Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-21 / 25. szám

Thursday, June 21, 1962.

12 ______________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

A “MAGAS” AMERIKAI ÉLETSZÍNVONAL

Az ország lakosságának a jelentős része bizonytalan gazdasági körülmények között él — A pénz kizárólagos hatalma folytán a kultúra iránti

érdeklődés igen csekély

Ha az emberiség történelmét tanulmányozzuk, úgy kétségtelenül azt fogjuk tapasztalni, hogy a gazdasági kérdések mindig elsőrendű fontosságúak voltak. Háborúk s válságok inditóokát mindig visszavezethetjük a kor életszínvonalára. A mostohább körülmények között élők tei’mészete- sen irigylik a jobb viszonyok között élőket és mindent elkövetnek, hogy változtassanak a sorsukon. Ezért napjainkban is elsőrendű fontosságú a kérdés, hogy hogyan állunk az életszínvonallal ?

De ahhoz, hogy az amerncai életszínvonalat megvizsgáljuk, először tisztázni kell, hogy mit is értünk életszínvonal alatt. Leegyszerűsítve a kérdést: életszinvonal alatt elsődlegesen anyagi javakat értenek vagy főleg kulturális javakat, vagy esetleg a kettőnek a keverékét?

Az emberek hajlamosak arra, hogy az anyagi szempontra helyezzék a fősulyt. Ebben az esetben persze a művelődés, a művészet mind csak olyan vonatkozásban jöhetnek számításba, amennyiben az anyagi helyzetet s jólétet mozdítják ele. Itt az Egyesült Államokban különösen gyakran hallhatjuk azt a dicsekvésbe hajló állítást, hogy nálunk a legmagasabb az életszinvonal az egész világon és az emberiség történelmében még soha nem tapasztalt fokot ért el.

Az életszinvonal kérdésével kapcsolatban érdekes cikket irt Marc. T. Green újságíró a “The Minority of One” cimii folyóiratba. Greene szembeszáll azzal az irányzattal, hogy az anyagi javak az elsődlegesek az emberek életében. “Nem csak kenyéren él az ember” tartja a közmondás és ez úgy az egyének mint a nemzetek életére egyaránt vonatkozik.

De még ha döntőnek vesszük is az anyagi javakat, akkor is minden alapot nélkülöz az a dicsekvés, hogy nálunk a legmagasabb az életszinvonal a földön. Hisz a hivatalos statisztika szerint az amerikai családok legalább 50 százalékának a jövedelme nem haladja meg az évi .$3,000-t, ha egyáltalán eléri. Sőt 30 százalékának vti, évi jövedelme még a $2,000-t sem éri el. Ez az ösz- szeg pedig gazdasági biztonságot sem jelent, nem hogy “magas” életszínvonalat nyújtson. A lakosságnak azt az 5 vagy 10 százalékát viszont nem lehet átlagosnak venni, akik valóban soha nem látót] bőségben élnek.

A kiváltságos osztályok különleges jóléte csak még jobban aláhúzza a nincstelenek hátrányos helyzetét. De ebben a társadalomban csak az számit valakinek aki jó gazdasági körülmények között él. Ezért az emberek jelentős része erején s tehetségén felüli költekezéssel próbálja elhitetni a környezetével, hogy ő a jómódú középosztályhoz tartózik. Villát, autót, televíziót, és más luxuscikket vásárol hitelbe, illetve részletfizetésre. Ezért mondják, hogy az átlag amerikai fizetése illetve jövedelme csak névleges, mert négyötöde már előre le van foglalva a részletfizetésre.

A részletüzletek persze bizonytalanná teszik az egész család életét. Ha csak egy rövid időre közbejön valami zökkenő, betegség, időleges munka- nélküliség, stb., a családi háztartás mérlege felbillen és mindent elveszíthetnek. Ez a bizonytalanság nem csak gazdaságilag ássa alá az emberek helyzetét, hanem erkölcsileg és kulturálisan is.

Az amerikai átlagember azt látja az életben, hogy a jómódúak mentesek mindattól a problémáktól és bizonytalanságtól amellyel neki meg kell küzdenie. így alakult ki az a szemlélet, hogy pénzzel mindent el lehet intézni, mindent meg lehet vásárolni. Ebbe a mindenbe a kultúrát is beleértik persze. Hát talán nem lehet festményeket, szobrokat, könyvtárakat, zenekarokat megvásárolni? Pénzzel nagy művészek szolgálatát is igénybe lehet venni, hires tudósokat lehet szerződtetni, külföldi országokba lehet utazni, amely- lyel az ismereteinket szélesíthetjük.

A pénz tehát minden. Ebből az elméletből fakad a bűnözés hatalmas aránya is az Egyesült Államokban. A bűnözők 50 százaléka, a statisztikai kimutatások szerint, fiatalkorú, akik legtöbb- nyire a pénzhajszával magyarázzák tettük inditóokát. “Egyszerűen muszáj megszerezni”, mondják ezek a bűnözők. “Ha nincs pénzed eláshatod magad, nem vagy senki.” Ez a cinizmus társadalmunk életfilozófiájából fakad amely szerint “ha -okos vagy tudsz pénzt keresni, ha tehát nem tudsz elég pénzt keresni akkor ez azt bizonyítja,

hogy nem vagy okos.”

A kulturjavak csökkenő értéke

A materiális javak túlértékelése természetesen maga után vonja a kulturális javak értékének a csökkenését. Mikor az átlag amerikai arról fog beszélni, hogy pénzzel “jó dolgokat” lehet vásárolni és valaki megkérdezi tőle, hogy mit is gondol a “jó dolgok” alatt, akkor valószínűleg ilyen választ Tog hallani: “jó autót, jó ételeket, finom ruhákat, külföldi utazást, és — hát mondjuk zenét, esetleg, és könyveket.” De ha tovább kérdezik, hogy “milyen zenét és milyen könyveket?”, akkor minden bizonnyal türelmetlenné válik és megvetőleg továbbmegy.

Nálunk bizony nem valami nagyra becsülik a könyvolvasókat. Gallup körkérdéseket intézett az amerikaikhoz a materiális s kulturális értékekkel kapcsolatban és úgy találta, hogy minden 100 ember közül 17 olvasott könyvet a kérdezés időpontjában. Csak 39-re rúgott azoknak a száma minden 100 közül, akik egyáltalán olvastak könyvet a múlt évben. Ezzel szemben Angliában minden 100 ember közül 55 olvasott könyvet. Nem

700 millió dollárt vesztenek el évente

Egy országszerte elkészített kimutatás szerint évenként 700 millió dollárt vesztenek el Amerikában; a kulturáltabb emberek többet, mint a tanulatlanok. Minden 11 amerikai közül egy akaratán kívül ad pénzt tolvajoknak, idegeneknek, vagy véletlen folytán veszti el a pénzét, néha elégeti, vagy kidobja a szemétbe. Az átlagos veszteség kb. 75 dollárt tesz ki. Az elmúlt évben kb.

1,250,000 ember veszített el 200 dolláron felüli összeget, és az elvesztett pénz 30 százaléka 10- től 24 dollárig terjedt.

Vannak, akik a pénztárcájukat veszítik el; sok veszteség származik lakásokban való betörés, vagy az ott történő tűz következtében. A zsebtolvajok működése sem szűnt meg városainkban.

Rovarok, vagy háziállatok néha elrágják a pénzt, ha hozzájutnak. A matracok alatt, házi bankokban és mindenféle zugokban elrejtett pénz is gyakran eltűnik rejtékhelyéről.

A férfiak 10 a nők 9 százaléka vesztett el készpénzt az elmúlt évben. A nők sokszor az üzletek pultjain hagyják kézitáskájukat, a férfiak pedig a zsebbkendővel, kulcsokkal, kesztyűvel rántják ki a zsebükből a pénzüket.

Az egyetemet végzettek 16 százaléka a középiskolát végzettek 9 százaléka és az elemit végzetteknek csak 7 százaléka veszti el a pénzét. Nincs kimutatás arról, hogy az Írástudatlanok milyen százaléka jár rosszul pénze elvesztésével. A jelentés azt sem magyarázza meg, hogy mi az oka annak, hogy a magasabb műveltségű emberek nagyobb százaléka veszti el pénzét, mint a műveletleneké. De valószínű, hogy az előbbiek nagyobb jövedelemmel rendelkeznek és igy több pfnzük van, amit elveszthetnek.

A “Vigyázatlan Amerikaiak”-ról szóló jelentés a Gallup Poll (véleménykutató szerv) és az American Express Co. vizsgálatai alapján készült, és eszerint New York a világ legtöbb látogatóját vonzó város mágnesként vonzza a tolvajokat, zsebmetszőket hotelszobák fosztogatóit, akik megtalálták áldozataikat a bárokban is, de a vasúton érkezők félrevezetése és kifosztása is jó üzletnek bizonyul.

A jó szórakozás reménye, a város rendkívüli attrakciói által előre felizgatott kedélyek jó talajt nyújtanak erre és sehol a világon nem lopnak el annyi “Traveler’s Check”-et, mint New Yorkban. Viszont Miami áll az első helyen az ellopott checkek forgalomba hozatala terén.

A jelentés szerint az ivás is nagyon előmozdit- ja a tolvajok munkáját. Figyelmeztetik a közönséget, hogy senki se mutassa, hogy milyen csomó pénze van, ne vágjon fel idegenek előtt, hanem vigyázzon a pénzére. A bűnügyi statisztika szerint az ellopott pénznek alig 10 százalékát találják meg, mig az ellopott autók 95 százaléka visszakerül tulajdonosához.

Az elégett, vagy megrongált nénzt, ha felismerhető, az állami kincstár beváltja.

beszélve arról, hogy a könyvek egy jelentős része sem sokat segít a kultúra előmozdításában, különösen ha a jelenlegi amerikai regényiroda-* lomra gondolunk.

A szórakozások terén a televízió viszi el minden kétséget kizáróan a pálmát. De a műsor jelentős része a nullával egyenlő, kulturális szempontból. A darabok jelentős része egy 14 éves gyerek szellemi színvonalát üti meg. De közben még a reklámokat is végig kell szenvednie a nézőnek.

A “szórakozások” másik jelentős formája az autóvezetés. Nagy sebességgel persze! A fiatalok gyakran 100 mérföldes iramban vágtatnak az országúton és veszélyeztetik környezetük életét. Az ifjúságnak ez természetesen “magas” szórakozásnak számit. De vajon az életszinvonal szempontjából valóban magasnak mondható ez? Évenként 50,000 áldozatot követel az autóőrület. A veszély érzésének a felkeltése a szórakozás nagyon is perverz formája és nem valószínű, hogy a hajtők többsége különösen lelkesedik ezért.

Mindezeket a felsorolt szempontokat tekintetbe kell vennünk, ha egy ország vagy egy társadalom életszínvonalát meg akarjuk állapítani. A jövőben mindig több és több amerikai fog rádöbbenni arra, hogy a sokat hangoztatott “magas” életnívó sem anyagi sem szellemi szempontból nem mondható kedvezőnek, hisz nélkülözi mindazon kellékek jelentős részét amelyek az embert valóban kultur emberré teszik.

ü Thanl ellenzi az ENSZ szavazó

módszerének megvállitoztatásái

Amióta a gyarmatosítás alól felszabadult afrikai és ázsiai országok a volt elnyomókkal egyenrangú tagjai lettek az Egyesült Nemzetek s egyes fontos kérdések eldöntésénél szavazatukkal a demokratikus elgondolás oldalán sorakoztak fel, olyan ajánlatok hangzottak el egyes nyugati politikusok részéről, hogy a szavazás módszerét meg kell változtatni az Egyesült Nemzetekben. Vagyis, hogy ne legyen minden országnak egyenlően egy szavazata, hanem népessége szerint változzon az.

Washingtonban egy néhány héttel ezelőtt egy republikánus képviselőkből és szenátorokból álló bizottság nyilatkozatban republikánus párti álláspontot fogadott el e kérdésben amely szerint nemcsak a lakosságbeli különbözetet tükrözze vissza a szavazati jog gyakorlására irányuló változás, hanem azt is, hogy “az országok miként vállalják és teljesitik kötelezettségüket” az Egyesült Nemzetekben.

Egy ilyen kérdésnek a tisztázása éles széthúzást jelentene az ENSZ-ben.

U Thant, az Egyesült Nemzetek ideiglenes főtitkára e héten a Williams College tanévzáró ünnepélyen beszélt és komoly visszautasításban részesítette ezt az ajánlatot, amely a semleges kis országok ellen irányul.

“Különösnek tűnik fel nekem, hogy ezek az ajánlatok olyan országoktól jönnek amelyek saját belpolitikájukban a legnagyobb fontosságot tulajdonítják a demokratikus elveknek,” mondotta.

U Thant idézte az Egyesült Nemzetek alapokmányát, amely szerint ez “a szervezet, minden egyes tagja egyenrangú függetlenségének elvén alapszik.”

Amikor rámutatott arra, hogy az Egyesült Nemzeteken belül folytatott viták hozzák létre azt a nemzetközi légkört, amely a gyarmatok fel- szabadulását lehetővé tette, U Thant kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek felelőssége ezekkel az országokkal szemben tovább terjed, mint a felszabadulásuk elősegítése.

1946 óta az ENSZ tagállamainak száma 55-ről 104-re emelkedett és ebben az évben még 5 vagy hat országgal fog szaporodni.

Az amerikaiakon kivid több eurónai gyarma- tositó állam megbízottai hangoztatták a szavazati jog megváltoztatását. Ezek között volt Spaak, Belgium volt külügyminisztere is.

l/V)WIMUMUMAMMMAAAAnMWVUtMIMIMWtMMWi

Van Cliburn zongoraművész ismét Moszkvában van,

ahol a Zene Konzervatórium zsúfolt nagytermében tartott sikeres előadást. Kruscsev miniszterelnök csatlakozott a viharos tapshoz, amivel a hllgatóság adózott a fiatal művésznek. A színpadot virággal árasztották el. Cliburn tehetsége 1958-ban a moszkvai zeneversenyen került előtérbe, ahol első dijat nyert.