Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-14 / 24. szám
Thursday, June 14. 1962 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD 5 “POLGÁRI HALÁL” VÁR AZ ELLENZÉKRE Dél-Afrika kormánya súlyos megtorlásra készül a faji elnyomás fenntartása érdekében —Tiz millióval akarja emelni a fehérek számát A Dél-Afrikai Unió fajgyűlölő, fasiszta kormánya uj törvényt akar elfogadtatni, amely az eddiginél kegyetlenebb eszköz lesz a kezében arra, hogy politikai ellenfeleit elhalgattassa. A törvény főképen Hendrick F. Verwoerds miniszter- elnök fajüldöző politikájának megerősítését szolgálná, amennyiben súlyos büntetésben részesítené mindazokat, akik bármilyen formában ellenvetésüket nyilvánítanák. Robert Conley, a NY Times riporter Capetown- ból jelenti, hogy a törvényjavaslat “megütközést és borzadályt” váltott ki a közvéleményben. Különösein az a szakasza, amely “polgári halál”-ra Ítéli a törvény megsértőit. Ezeknek a büntetése abban áll, hogy az elitéit szabadságát teljesen lakásának négy fala közé korlátozzák és közvetlen családtagjain kívül senki mással nem érintkezhet. Ez az elkülönítés szólhat életfogytiglan is. A közvélemény “polgári halál törvénynek” nevezi a javaslatot, amely “szabotázs elleni rendelet” néven került a parlament elé. A javaslat szabotázsként sorol fel minden tiltakozást, megmozdulást és tevékenységet, ami a “törvényes rendet” veszélyezteti. Ehhez tartozik minden ami esetleg a közegészséget, közbiztonságot, a forgalom és közlekedés szabad folyását veszélyeztetné, vagy gátolná a tüzelőanyag, az élelmiszer, a viz, a világítás, a villanyerő, az egészségügy és más közszolgálat ellátását. Nyilvánvaló, hogy a törvény a polgárjogokért folyó küzdelmek elfojtása mellett a nép minden politikai és gazdasági megmozdulását is gúzsba akarja kötni. “Polgári halál” büntetés vár mindenkire, aki — a javaslat egyik kitétele szerint — “politikai célkitűzések keresztülvitelét segíti elő és támogat, beleértve bármilyen társadalmi vagy politikai változást köztársaságunkban.” Legmagasabb büntetésként a javaslat halálbüntetést rendel «1. Általános vélemény az, hogy a törvényjavaslat elsősorban azokat akarja sújtani akik a jejen kormány “apartheid“, azaz a fehér és színes polgárok elkülönítését célzó politikáját támadják. A büntetéshez nem is kell több, mint hogy a kormány bármely ellenfele magára vonja Balthazar J. Vorster igazságügyi miniszter gyanúját vagy haragját. Vorsterre van bízva a töi'vény kivitelezése. Az ellenzéki United Party vezetője Sir de Viliiére Graaf úgy nyilatkozott erről, hogy Vorster akit a II. világháború alatt mint fasisztát és a nácik támogatóját internáló táborban tartottak, ennek az elsöprő törvénynek alapján “az ország főinkvizitora, legfelsőbb bírója, és fő Ítéletvégrehajtója lesz egyszemélyben.” A gyanúba fogott egyén kihallgatása a főbiró- ság egy tagja előtt fog lefolyni esküdtszék nélkül és előzetes vizsgálat nélkül. Ártatlanságának bizonyítása teljesen a vádlott felelőssége lesz. Az Ítéletet nem fellebbezheti meg. Az elitéit el lesz zárva a külvilágtól. Házon kívül semmi tevékenységet nem folytathat. Nem lesznek barátai. Kijelentései nem közölhetők sem újságban, sem más kiadványokban és nem ismételhetek a rádióadásokban, híradóban, lemezen vagy hangszallagon sem. “Teljes csend veszi körük Akárcsak megszűnt volna létezni. Száműzve lesz az életből.” Diplomáciai körökben is az a vélemény, jelenti Conley, hogy a büntető javaslat eredménye sokkal rosszabb lesz, mint a “bűntények”, amiket meg akar szüntetni. Azt is kilátásba helyezik, hogy a törvény Dél-Afrikának a nyugati államoktól való elkülönítését fogja eredményezni. Egyelőre nem látják annak a lehetőségét, hogy a javaslat elfogadását megakadályozzák, vagy hogy büntető redelkezéseit enyhítsék. EURÓPAI TELEPÜLŐKET KERESNEK A Verwoerd kormány részletes tervet dolgozott ki arra, hogy évente 40—50,000 fehér bevándorlót telepítsen le a Dél-afrikai Unióban. így akarja a jelenlegi három milliónyi fehér kisebbség számát emelni, mig egyenlő lesz a 13 milliónyi színes lakossággal. Szervezőket küld az európai országokba a települők toborzására. Pénzsegitsé- get is felajánl. Minden települőnek 84 dollárnak megfelelő összeget ad költözködési költségre és ugyanannyi kölcsönt ajánl fel személyenként két évi visszafizetésre. Azonkívül ingyen vasúti szállítást a belépési állomástól és további segítséget, amíg a kenyérkereső el tud helyezkedni. A kormány hajlandó 4,200,000 dollárt költeni évente tervének keresztülvitelére. Ugyanakkor embertelen hajszát inditott 2,000 afrikai ellen, akik évekkel ezelőtt Dél-Rodéziából Hét közgazdasági szakember jelentést állított össze arról, hogyan tanítsák a közgazdaságtant a középiskolákban itt az Egyesült Államokban. Vezető üzletemberek súlyos kritikával illették ezt a jelentést, mert szerintük “magángazdaság elégtelenségének a lehetőségét hangsúlyozza ki,” ugyanakkor nem emeli ki a “személyes szabadságot.” és ellene van azoknak “az embereknek akik kemény munka árán” gazdagodnak meg. A Wall Street Journal vezércikkben támadja a közgazda- sági tanterv szerzőit, hogy a szocializmussal rokonszenveznek. A Cömmitte for Economic Development (CED) már ennél is továbbmegy és azt követeli, hogy a két szakember munkáját tartsák távol a diákoktól. Kik lehetnek ezek a “kommunisták”, merülhet fel az olvasóban a kérdés, akik ilyen jelentős megbízáshoz jutottak hivatalos szerveink részéről? Hogyan jutottak ilyen nagy befolyáshoz, hogy “felforgató” anyagot csempészhettek be a féltve őrzött iskolák falai közé. A nevek közlése után kiderül, hogy még soha egyiknek sem volt semmi kapcsolata a kommunista párttal. Mindegyik simán keresztülmehetne az FBI “hűség- vizsgáján.” öt közülök az American Association főtisztviselője, sőt Kennedy elnök kiemelkedő gazdasági tanácsadója is köztük van. Miért van hát a nagy hűhó? A tények a következők. A CED-nek jelentős kapcsolatai vannak a nagy monopóliumokkal. A vezetők aggódni kezdtek, hogy a középiskolás diákok nem tanulnak semmi közgazdaságtant. Az az 5 százalék amely hallgat ilyen tárgyú órákat csak felületes ismereteket kap olyan tanároktól, akik maguk sem nyertek semmilyen közgazdasági képesítést. Az üzletemberek szeretnék ha a diákok “minimális betekintést nyernének” a kapitalista közgazdasági tudományokba, hogy ezzel elszigeteljék őket a radikálisabb eszméktől. így a CED kijelölt egy bizottságot, amely azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki a közgazdaságtan tanításának az elméletét az iskolákban. De hogy kellő tárgyilagosságot mutasson megegyezett az American Economic Association- nal (AEA), hogy ők nevezzék ki a tagokat és ugyanakkor teljes szabadságot adott nekik jelentésük elkészítésére. A CED úgy látszik biztos voit a dolgában. Az AEA-ban nem lehetnek marxista közgazdászok. De egy kicsit elszámitotta mégis magát. Nem gondolt arra, hogy a jobban képzett akadémikusok azok a Roosevelt korszakban nőttek fel, amikor divatban volt az a liberális elmélet és tradíció, hogy minden érvnek megvizsgálják mindkét oldalát. A bizottság jelentése 1961 szeptemberében készült el. ( A cime: Economic Education in the Schools, Report of the National Task Force on Economic Education, Development, 711 Fifth Avenue, N. Y.) A szerzők a kapitalizmust igyekeznek védeni, és ebben nem volt semmi különös, hisz a tőkés rendszer közgazdászai. De belekerült az anyagba egy néhány nagyon találó megállapítás is a jövedelmek egyenlőtlenségéről és a szegénységről. A hét közgazdász rámutatott többek között arra is, hogy az amerikai társadalomban . számos ember szerez jövedelmet munka nélkül, a vagyonából, méghozzá olyanformán, hogy mások végzik el helyette a munkát. Az ilyesmi persze torkán akad olyan embereknek mint A. L. Williams, aki az IBM elnöke és a CED tisztviselője, ő azt szeretné ha ilyesmi eszébe sem jutna a diákoknak, nem hogy tanítsák nekik! De még jobban megdöbbentette a monopolistákat a szocializmusról szóló rész. A jelentés összeállítói megállapították, hogy a kommunista társadalmak nagyobb gazdasági stabilitást értek el mint a kapitalisták, és “sokkal hatásosabban működtek mint ahogy számos megfigyelő eredetileg lehetvallási üldözés elől menekültek el és Port Eliza- bethez közel, a tengerparton telepedtek le. Kosárfonással és butorkészitéssel foglalkoztak. .A kormány fegyveres rendőrökkel kerítette be s települést, akik a hajnali órákban felkeltették s családok egy részét és megparancsolták nekik hogy pakkoljanak, mert visszaszállítják őket Rd- déziába. Hiába könyörögtek egyesek, hogy mun kájükért pénz jár nekik a városban a rendelőktől A terv az, hogy naponta 100-at indítanak útnak mig az egész települést felszámolják. segesnek gondolta.” A gazdaságilag fejletlen or szagok pedig úgy tekintenek a kommunizmusa és kapitalizmusra mint két lehetőségre amelye: közül “választani lehet.” “Számos ország különböző fokon átvette a sze cializmust, de ez nem jelenti azt, hogy ezek az or szágok kevésbé demokratikusak, vagy kevésb barátságosak az Egyesült Államok irányában., el kell fogadni a tényt, hogy különböző népek ki lönböző módszei-eket választanak gazdaságú megszervezésére.” Ez pedig semmi más mint a békés együttélé tanítása. Ami persze nyílt eretnekség a Stat Department, a Pentagon számára, csakúgy ahog megdöbbenti a monopóliumok gazdáit. Terim szetes tehát, hogy lehangolja a Wall Street Jou, nal szerkesztőit. De ez még mind nem elég. Ezek az “ódon” pr< fesszorok még azt is kimondják, hogy egyoldal állításokat nem szabad a diákokra rákényszer teni. Az utóbbiaknak maguknak kell kutató műi kát végezniük és a kutatás eredményét mindé következménytől való félelem nélkül nyilváno ságra kell hozniuk. Az ilyen szavak nyilván vi lámcsapásként hatottak a CED tagjaira: “Nem várható, hogy egy ilyen kutató analiz általános helyeslést fog aratni. De megfoszta: a diákokat attól a lehetőségtől, hogy maguk go doljanak át vitatott kérdéseket, annyi mint me; fosztani őket a jó polgárság gyakorlásának a j gától és megtagadni a szabad és demokratiki társadalom elveit. Minden polgárnak köteless ge, hogy megvédje és kiharcolja a tanároknak diákoknak ezt a jogát... A mi társadalomi erős társadalom, amelynek nem kell félnie gazd sági intézményeinek és rendszerének nyílt meg\ tatásától.” Ebben az utóbbi állításukban egy kissé elv tették a sulykot a roosevelti érában diplom szerzett tudósok. Ez hamarosan kiderült, amik a CED 6 hónapos huzavona után, csak úgy ad beleegyezését a közgazdasági jelentés iskolai f használására, ha csak a tanárok kezébe kerül, semmiesetre sem a diákokéba. A Wall Stre Journal még tovább megy és azt ajánlja, hogy National Education Association adjon úgy diákok mint a tanárok kezébe egy olyan utmul tót amelyik a “szabadságra” (a tőkések szabi ságára persze) helyezi a hangsúlyt a közgázt sági tanulmányok helyett. A “szabadságnak” ez az előtérbe nyomá: minden kétséget kizáróan, a sokat hangoztat« polgári szabadságjogok elfojtását szolgálja. M< úgy látszik a mi társadalmunk mégsem anny erős, hogy “ne kelljen félnie gazdasági int ményeinek és rendszerének nyílt megvitatását Nőtt az USA idegenforgalma 1962 első három hónapjában 13 százalék' több külföldi látogató jött az Egyesült Állam« ba, mint az előző év hasonló időszakában. Ezt képpen a tavaly megszervezett US Travel S vice működésének tulajdonítják, amelynek h detési irodái vannak a világ több nagyvárosát A kormány nagy fontosságot tulajdonit a külí di utasoknak, mert ezzel a nagy dollárkivitel zonyos arányú pótlását reméli elérni. Ezért valy júniusban a kongresszus létrehozta az ternational Travel Act-et, a látogatások nagyc szorgalmazására. Azóta a francia látogatók száma 47 százalék nőtt. Svájcból 15 százalékkal és igy tovább, pánból viszont, ahol szintén van Travel Sérv iroda, a látogatók száma 10 százalékkal csőkké Az összes látogatók száma kb. 98,000 volt év első negyedében. A kanadai és mexikói Iá gatók nincsenek beleszámitva ebbe. A KÖZGAZDASÁGTAN “SZABAD” TANÍTÁSA A Wall Street urai még akkor sem szeretnek hallani szegénységről és munkanélküli jövedelemről, ha polgári közgazdászok állítják ezt
