Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-28 / 26. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Thursday, June 28, 1962. “FEKETELISTA" RENDSZER A FILM-IS TV IPARIAK Tehetséges művészek serege nem tud szerepet kapni, mert “vörösnek” bélyegzik őket —A haladó gondolkozás megbocsáthatatlan bűnnek számit Mialatt a “Szabad Európa Rádió” és a többi propaganda szervezet tele szájjal a művészi szabadság hiányáról szónokolt a “vasfüggöny mögötti” országok népei számára, ugyanakkor itt az Egyesült Államokban a legszélsőségesebb formában próbálják elnyomni a szabad véleménynyilvánítást a művészek körében. Még mindannyiunknak élénken az emlékezetében élhet az a terror, amit az 50-es évek derekán a McCárthy-féle vizsgálatok és kihallgatások keltettek szerte az országban. De ugyanebben az időben volt a leghangosabb az a propaganda is, amely állandóan azon kesergett, hogy a kelet-európai országokban, köztük szülőföldünkön, nem nyilváníthatják ki véleményüket szabadon a művészek. A közelmúlt üldözései elevenedtek fel abban a percben, amelyet John Henry Faulk indított az Aware, Inc. ellen, valamint Vincent W. Hartnett, az előbbi vállalat alelnöke és Laurence A. Johnson, korábbi newyorki supermarket üzlethálózat tulajdonos ellen. Faulk TV karrierje emelkedőben volt, amikor 1957-ben az Aware Inc., megvádolta őt avval, hogy “kommunista” tevékenységet fejt ki. A minden alapot nélkülöző állítás elég volt arra, hogy teljesen derékbe törje ennek a tehetségesnek tartott színésznek a pályáját. A több, mint egy millió dolláros kártérítési perben sorra vonulnak fel a televízió kiemelkedő művészei, akik saját élményük alapján számolnak be arról, hogy milyen különböző formában értelmezik a “szabadságot” ennek az iparágnak a befolyásos vezetői. A tanuk között szerepelt David Susskind is, aki elmondta, hogy neki egyedül, mint televízió producernek 5,000 színész, iró, igazgató és technikus nevét kellett a Young and Rubicam, Inc. hirdetési ügynökség rendelkezésére bocsátania, hogy ezek a műsort reklámozó és fizető cégektől (sponsors) megkapják a jóváhagyást vagy elutasítást a listán feltüntetett személyekkel kapcsolatban. “Az 5,000 közül 33 és fél százalékot politikailag megbízhatatlannak nyilvánítottak. Ezek az elutasítások a műsorunkat művészileg keresztülvihetetlenné tették és ugyanakkor számos ember vesztette igy el a munkáját, minden ok és indok nélkül” hangoztatta a hires televízió producer. Faulkot kommunistának bélyegzik Faulknak először akkor gyűlt meg a baja az Aware vezetőivel, amikor az American Federation of Television and Radio Artist tisztviselőjévé választották 1955-ben. Megválasztását annak köszönhette, hogy a szélsőséges irányzatok ellen állástfoglaló ’’középutas” listán szerepelt. Két hónappal később az Aware bulletinjének egyik sajtóközleménye a vádak egész sorát hozta fel ellene, amelyeket most sorra cáfol a tárgyalás folyamán. De abban az időben erre nem volt lehetősége. Johnson a vádak megjelenése után levelet intézett a Pabst Brewing Co.-hoz, Faulk műsorának sponsorjához. A levelet Johnson irta, de nem ő irta alá, hanem az American Legion Syracuse-i fiókjának egyik tisztviselője. Ebben a levélben a legfantasztikusabb “vádak” egész sorát hozták fel Henry Faulk “kommunistasága” mellett. Befejezésül, álszent szemforgatással még feltették a kérdést: “.. . szeretnénk tudni, hogy ez a John Henry Faulk azonos-e azzal, aki a CBS műsorán szerepel.” Egy ilyen minden bizonyítékot nélkülöző levél elég volt ahhoz, hogy teljesen elzárják Faulk előtt az érvényesülés útját. 19 sponsor vonta vissza támogatását műsorától és teljesen kizárták őt az iparból. Himan Brown, aki televiziós darabokat hoz létre, tanúsította, hogy Johnson már 1952-ben megpróbálta őt arra kényszeríteni, hogy távolítsa el rádióelőadás sorozatából a kiemelkedő színészeket. Johnson azt állította, hogy Brown olyan személyeket alkalmaz, akik kommunista befolyás alatt állnak és ha nem alkalmazza a “megfelelő” embereket, akkor kiteszi magát annak a veszélynek, hogy elveszti műsorának anyagi támogatóját, a Seabrook Farms-t. Johnson nem is várta be az “ultimátumra” a választ, hanem mindjárt irt is a Seabrook-hoz, hogy ha tovább támogatja Brownt, nem árulja többet supermarketjaiban a Seabrook termékeit. Ez a művészeti ügyekbe való beavatkozás jelentős anyagi veszteséget okozott ügy a producernek, mint számos színésznek és technikusnak. ' ' ' r Kim Hunter, ismert televiziós színésznő esete még jobban rávilágít a kulisszák mögött folyó önkényes módszerekre amelyekkel a gondolat- és vélemény nyilvánítás szabadságát akarják béklyókba verni. Huntert azzal “vádolták”, hogy résztvett a' hollywoodi tizek találkozóján és aláirt egy békekonferenciát összehívó felhívást és ugyancsak aláírta a Civil Rights Congress táviratát a Legfelső Bírósághoz amelyben uj tárgyalást követelnek William McGee számára. Mindezek persze halálos bűnnek számítanak a keleteurópai népek” szabadságáért” harcoló “demokraták” szemében. Ezért Kim Hunter, aki 1952- ben megkapta művészi teljestimén.véért az Academy Award-ot, három évvel később már nem volt képes filmszerepet kapni és a valamikor még állandó televiziós fellépését is évi egy-kettőre csökkentették. A művésznő kétségbeesésében Hartnetthez fordult, aki azt mondta neki, hogy csak úgy tisztázhatja magát ha “megfelelő” Írásbeli politikai nyilatkozatot ad. A “megfelelő” minősítést azonban nehéz Volt megszereznie mert három fogalmazványt is irt, amig végre az utolsót megfelelőnek fogadták el. Ebben az utolsóban azt a kijelentést csikarták ki tőle, hogy politikai tájékozatlansága folytán a “kommunisták ügyét szolgálta”, de belátta tévedését. De később már ezt sem tartották elégségesnek a részéről. Ahhoz, hogy teljesen visszanyerje jogait, most már azt követelték, hogy az American Federation of Television and Radio Artists (AFT RA) szervezetében az Aware ügyét támogassa. Az AFTRA ugyanis határozatot akart hozni, amelyben elitéli az Aware “feketelistázó” módszerét. Amikor Hunter kijelentette, hogy ezt nem teheti meg, akkor hajlandók voltak kompromisz- szumot kötni vele, hogy megelégednek távirattal is. Az AFTRA ülésére küldött táviratban Hunter figyelmeztette müvésztársait, hogy “ne bélyegezzék meg magukat a kommunista összeesküvés védelmével és támogatásával”. Azt talán szükségtelen megjegyezni, hogy a távirat szövege nem a művésznő véleményét fejezte ki. A védelem ügyvédje megkérdezte ugyanis, hogy Hartnett követelt-e olyat tőle, amit ő nem kívánt megtenni. “Igen, követelt”, mondta Kim Hunter, “én a valóságban nem akartam ellenezni szak- szervezetem határozati javaslatát.” A vád ügyvédjének a kérdésére pedig, hogy megbánta-e, hogy aláírta a William McGee ügyének újratárgyalását kérő folyamodványt, azt válaszolta Hunter: “Természetesen nem bántam meg.” Még mindig érvényben van a “feketelistázás” De ha valaki talán abban az ábrándban ringatná magát, hogy ma már a feketelista nem működik, akkor a Newsweek cimü folyóirat ez évi junius 4-i számát ajánljuk a figyelmébe. A folyóirat felmérést folytatott ebben az irányban. Az NBC és a CBS állomások szóvivői szerint a “titkos és utálatos feketelistázás napjai” már elmúltak. De a folyóirat idézi az egyik televízió producer nyilatkozatát, aki határozottan kijelentette: “Mikor a televízió hálózat kijelenti, hogy nincs feketelista, akkor hazudik. Lehet., hogy ha elismernék ennek létezését, akkor mindenfajta kártérítési pernek tennék ki magukat. Ezt a részét nem ismerem az ügynek. De minden alkalommal, amikor elkészítek egy előadást, a szereplők listáját el kell küldenem jóváhagyás végett. Ez már annyira megszokott folyamat, hogy nem is magam végzem el — a titkárok és művészeti igazgatók küldik ezt el. A lista vagy jóváhagyva érkezik vissza vagy nem. Ha azt mondják nekem, hogy valakit nem alkalmazhatok, akkor rendszerint ugyanazt a nevet terjesztem ismét be, többször is egymás után. Már számos jóváhagyást szereztem ezen a módon. Én szívesen harcolok- célom eléréséért, nem ideológiai meggondolásból, hanem hogy a lehető legjobb előadást nyújtsam.” A Newsweek folyóirat idéz egy hollywoodi filmgyárost is. Ez a következőket állítja a feketelistával kapcsolatban: “Valahol New Yorkban van egy telefon, ez minden, amit én tudok. Ha mi megmondjuk az érdekelt félnek, hogy kiket akarunk szerződdtetni a szerepekre, akkor gyakran ez áz egyszerű szó érkezik vissza: ‘Nem’. Ha ilyesmi történik egy színész esetében, akkor mi tudjuk, hogy ennek politikai oka van. A valóságban nincs egy főlista. Számos lista van érvényben amelyek közül egyesek a vállalatoknál, mások az ügynökségeknél vannak. Nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy megkíséreljem az úgyis hiábavaló szembeszállást. Ha elkezdeném kutatni az ügyet, az nem lenne előnyös a számomra és csak tönkretenném magamat vele.” Ezek a nyilatkozatok, azt hisszük, mindennél világosabban elárulják, hogy a mi “szabad országunkban” a művészeti szabadság még nagyon is gyenge lábon áll. LIDICE HUSI fctf UTÁN Lidice asszonyai húsz év után is gyászolnak. A kis csehszlovák falu életben maradt asszonyai könnyes szemekkel gyülekeztek a gyászos mok emlékezetére, a nácik által elpusztított kis faluban. Nem voltak egyedül, 80,000 ember jött ösz- sze a gyászos esemény huszadik évfordulójára. Ha valaki már elfeledte volna, a falu férfi és ifjú lakosságát számszerint 173-at, kiirtották a nácik. Mária Kohlicskova 67 éves anya is túlélte a borzalmas eseményeket. Könnyeit törölve állt a koszorúkkal letakart tömeg sir előtt. “Sohasem tudjuk elfelejteni azt a tömeggyilkosságot”, mondotta. Kohlicskova asszonyt is a Ravensbrueck-i koncentrációs táborba vitték annak idején. Férjét, 2. fiát, unokáját a tömeges kivégzéskor elvesztette. Ezzel torolták meg a nácik helytartójuknak Reinhard Heydrichnek a halálát. Heydrich egy merénylet áldozata lett, miután szintén milliók le- gyilkolásáért volt felelős, mint Csehszovákia náci “védelmezője”. Lidice 105 gyermekéből 17 maradt életben, a többi a Chelmo-i gázkamrákban fejezte be életét. 59 lidicei nő is elpusztult a koncentrációs táborban. A háború után, — néhány száz lábnyira a régi helységtől, — uj Lidice épült, ideköltözöt a megmaradt 143 asszony. “Visszakartunk jönni, hisz generációk óta ez volt otthonunk”, mondta Anna Hromikova, aki szintén Ravensbrueckból jött vissza. “Egy pillanatra sem hittük, amig a koncentrációs táborban voltunk, hogy a falut teljesen elpusztították.” “Szörnyű volt meglátni a valóságot, de visszajöttünk hiszen mindenkinek kell egy otthon.” 47 éves leánya, Ladislava Muselova, aki szintén a ravensbruecki táborból jött vissza, volt az emlékünnepély egyik főszónoka junius 10-én. Figyelmeztetett, hogy a fasizmus és a háború ismét fenyegeti a világot, a fasiszták támadása napirenden van Algériában. Csehszlovákia elnöke Antonin Novotny is felszólalt, kihangsúlyozva, hogy a nyugatnémet militarista revansiszták mennyire fenyegetik a világbékét; “reményeik beteljesedését teljesen a háborútól várják.” Az emlékünnepély Angliából, Franciaországból Olaszországból, Nyugat- és Kelet- Németországból is voltak delegátusok, akik Novotny elnökkel együt helyezték el koszorúikat a martirok tömegsírjára. A régi Lidice vagy 20 mérföldre feküdt Prágától, ma szép zöld pázsittal borított park az égesz domboldal. A 29,000 rózsafából álló kert, 43 nemzet adománya, amelyet egy gyönyörű görögoszlopos emlékmű diszit kétszavas felirattal, “MIR, MIR” (béke, béke). Az uj Lidice takaros, szép falu; 150 kétemeletes házból áll, vörös palatetőkkel, orgonabokrokkal és más virágokkal, fiatal almafákkal a kertekben, ahol a falusiak csirkéket és szelíd nyálakat tartanak. Igaz, hogy a falu vadonatúj épületeivel erősen kiemelkedik a régi szomszéda: közül. vS. P. Afrikai közös piac alakult A Casablanca tömbbe tartozó afrikai országok Cairóban értekezletet tartottak, és gazdasági Együttműködésre fogadtak el terveket. A résztvevő országok az Egyesült Arab Köztársaság, Algéria Ideiglenes Kormánya, Morocco, Mali, Guinea és Ghana. A megalakult szervezetet afrikai közös piacnak nevezik, amelynek központja Casablancaban lesz és az európai közös piac ellensúlyozására állították fel. Az utóbbit ugv tekintik, mint imperialista törekvést, amely az uj afrikai országok gazdaságát akarja dominálni. Tervbe vették a közös pénzintézmények felállítását, amelyek gazdaságuk fejlesztését fogják elősegíteni. Az- afrikai országok ipara és kereskedelme gyenge, azonban gazdagok természeti kincsekben és mUnkaér ben.
