Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-18 / 3. szám
Thursday, January 18, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZo 13 Kérdések felelet nélkül Irta: PAAL MÁTÉ Ha az amerikai lapokat olvassuk és hallgatjuk a híradástechnika csodáit, amint azok az amerikai kormányzat bel- és külpolitikáját magyarázzák jobb sorsra érdemes olvasóiknak, illetve hallgatóiknak; ha politikusainkat, legmagasabb katonai" parancsnokainkat hallgatjuk, felmerül bennünk a kérdés: érdemes volt-e feltalálni a nyomtatást, a híradás bármely formáját, ha azt nem az emberiség tanítására, jobbá, nemesebbé tételére használják fel, hanem arra, hogy gyűlöletet hirdessenek, hazugsággal félrevezessék, egymás ellen uszítsák az embereket. Ezekre a kérdésekre könnyű volna a feleleteket megadni, de annyiszor elismételtük már azokat, hogy szinte közhelyekké váltak. De azért itt egy pár közérdekű kérdés: A SZOVJET TÁMADÁSRA KÉSZÜL Már vagy tíz éve folyton folyvást azt halljuk és olvassuk, hogy a Szovjetunió óriási fölényben van hadászati szempontból s fegyveresen akarja megtámadni a kapitalista országokat. Tehát fel kell készülnünk, hogy megvédjük függetlenségünket, szabadságunkat és gazdasági rendszerünket. Már számtalanszor pontos időt is megjelöltek ennek a támadásnak a megindítására. A kongresszus szorgalmasan megszavazgatjá az újabb és újabb billiókat, hogy “utolérjük” a Szovjetet, de ugylátszik azok sem pihennek babérjaikon, mert még mindig 2—3—5 év kell szakértőink szerint, hogy utolérjük őket és természetesen újabb billió dollárokra van sziikségtamit meg is kapnak), amig ez a hidegháborús őrület tart. A tőkés államokból vagy féltucatnyi szövetséget szerveztünk, felfegyvereztük ezeket és még most is tömjük őket pénzzel, fegyverrel, hogy segítsenek utolérni a szovjet potenciális erejét. Minden épeszű emberben.felmerül a kérdés, hogy ha a Szovjetunió katonai ütőereje erősebb, mint a mienk s szövetségeseinké, ha a Szovjetuniónak tényleg eltökélt szándéka, bogy megtámadjon bennünket és uralma alá hajtsa az egész világot, akkor minek vár addig, amíg mi és szövetségeseink ahnyira megerősödnek, hogy le tudjuk törni a “nemzetközi kommunizmust”. Talán csak nem hisszük, hogy a szovjet vezetők futóbolondok, vagy talán olyan lovagiasak, mint a mi mozi “cowboy”-aink, akik a világért sem lőnének addig, amig az ellenfél ki nem huzza a pisztolyát ? VÉDÖHELYEK Ez a nagyszerűnek Ígérkező üzlet sehogysem akar sikerülni, hiába Ígérik, hogy aki atomtámadás esetén nem ég el, nem szakad ezer darabra és megfelelő távolságban van a robbanás helyétől, s jó előre bebújt a felépített védőhelyre, s ott marad legalább két hétig, hogy ezeknek 95—97 százaléka életben marad. Az amerikai nép jobban hisz az anyagi érdektől mentes tudósoknak, akik humbugnak mondják ezt az egész védőhely üzletet, s ugyanakkor hisz a saját józan eszében, amely azt mondja, hogy nem akad olyan őrült kormány, amely elrendelné az atomháborút, annak tudatában, hogy az az emberiség teljes kipusztulását jelenti. Az amerikai nép tudja, hogy az atomháború által sokkal közelebbről érintett európai országoknak nemcsak a lakosai, de a kormányai sem építenek óvóhelyeket s nemcsak azért, mert nem hisznek az atomháború lehetőségében, hanem azért sem, mert tisztában vannak, hogy egy esetleges atomtámadást túlélő embert napok alatt elpusztítana az élelmiszerhiány és a védőhelyeken kívül rekedt emberi és állati hullák milliói úgy megfertőznék a levegőt, a földet, a vizet, hogy a “szerencsét túlélő” válogathatna, milyen járványban kíván elpusztulni. De ha nem sikerült a népnek eladni a védőhely szükségességét, a jó amerikai üzletemberek most megmozgatták kijáróikat, hogy a szövetségi, állami és városi hatóságok építsenek közpénzből annyi védőhelyet, amennyit csak ki tudnak csikarni belőlük. Mindent a szent és sérthetetlen profitért gyártunk, a hadianyagot, repülőgépeket, rakétákat, hadihajókat s mégpedig ahelyett, hogy kórházakat, elmegyógyintézeteket, lakásokat, iskolákat építenénk, melyekből olyan nagy hiányok vannak. Hiszen az őrültek az utcán szaladgálnak, megölik, megerőszakolják gyermekeinket, halomra ölnek családokat; az emberek százai égnek meg a tűzveszélyes, lakásoknak nevezett patkányfészkekben. fiatalságunk elkorcsosodik, elzüllik, úgyhogy ez hazánk egyik legégetőbb kérdésévé vált. A katonai szolgálatra jelentkező fiatalok felét alkalmatlannak találják testi és szellemi elsatnyu- lás miatt. Az önként jelentkezők közül, akik úgy érzik, hogy fizikailag és szellemileg megütik a mértéket, melyet a fegyveres erők szabályai elő- irnak, több mint 51 százalékot találnak alkalmatlannak. ötég megdöbbentőbb az a kép, amit a sorozásra behivottak mutatnak. A hadsereg egészségügyi főnökének jelentése szerint “minden 7 sorozásra kötelezett közül 5 alkalmatlan a katonai szolgálatra, még pedig három fizikai, 2 pedig az elmebetegség valamilyen formája miatt.” Már ez is elegendő lehetne, hogy megszüntessük az idegeket tönkretevő háborús hisztériát és olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek a fiatalság életét és megélhetését biztonságosabbá teszik. Ez a gazdag, minden jóval, széppel bőségesen megáldott ország minden gyermekének boldog és gondtalan életet biztosíthatna és elősegíthetné az egész emberiség felemelkedését, a világ békés életét és neve áldott lenne minden élőlény előtt. Miért nem teljesítjük ezen nemes hivatásunkat, miért nem állunk az emberi boldogságot építeni szándékozók élére? Az építés helyett miért a rombolás eszközeit gyártjuk az egész világ részére? INDOKÍNA A háború előtt francia gyarmatbirodalom volt, melynek népe fellázadt és megindította szabadságharcát a francia nagyhatalom ellen, melyet a mi kői mányunk bőségesen támogatott ugv fegyverrel, mint pénzzel, sőt a fegyveres beavatkozást is felajánlotta a bennszülöttek elleni háborúra. De erről már lekéstünk, mert -a, gyarmat népe fegyverszünetre kényszeritette a francia kormányt. Az 1950-ben megkötött békeszerződés 4 részre osztotta a volt gyarmatot, nevezetesen: Észak- és Dél-Vietnamra, I.aosra és Cambodiára; a két elsőt azzal a feltétellel, hogy majd később egyesitik, a másik kettőt pedig, hogy szigorúan semleges marad. Észak-Vietnam, amely népi demokráciává alakult, az elmúlt 11 év alatt hatalmas fejlődésen ment át; a földet a parasztság kezébe adták, az addig nagyrészt analfabéta lakosság megtanult irni-olvasni, erős iparosodási folyamat indult meg, amely elősegítette a mezőgazdaság gépesítését. Házakat, iskolákat, kórházakat építettek és megindult az ország villanyerővel való ellátása. Ma boldog, szabid ország, mely napról-napra fejlődik és gazdagodik. Dél-Vietnam kormánya amerikai védelem alá helyezte magát és hallani sem akart az északkal való egyesítésről. Hatalmas hadsereget épített fel amerikai pénzsegitséggel: 170 ezer főnyi hadserege van. Kormányunk százmillió dollárokat ölt bele gazdasági és katonai segély címén abba az országba, amely az amerikai polgári lapok szerint is családi diktatúra, ahol a korrupció és terror uralkodik. A nép egyetlen centet sem lát ezek bői az amerikai milliókból, s hiába az amerikai nyomás, a Diem család diktatúrája semmit sem tesz a nép nyomorának enyhítésére. Ez a nyomor ma nagyobb, mint a francia imperialisták uralma idején. A nép látja északi testvéreinek boldogulását, előrehaladását és sürgeti a két országrész egyesítését, amit azonban a kormány a legnagyobb terrorral igyekszik elnyomni. Erre a fokozódó terrorra a nép felkeléssel válaszolt és megindította a felszabadító háborút a Diem-kormány- zat ellen. Az amerikai lapok szerint a felkelők fegyveres ereje nem nagyobb 10—12 epernél, emllvel azonban nem tud a modernül felfegyverzett és tizenötszörös erővel rendelkező kormány hadsereg megbirkózni. még rodig azért nem, mert katonái nem akarnak harcolni testvéreik ellen. minthogy az egész nép a felkelőket támogatja. Kormányunk pedig újabb milliókat é* katonai kiképzőket ad, repülőgépeket küld Dél-Vietnamba, melyeket az amerikai katonai személyzet lát el. Ezek bombázzák a népet, a felkelőket, de eredmény mégsem mutatkozik; á felkelők ütőereje nem csökken, csak a nép gyűlölete fokozódik nem csak kormánya, de az azt támogató amerikai kormány ellen is. Persze kérdezhetnénk, mi ez. ha nem beavatkozás (gy ország bel ügyeibe? Vagy csak akkor van joga egy népnek elkergetni korrupt kormányát, ha az uj kormányzat is az imperializmus szolgálatába áll, akárcsak elődje tette, ahogy ezt Dél-Korea esetében láttuk? Vajon nem fordulhat elő az, hogy az utolsó szót a nép fogja kimondani Dél-Vietnamban? Lehetne persze folytatni a kérdéseket, hogy kik azok, akik beavatkoznak más népek belügyei- be, mert van ilyen hely éppen elég. Kérdezhetnénk azt is, hogy érdemes-e egyetlen amerikai fiú életét is kockáztatni az olaj bárók, a telefon- társaság, a United Fruit Co. befektetései és profitja érdekében? Az Egyesült Államoknak demokratikus kormányzata van, nincsenek gyarmatai, csak a szaluid kereskedelem alapján vettük kezünkbe az elmaradott országok gazdaságát. Mi csak végső szükségben nyúlunk reg.v vereKhez; az erőszakot; az elnyomást rábízzuk azokra a kormányokra, amelyeknek uralma, meggazdagodása a bőségesen csurgó amerikai dollármillióktól függ, mely “segítség” következtében — amerikai polgári újságírók szerint is — a gazdagok gazdagabbak, a szegények pedig szegényebbek lesznek. Vagy* meghozza az. 1962-es év ezeknek a visz- szásságoknak a megszűnését, vagy pedig az Ame- rika-ellenes gyűlölet a végsőkig fokozódik az egész világon. Országunknak hivatása volna természetadta gazdagságát, magas technikai fejlettségét, népének nagy akaraterejét a saját és a világ népeinek iV.VUo órdcVóhen. boldogulására, a világ békéjéért küzdők szolgálatába állitani. Néhány szó a gyarmatosításról (Folytatás a 11-ik oldalról) De nem is szükséges olyan “messzire” mennünk, mint Nyugat-Európa. Megtaláljuk itt a mi földrészünkön is a gyarmati uralom bőséges “maradványait”. Gondoljunk csak a Dominikai Köztársaságra, ahol 30 évig gyakorolta Trujilló diktátori hat almát és bár az egész nép mélységesen idálta, mégis uralmon tudta tartani magát külföldi segítséggel. Batistáról sem. szabad meg- ieledKeznünk, aki szintén hosszú ideig nyomta el Kuba népét, amig végre elkergették ezt a kegyetlen zsarnokot. De még sorolhatnánk azokat .v kor munyokat Latin-Amerikában, amelyek az Egyesült Államok uralkodó köreinek a jóvoltából tudják kezükben tartani a hatalmat, népük minden lillukozása ellenére. Ez. ugyebár szintén a., gyarmatosítás felszámolásához tartozik. . . Mint ahogy nyilván ugyancsak a külföldi befolyás felszámolását szolgálta a múlt év áprilisi, sikertelen kubai invázió is, amelyet nyíltan a Wall Street támogatott. Ilyen kettős mércét használ tehát Stevenson is amikor a gyarmatosítást emlegeti, akit pedig a .mérsékeltebb politikusokhoz sorolnak általában. Dehát propagandáról van szó és ilyen esetben bizonyosan az az elv érvényesül, hogy a cél szentesíti az eszközt. A fő hiba ebben az esetben az, hogy maga a cél sem szent, sőt inkább, nevezhetnénk imperializmusnak.. . Adlai Stevenson egy volt tisztelője nemrégen kijelentette, hogy Stevensonnak le kellene mondania jelenlegi politikai megbízatásáról — az Egyesült Államokat képviseli az Egyesült Nemzetekben —, ha meg akar menteni valamit abból a liberális nimbuszból, amit a Kennedy előtti adminisztrációk alatt szerzett magának. Akkor, a demokrata Stevenson nyíltan és élesen kritizálta a republikánus Eisenhower-adminisztráció reakciós politikáját és az amerikai nép körében, mint őszinte liberális nőtt a tekintélye. Olyannyira, hogy a legutóbbi ehlök választásnál komoly versenytársként szerepelt egyideig, de a kulisszák mögött folyó alkudozások eliminálták a porondról és ő megelégedett egy elnöki kinevezéssel, méghozzá másodrendű szerepkörben. Azóta is hűen szolgálja a hatalmasokat, diplomáciai és szónoki tehetségét arra használja, hogy a valamikor felfogásától távollevő, vagy legalábbis ellentétespek: látszó nézeteket és imperialista álláspontokat terjesszen és népszerűsítsen. Ez a szereplése már eddig is saját népszerűségének és tekintélyének elvesztésével járt. MuwmmuiimwHmuMUMwitMuiMMWv A JÉGPÁNCÉLLAL borított Balatonon valóságos , “madárszállodák” alakultak ki. A hatalmas jégmező nyíltvízi “oázisaiban” minden helyet elfoglaltak a vadkacsák és a vadlibák. A keszthelyi öbölben ritka madárvendégek jelentek meg: ésraH. búvárok vonultak ide az északi vidékek erősebb hidege elől.
