Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-14 / 24. szám

Thursday, June 14. I9G2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 KÖRBE-KÖRBE írja: PAÁL MÁTHÉ DEMOKRÁCIÁNK KÜLFÖLDÖN Világ-bajnokok vagyunk, az kétségtelen, még pedig a demokrácia, a szabadság, a függetlenség és más hasonló jók állig felfegyverzett bajnokai. Mint a sárkány ölő Szent György, életre-halálra * iizdünk a kommunizmus, castroizmus, stb. sár- k ánya ellen. , Egy bizonyos, szerencsések vagyunk, hogy oly s ok tetszetős jelszavunk van, s igy sehol sem jö- v ünk zavarba; mindenkor és mindenhol megta­láljuk a helyzethez illő jelszavakat, melyeknek jegyében szent harcra szólítjuk nem is annyira a népeket, mint az általunk pénzelt kormányokat. Nagy ostobaság volna, ha pl. Argentínában, Bur­mában, Törökországban, Spanyolországban, Thai- fpldön, Dél-Koreában, Dél-Vietnamban, Laoszban demokráciáról, népakaratról beszélnénk, mert ezekben az országokban a népakaratot—suttyom­ban, vagy nyíltan — a mi hatásos közreműködé­sünkkel fojtották meg. Bizony nem nagyon büszkélkedhetünk azzal, ogy felszereltük és kiképeztük a közel félmilliós élvietnami hadsereget, melynek Zsoltiját, élel­mét is mi fizetjük; sőt több mint ötezer katonán- :at is odaküldttik és az év végére ezt a létszámot aajd megduplázzuk. Ezenkívül ott vannak repü­lőgépeink, pilótáink, akik természetesen nem har­colnak, csak kiképzik, irányítják a dél-vietnami hadsereget és odaszállítják a bombát a partizánok fölé, de a gombot már a dél-vietnami katonák nyomják meg. Mi csak akkor lövünk, ha a parti­zánok reánk lőnek, de sajnos ezt állandóan meg­teszik, mert kénytelenek vagyunk a harcokban jelen lenni, ellenkező esetben a kormánycsapatok a zonnal otthagynák a harcteret a partizá­noknak, ami még a jobbik eset, mert elég gyako­ri az is, hogy egyszerűen átmarsolnak a partizá­nokhoz, ahol nem szaladnak el, hanem szemtelenül a kormánycsapatok ellen fordulnak. Abban az országban nincs fegyver- és munició- gyár, a közlekedés is igen kezdetleges, igy a fel­kelők is nagyrészben a mi fegyvereinket, muní­ciónkat használják, amit vagy elvesznek a kor­mánycsapatoktól, vagy pedig azok viszik maguk­kal, amikor átállnak. Bizony nem mondható nagy dicsőségnek, hogy a dél-vietnami kormány félmil­liós hadserege és a mi most már 5 ezer főnyi ka­tonaságunk nem tud megbirkózni a 20,000-re be­csült partizánhadsereggel. Mert való igaz, hogy ott még egyetlen északvietnami, vagy kínai kato­nával nem találkoztak, s az a 20,000, aki állandó­an fegyverben van, csupán a felkelő sereg törzsét alkotja, de ott vannak ahogy katonáink mondják, a “part-time” partizánok, akik nappal dolgoznak és éjjel lépnek akcióba. Ez az oka annak, hogy immár 8 éve hiába próbálja a nép által gyűlölt zsarnok kormány, amerikai segítséggel, legyőzni a partizánokat. Laosban is ez a helyzet, melynek “királyi” kor­mányát rá akarják tukmálni a népre. De ezek az országok nem kérnek az általunk javasolt demok­ráciából, mert azt már jól ismerik a gyakorlatban. Nékik más elgondolásaik vannak a szabadságról, egyenlőségről, amiért hihetetlen akaraterővel ké­szek harcolni, s ha kell, meghalni. A demokrácia itthon Nemcsak a szocialista és semleges országoknak van más fogalmuk a demokráciáról, mint nekünk, de a nyugati szövetségeseinknek is. Ebben a mi demokráciánkban bárki, aki könnyen akar élni, felcsaphat vörösfalónak, nem kell hozzá más, mint egy cégjelzéses levélpapír és máris szétküld- heti kérő leveleit az ország nagytőkéseihez, támo­gatást kérve a “szent harchoz”. Egy-kettőre meg van az alaptőke s megkezdhetik az amúgy is fél­revezetett amerikai nép bolonditását. Persze az adakozó nagytőkések tudatában vannak annak, hogy nincs az országban kommunista veszedelem, de a Birchei'ek, s társaik még Eisenhowert, Tru- mant, stb. is lekommunistázzák és akad elég em­ber, aki bedől nekik. Tudják ezek, hogy hol sző­rit a cipő a tőkéseknek, s igy kommunistának neveznek mindenkit, aki uniókba tartozik, akt népjóléti törvényeket támogat, aki az öregek egészségügyi ellátását támogatja, aki a munka- nélküliek jobb ellátását szorgalmazza, stb., stb. Ezt akarja a kormányunk is, éppen ezért a kulturáltabb nyugat kigunyolja kommunista-elle­nes handabandázásunkat és megállapítja, hogy a nyugaton csak Nyugat-Németországban és Fran­co Spanyolországában van a mienkéhez hasonló boszorkányüldözés. Nevetségessé tesszük magun­kat, hogy regisztrálási törvénnyel akarjuk a kommunista pártot megfojtani, holott az agyon- reklamirozott Hoover boldog lenne, ha 28 éves FBI-fönöksége alatt legalább egy amerikai kom­munistát bíróság elé állíthatott volna, mint ké­met. Bizony szomorú dolog kormányunk részére, hogy idegen országok kormányai hajlandók pén­zünket zsebre vágni, de nem hajlandók a boszor­kányüldözésben segítségünkre jönni, attól tartva, hogy saját népük előtt válnak nevetségessé. Egy választás tanulságai Visszatérve a “liberális” Floridában nemrégen végbement előválasztásokra, melyben az egész déli reakció megmozdult, hogy meggátolja a libe­rális képviselők megválasztását, megelégedéssel vehetjük tudomásul, hogy minden agitáció elle­nére a reakció csúfos vereséget szenvedett. A li­berálisok, a szervezett munkások, a Senior Citi­zenek és a négerek összefogása következtében fö­lényes győzelmet aratott Claude Pepper, a népjó­léti törvények régi harcosa, aki Roosevelt elnök egyik legodaadóbb támogatója volt, s akit a re­akció kiszorított a közéletből. Több szavazatot ka­pott, mint három ellenfele együttesen. Ez a győzelem alaposan megijesztette a floridai reakciót és rámutatott hogy mit lehet elérni ösz- szefogással habár az amugyis nagyon laza volt. Ha szervezetileg is egységes lett volna, ha a kam­pány irányítása, a program összeállítása egységes lett volna, akkor az eredmény is nagyobb lenne. De ha ebből a választásból az illetékesek levonják a tanulságot és a jövőben szorosabban együttmű­ködnek, akkor legalább a nagy városokban siker­rel vehetnék fel a harcot a déli reakcióval szem­ben. Ahogyan én látom... írja: EHN Uj szövetségest kaptunk (Az amerikai katonák, amerikai repülőgépek, fegyverek mindenütt ott vannak, ahol a “sza­bad világ” és az amerikai tőke érdekei védelmé­re szorulnak. A Szovjet Unió szomszédai közül 33 országban vannak katonai bázisaink. A mese­beli Óperenciás tenger képzeletbeli s’ziget-orszá- ga, Bingó-Bingó az alanti levélben ajánlja fel értékes szövetségét az Egyesült Államok elnöké­nek.) Tisztelt Elnök Ur! Ne vegye rossz néven, hogy nagy elfoglaltsága közben levelünkkel zavarjuk, de úgy érezzük, hogy országunk, az Egyesült Államok és az egész szabad világ érdekében súlyos mulasztásra kell felhívni nagyrabecsült figyelmét. Bingó-Bingó csak a közelmúltban szabadult fel az imperialista járom alól és lett szabad köz­társaság az Óperenciás tenger fontos stratégiai szigetén. Az évszázados imperialista elnyomás el- . n egész népünk elszántan küzdött, élen a kom­munistákkal, de amint elnyertük szabadságunkat, a szomszédos szigetek barátságos kormányainak katonai segítségével sikerült a kommunistáktól i legszabadulnunk. ■ őszintén mondhatjuk, hogy Bingó-Bingó ma r'yugodt, csendes ország. Ping-Pong tábornok, akit a katonai hatalom az elnöki székbe ültetett, tjeljes rendet teremtett. Első dolga volt, hogy a kommunistákat súlyos börtönbüntetésre Ítélte, azonkívül, hogy vezetőiket statáriális eljárással k ivégeztette. A kommunistákkal rokonszenvező úgynevezett liberálisokat a börtönök megtöltése után koncent­rációs táborokba vitettük és oda kerültek azok a politikusok, tanárok, tanítók, művészek, sőt üz­letemberek is, akik a kommunisták és liberálisok védelmére keltek. Megnyugtathatjuk Elnök Urat, ogy Ping-Pong tábornok száz százalékos alapos- h ^ggal biztosította* az ország rendjét és nyugal­iát. Ez lévén a helyzet, nagy csodálkozással tapasz­taltuk és mélyen megbántva érezzük magunkat, hogy az Egyesült Államok részéről ezideig sem­mi megközelítés nem történt, amellyel szövetsé­günket keresték volna, vagy ajánlatot kaptunk volna arra, hogy stratégiailag fontos szigetünkön kommunista-ellenes hadibázist létesítsenek. Elnök Ur, vegye tekintetbe, hogy a csend és rend ellenére megvannak a mi problémáink. Né­pünk és főként elnyomott parasztságunk évtize­deken át szoros barátságban élt és együtt küz­dött a kommunistákkal, akiknek példája és ta­nításai mély nyomokat hagytak soraikban Ed­dig csupán csendőreink és katonáink hűsége és a falvak lakosságának szigorú kordában tartása óvott egy általános felkeléstől. Az utóbbi hóna­pokban azonban bizonyos jelenségek arra mutat­nak, hogy immár csendőreinkben, katonáinkban sem bizhatunk. Egy paraszt-lázadás, amelyet a fegyveres erők támogatnának — ésamire megvan a lehetőség,— órákon belül megdöntené Ping-Pong demokrati­kus kormányát s lehetővé tenné egy kommunista kormány megalakítását országunkban. Ez a csőcselék felülkerekedését, földjeink szétosztá­sát, a politikai foglyok szabadonbocsátását és a közeli Népi Köztársaságokkal való szövetséget jelentené. Nem kell Elnök Ur figyelmét külön felhívni azokra a veszedelmekre, amelyek ily katasztró­fa következtében Amerika és az egész szabad vi­lág biztonságát fenyegetnék. Éppen ez késztetett e nagyfontosságu üzenetünk megírására és arra a felszólításra, hogy valamennyiünk érdekében szíveskedjék az ily esetekben szokásos lépéseket sürgősen megtenni. Kérjük, hogy a főváros közelében e célra épí­tett és kibővített modem repülőterünket mától kezdve tekintsék sajátjuknak. Lehetőleg azonnal küldjenek oda jól felszerelt repülő-osztagokat, amelyeket szükség esetén rögtön szembe lehet állítani a felkelőkkel és hűtlen katonáinkkal. A sziget déli oldalán fekvő Giz-Gaz öböl telje­sen alkalmas arra, hogy ott “marine”-századokat tegyenek partra, amelyek gondoskodnának de­mokratikus kormányunk biztonságáról addig, amig a nagyobb katonai csapattestek megérkez­nének. Miután állami pénztárunk úgyszólván kiürült, kérünk azonnali száz millió dolláros sürgős se­gélyt. Később majd megállapodunk abban, hogy az amerikai állandó katonai bázisok bérlete fejé­ben, természeti kincseink kihasználásáért és az Egyesült Nemzeteknél leadandó önzetlen szavaza­tunkért mily összeget fog az Ön kormánya év- röl-évre folyósítani. Reméljük, hogy az amerikai Kongresszus tag­jai, akik hasonló esetekben mindig nagy megér­tést tanúsítottak és Ön, Elnök Ur, belátja, hogy országunk eddigi elhanyagolása súlyos mulasz­tás volt, amelynek azonnali pótlása valameny- nyiünk érdekében feltétlenül szükséges. Ellenke­ző esetben, bár nem szívesen, kénytelenek len­nénk a Népi Köztársaságok támogatását igény­be venni, ami nemcsak országunk, hanem a szom­szédos szigetek balra tolódását jelentené. E ve­szedelem elhárítása oly közös érdek, amelyet az utóbbi évek amerikai hagyományai alapján meg kell védeni, ha nem akarjuk, hogy körzetünkben az igazi keresztény szellem és polgári erkölcs he­lyét istentelen elvek foglalják el. Abban a meggyőződésben, hogy az elmondot­tak alapján eleget tettünk az amerikai katonai beavatkozás feltételeinek, biztosítjuk Elnök Urat, hogy amig a hadi bázisokért és szavazatunkért megállapítandó összeget pontosan kapjuk, az Egyesült Államok kommunistákat gyűlölő, hű, önfeláldozó és önzetlen szövetségesei maradunk. Kiváló tisztelettel (aláírás) PING-PONG a szabad és demokratikus Bing-Bingó köztársaság teljhatalmú elnöke ^fegn]?sES az uj miiül Székesfehérváron a napokban ünnepélyesen átadták a 7-es számú balatoni miiut öt kilométer hosszú 9—12 méterre szélesített szakaszát. Az ünnepségen, amelyet a Székesfehérvári Közúti Üzemi Vállalat művelődési otthonában tartottak, Bujdosó Imre, a Fehér megyei Tanács vb-elnöke mondott köszönetét az Aszfaltutépitő Vállalat és a Székesfehérvári Közúti Vállalat dolgozóinak. Ugyancsak átadták a kápolnásnyéki terelőút el­készített átkelési szakaszát, valamint a Balaton- füreden korszerűsített útszakaszokat. Az ünnep­ségen Prieszol József közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes kitüntetést és pénzjutalmat adott át a két vállalat legjobb dolgozóinak.

Next

/
Thumbnails
Contents