Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-18 / 3. szám
Thursday, January 18, 1962 14. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Felsültek a gyüjtögetők! Irta: CSEPELI DEÁK DÁNIEL Lapunk október 19-i számában foglalkoztunk a külföldön élő magyar reakciósok azon hidegháborús kampányával, amely a “Tizmillió aláirás- gyüjtési mozgalom” nevet viselte. Az üggyel kapcsolatos véleményünket részletesen ismertettük és teljes határozottsággal lehúztuk a leplet aljas szándékukról! A három pontot magában foglaló beadványunkat a magyar dolgozó nép szemszögéből nézve kiértékeltük és felhívtuk az aláírást gyűjtögető uraságok figyelmét arra, hogy KÁR A FÁRADSÁGÉRT! Most, miután — a Nemzetőr szavaival élve — “a harmadik, utolsó menetük” is befejezést nyert, vagyis a legutolsóként összekapart aláírást gyűjtő űrlap is megérkezett Sir Leslie Munro kezeihez, — mi is visszatérünk a kérdéshez és tájékoztatjuk olvasóinkat Munro ur jelentéséről, amelyet decemberben terjesztett az ENSz elé. Röviden fussunk végig a történteken. A reak- ciósok nagyot szerettek volna alkotni az ellenforradalom 5. évfordulójára és ennek céljából a Münchenben megjelenő “Nemzetőr” cimii lap szerkesztősége (szerkesztő: Tollas Tibor) és volt kiadója: (Gyümölcsfalvai I.) az elmúlt év nyarán megfogalmazta a három pontot és megkezdték a koldulást a 10 millió aláírásért. Megmozgatták az egész világot, az összes magyarnyelvű reakciós lapokat, melyekkel együtt hosszú hasábokon keresztül hazudva könyörögtek egy-egy* aláírásért. Alig röppentették világgá követelésük szövegét, máris a “kézzelfogható” eredményekről Írogattak. Persze, ez nem volt más, mint cselfogás, beteges propaganda, amivel a külföldön élő becsületes magyarok tömegét akarták félrevezetni! Kértek, kértek, szinte már követeltek, amikor kezdték felismerni akciójuk csődjét. Nem kételkedünk abban, hogy a legnagyobb támogatást a telefon- könyvekben nyilvántartott magyar nevek szolgáltatták. Azonban még igy sem büszkélkedhetnek az összegyűjtött mennyiséggel. Pedig könnyedén hencegtek azzal, hogy- 1961 okt. 23-án már 10 millió aláirt űrlap fog feküdni Munro ur asztalán. Az urak nagyot tévedtek! A Nemzetőr október 15-i számában már csak azzal. dicsekedhettek, hogy “közel egymillió aláírás van útban az Egyesült Nemzetekhez.” Persze jellemző rájuk, hogy a cikk végén már azt közölték, hogy az aláírások száma elérte az egymilliót!” Lapjuk dec. 1-i számában pedig már nem is mertek foglalkozni az elért számszerinti “eredményekkel”, mert akciójuk számszerűleg is megbukott! Szemrebbenés nélkül hazudnak A magyarnyelvű polgári sajtó december végi számai nagy lelkesedéssel dicsekedtek az “elért eredményekkel”! Részleteket közöltek Sir Leslie 9 oldalas jelentéséből, amelyben — gazdái utasításai szerint a Magyar Népköztársaságot rágalmazza. (Jelentésének teljes szövegét még nem ismerjük, ezért most csak a polgári lapok hírközlései alapján foglalkozunk vele.) A Detroiti Újság december 22-i számának a fenti kérdésről szóló cikke a következő demagógiával kezdődött: “Eredménnyel járt a magyarság összefogása!” A lap idézi Munro jelentésének 14-ik pontját, amelynek egyik részlete igy hangzik: “Az utóbbi hónapok során sok országban Írtak alá olyan iveket, amelyekben az United Nations közbelépését kérik a legkülönbözőbb nemzetiségű polgárok.” Majd felsorolja a Tollasék által szült 3 pontot és igy folytatja: “Ezek az aláírások nem ezrekre vagy százezrekre, hanem milliókra rúgnak! Érthetően nem lehet a megszámlálhatatlan aláírónak elismerni kérvénye kéz hezvételét — éppen ezért a UN közgyűlésének hozom ezt hivatalosan tudtára, a világ közvéleményének ilyen sokat mondó helyeslésével támasztván alá a magyar kérdésről szóló jelentésemet.” El kell ismerni Munro urnák, hogy igyekezett homályosan‘fogalmazni, azonban a világ dolgozóinak millióit még igy sem képes megtéveszteni! Mert “érthetően nem lehet a megszámlálhatatlan aláíróinak elismerni kérvénye kézhezvételét”, hisz’ a be nem érkezett aláírásokat még Munro ur sem hajlandó (vagyis nem tudja) megszámlálni! Röviden és nagyvonalúan elintézi a kérdést azzal, hogy az aláírások “milliókra rúgnak!” Ismerjük a kapitalisták mesterkedéseit, s nagyon jól tudjuk, hogy mit szeretnének elérni az u. n. “magyar üggyel!" Céljuk elérése érdekében fizetik meg jól Munro urat, aki súlyos dollárokért 9 oldalon keresztül oly arcátlanul hazudik, amit még ő is elismer jelentésében. Ennek megállapításához nem szükséges a jelentésének teljes szövegét ismerni, hisz’ éppen elég annyit tudni, hogy “nem ludja elismerni a kérvények kézhezvételét, amivel elég alaposan “alátámasztotta” “a magyar kérdésről szóló” jelentését. Ismeretes, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya a közelmúltban meghívta Magyarországra U Thant-ot, a UN főtitkárát, aki a meghívást elfogadta és a látogatás idejét majd a jövőben kölcsönösen fogják megállapítani. Ezen hírnek érthető módon nem örülnek a jobboldali magyar szer vezetek. Nem bizony, még a Detroiti Újság sem örvendezik, mert a látogatás megtörténte után kénytelenek lesznek elismerni Munro ur hazudo- zását; éppen ezért úgy fogalmazták meg ezt a hirt, hogy abból arra a megállapításra jusson az olvasó, hogy a főtitkár nem is akar ellátogatni. Mert jól tudják, hogy a meghívás puszta ténye is döntő jelentőséggel bir Sir Leslie 9 oldalas beadványával szemben. A Detroiti Újság szerkesztői leleplezik önmagukat, s ilyen módon még Munro rágalmazásain is túl akarnak tenni/ Szó szerint a következőt állítják: “A Kádár-kormány fődelegátusa, Mód Péter és ágénsei idegesen szétkapkodták a legújabb Munro-jelentést, hogy abból minél kevesebb juthasson az amerikai közvélemény elé.” így írnak ők, amihez nem szükséges hosszú kommentálás. Csupán arról kell felvilágosítanunk a teljes sötétségben élő szerkesztő urakat, hogy a mi tudomásunk szerint az ENSz székháza New Yorkban van és a fenti idézet elolvasásáig arról voltunk meggyőződve, hogy New York az Egyesült Államok területéhez tartozik, ahol nem a magyar Népköztársaság kormánya gyakorolja a hatalmat. Az egész gyüjtögetési akció — a Sir Leslie jelentésével és hírközlőivel együtt — olyan, mint a döglött macska! Hiába való volt minden erőlködésük, s ellentétben a Detroiti Újság sületlen állításával, a magyarság széles és döntő többsége nem fogott össze és NEM vett részt a hidegháborút szolgáló mozgalmukban! Az egész minden- séggel FELSÜLTEK A GYÜJTÖGETŐK! A fentiekben utalás történt arra, hogy a kampány einditását és eszmei irányítását a Nemzetőr szerkesztősége, vagyis Tollas Tibor szerkesztő és a lap kiadója: Gyümölcsfalvai I. végezte. A decemberi magyarnyelvű lapok pedig hírül adták, hogy GYÜMÖLCSFALVAI öngyilkos lett! Ezek szerint az ő lelkiismerete megszólalt ... VWMVWWWWAAA/VVUVVVWnAAIVUWVWWVUWVAAIVUW>AAIWW«UVVVUUV\fl/WWUWV‘íM/WWWMWAMVWMAA MAGYAR “KIDNAPPER” AUSZTRÁLIÁBAN Életfogytig tartó fegyházra Ítélték a gyilkos gyermekrablót Az utolsó fejezet is lezárult a Thorne—Bradley gyilkossági ügyben, amely hónapokon át izgalomban tartotta az ausztráliai közvéleményt. Hírek szerint az ausztráliai kormány elutasította a védelem kérését, hogy a pert újra tárgyalja meg a legfőbb bíróság. Ezzel egy időben a rendőrség kifizette a nyomravezetőnek kitűzött jutalmat. Egy idegen telefonál Két évvel ezelőtt, 1960 elején nagy feltűnést keltett Ausztráliában, hogy a sorsjegyhuzás főnyereményét, 100,000 ausztrál fontot egy Thome nevű sydneyi kereskedelmi ügynök nyerte meg. Júliusban, iskolába menet eltűnt Thorne 11 éves kisfia, Graham. Néhány órával később a kétség- beesett szülőket telefonon felhívta egy idegenes akcentussal beszélő férfi, s közölte, hogy gyermekük nála van, 25,000 font ellenében hajlandó őt szabadon engedni. “Ha bem kapom meg a pénzt, a fiúnak vége” — fenyegetőzött. Hozzátette, gondolják meg a dolgot, mig majd újra jelentkezik. A szülők azonnal értesítették a rentdőrséget, s amikorra a gyermekrabló tényleg telefonált, az apa nevében egy detektív próbált tárgyalni vele. A “kidnapper” gyanút fogott, hogy a rendőrség már a sarkában van. Gyorsan lecsapta a kagylót, s többé már nem jelentkezett. A kis Graham Thome-nak nyoma veszett. Valamennyi ausztráliai újság, rádió, televízió közölte a szülők könyörgő üzenetét az ismeretlen gyermekrablóhoz. Teljesitik követelését. Ahol csak akarja, letétbe helyezik a váltságdíjat, visz- szavonják feljelentésüket. A rendőrség is kijelentette, hogy nem avatkozik bele, s ha a gyerek visszakerül szüleihez lezártnak tekinti az esetet. De . minden kisérlet_sikertelen volt. Ezután széles körű rendőrakció indult meg a gyermek felkutatására. Nagy jutalmat tűztek ki a nyomravezetőnek. Száz és száz bejelentésnek néztek utána, valamennyi téves volt — egyetlenegy kivételével. Kiderült, hogy abban az időben, amikor Graham hazulról iskolába ment, a ház előtt egy sötétkék Ford autó állt. A bejelentő meg tudta mondani a gépkocsi típusát is. Ezek után a rendőrség elővette valamennyi ilyen tipusu kocsi tulajdonosát, köztük volt egy Stefan Bradley, volt magyar, aki nem sokkal a második világháború után vándorolt be Ausztráliába. Az autótulajdonosok kihallgatásával sem jutottak sokra. 1960 szeptembei'e azonban szomorú fordulatot hozott: egy autótakaróba csavarva megtalálták a kis Graham holttestét. Menekül a gyilkos / Közben a Ford autók tulajdonosait továbbra is szemmel tartották s a rendőrség megtudta, hogy Bradley családjával együtt eltűnt lakásáról. Körözőlevelet adtak ki ellene. Néhány hét múlva a ceyloni Colombóban csípték el, egy Ausztráliából Európa felé tartó hajó fedélzetén. Bradley felháborodva tiltakozott a rendőrség eljárása el- . len, hogy ártatlan embereket molesztálnak. Minthogy nyomós bizonyítékokkal még valóban nem rendelkezett a sydney rendőrség, a kiadatás nehezen ment. Végül azonban Ceylon engedett és Bradleyt Ausztráliába szállították. Ott is váltig tagadott, de a nyomozás egyre több bizonyítékot produkált ellene. Lakásán, a szemét között megtalálták régi fényképfelvételek filmnegativját. Az egyik képen Bradley felesége egy takarón hever a kertben, és a kutyájával játszik. Ugyanaz a takaró volt, amelybe Graham holttestét becsavarták. Találtak egy állólámpát is, amelynek eltört drótja gézdarabbal volt megerősítve. Ugyanilyen gézzel kötözte össze a gyer-- mekrabló kis áldozatát. A laboratóriumi vizsgálat bebizonyította, hogy a takaró is, a gézkötés is Bradleyé volt. A takarón megtalálták Bradleyné áruló hajszálát, sőt,1 kutyájának szőrét is. A bizonyítékok nyomán végre megtört és vallott a hurokra került gyermekrabló. Elmondta, hogy a gyereket valóban ő hurcolta el, de nem ölte meg. Graham halálát véletlen okozta. “A fiút megkötöztem' és begyömöszöltem a csomagtartóba. Később vettem észre, hogy ott megfulladt.” A tárgyalás során hol vallott, hol tagadott a gyilkos, s azt állította, hogy beismerő vallomását kényszer alatt tette meg. De ez már nem segitett rajta. A bizonyítékok napnál világosabban; megmutatták bűnösségét. Életfogytig tartó f egy házra Ítélték. AZ ENCSI JÁRÁS határmenti falvaiban és az úgynevezett csereháti rész községeiben még ma is dívát a fonóbajárás. Az idősebbek megtanítják a fiatalokat egy-egy, már feledésbe merülő dalra, táncra, népszokásra. Az encsi fiatalok most például színpadra viszik május 1-nek a környéken hagyományos megünneplését. Az énekes, táncos népi játékot a fiatalok a Ságvári kulturális seregszemlén mutatják be. TÁRSASUTAZÁS MAGYARORSZÁGBA! A QUEEN ELIZABETH hajón május hó 23-án! Akik szívesebben repülnek, találkozhatnak a csoporttal, ha május 28-án indulnak repülőcsoportunkkal. — Érdeklődők Írjanak Fodor Ernának a Magyar Szó irodájába, vagy forduljanak egyenesen a RENNER & GROSS TRAVEL BUREAU-hoz 1666 Fairfield Avenue, Bridgeport, Connecticut
