Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-21 / 25. szám

4

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, June 21, 1962.

SZÉLJEGYZETEK

Irta: Geréb József

Az amerikai tőkések által dominált úgynevezett “világsajtó” évtizedeken át tartó propagandája révén a nyugati, vagyis a “szabadvilág” elképzelése szerint a “vasfüggöny” mögötti országok népei nagyon boldogtalanok. Hasonlítanak a börtönök lakóihoz; komorak, csak a kényszer hatása alatt dolgoznak és egyetlen reményük, hogy a “Nyugat” majd felszabadítja őket is.

Különösen nagy hitelt nyert ezen propaganda által elénk tárt, “stereotype” (minta után nyomott) kép a szovjet polgárról. Nemcsak a propagandát minden kritika nélkül elfogadó tudatlan emberek, de még a tényeket kutató és azok alapján ítélkező értelmiségiek is hitelt adtak ennek a hamis képnek. Ezért meglehetős feltűnést keltett a Stamford (Cal.) Egyetem Konrad B. Kraus köpf nevű geológia tanárának beszámolója a Szovjetunióban tett látogatásáról, amelyben alapos kritika tárgyává teszi a szovjet polgárról elterjedt képzetet. Úgy vélem, hogy a Magyar Szó olvasói nagy érdeklődéssel fogják olvasni a terjedelmes beszámoló alábbi részleteit, amely a “Nation” cimü folyóiratban látott napvilágot.

A “stereotype” kép

A legtöbb amerikai a szovjet polgárt boldogtalan embernek tartja, aki nekünk visszataszító kormányrendszer alatt kénytelen élni. Ugyanakkor persze azt gondoljuk, mennyivel sezrencséseb bek azok, akik a miénkhez hasonló rendszerben élnek. Ezzel persze a saját rendszerünkhöz való hűségünket támasztjuk alá és minél boldogtalanabbnak képzeljük az oroszokat, annál nagyobb értéket látunk a saját rendszerünkben. Ezért mindjárt azt is hozzáadjuk, hogy az oroszok nagyon irigylik a mi rendszerünket. Ez a “stereotype” kép uralja az amerikai nép nagytöbbségének az agyát és igy nem csoda, ha az a hit is általános, hogy a boldogtalan orosz nép nagyon várja már azt a nagy politikai megmozdulást, amely végetvetne mai elnyomó rendszerüknek. A komor, boldogtalan, felszabadulást váró szovjet polgár képe éppen olyan erősen beidegzodött az amerikai nép agyába, mint ahogyan az orosz nép tudatában él a profit-éhes amerikai milliomosok által kizsákmányolt amerikai munkás.

A Szovjetuniót látogató értelmes embert a legnagyobb megrázkódtatás éri, amikor látja, hogy ez a “stereotype” kép mennyire csak a képzelet szüleménye s mint ilyen, természetesen félrevezető és hazug.

A látogató hamar észreveszi, hogy az oroszok elégedettek, boldogok, — hogy úgy mondjam — szemérmetlenül azok egy állítólagos “rabszolga” államban. Azonkívül barátságosak, vendégszeretők, jó humorérzékkel bírnak és a jövő felé éppen olyan optimizmussal tekintenek, akár mi.

Vannak persze olyan látogatók is, akik mindenáron meg akarják tartani az agyukba előre berögzitett “stereotype” képet. Ezek azt állítják, hogy az oroszokba annyira belenevelték a kommunista eszméket, hogy az emberi értékek becslésére már semmi érzésük nincs és különben is a látogató csak a “bemutatásra” jól kiképzett kommunistákkal találkozhat. Minél tovább időzünk a Szovjetunióban, annál jobban látjuk az ily okoskodások értéktelenségét.

Nagy társadalmi változás

Az eddig mondottak nem jelentik azt. hogy Oroszországban mindenki, minden alkalommal elégedett és boldog. Olyan nagy országban — mint minden más országban — akad mindig elég sok elégedetlen ember is. De különösen sok az elégedetlenkedők száma az oly nagy társadalmi átalakulások alkalmával, mint amilyenen a szovjet nép átment. Az elégedetlenkedők igen nagyrésze azonban már eltűnt, — elhaltak, vagy elhagyták az országot. Az az elégedetlenség, amit az igéí IAGYAR SZÓ KIADÓHVATALA

30 East 16th Street <;

!; New York 3, N. Y. Ő

Ijf, Tisztelt Kiadóhivatal! 1;

| Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt |

!> '.7, előfizetésem. Itt mellékelek . .-t;!

Név: ....................................................................

leim: ...........................................................................I

I Város:..............................................Állam: ... . |

nyék növekedése vált ki viszont az uj rendszernek sem a hátrányát, hanem éppen az előnyös voltát mutatja be.

A szovjet nép elégedettségéről vagy elégedetlenségéről érdemleges képet csak az arrahivatott komoly, értelmes emberekkel való tanácskozás után nyerhetünk. E sorok Írója (dr. Krauskopf) 1961-ben hosszabb időt töltött a Szovjetunióban geológusokkal és geo-kémikusokkal tárgyalva. Egy teljes hónapon át csupán egy ugyancsak geológustolmács kíséretében látogatott meg több geológiai állomást és ezen idő alatt kizárólag csak a szovjet kollégák között élt, akikkel számos vitája volt a két különböző termelő rendszer előnyeiről és hátrányairól.

Meg kell jegyeznem, hogy a Szovjetunióban a tudósokat többre értékelik mint nálunk. Fizetésük és más járulékaik felette állnak az átlagos szovjet polgárénak és lehet, hogy az is hozzájárul ahhoz, hogy mind jó kommunista. Mind lobogó színekkel dicsérte a kommunizmus vívmányait. Annyi bizonyos, hogy elfogultak, rendszerükkel szemben. De éppen ezt kell a Nyugatnak tudomásul venni, mert ezek már a kommunizmus neveltjei, ezek valóban beszélhetnek a mai Oroszország értelmiségének a nevében.

Mélyenszántó vita az ily emberekkel valóban nagy élmény. Iskolai és akadémiai képzettségük nagyjából azonos az enyémmel; munkakörük, életkörülményeik és aspirációik tekintetében is nagyon közel állnak az amerikai tudósokhoz. Képzetségüknél fogva tényeket figyelembe vevő, logikusan érvelő emberek, akik hajlandók elismerni, ha érveik hibás útra vezetnek. Ezt azonban megkívánják ellenfeleiktől is.

A forradalom ereje

Vitáink során hamarosan meggyőződtem, hogy a szovjet kollégák jottányit sem hasonlítanak ahhoz a “stereotype” képhez, amit a Nyugaton kaptam róluk. Semmi nyomát nem láttam annak, hogy munkájukat “félelemből”, politikai kényszer következtében végezték volna. Sőt éppen ellenkezőleg, mindannyi meggyőződött kommunistának mutatkozott, akik természetesnek tartják, hogy az uj társadalmi rendszert teljes jóakarattal és minden tudásukkal, képességükkel szolgálják, noha elismerték a szovjet rendszer sok sikertelenségét is.

A sikertelenséget a fejlődéssel járó folyamatnak tekintik éppenugy, mint az elért nagy sikereket is amikre nagyon büszkék. “Az amerikai forradalom már 180 éves” — mondották nekem, — “és ezért már elvesztette a hajtó erejét. Az amerikaiak gazdagok és azzal arányosan reakciósok lettek. A kommunizmus azonban még uj és hajtóereje átalakítja majd az egész világot”.

A két társadalmi rendszer összehasonlításánál hamarosan rájövünk hogy a szovjet polgár nagy értékei egészen mások, mint az amerikaié, ennél fogva a nagyon hangoztatott eszméket is másképpen magyarázza. így például mi szerfelett nagyra becsüljük a politikai szabadságunkat. A szovjet polgár ezzel szemben igazi szabadságnak csak a kizsákmányolástól való szabadságot tartja. Szabadság az, — mondják, — ahol nem kényszerítik az embert, hogy más emberek profitnövelésére dolgozzon. Az igazi szabadság a gazdasági szabadság — az Ínségtől való mentesség, a munkanélküliség rémétől való szabadság; a betegség és az aggsággal járó nagy gazdasági terhektől való mentesítés, stb. Ezek az igazi szabadságjogok, — mondották tudós barátaim.

De nagyra becsülik a szabad vélemény nyilvánítását is; szabadságát annak, hogy egymás között, akár külföldiekkel szabadon tárgyalhatnak minden politikai eseményt. Beismerik, hogy egy ideig a szabadságok ily mezején korlátozva voltak, de az utóbbi években már mind nagyobb mértékben élvezik és nagyra értékelik azokat.

Összehasonlítás

Jó lesz megjegyeznünk, hogy a szovjet polgár, midőn mérlegeli a saját politikai, gazdasági és kulturális életszínvonalát, nem hasonlítja azt más országok, — például az amerikai polgárok— életszínvonalához. A külföldi népek életkörülményeit nem ismeri eléggé, hogy ilyen összehasonlítást tehessen, ahelyett csak arra gondol, miként éltek elődeik, nagyszüleik a cárok alatt szüleik pedig a forradalom első szakaszaiban. Az ily hasonlításból persze a jelen nagy és értékes vívmányokkal telítettnek látszik.

Geológus barátaim elismerték, hogy a külföldről csak nagyon gyér, a legtöbb esetben téves információkat kapnak. És nagyon értékes jognak tartják a külföldi utazásokat is, amiben egyelőre még aránylag csak igen kevés szovjet polgár részesül. De rendíthetetlenül hiszik, hogy annak az ideje is eljön, amikor a külföldről azokat a könyveket és újságokat hozathatják meg, amelyeket akarják s akkor utaznak külföldre amikor akarnak, — föltéve, hogy az anyagiakat az ily útra megtakaritották. De, — és ez feltűnt nekem, — ezeket a dolgokat nem tartják olyan nagyfontosságuaknak, mint mi és nem is sürgetik valami erősen. “Idővel meg lesz ez is!” —„ mondják.

Midőn mondottam nekik, hogy a Szovjetunióban nincs demokrácia miután csak egy politikai partjuk van és a választásoknál is csak egy jelöltre szavazhatnak, holott a demokrácia alapja az, hogy a polgárok két, vagy több jelölt közül választják ki a nekik legjobban megfelelőt, válaszul hasonlítást csináltak az amerikai módszerrel, ahol — mint mondották— “a jelöltnek nagy összegeket kell költenie a választásra” és csak az számíthat a győzelemre, aki rendelkezik ilyen nagy összeggel, vagy akit a gazdagok támogatnak. Hogyan lehet az ilyen választást demokratikusnak nevezni? — kérdezték.

Szovjet választások

Megmagyarázták aztán, hogy a Szovjetunióban a jelölteket mindenféle tisztségre a munkások a gyárakban, a szomszédság a városnegyedekben, a dolgozók a termelőszövetkezetekben, az értelmiségiek az irodákban, stb. stb. választják ki számos jelölt közül, alapos és gyakran igen éles viták közepette. Szóval olyanokat választanak jelölteknek, akiket a környezetük, munkatársaik jól ismernek. Az ily jelölteket nem a pénz, hanem képzettségük, a tisztségre való rátermettségük emeli a választási listára és nem titkos támogatók. Az országos szavazásnál a választók csak jóváhagyják az igy kiválasztottak listáját. Nyilvánvaló, hogy ez sokkal demokratikusabb az amerikai rendszernél, — mondották. .

Mikor mondottam nekik, hogy a demokratikus eszmékkel milyen összeférhetetlen az a tény, hogy a “párt hivatalos irányvonalától való eltérés a szibériai számüzöttek telepére viszi a szovjet polgárokat”, bámulva néztek rám:

“Hát önök még mindig nem hallották” — kérdezték tőlem, — “hogy ma már nincsenek szibériai száműzettek, nincsenek szibériai politikai foglyok? A politikai száműzetést már tiz éve abbahagyták. Hogy van az, hogy ezt még mindig nem tudja az amerikai nép?”

“De manapság már semmi szükség sincs olyasmire, — mondották. — A kommunista rendszer olyan nagy sikereket ért el, hogy minden józan- eszti ember belátja annak magasahbrendü voltát, miért is csak elmaradott, a hibás agyú ember hirdethet másféle termelési rendszert, akiket tehát nem börtönnel, hanem tanítással, lélektani orvoslással kezelnek.”

“Mi közöttünk is vannak eltérések egyes politikai, gazdasági vagy kulturális kérdésekben, így például éles viták folynak a kollektívák HELYES vezetése felett, vagy hogyan lehetne az alkoholizmust csökkenteni? Máskor a fiatalság bűnözése ad sok gondot. Ezek felett lehet vitatkozni, de NEM LEHET A KOMMUNISTA TERMELÉSI RENDSZER HELYESSÉGE FELETT.”

Ezt olyan meggyőződéssel mondják, hogy nem kételkedhetünk őszinteségükben.

MRS. KISH nyaralója, a

a gyönyörű Berkshire hegyekben, BECKET. MASS-ben, ÚJRA NYITVA

Jó ellátás, szép szobák, csónakázás, halászás. Heti §48.00, napi S10.00, gyermekeknek 12 éven alul heti §25.00

Információért hívják New Yorkban Mrs. PaiOa Hirsch-et, FA 6-8452 számon

PAUL’S SHELL SÉRVÍGE j

, GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS ]

' 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan ,

’ Telefon: WA 8-9806 — SZŰKE PÁL, tulajdonos