Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-28 / 26. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Thursday, June 28, 1962. “FEKETELISTA" RENDSZER A FILM-IS TV IPARIAK Tehetséges művészek serege nem tud szerepet kapni, mert “vörösnek” bélyegzik őket —A haladó gondolkozás megbocsáthatatlan bűnnek számit Mialatt a “Szabad Európa Rádió” és a többi pro­paganda szervezet tele szájjal a művészi szabad­ság hiányáról szónokolt a “vasfüggöny mögöt­ti” országok népei számára, ugyanakkor itt az Egyesült Államokban a legszélsőségesebb formá­ban próbálják elnyomni a szabad véleménynyil­vánítást a művészek körében. Még mindannyi­unknak élénken az emlékezetében élhet az a ter­ror, amit az 50-es évek derekán a McCárthy-féle vizsgálatok és kihallgatások keltettek szerte az országban. De ugyanebben az időben volt a leg­hangosabb az a propaganda is, amely állandóan azon kesergett, hogy a kelet-európai országok­ban, köztük szülőföldünkön, nem nyilváníthatják ki véleményüket szabadon a művészek. A közelmúlt üldözései elevenedtek fel abban a percben, amelyet John Henry Faulk indított az Aware, Inc. ellen, valamint Vincent W. Hartnett, az előbbi vállalat alelnöke és Laurence A. John­son, korábbi newyorki supermarket üzlethálózat tulajdonos ellen. Faulk TV karrierje emelkedőben volt, amikor 1957-ben az Aware Inc., megvádolta őt avval, hogy “kommunista” tevékenységet fejt ki. A minden alapot nélkülöző állítás elég volt arra, hogy teljesen derékbe törje ennek a tehet­ségesnek tartott színésznek a pályáját. A több, mint egy millió dolláros kártérítési perben sorra vonulnak fel a televízió kiemelkedő művészei, akik saját élményük alapján számol­nak be arról, hogy milyen különböző formában értelmezik a “szabadságot” ennek az iparágnak a befolyásos vezetői. A tanuk között szerepelt David Susskind is, aki elmondta, hogy neki egye­dül, mint televízió producernek 5,000 színész, iró, igazgató és technikus nevét kellett a Young and Rubicam, Inc. hirdetési ügynökség rendelkezésé­re bocsátania, hogy ezek a műsort reklámozó és fizető cégektől (sponsors) megkapják a jóváha­gyást vagy elutasítást a listán feltüntetett sze­mélyekkel kapcsolatban. “Az 5,000 közül 33 és fél százalékot politikailag megbízhatatlannak nyilvá­nítottak. Ezek az elutasítások a műsorunkat mű­vészileg keresztülvihetetlenné tették és ugyan­akkor számos ember vesztette igy el a munkáját, minden ok és indok nélkül” hangoztatta a hires televízió producer. Faulkot kommunistának bélyegzik Faulknak először akkor gyűlt meg a baja az Aware vezetőivel, amikor az American Federa­tion of Television and Radio Artist tisztviselőjé­vé választották 1955-ben. Megválasztását annak köszönhette, hogy a szélsőséges irányzatok ellen állástfoglaló ’’középutas” listán szerepelt. Két hó­nappal később az Aware bulletinjének egyik saj­tóközleménye a vádak egész sorát hozta fel elle­ne, amelyeket most sorra cáfol a tárgyalás folya­mán. De abban az időben erre nem volt lehetősé­ge. Johnson a vádak megjelenése után levelet in­tézett a Pabst Brewing Co.-hoz, Faulk műsorá­nak sponsorjához. A levelet Johnson irta, de nem ő irta alá, hanem az American Legion Syracuse-i fiókjának egyik tisztviselője. Ebben a levélben a legfantasztikusabb “vádak” egész sorát hozták fel Henry Faulk “kommunistasága” mellett. Be­fejezésül, álszent szemforgatással még feltették a kérdést: “.. . szeretnénk tudni, hogy ez a John Henry Faulk azonos-e azzal, aki a CBS mű­során szerepel.” Egy ilyen minden bizonyítékot nélkülöző levél elég volt ahhoz, hogy teljesen elzárják Faulk előtt az érvényesülés útját. 19 sponsor vonta vissza támogatását műsorától és teljesen kizár­ták őt az iparból. Himan Brown, aki televiziós darabokat hoz lét­re, tanúsította, hogy Johnson már 1952-ben meg­próbálta őt arra kényszeríteni, hogy távolítsa el rádióelőadás sorozatából a kiemelkedő színésze­ket. Johnson azt állította, hogy Brown olyan sze­mélyeket alkalmaz, akik kommunista befolyás alatt állnak és ha nem alkalmazza a “megfelelő” embereket, akkor kiteszi magát annak a veszély­nek, hogy elveszti műsorának anyagi támogató­ját, a Seabrook Farms-t. Johnson nem is várta be az “ultimátumra” a választ, hanem mindjárt irt is a Seabrook-hoz, hogy ha tovább támogatja Brownt, nem árulja többet supermarketjaiban a Seabrook termékeit. Ez a művészeti ügyekbe való beavatkozás jelentős anyagi veszteséget okozott ügy a producernek, mint számos színésznek és technikusnak. ' ' ' r Kim Hunter, ismert televiziós színésznő esete még jobban rávilágít a kulisszák mögött folyó önkényes módszerekre amelyekkel a gondolat- és vélemény nyilvánítás szabadságát akarják béklyókba verni. Huntert azzal “vádolták”, hogy résztvett a' hollywoodi tizek találkozóján és aláirt egy békekonferenciát összehívó felhívást és ugyancsak aláírta a Civil Rights Congress távi­ratát a Legfelső Bírósághoz amelyben uj tárgya­lást követelnek William McGee számára. Mind­ezek persze halálos bűnnek számítanak a kelet­európai népek” szabadságáért” harcoló “demok­raták” szemében. Ezért Kim Hunter, aki 1952- ben megkapta művészi teljestimén.véért az Aca­demy Award-ot, három évvel később már nem volt képes filmszerepet kapni és a valamikor még állandó televiziós fellépését is évi egy-kettőre csökkentették. A művésznő kétségbeesésében Hartnetthez for­dult, aki azt mondta neki, hogy csak úgy tisztáz­hatja magát ha “megfelelő” Írásbeli politikai nyilatkozatot ad. A “megfelelő” minősítést azon­ban nehéz Volt megszereznie mert három fogal­mazványt is irt, amig végre az utolsót megfelelő­nek fogadták el. Ebben az utolsóban azt a kije­lentést csikarták ki tőle, hogy politikai tájéko­zatlansága folytán a “kommunisták ügyét szol­gálta”, de belátta tévedését. De később már ezt sem tartották elégségesnek a részéről. Ahhoz, hogy teljesen visszanyerje jo­gait, most már azt követelték, hogy az American Federation of Television and Radio Artists (AFT RA) szervezetében az Aware ügyét támogassa. Az AFTRA ugyanis határozatot akart hozni, amelyben elitéli az Aware “feketelistázó” mód­szerét. Amikor Hunter kijelentette, hogy ezt nem teheti meg, akkor hajlandók voltak kompromisz- szumot kötni vele, hogy megelégednek távirattal is. Az AFTRA ülésére küldött táviratban Hun­ter figyelmeztette müvésztársait, hogy “ne bé­lyegezzék meg magukat a kommunista összees­küvés védelmével és támogatásával”. Azt talán szükségtelen megjegyezni, hogy a távirat szöve­ge nem a művésznő véleményét fejezte ki. A vé­delem ügyvédje megkérdezte ugyanis, hogy Hart­nett követelt-e olyat tőle, amit ő nem kívánt megtenni. “Igen, követelt”, mondta Kim Hunter, “én a valóságban nem akartam ellenezni szak- szervezetem határozati javaslatát.” A vád ügy­védjének a kérdésére pedig, hogy megbánta-e, hogy aláírta a William McGee ügyének újratár­gyalását kérő folyamodványt, azt válaszolta Hun­ter: “Természetesen nem bántam meg.” Még mindig érvényben van a “feketelistázás” De ha valaki talán abban az ábrándban ringat­ná magát, hogy ma már a feketelista nem mű­ködik, akkor a Newsweek cimü folyóirat ez évi junius 4-i számát ajánljuk a figyelmébe. A fo­lyóirat felmérést folytatott ebben az irányban. Az NBC és a CBS állomások szóvivői szerint a “titkos és utálatos feketelistázás napjai” már el­múltak. De a folyóirat idézi az egyik televízió producer nyilatkozatát, aki határozottan kijelen­tette: “Mikor a televízió hálózat kijelenti, hogy nincs feketelista, akkor hazudik. Lehet., hogy ha elismernék ennek létezését, akkor mindenfajta kártérítési pernek tennék ki magukat. Ezt a ré­szét nem ismerem az ügynek. De minden alka­lommal, amikor elkészítek egy előadást, a szerep­lők listáját el kell küldenem jóváhagyás végett. Ez már annyira megszokott folyamat, hogy nem is magam végzem el — a titkárok és művészeti igazgatók küldik ezt el. A lista vagy jóváhagy­va érkezik vissza vagy nem. Ha azt mondják ne­kem, hogy valakit nem alkalmazhatok, akkor rendszerint ugyanazt a nevet terjesztem ismét be, többször is egymás után. Már számos jóvá­hagyást szereztem ezen a módon. Én szívesen harcolok- célom eléréséért, nem ideológiai meg­gondolásból, hanem hogy a lehető legjobb elő­adást nyújtsam.” A Newsweek folyóirat idéz egy hollywoodi filmgyárost is. Ez a következőket állítja a fekete­listával kapcsolatban: “Valahol New Yorkban van egy telefon, ez minden, amit én tudok. Ha mi megmondjuk az érdekelt félnek, hogy kiket aka­runk szerződdtetni a szerepekre, akkor gyakran ez áz egyszerű szó érkezik vissza: ‘Nem’. Ha ilyesmi történik egy színész esetében, akkor mi tudjuk, hogy ennek politikai oka van. A valóság­ban nincs egy főlista. Számos lista van érvényben amelyek közül egyesek a vállalatoknál, mások az ügynökségeknél vannak. Nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy megkíséreljem az úgyis hiábavaló szembeszállást. Ha elkezdeném kutatni az ügyet, az nem lenne előnyös a számomra és csak tönkre­tenném magamat vele.” Ezek a nyilatkozatok, azt hisszük, mindennél világosabban elárulják, hogy a mi “szabad orszá­gunkban” a művészeti szabadság még nagyon is gyenge lábon áll. LIDICE HUSI fctf UTÁN Lidice asszonyai húsz év után is gyászolnak. A kis csehszlovák falu életben maradt asszonyai könnyes szemekkel gyülekeztek a gyászos mok emlékezetére, a nácik által elpusztított kis falu­ban. Nem voltak egyedül, 80,000 ember jött ösz- sze a gyászos esemény huszadik évfordulójára. Ha valaki már elfeledte volna, a falu férfi és ifjú lakosságát számszerint 173-at, kiirtották a nácik. Mária Kohlicskova 67 éves anya is túlélte a borzalmas eseményeket. Könnyeit törölve állt a koszorúkkal letakart tömeg sir előtt. “Sohasem tudjuk elfelejteni azt a tömeggyilkosságot”, mon­dotta. Kohlicskova asszonyt is a Ravensbrueck-i kon­centrációs táborba vitték annak idején. Férjét, 2. fiát, unokáját a tömeges kivégzéskor elvesztette. Ezzel torolták meg a nácik helytartójuknak Rein­hard Heydrichnek a halálát. Heydrich egy me­rénylet áldozata lett, miután szintén milliók le- gyilkolásáért volt felelős, mint Csehszovákia ná­ci “védelmezője”. Lidice 105 gyermekéből 17 maradt életben, a többi a Chelmo-i gázkamrákban fejezte be életét. 59 lidicei nő is elpusztult a koncentrációs tábor­ban. A háború után, — néhány száz lábnyira a régi helységtől, — uj Lidice épült, ideköltözöt a megmaradt 143 asszony. “Visszakartunk jönni, hisz generációk óta ez volt otthonunk”, mondta Anna Hromikova, aki szintén Ravensbrueckból jött vissza. “Egy pillanatra sem hittük, amig a koncentrációs tá­borban voltunk, hogy a falut teljesen elpusztítot­ták.” “Szörnyű volt meglátni a valóságot, de visszajöttünk hiszen mindenkinek kell egy ott­hon.” 47 éves leánya, Ladislava Muselova, aki szin­tén a ravensbruecki táborból jött vissza, volt az emlékünnepély egyik főszónoka junius 10-én. Fi­gyelmeztetett, hogy a fasizmus és a háború is­mét fenyegeti a világot, a fasiszták támadása na­pirenden van Algériában. Csehszlovákia elnöke Antonin Novotny is fel­szólalt, kihangsúlyozva, hogy a nyugatnémet mi­litarista revansiszták mennyire fenyegetik a vi­lágbékét; “reményeik beteljesedését teljesen a háborútól várják.” Az emlékünnepély Angliából, Franciaországból Olaszországból, Nyugat- és Kelet- Németország­ból is voltak delegátusok, akik Novotny elnökkel együt helyezték el koszorúikat a martirok tömeg­sírjára. A régi Lidice vagy 20 mérföldre feküdt Prá­gától, ma szép zöld pázsittal borított park az égesz domboldal. A 29,000 rózsafából álló kert, 43 nemzet adománya, amelyet egy gyönyörű gö­rögoszlopos emlékmű diszit kétszavas felirattal, “MIR, MIR” (béke, béke). Az uj Lidice takaros, szép falu; 150 kétemele­tes házból áll, vörös palatetőkkel, orgonabokrok­kal és más virágokkal, fiatal almafákkal a ker­tekben, ahol a falusiak csirkéket és szelíd nyála­kat tartanak. Igaz, hogy a falu vadonatúj épüle­teivel erősen kiemelkedik a régi szomszéda: kö­zül. vS. P. Afrikai közös piac alakult A Casablanca tömbbe tartozó afrikai országok Cairóban értekezletet tartottak, és gazdasági Együttműködésre fogadtak el terveket. A részt­vevő országok az Egyesült Arab Köztársaság, Algéria Ideiglenes Kormánya, Morocco, Mali, Guinea és Ghana. A megalakult szervezetet afrikai közös piacnak nevezik, amelynek központja Casablancaban lesz és az európai közös piac ellensúlyozására állítot­ták fel. Az utóbbit ugv tekintik, mint imperialis­ta törekvést, amely az uj afrikai országok gaz­daságát akarja dominálni. Tervbe vették a közös pénzintézmények felállítását, amelyek gazdasá­guk fejlesztését fogják elősegíteni. Az- afrikai országok ipara és kereskedelme gyenge, azonban gazdagok természeti kincsekben és mUnkaér ben.

Next

/
Thumbnails
Contents