdagabb országában iskolákra, kórházakra nincs pénz. R. P., Detroit, Mich. Akik megértették ... Alant közlünk egy verses elbeszélést, melyet egyik olvasónk küldött be hozzánk a 60 éves jubileumunk alkalmával. Az irás- eredetileg az “Uj Előré”-ben jelent meg 1934-ben. — VERSES ELBESZÉLÉS — ügy látom, nagyon téved Kruscsev Tisztelt Szerkesztőség! Kruscsev Ijedobta a “jóakaratu kérdést”, ami ha nem vigyáznak elfajulhat. Ez ott is s itt a nvu gáton legalább 15 'évre visszadobott bennünket. Szerintem az volt Jóska bácsi legnagyobb hibája, hogy Kruscsevet nem vette észre, s ez most egyéni bosszújából olyan ellentétet fog előidézni, hogy máris megvannak a “Kruscsevisták” és a “Sz”- isták. Olyan bunkót Jóska bácsi sohasem adott a tőkések kezébe, mint ez. A Jóska bácsira még az ellenség is — habár fogcsikorgatva — bizonyos tisztelettel gondolt. Én azt merem állítani és hiszem, hogy tiz Kruscsevnek nem lesz olyan becsülete a világ munkássága és saját népe előtt, mint Jóska bácsinak volt. Olvastam a lapban a “Riport a Vörös-térről” c. cikket. Hát igen, talán azok, akiket S. alatt igazságtalanságok értek, most megkapták szenvedéseik jutalmát, de én nem hiszem.. Részemről az orosz népnek és a világ munkásságának csak egyetlen szerencséje volt, hogy volt egy Sztálin. Mert, ha Kruscsev lett volna, akkor ma nincs szocialista világ, a tőkések a római pápától kezdve vigan pöfékelnének. Mert hát mit csinált Lenin? Elméletben tovább fejlesztette Marx tanait, de ennek végrehajtása Sztálinra maradt, minden borzalmával és kegyetlenségével együtt. Még Lenin is Sztálint küldte Tsáritsinhoz és Vorosilovot, nem pedig megfordítva. A tudatlan népnek csak az volt a szerencséje, hogy volt egy vezére, akiijen vakon bízott és mindent megtett, hogy figyelmeztetéseit, vagy parancsait végrehajtsa. Ezért győzött. Nem hiszem, hogy ebben az óriási Jcegyetlen forradalomban és az utána következő szintén nehéz időben Kruscsevf vagy maga Lenin is ne követtek volna el olyan dolgokat, amiket a későbbi vizsgálatoknál ne tudtak volna megtalálni a hibakeresők. Szerintem ami a 20. és <a 22. kongresszuson történt, az nem “elégtétel”, hanem tragédia, s ezzel nem erősödött meg a világ munkássága, hanem meggyengült. Jaj annak a népnek, amelyeknek nincs vezére. Még a családban is szükség van egy családfőre. Nézzük csak meg a Yankee életformát, itt nincs családfő, itt a szülőket régimódiaknak mondják a gyermekek, s itt egy kölyök megfogja a 22-est, ledurrantja vele az öreget. De ott a fiatalság Sztálinban vezérét látta és tisztelte, amíg élt. Hogy Kruscsev hogyan gondolja? Én úgy látom, hogy nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a tőkés világ csak ugv magától be fogja venni azt a bizonyos “aszpirint”, attól félek, hogy az ő szekere fog elől menni, a rudja pedig utána fog csap- dosni jobbra, balra. B. Ha Sztálin nem csináita volna Tisztelt Szerkesztőség! Volna egy megjegyzésem a kommunista p*rt intézkedéseit illetően a Szovjetunióban. Egy hatott emberen állnak bosszút és távolitják el a nyugvó helyéről. Annak az embernek a földi maradványait, akinek a létezése mentette meg nemcsak Oroszországot, de talán az egész világot a. hitleri nácizmustól. Akik pedig nem értettek egyet Sztálinnal, azok megérdemelték sorsukat. Ha Sztálin nem gyomlálta volna ki a gazokat, úgy Kruscsevre várt volna a feladat. Talán tévedek elgondolásaimmal, de nem tudom megemészteni azt a nagy igazságtalanságot, amit Sztálinnal végbezvittek a Szovjetunióban. K. F. Helyesli lapunk cikkét Tisztelt Szerkesztőség! Hálával tartozom Önöknek, amiért olyan bátran és nyíltan kiállnak a béke megvédése érdekében. Ha minden ember (értem ez alatt az államok felelős vezetőit is) ilyen őszintén akarná a népek békéjét és boldogságát, akkor a földön csak nyugalom és jólét uralkodna. A legutóbbi újságban volt egy felhívás Kennedy elnökhöz, amellyel egyetértek és több ismerősöm élőt I fel is olvastam, végül odaadtam az egyik vezetőnknek, hogy lássa, az amerikai nép sem akar háborút. Reméljük, hogy harcunk, mely közös, eredményes lesz. Senki sem akarja, hogy a világ elpusztuljon csak azért, mert egynéhány embernek az az elgondolása. Az újságot, amit részemre küldenek, köszönetlel fogadom és kívánom, hogy aki küldeti, hosszú életet érjen meg békében és boldogságban. Idling Miksáné, Bonyhád December 27-én az automobil-munkások 3-as lokáljának elnöke, alelnöke és titkára Tom Pasha Lansingba utazott, hogy a munkanélküliek ügyében tárgyaljanak, mert azok, akik még dolgoznak is rettegnek a munkanélküliség rémétől, annál is inkább, mert most is rengetegen rövid munkahetet dolgoznak és félnek, hogy ettől is elesnek. Azért olyasmi is történt, ami olyan ritka, mint a fehér holló. Nálunk, a Ford-gyárban valamivel több mint két hónapja, hogy uj arcokat láttunk. Néhány fiatal munkást vettek fel. Mikor megláttuk őket minden szem feléjük fordult és önkénytelenül azt kérdeztük egymástól, hogy melyik “big shot” (nagykutya) rokonai lehetnek,^ mert bizony már nagyon régen nem láttunk uj munkást a gyárban, nem csoda, ha olyan feltűnő volt. Ezek most már velünk együtt rettegnek, hogy meddig fog tartani, mert sajnos tudjuk, hogy miért siettettek bennünket annyira az ősszel. Igaz, állandóan dolgoztunk néhány hónapon keresztül, mert az ügynökök rendelését ki kellett elégíteni gyorsan az egész országban. Most aztán szorongó szívvel várjuk, hogy mi lesz? Eladják-e az autókat? Vajon az újonnan felvett ifjak dolgoznak-e annyit, hogy munkanélküli segélyre jogosultak legyenek, mert bizony szerencsések lesznek, ha legalább addig dolgozhatnak, hisz 102,000 munkás van magában Detroitban, akik munkanélküliek. Most az év elején a felső iskolások egy része is befejezi tanulmányait és a munkát keresők tábora szaporodik velük. December 21-én rettenetes hideg volt nálunk, de azért több mint 1,000 munkanélküli vonult fel a megyeház elé, városi munkát követelve. Sok munkást elhelyezhetnének, ha akarnának Kormányzónk, néhány szakszervezeti vezetőve! látogatást tett néhány elmegyógyintézetben és azt látta, hogy a Lapeer State Home & Training Schoolban egy fürdőkád és egy \YC (toilet) van 265 beteg számára. Az éjszakai részlegen ösz- szesen három felügyelő dolgozik hat osztályon, ahol 3,600 a betegek száma (de közben 6,000 van a várólistán, hogy oda bejuthasson). Az egyik épületben a súlyos eseteknél 70 személyre 2 ápoló esik. Egy másik ilyen intézetben azt tapasztalták, hogy 90 osztálynak van szüksége ápolókra. Mi történne e szerencsétlen betegekkel, ha történetesen tűz ütne ki, vagy például megtámadják egymást, ami nem lehetetlen az ilyen betegeknél. Erre azonban nem adnak pénzt politikusaink, úgy kezelik, mint valami fotballt. Ha a demokraták kérik, a republikánusok tagadják meg, hogy a demokratákra haragudjon a nép. Ha a republikánusok kérik a demokraták nem szavazzák meg, hogy a republikánusokra hárítsák a felelősséget. Ezeket aztán a választások idején nagyszerűen Hús« évvel ezelőtt az urak gondoltak egy nagyot. Sok volt már a proli és a profit is lefogyott. Mit volt hát mit tenni, mint a régi bevált módra. Háborút kezdeni, mert minden bajnak ez a gyógyítója. Virágos vonatok indultak ki a harcmezőkre, Isten és király jelszavával törtek egymás életére. Ki legtöbbet gyilkolt az volt a hős és szent, A halottak lelke pedig mind a “Mennybe” ment. A lelkes falvakra később szomorúság ült, Az özvegyek és árvák sírása meg nem szűnt. Halálhírek naponta és egy-egy transzport nyomorék. He a hazáért volt s úgy mondták, ez szent kötelesség. Ontották egymás vérét ok nélkül emberi testvérek. Nem tudták, hogy miért, de ők most ellenségek;' Úgy volt nekik mondva bent a kaszárnyában,/ Hogy a nyomorúságodnak a másik személy az okozója. De egyszer csak mi történt; azt kérdi az egyik: “Te testvér a te hazádban van-e gyermekednek mit enni? Itt van-e veletek a földes ur fia, vagy a báró kölyke? Hogy a szép vagyont és hazát ő is veled védje?” ‘ Dehogy van mit enni otthon a gyermekeimnek. Hisz mindent a jegyző, csendőr és tisztek falnak fel. Asszonyaink férfi helyett dolgozzák a földeket; termelnek, De azért itt, otthon is éhezünk és tetü esz bennünket.” így beszéltek orosz fronton családapák: “Ellenségek”, És hogy egymás baját megértették, lettek jó testvérek, így ment a szó szájról-szájra sok-sok katonához, Gyerünk haza és ne hagyjuk éhezni családunk. I gv is történt; és mindannyian, kik egymást megértették, Visszatértek falujukba, de a fegyvert is vitték. Hogy aztán olt mit müveitek: ma láthatja a világ;_ Megalkották a munkások Szovjet hazáját. Húsz év elmúlt és ők élnek boldog békességben. És igazán harcolnak a haza érdekében. Hej pedig az úri csorda fogát vicsorgatja, Fáj nekik, hogy ott a munkást többé nem nyúzhatja. Húsz év után a népeknek más a gondolatja, Előttünk áll a múlt háború minden tanulsága. És ha újra kezdődik majd: “Fordítsd meg a fegyvert”, Leszámolva, teremts meg egy békés világrendet. B. Papp A fény mellett megláttuk az árnyékot Tisztelt Szerkesztőség-! Szeretném megkérdezni 1). T.-tól, aki olyan szépen megmagyarázta a múlt heti lapunkban a személyi kultusz okait, annak káros hatását, hogy' én magam sem tudnám jobban, vajon miért nem szól semmit azokról a kérdésekről, amiket az írása elején felvetett? Mint pl. Albánia, Kína? Szív vetném tudni, hogy mi a helyzet ezekkel kapcsolatban? Gondolom, hogy más olvasók is kiváncsiak erre. M. B. Ml IGAZ A FENE NAGY PROSPERITÁSBÓL ?
