Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-28 / 26. szám
Thursday, June 28, 1962. AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 11 A zsidó és görög kultúra 1 közös eredete A Brandeis University tanárának felfedezése forradalmi jelentőségű a történelemtudományban Dr. Cyrus H. Gordon, aki a Brandeis Egyetemen a Födközi-tengeri Tudományok'székének az elnöke, döntő jelentőségű felfedezést tett a görög kultúra sémita eredetét illetően. A nagy szenzációt keltő bejelentést a professzor a Brandeis Egyetem, Waltham, Mass.-i épületében közölte az újságírókkal és előttük ismertette nagyjelentőségű felfedezésének bizonyítékát is. Dr. Gordon abból indult ki, hogy a görög és héber kultúra között számos hasonlóságot lehet felfedezni. így pl. 3,600 évvel ezelőtt a görögök hite szerint Kréta szigetén élt Minos Király a törvényt Zeustól kapta egy felszentelt hegyen, mint ahogy a zsidó legenda szerint Mózes istentől vette át a Sinai hegyen. És még számos hasonló jel mutat a két vallási kultúra közös eredetére és rokonságára. De ez önmagában természetesen még nem volt elég bizonyíték a görög és zsidó rokonságra. A professzor most a fennmaradt Írott jzövegekből kutatta ki és vezette le elméletét. Ezek szerint a nyelv is közös volt. Ez a nyeiv a föníciai nyelv volt, amely a sémita nyelvcsaládba +artozik és a hébert az ugaritit és az aramot is magába foglalja. A Kréta szigetén élő emberek, csakúgy ahogy a Palesztina számos részén élők is, föníciaiak voltak. Ebben az időben, mondta dr. Gordon, a világ népei ha a föníciaiakra gondoltak akkor sokkal több népet számítottak ide, mint mi ma ideszámítunk. Ezek kiterjeszkedtek a Földközi-tenger szegélyén mindenütt. Az -ősi héberek egész biztos tökéletesen megértették a nyelvüket. A minosziak A krétaiak ősi nyelvét — akik időszámításunk előtt 1750 és i. e. 1400 között laktak a szigeten és akiket minosziaknak neveztek —, dr. Gordon 1957-ben fordította le. Ezek a minosziak a Knos- sos-i labirintusukról és szörnyetegükről — a Mi- notaurusról nevezetesek a görög mitológiában; továbbá Dedalusról, az első repülőről, aki a mon- 'a szerint szárnyakat készített magának és azzal repült, és Theseusról, aki megölte a Minotaurust. A minosziak egy olyan nyelven Írtak és beszéltek, amelyet a tudósok Linear A-nak neveznek. Ez számos betűből állt, amelyek csak igen távolról hasonlítanak a görög betűkhöz. A tudósok közül senki nem értette ezt a nyelvet. Lineár B Még 1952-ben, Michael Ventris, angol Írásszakértő megfejtette annak a népnek a nyelvét, mely a minosziaktól elhódította Kréta szigetét. Ezek a görög szárazföld felől foglalták el a szigetet és időszámításunk előtt 1400-tól i. e. 1150-ig éltek ott. írásuk jelei hasonlóak voltak a Lienár-A-hoz, de a nyelvük a klasszikus göröghöz hasonlított. Ennek a felismerése tette lehetővé Ventris számára, hogy megfejtse az értelmét. Ez a nép, mint Agamemnon népe ismeretes a mitológiából, akiket krétaiaknak neveztek és ők harcoltak a trójai háborúban. “Miután Ventris lefordította a nyelvet—amelyet mi Lineár B-nek nevezünk —, lehetővé vált a számomra, hogy a Linear A után kutassak és azonosítani tudjam, mint egy északnyugati sémita nyelvet”, mondta dr. Gordon. A bizonyíték kutatása A Brandeis Egyetem professzorának a munkája azon a 3,500 éves feliraton nyugodott, amelyet Krétán, Hagja Triada mellett találtak 1902 és 3912 között. A tudósok arról panaszkodtak, hogy ennek a feliratnak nincs mondatszerü jellege és a szavak esetleg egy sémita nyelvből kölcsönzőitek. De erre nem volt bizonyíték. 1961-ben dr. Gordon újra hozzáfogott ennek a kérdésnek a megfejtéséhez, mert Angliában W. C. Brice uj kiadásban adta közre a minoszi 3.500 éves szöveget. Ebben Gordon több olyan mondatot talált, amelyekről meg lehetett állapítani, hogy föníciai nyelven Íródtak. Ezek között volt egy ismerős fogalmazvány, amelyben egy tárgyat szentelnek fel istennek egy város jóléte érdekében. A megfejtés A megdönthetetlen bizonyíték egy másik Írott nyelvemlék megfejtéséből származott, amelyet négy kőre vésve találtak Krétán és az i. e. hatodik és negyedik századból erednek. Nyolc éven kérész tül a tudósok hiába próbáltak rájönni a szöveg értelmére, annak ellenére, hogy a szöveget görög betűkkel Írták. Dr. Gordon fejtette meg a rejtélyt azzal, hogy felismerte a nyelvben a minoszi Lineár A-t. Ekkor felmerült a kérdést, hogyan beszélhették emberek ezer évvel a minosziak eltűnte után, ugyanazt a föníciai nyelvet- És miért Írtak görög betűkkel? Dr. Gordon elmélete az, hogy ezek az emberek a sziget őserdeiben folytatták az életüket és fenntartották régi kultúrájukat. De mivel a szigeten a fő kultúra és a nyelv görög volt már, ezért ők egyszerűen a régi nyelvüket görög betűkkel Írták. Ez hasonló helyzet lehetett, mint ma az u. n. Yiddish (zsidó) nyelv esetében, amely eredetileg német nyelv és a középkori zsidóktól származik. Bár a yiddish nyelv is tisztán német eredetű, a zsidók héber betűkkel írják jobbról balfelé. Az egyik krétai sírfeliraton Gordon egy egész mondatot lefordított, amely a következőket jelenti: “Nincs kincs elrejtve a sírban amelyet én alapítottam.” A nyelvet eteokrétainak nevezik és ennek sémita szerkezete bizonyítja a Lineár A sémita jellegét és rokonságát a héberrel. A felfedezés jelentősége Dr. Gordon már 1955-ben kifejtette görög-héber elméletét, de akkor ez nagy ellenzésre talált a tudósok jelentős részéről, mert megdöntötte volna azt a régen elfogadott nézetet, hogy a görög kultúra függetlenül a hébertől fejlődött ki. Hét évvel ezelőtt a Brandeis Egyetem kiváló tanára még nem rendelkezett a nyelvi bizonyítékokkal és igy csak a következő párhuzamos jellegre mutatott rá a két kultúrában: Homeros görög költő azt állítja, hogy Minos krétái király anyja Europa volt, egy föníciai hercegnő. Egy korai görög monda szerint Cadamus, aki föniciai volt, alapította Thebát és vezette be a fönioiai írást Görögországban. A bibliai irodalomban (Makkabeusok I. 12:19— 23) Arius, Spárta királya mondja Oniásnak, a zsidó főpapnak, hogy ők rokonok, mert mindketten Ábrahámtól származnak. A görögök magukat Danaoi-nak hívják és Danaos vagy Dán leszár- mazottainak tartják, aki Ábrahám dédunokája volt. Úgy a homéroszi, mint a bibliai rituális vágás az állat torkának az elmetszését Írja elő és a vér kifőlyatását. Mindkét nép hegyi oltárokon áldozott és ugyanolyan néven nevezte ezeket: héberül — Bomo; görögül — Bomos. Dr. Gordon szerint “nyugodtan megjövendölhetjük, hogy egész rövidesen Görögország és Izrael hősi korszakát nem külön, egymástól elszigetelten fogják tanulmányozni, hanem mint párhuzamos szerkezetű kultúrákat, amelyeknek közös alapjuk van.” A Brandeis Egyetem tanárának felfedezését történész körökben jelentősebbnek tartják, mint a “holttengeri tekercsekét”, pedig azok is világ- szenzációt keltettek. Ehhez még hozzáfűzhetjük, hogy a zsidó és görög kultúra közös forrása a fajvédők alól is kihúzza a talajt, akik mindig az “árja” kultúra magasabbrendüségéről beszélnek. Az “árja” kultúra sémita eredete most majd egész biztos “rend szerük” átdolgozására készteti azon keveseket, akik még ma is magasabbrendü és, alacsonyabb- rendü fajokra szeretnék osztani az emberiséget. A HUDSON-ÖBÖL — óriásmeteor becsapódási helye? Kanadai csillagászok és geológusok merész tervvel léptek a nyilvánosság elé: több ponton le akarnak fúrni a Hudson-öböl fenéktalajába, hogy meggyőződjenek róla: a megközelitően kör alakú öböl nem volt-e eredetileg egy óriásmeteor becsapódási krátere? Amióta az észak-kanadai Szikláshegységben 1949-ben egy szabályosan kerek tavat fedeztek fel, amelyről a meteorit származást kétségtelenül megállapították, a kanadai tudósok és tudományos intézmények fontos kutatási területe az astroblémák (csillagsebek) vizsgálata. A kanadai szakembereket tervük megvalósításában nemcsak a Föld felszínének kialakulására vonatkozó körülmények felderítésének vágya vezeti, hanem nemesfémek felkutatása is. A nemesfémek értéke — például a több száz kilométer átmérőjű Hudson-öböl területén — feltehetően bőven megtérítené a kutatásra fordított anyagi áldozatot. A többi között régi archívumok tanulmányozásával folytatott kráterkutatásnak idáig két konkrét eredménye van: a brenti és a hollefordi astroblémák esetében megállapították, hogy ott a fenék kőzetét több száz méter mélységig a kozmikus térből eredő, de közelebbről még nem ismert erők dúlták fel. Az e mélység alatt fekvő kőzetrétegek érintetlenek maradtak, jeléül annak, hogy odáig nem hatolt el a megrázkódtatás. A csillag- sebekbe illő meteorit részeit azonban nem találták meg. A szakemberei^ emlékeztetnek arra, hogy ugyancsak nem leltek meteoritdarabokat az astr o blémának felismert tunguz kráter, valamint az Arizona-kráter esetében sem. (Ez utóbbi színhelyén, az egy kilométer átmérőjű kráter nehezen hozzáférhető rétegeiben egy vállalkozó nagy befektetéssel platina és nikkel után kutatott —• hiába.) De vannak biztató eredmények is. így egy amerikai geológus egy astrobléma helyén fedezte fel a coesitet, a kvarcnak azt a válfaját, amely nagy nyomáson és magas hőmérsékleten képződik. Ebből arra következtetnek, hogy a csillagsebek a hasonló fizikai feltételek között képződő gyémántnak is lelőhelyei lehetnek. AZ ÁLLATOK SZÍNLÁTÁSA Hosszú időn át a legtöbb emlősállatról az a vélekedés járta, hogy szinvak. Az azóta elmúlt évek vizsgálatai azonban azt bizonyították, hogy sok emlősállat jól felismeri, illetve megkülönbözteti' a színeket. Az állatok színlátásának megállapítására két eljárást alkalmaznak: szövettani és állatpszich>*- lógiai módszert. A szem látósejtjeinek csapokra és pálcikákra történő megoszlása révén már a szövettani vizsgálattal is fontos következtetés vonható le az állatok szinmegkülönböztető képességéről. Kries elmélete szerint a szem recehártyájának érzékelő setjei, a “pálcikák” a világosnak és sötétnek, a “csapok” pedig a színeknek megkülönböztetésére szolgálnak Feltehető tehát, hogy azok az állatok, amelyeknek recehártyáján bizonyos számú csapván, képesek a színek megkülönböztetésére, ellenben a csupán pálcikákkal rendelkező recehártyá- juak szinvakok. E vizsgálatok azonban nem terjednek ki arra, hogy milyen színeket különbö - tetnek meg az állatok, és minimálisan hány csap szükséges a színlátáshoz. Az állatok színlátásának pszichikai meghatározására alkalmazott legfontosabb módszer az ido- mitás. E művelet az élelemszerzési ösztön figyelembevételével történik. Az állatot arra szoktatják, hogy bizonyos szinti — például vörös —- tartályban keresse az élelmet, azt kell kinyitnia, mig a szürke tartályban nincs ennivaló. Ha ezt megszokta, megfigyelik, hogy különféle megvilágítás mellett is megkíilönbözteti-e a két szint. További vizsgálatokra csak akkor kerül sor, ha kiderült, hogy az állat a vörös szint minden árnyalatban meg tudja különböztetni a szürkétől. Eközben kiküszöbölik annak lehetőségét, hogy a tartályt szaglás révén találja meg, és annak érdekében, hogy a választás ne tájékozódás révén, történjék, a vörös és a szürke tartály helyzetét sokszor változtatják. Ilyen vizsgálatok alapján számos emlősállat szinlátó képességét sikerült megállapítani. Szín- látók például a rovarevők közül a sün; a rágcsálók közül a tengerimalac, a mókus, az ürge; a vadállatok közül a nyest, a görény, a hermelin, a kanadai nyerc, a cibetmacska és a mangó; a pa- tások közül a ló, a zebu, a juh, a törpe-kecske, a, szarvas, az antilop, a zsiráf. Az azonban megái- lapítható, hogy ezek az állatok kevesebb szint különböztetnek meg, mint az ember. A sünt például csak a sárga szin felismerésére lehetett szoktatni, a cibetmacskát csupán a vörös és a zöld megkülönböztetésére. A színlátás a majmoknál a legfejlettebb. A rhesusmajomé a páviáné, jávamajomé, a cerkóf- majomé nem marad el az emberé mögött. A csimpánz szinlátó képessége is legalább olyan jó — ha ugyan nem jobb —, mint az emberé. Szinvaknak bizonyultak az oposszum, az erdei; egér, az aranyhörcsög, a félmajmok, a mosómeri- ve. Számos állat színlátását még nem sikerülte tisztázni. i
