Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-21 / 25. szám

Thursday, June 21, 1962. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 I Magyarország ^'1#yi#l#w#ytfl^#yVyVVVVX#WVWWVWWVW«VWWWWVWWVWWWVWVWVV«A#WWVWWWVVWWVW«/WWWVWVWWw5 TULA MÉLYPONTON A napokban felkerestük a GANZ-MÁV AG onto dét. A meszelt és festett falak, korszerű higany- göz-világitás a csarnokokban kétségtelen válto­zásokról tanúskodik. Az tudja igazán lemérni a fejlődést, aki ismeri az előzményeket, összesen 24 vagon szemetet távolítottak el a rendtei*emtés során a csarnokokból. A csarnok hepehupás pad­lózata helyén most hosszú betonutak jelzik, hogy kezdenek rendbe jönni a dolgok. Tavaly október­ben és novemberben a sereghajtó öntöde hirtelen a második helyre ugrott a 11 gyáregység verse­nyében. Teljesítették a tervet, és négy százalék­kal a tervezett szint alá szorították a termelési költségeket, Az idei első negyedévben tovább ja­vult a munka. i: ; J Az első intézkedések Kétségbevonhatatlan a fejlődés, bár igaz, hogy sok éves mulasztásokat nem lehet hónapok alatt pótolni. Az eredmények mögött megtaláljuk az alig egy éve kinevezett uj gyáregység-vezetőség tevékenységét. Hónapok alatt többet tettek a rend és a fegyelem megszilárdításáért, mint előd­jeik évekig. Megszüntették az időbért, bevezették a darabbért. Sőt, Időközben rendezték is a nor­mákat, és a teljesítmények azóta mintegy tiz szá­zalékkal növekedtek. Az idén februárban megszüntették a tíztagú speciális öntőcsoportot, és azt mondták a forma- készitőknek, öntsenek ők maguk, (Azelőtt más felelt a formázásért és megint más az.öntésért.) Immár jobban érvényesülhet a személyes fele­lősség, a munka mennyiségi és minőségi számba­vételénél. Ez sem csekélység. Ha például rossz magot kap az öntő, nem építi be a formába, és ha a vas hőfoka vagy minősége nem megfelelő, megtagadhatja az öntést, mivel ő felelős a kifo­gástalan öntvényekért. A csoportvezető teljha­talmat kapott a bérek elosztásában, és különösen a kényes munkáknál maga választhatja meg munkatársait is. A dolgozók szemlélete, gondol­kodása persze nem változott meg egy csapásra, sokan még húzódoznak a nagyobb felelősségtől, s azt hajtogatják, mennyire nagyok a feladatok és szigorúak a normák, arról viszont kevesebben be­szélnek, hogy a határozott intézkedések nyomán emelkedett a termelékenység és mintegy 25 szá­zalékkal növekedtek a szakmunkáskeresetek egy év alatt. ; : , :£;.ÜÉ “Törő-zuzó emberek” . . Bodnár Béla főtechnológus és Balázs Zoltán üzemvezető-helyettes minden lépését élénk érdek­lődés kiséri a műhelyekben, ők a technológiai fegyelem biztosai, összetörik az öntésre alkal­matlan magokat és formákat, még mielőtt na­gyobb kár keletkeznék. Az első napokban nagy volt a felháborodás. “Ahhoz nem kell nyolc gim­názium, hogy valaki törjön zúzzon.” “Elszaba­dult elefánt a porcelánboltban.” Ilyen és hasonló megjegyzésekkel kommentálták a két kiváló mű­szaki vezető fegyelemre serkentő határozott tény­kedését. ők azonban nem zavartatták magukat: mentek munkahelyről munkahelyre és megma­gyarázták, mit miért törnek össze. Az egyiknél nincs biztosítva a légvezetés, a másiknál elhagy­tak egy fontos műveletet. Csak kár lenne minden további munkáért. —Inkább most előre selejtezzünk, mint utólag az öntvényíisztitóban — ez lett a jelszó. Selejteztek is. Kiselejteztek például egy ké­nyes turbinanyakmagot, amikor már több mint 300 órát dolgoztak rajta. Zúgolódtak a munká­sok, de utána, a-szinte mindig selejtes öntvé­nyekből, két teljesen kifogástalan darab készült. — Úgy vagyunk ezzel, hogy sajnáljuk az ösz- szetört munkát, meg az érte járó keresetet — mondja Schaiermánn Ferenc öntőcsoport-vezető. — Azután gondolkozunk és nem csapjuk össze a munkát. Azóta már én is összetörtem néhány gondatlanul elkészített formát a csoportban. A technológiai fegyelem biztosainak megbíza­tása lassan lejár, és a csoportvezetőt és a műve­zetőt teszik felelőssé, ezután ők követeljék meg az előírásszerű fegyelmezett munkát. Azt a né­hány képzetlen művezetőt, aki erre nem volt al­kalmas, visszahelyezték termelőmunkára. A tech­nológia osztályról és a többi központi szervtől 15 mérnököt és technikust irányítottak közvetle­nül a műhelyekbe. A helyükre az irodákba ésti technikumba járó, nagy gyakorlati tudásu öntő­ket vittek. Ez a “minőségi csere” is a technoló­giai fegyelem megszilárdítását szolgálja, akár­csak az uj minőségi bérezés, amelynek bevezeté­sén jelenleg dolgoznak. Jogos kérések Aki azt gondolja, hogy most már paradicsomi állapotok uralkodnak az öntödében, az bizony té­ved. A fehérfémöntödében a napokban fordult elő, hogy 27 darab nagy forgattyus szekrényből 23 selejtbe került. Sok munkaterületen még ma is 40—50 év előtti technológiával és elavult, kor­szerűtlen berendezésekkel dolgoznak. Mégis egy­re több kifogástalan munkadarab öntését igény­li a vezetőség. A munkások körében tapasztalha­tó némi bizalmatlanság, tartózkodás az uj és ha­tározott vezetéssel szemben. A munkások többsé­ge ellenben reálisan mérlegeli a helyzetet, egyet­ért a nagyobb követelményekkel, de szembeállít­ják ezzel jogos igényeiket. Tókai János öntő például azt mondja: — Sok személyi változás történt mostanában. Rajtunk az segítene, ha a segédmunkások közt is “minőségi cserét” hajtanának végre. Mert lét­szám az van, csak a segítség hiányzik, és a szak­munkás kénytelen futkosni minden után. Tóth Ferenc, igy nyilatkozik: — Régen stószban álltak a homokrögzitő kap­csok a munkahelyen. Most viszont mi magunk vágjuk, hajlitgatjuk ezeket az udvaron. Itt kelle­ne a segítség. Sima Ferenc öntő: — Most már rend van a műhelyekben, jobban férünk a munkával. De füstöl a generátorgázzal fütött szárítókemence, porzik a homokszáritó, itt a csarnok közepén. Gondolni kellene az egészség- védelemre is. A tervek és ami még megoldásra vár És még sok a más megoldatlan kérdés. Túlzsú­foltak, korszerűtlenek az öltözők, néhol az öreg csarnok tetőszerkezete is átázik. A korszerűtlen, elavult berendezések gyakran a minimális mun­kás- és egészségvédelmi előírások betartását sem, teszik lehetővé. A gyáregység vezetői, számba véve a lehető­ségeket, tervet készítettek. Már az idei műszaki intézkedések terve válaszol a dolgozók sok jogos kérésére. A terv alapján kitelepítik például a por­zó homokszáritót a műhelycsarnokból és meg­szüntetik az egészségre ártalmas gázképződést. Rendezik a kupolóteret, és fokozatosan korszerű­sítik valamennyi kemencét. Az öntő majd akkor vehet vasat a kemencéből, amikor szükség lesz rá, és nem kell a esapoiásra várnia. Néhány hó­nán múlva elkészül az a gép, amely a homokrög­zitő kapcsokat automatikusan készíti, nem kell az öntőknek várniuk, hajlitgatniuk azokat. Ami a se­gédmunkásgondokat illeti, a jövőben sem lehet “minőségi cserével” számolni. Az intézkedési terv viszont helyesen a nehéz és piszkos munkák csökkentését, könnyítését Írja elő. így például a magok és más anyagok szállítását idáig kézi erő­vel végezték. Az uj mühelyrend és a korszerű betonuthálózat lehetővé teszi a szervezett villa­mos targoncás szállítást. Homokszállitó szalagok építését tervezik, hogy ezek segítségével lapáto­lás nélkül, gépi erővel biztosítsák, hogy az anyag a silókból közvetlenül a formákba kerüljön. Az idén mintegy hatmillió forintot költenek különbö­ző műszaki intézkedésekre és kisebb, munkát könnyítő beruházásokra. Francsics Lajos gyáregységvezető - bucsuzáskor ezeket mondja: — A tervet ugyan már teljesítjük, de még nem mondhatjuk, hogy gyökeres fordulat történt a munkában. Változatlanul igen magas a selejt. Az év végéig a selejtet szeretnénk 20-ról 15 szá­zalék alá szorítani. A Ganz-Mavág öntöde teljesiti már tervét, túl­jutott a mélyponton. “Minőségi” változás viszont csak akkor lesz a munkában, ha céltudatos mű­szaki fejlesztéssel korszerűsítik az évtizedes tech­nológiákat, ha a gyári berendezéseket és az ön- tészeti eljárásokat a fontos és kénves Diesel­gyártás színvonalára emelik. Ehhez időt és türel­met kér a gyárvezetőség a munkásoktól és több segítséget, anyagi támogatást a felettes szervek­től. Kovács József Harminc évig terjedő hitel társasházak épifésére. Tizenöt évi adómentesség Az Országos Takarék Pénztár egyik sajtótájé­koztatójában bejelentette dr. Gordon László, a, hitelezési főosztály vezetője, hogy a családiház- épitkezésen kívül a legutóbbi időben egyre nép­szerűbb a társasházépités. A társasház legalább négylakásos, emeletes lakóház, rendszerint a vá­ros belterületén vagy villanegyedben. Ennek az épitkezési formának a legkedvezőbbek a kölcsön- feltételei: az OTP az építési költség 75 százalé­kán belül lakásonként 120 ezer forintig terjedő kölcsönt nyújt, két százalék kamatra, 30 évig terjedő visszatérítésre. A közmüvek jobb kihasz­nálási lehetősége, valamint a közösen vásárolt telek jelentékenyen olcsóbit ja az építkezést. A társasházban levő öröklakásával a tulajdonos ugyanúgy rendelkezik, mintha különálló családi ház volna, és megilleti a 15 évig terjedő adómen­tesség is. Szervező irodák “hozzák össze” a társasház- épitőket, az iroda szerzi a telket, a tervet, Amig 1958-ban Budapesten a kölcsöntámogatással épült lakásoknak csak 4 százaléka létesült társas- házban, az idén a kedvező feltételek eredménye­képpen már mintegy 25 százaléka. Még gyorsabb ütemben emlkednének a társasházak, főleg Bu­dapesten, ha elég telek állna rendelkezésre. A ta­nácsoknak tehát gondoskodniuk kellene, hogy az igénylők, az építkezni szándékozók több telek kö­zött választhassanak. Az országnak szinte minden nagy városában — de sok kisebb város Dán is — már megkezdték a társasházak építését. A fővárosoan a legszebb területeken fejeződtek be és kezdődtek társasház- épitkezések. Igen sok modern, s viszonylag olcsó társasház készült el a budai kerületekben, a pesti oldalon jónéhánv kerületben is. A kedvező fel­tételek miatt a társasház-épitkezés a közeljövő­ben a legkedveltebb épitkezési forma lesz. A kohó- és Gépipari Minisztérium közleménye Az Amerikai Magyar Szó annak idején átvett egy cikket amely a Népszabadság 1962 április 21-i számában jelent meg Ki volt a feltaláló? cí­men. A találmány szerzői vitájában jelentőseen ér­dekelt Vodnyánszky Rudolph főmérnök, Sárközi Károly osztályvezető, Dugovich Pál osztályveze­tő-helyettes, a Kohó- és Gépipari Minisztérium iránvitá*a alá tartozó Mezőgépfejlesztési Intézet munkatársai. A cikk megjelenése után a Kohó és Gépipari Mi­nisztérium, fegyelmi vizsgálatot rendelt eh A vizsgálat megállapította: 1. Vodnyánszky Rudolf, Sárközi Károly, Du­govich Pál az említett találmány tárgyában az 1960 novemberében lefolytatott viszgálat: során félrevezették a fegyelymi bizottságot és a határo­zatot kimondó miniszterhelyettest. Nem közölték, hogy a főmérnöknek tulajdonképpen semmi sze­repe nincs a találmányban, pedig ezt már akkor is jól tudták. Hasonlóan nem voltak őszinték akkor sem, amikor tagadták dr. Varga Imre egyetemi adjunktus feltalálói szerepét. 2. Az intézetben egyes vezető állású dolgozók súlyosan megsértették a szocialista munkaerkölcs normáit, ennek következtében rossz légkör ala­kult ki az uj és korszerű műszaki megoldásokat tisztességes szándékkal kereső intézeti dolgozók között. 3. A vizsgálat azt is megállapította, hogy ez a helyzet nem következhetett volna be akkor, ha az intézet vezetői ápolják, erősitik, bátorítják a kritikai hangot az intézet dolgozói között, 4. Mulasztást követett el a felügyeletet gya­korló Kohó- és Gépipari Minisztérium Mezőgép- ipari Igazgatósága is azzal, hogy jelzések ellené­be sem szigorította meg az intézet feletti ellen­őrző tevékenységet. A kohó- és gépipari miniszter a vizsgálat ered­ményeképpen Vodnyánszky Rudolfot főmérnöki beosztásá­ból fegyelmi utón elbocsátotta; Sárközi Károlyt Írásbeli megrovásban részesí­tette és negyedévi prémiumát megvonta: Dugovich Pált Írásbeli megrovás fegyelmi bün­tetésben ; Mákos József igazgatót az ellenőrző tevékeny­ség elmulasztásáért írásbeli megrovás, fegyelmi büntetésben; Benkő László iparági igazgatót az ellenőrző te­vékenység elmulasztásáért szóbeli feddés fegyel­mi umuetésuen részesítette.

Next

/
Thumbnails
Contents