Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-28 / 26. szám
Thursday, June 28, 1962. AMEKtKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 13. A LEGDRÁGÁBB KINCS AZ EMBERI ÉLET Egy szovjet teherhajó vitorlázott a Földközi tengeren. Egy éjjel egy Csurbanov nevű fedélzet- mester hirtelen rosszul lett. Vizelete véres volt, látszott, hogy a betegség komoly. A hajóorvos rádión azonnal érintkezésbe lépett Leningráddal, ahol mindig van ügyeletes orvos konzultációra készen. A leningrádi speciálista és a “Jean Jaures” hajó orvosa megállapította, hogy vérző fekélye van Csurbanovnak, amelyet azonnal operálni kell. A teherhajót erre a legközelebbi kikötőbe Máltába irányították. A máltai kórházban az angol specialista jóváhagyta az előző diagnózist és azonnali operációt rendelt. Ezt a hajó kapitánya is jóváhagyta. Ekkor jött a baj. Csurbanov kijelentette, hogy nem veti magát alá az operációnak és követelte, hogy vigyék haza és otthon operálják. Malta rádiózott Leningrádnak, Leningrád Londonnak. A londoni szovjet követség azonnal intézkedett, hogy külön repülőgép vigye Csurbanovot Máltából Londonba, Londonból Párizsba és onnan Moszkvába. Drága kis mulatság volt, de Csurbanov kibírta otthon megoperálták és felgyógyult. A számla helyett még a fizetését is megkapta visszamenőleg. cljcs gőzzel Singaporeba Singapore kikötő orvosai meglepetéssel látták hogy egy szovjet teherhajó teljes gőzzel, szokott útjáról eltérve, jön a kikötőbe. Egy hirtelen rosz- szul lett egyént hozott operációra. A sebész legnagyobb csodálkozására a “Marsall Govorov” nevű hajó betege nem volt valami neves egyén, csak a hajó egyik munkása, nem is férfi, hanem egy fiatal szovjet pincérnő! Néhány hét múlva egy másik szovjet hajó tért ki Htjából, hogy felvegye a meggyógyult leányt és kifizette a 375 dolláros számlát. Nem ez lepte meg a kikötő tisztviselőit, hanem amint az egyik bevallotta, sohasem hallottak ilyen drága orvosi szolgálatról, és méghozzá egy pincérnő részére, majd hozzátették, hogy a szovjet hajón volt orvos. miért nem operálta ő a leányt? “A hajóorvos nem sebész!!” mondta a kapitány,” ha túlságosan távol lettünk volna a partoktól, operált volna, de elég közel voltunk Singa- porehoz, hogy ne kelljen neki megreszkirozni az operációt.” Szovjet ápolónő Burmában Kevés turista jár Taunggy-ban, amely egy gyönyörű kis városka Burmában. A USSR barátságból épített itt egy kórházat. A kórházban szovjet és szovjet iskolában tanult burmai személyzet dolgozik. Pénzt nem fogadnak el a betegektől. A kórház teljes költségét a szovjet nép fizeti. Sok más helyen is építettek ilyen kórházat, ahol a nép közel van az éhezéshez. (Ez az egyik oka. hogy nincs annyi autó és más luxuscikk a Szovjetunióban.) Rima Plaskina, a szovjet ápolónő Burmába jött dolgozni. Cho-Cho (gyönyörű) becenévvel illetik őt a burmaiak, akik közül sok száznak az életét mentette meg. A burmai betegek nem értik, hogy habár nem fizetnek, mégis gyógyítást nyernek, hiszen a hittérítők sem dolgoznak ingyen, hanem pénzt, árut vagy munkát kérnek cserébe érte. Azon törik a fejüket, hogy milyen istent imádlak a Szovjetunióban. Ha Jézus a földön járna, vajon mit szólna? Vajon mit szólna Jézus, ha jól ismert földjén, Galiileeban ma megjelenne? Biztos, hogy manapság gyakran látna ott szovjet hajókat. Két ezer év múlt el azóta, de a nép ma is pusztul anélkül, hogy sokat törődnének vele. Nem csoda, hogy gyakori látvány, hogy apró csónakon két ember megy ki a szovjet teherhajóhoz. Nehezen cipelnek fel a Létrán egy kisfiút a hajóra. Eszméletlen, látszik, hogy a halál köszöbén ál. “Hét napja, hogy sem étel, sem ital nem volt a szájában! Ment se meg a fiamat!” A hajóorvos gyom-diagnózist csinál. Hatalmas tályog ziítja 'éT'a gyermek torkát. Egyszerű operájáé. ázonnali jobbulást hoz létre. Csodával határos. E szovjet orvos sohasem járt ezelőtt a .középkeleten. “Honnan tudták, hogy orvost találnak a hajón?” kérdezte a kis evezőscsónak tulajdonosától. “Minden szovjet hajón van orvos!” felelt a férfi, “valamennyihez kijövök. Betegeinket mindig oda viszem, mert népünknek nincs pénze és az orosz orvosoknak nem kell a pénz... Tudom, hogy hozzá sem nyúlnának! Titkos látogatók A legtöbb nyugati városban a tengerészek nem mennek fel a szovjet hajókra. Félnek, hogy “vörös gyanúsakéként elbocsátják őket állásukból. Mikor azonban egy nagy szovjet városba érkeznek igen sokan azonnal a kikötő kórházába mennek. Részben azért, mert teljesen ingyenesen kapnak orvosi ellátást, csakúgy, mint a szovjet polgárok. Legtöbben azonban őszintén megmondják, hogy direkt vártak a vizsgálattal, amig a szovjet kikötőbe érnek, mert több bizalmuk van olyan orvosokhoz,, akik nem pénzért gyógyítják a betegeket... “23 napot töltöttem kórházukban” — irta egy svéd matróz a paciensek könyvébe. — “Rendkívül meglepett ahogy az egyes betegekkel törődnek. Néha szinte úgy éreztem, hogy én vagyok az egyedüli beteg a kórházba;:, mintha az egész személyzet csak engem ápolt volna. Nem találok “Ember a sztratoszférában!” —harsogták 1931. május 28-án az újságok. “Auguste Piccard svájci fizikus munkatársával 15,781 méter magasságba emelkedett. Az FNRS jelzésű léggömb több mint egy napot tartózkodott a levegőben. . . “Meghódítják a csend világát” — irta 17 évvel később, 1948 októberében a sajtó. “Auguste Piccard professzor FNRS—2 jelzésű bathyscaphe- jával megkezdte a tenger mélységének felkutatását ...” Ez a két hir annak idején nemcsak az újság olvasókat, de a tudományos kutatás minden hívét izgalomba hozta. Fel a sztratoszférába és le a tenger mélyébe! És mindkét sikeres kiséret megvalósítója ugyanazon személy: Auguste Piccard. Hogyan jutott eszébe a professzornak, akit a magas légkör kutatójának “könyveltek el”, hogy figyelmét a tengermély felé irányítsa. Az újságírók kérdésekkel halmozták el a nagy tudóst első sikeres mélytengeri útja után.. Azóta is sokszor válaszolt erre a kérdésre és mindig azonos értelemben : “Bár a bathyscaphe és a szabad léggömb másmás közegben mozog és célja is homlokegyenest ellenkező, az alkalmazott elv azonos. Az archi- médészi elvről van szó. Ha a folyadékba mártott test súlya kisebb, mint térfogatának megfelelő mennyiségű folyadék súlya, a test emelkedik. Ha viszont a szóban forgó test nehezebb, mint az általa kiszorított folyadék, a test süllyed.” A sztratoszféra foglyai 1931. május 26-ról 27-re virradó éjjel Augs- burgból feiszállt az első sztratoszférakutató léggömb, amelynek gondolájában a tervező, Auguste Piccard mellett Kipfer mérnök is helyet foglalt. A 2800 köbméter hidrogénnel töltött léggömb a gáz kiterjedése folytán gömbbé duzzadt. A kutatók a 2.10 méter átmérőjű, 8 kerek ablakkal ellátott fülkéből végezték vizsgálódásaikat. A külső hőmérséklet mínusz 50 fok Celsius körül volt, a gondolában sem volt több mínusz 16 foknál. Ám egy műszaki hiba miatt mégis melege lett a két kutatónak. A gázkiengedő szelep — amelynek segítségével a leszállást kellett volna elindítaniuk — nem működött, és Piccard professzor és kísérője a sztratoszféra foglya lett. Az éjszaka azután meghozta a szabadulást. A lehűlés következtében a gáz a ballonban összehu- zódott, és ez lehetővé tette a sülyedést. A léghajó május 28-án 21 órakor a tiroli Alpokban, Gurgl falu közelében egy gleccseren földet ért. 1932. augusztus 18-án Piccard professzor léggömbjével újra a magasba emelkedett és saját magassági világrekordját 16,900 méterre javította. A csend világa A tengerfenék az emberiség számára mindig a titokzatosság, a megközelíthetetlenség egyik jelképe volt. Az első mélytengeri kutatásra alkalmas buvargömb megszerkesztője William Beebe volt. ő is keresztelte el buvárgömbjét két görög szóból — a bathusból, amely mélységet jelent és sphera szóból, amely gömböt jelent — “bathisphefa”-ra. E szerkezettel Beebe 1934-ben 906 méter mélyre szállt le a tengerbe. Piccard uj utakon kereste a mélytengerkutató hajó megoldását. Hatalmas benzinnel telt tarszavakat hálám kifejezésé^.” Amerikai orvos Samarkandban Dr. Frank Hale, amerikai pszichiáter tanulmányozta a szovjet egészségügyi helyzetet. Útja a tá voli Üzbég köztársaságba vezette, igy azután ellátogatott a legendáshírű ősrégi Sa*aarkandba is. Ott kiújult régi baja és súlyosan megbetegedett trombózisos visszérgyuladásban. Azonnal kórházba vitték kezelésre. “A népegészségügyi rendszer, amit láttam a USSR-ban” mondta később doctor Hale a riportereknek, “előttem a lehető legjobbnak és leghu- mánusabbnak látszik és a nép legszélesebb rétegeinek rendelkezésére áll.” “Több országban volt alkalmam bajomat kórházban kezeltetni, de Samarkandban a legmegfelelőbb ellátásban volt részem. Ott különleges rezgés jelző gépeket, és más, a lehető legmodernebb felszereléseket láttam, amilyeneket még a USA-ban sem lehet találni”. “Ki kell cserélnünk tudásunkat, tudósainkat, diákjainkat egymással. Ez hamarosan véget vethetne a hideg háborúnak, ” — mondta dr. Hale. tályra függesztett gömb alakú gondoláját sulyok húzták a mélybe, ott pedig kis villanymotorokkal hajtott hajócsavarok mozgatták. Amikor az, elektromágnesek leejtették a ballasztot, a benzintartály emelkedni kezdett, mig végül — mint valamilyen óriási bálna — ismét megjelent a felszínen. 1947-ben készült el Piccard FNRS—2 nevű, mélytengerkutató hajója, majd öt év múlva a Trieste nevű bathyscaphe. És sorra születtek a merülési rekordok: 1953: 2100 méter, 1954: 4050 méter, 1959-ben 5600, 5900, 7600 méter, és végül 1960. január 23-án megszületett a tulszárnyal- hatatlan rekord: Piccard professzor fia Donald Walsh tengerészhadnaggyal, a Csendes-óceánban, a Fiilöp-szigetektől keletre, a Mariana-árok- ban, a világtenger legmélyebb pontján, 11,521 méter mélységbe ereszkedett. A 2 méter átmérőjű fülke szilárdságát 1150 atmoszféra nyomás tette próbára, vagyis a gömbre 172,000 tonna súly nehezedett. Auguste Piccard profeszor sztratoszphera- ballonja megnyitotta az utat “felfelé”. A bathvs- capheja meghódította a mélytengerek világát, a csend birodalmát. Piccard elérte élete célját, amelyet igy fogalmazott meg: Uj tájakat felfedezni, megmászni a legmagasabb csúcsokat, be-. járni a világűr eddig ismeretlen távlatait, bevilágítani az örök sötétség honába — ezek azok a feladatok, amelyekért érdemes élni!” 78 éves volt, amikor — a közelmúltban — maga is megtért az örök csend birodalmába. Két háborús bűnös kiadatását kéri Csehszlovákia A Csehszlovák Népköztársaság két háborús bűnös kiadatását kérte Nyugat-Németországtóí az Egyesült Államok prágai nagykövetén keresztül. Franz Karmasin az egyik, Ferdinand Dureanskv a másik. Annak idején az amerikaiak is körözték mindkettőt, mint háborús bűnöst és gyilkost. Mindkettő a Nyugat-Német köztársaság területén lakik és kiadásukat azon nemzetközi törvények alapján kérik, amelyek szerint a bűnösöket ki kell adni annak az országnak, ahol bűntényeiket elkövették. Franz Karmasin és Ferdinánd Durcansky 1938- 1945 között, a német megszállás alatt követték el rémteteiiket. Franz Karmasin Konrád Heinlein náci pártyezefővel dolgozott és egyike volt, azoknak, akik előkészítették Csehszlovákia náci megszállását. Ferdinand Durcansky a véreskezii Tiso kormány tagja volt. Karmasin, mint államtitkár dolgozott: és mindenben segítségére volt Adolf Eichmannak a zsidók elleni borzalmak elkövetésében. Személyes kontaktusban volt dr. Hans Globke-val, aki a zsidóság ellen hozott törvényekében specializált. Ezek nyitották meg az utat a koncentrációs táborok és a gázkamrák felé. Karmasin, Frank Sibak álnév alatt él Nyugat- Németországban és Ferdinand Durcanskyval együtt szabadon járhatnak, sőt vezető szerepet töltenek be a nyugat-német revansiszta aktivitásokban, különösen Csehszlovákia ellen. S mindezt Adenauer tudtával és beleegyezésével teszik* IVVWVIMNWVUVVVMMWVVVWMWUVVVVWWVIWVV-lM,« v’UhítjyfU 'X WWWUVUtMVUVWtfWt.'i,*VWUW A MAGASSÁG ÉS A MÉLYSÉG NAGY KUTATÓJA
