Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-14 / 24. szám
£ AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD fi * Thursday, June ,14. 1962 Ami a színfalak mögött rejlik A szélsőjobboldali magyar emigrán s szervezetek igazi szerepe Az utóbbi években már gyakran hallhattunk arról, hogy a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége nevű fasiszta szervezet milyen elszánt tevékenységet fejt ki egy nemzetközi konfliktus kirobbantása érdekében. Valóban nem rajtuk múlik, hogy még mindig nem borult lángba az egész világ. Ők valóban minden erejüket és tehetségüket latba vetették ennek a célnak az érdekében. Élénken emlékezhetünk rá, hogy már 1956 október-novemberében milyen nagy igyekezettel próbálták Jneggyurni az amerikai közvéleményt, hogy gyakoroljon nyomást a kormányra egy fegyveres intervenció érdekében. Azóta is számtalanszor felmerült ennek a szervezetnek a neve hasonló tevékenység kapcsán. Az MHBK élén Zákó András áll, aki Horthy hadseregében volt vezérkari tiszt, majd Szálasi alatt vezérőrnagyi rangot ért el. Ez a hétpróbás nácivezér a hitleristák által a második világháború folyamán nyugatra csábított fiatal katonákból és leventékből kémcsoportokat szerveztetett. A pénzzel, Ígéretekkel és fenyegetésekkel összeto- borzott emberek közül számosat Magyarországra csempésztek az elmúlt évek folyamán, hogy ezek szabotázs akciókkal és kémkedéssel veszélyeztessék a szocializmus építését szülőföldünkön. A legtöbb ilyen kém és szabotör azonban lebukott küldetése alatt de ez nem zavarta a levitézlett tábornokokat abban, hogy újabbakat küldjenek helyettük. Minden bizonnyal nagy dollárösszeget zsebeltek be a szerencsétlenek után megbízóiktól. Amig mások az életüket adták azalatt ők profitot szereztek. i Különösen fellendült a volt Horthy és Szálasi tiszteknek az üzlete 1956 októbere után, amikor sokezer fiatal disszidálttal tölthették fel kifogyóban lévő “alakulataikat.” Azért is különösen kapóra jött nekik az uj anyag, mert a régi disz- szidensek és emigránsok már kezdték felismerni, hogy az MHBK vezetői milyen célra akarják őket fel-, illetve kihasználni. Az újakat még meg lehetett szédíteni a régi “hazafias” frázisokkal, még el lehetett kápráztatni a “vitézkötéses” egyenruhákkal és kitüntetésekkel. De semmi nem tart örökké. Amint az alábbi röplapból kitűnik, maguk az MHBK tagjai kezdik felismerni, hogy milyen szerepet szántak nekik Zákó Andrásék és társaik. A vezetők között is akadtak már, akik átláttak a szitán. Ezek közvetlen közelről szemlélhették a “nagy és dicső” vezérek és vezérjelöltek tetteit. Amit tapasztaltak, ugylátszik olyan visszataszító lehetett, hogy még ezek a szélső jobboldali felfogású egyének is csömört kaptak tőle... A röplap minden kétséget kizáróan bizonyíthatja, hogy mi a valóság a fasiszta katonai szer- /ezkedések mögött. Nem a baloldal “vádaskodásáról” van már itt szó, ahogy a fasiszták gyakran védekeznek, hanem saját embereik fedik fel igazi ircukat. Lehullt tehát az álarc! Ami elénktárul mögiile, íz az emberi elvetemültség és . kapzsiság szinte íihetetlen megnyilvánulása. íme a röpirat szövege: Magyar YM/YWCA Mozgalom Magyarok! Testvéreink! Hínár módjára szövi át a magyar emigrációt a vádaskodás' az ellenségeskedés s huzza mind mélyebbre és mélyebbre. Az egymás kö^tti harc sokszor nemcsak az emigráció, de a befogadó ország közvéleményének utálatát váltja ki irántunk. Hát nem tudunk mi igaz testvér nódjára együtt élni? Harcolni egymásért és drága hazánkért? SAJNOS NEM! Bajtársak! Felháborodva szemléljük ami az MHBK-n belül folyik. Az FMHBK vezetői indították el a lavinát. Jogos igazságuk nyilvánosságra hozásával bemutatták az emigráció hitvány tagjainak kopó szerepét. Ezt bizonyítja Szénássy László levele, amikor a következőket Írja: “...követelem, hogy ebből a jelenlegi FMHBK- ból zárjanak ki, mert erre az egyetlen elfogadható erkölcsi bizonyítványra igazán szükségem van. Hogyan tudom én másként igazolni, miszerint jóhiszeműen voltam tagja egy hírhedt spicli falkának?...” Egy másik Zákó Andrásnak irt levélben pedig igy nyilatkozik: “.. . Vezérőrnagy ur mondja: más az önvédelmi szolgálat és más az, amikor pénzért rendszeresen jelentgetnek.. .” Füves Rudolf az FMHBK egyik volt vezetője pedig igy összegezi ezzel kapcsolatos hitvallását: “... a mi nagy erkölcsi tőkénk a szegénységünkben és függetlenségünkben gyökerezett. Ezt most vég legesen eljátszottuk. Köztudomású, hogy más az ö. v. szolgálat és más a megfizetett rendőrségi besugás...” Mi nem akarunk az MHBK belső életébe beleszólni, nincs is rá jogunk. De igenis TILTAKOZUNK az ellen,* hogy spicliskedjeneK, a magyar nevet bemocskolják, másokat szerencsétlenné tegyenek csak azért, hogy a judás pénzből nekik is jusson. ' A botrányt elindították, de megállítani nem tudják. Hogyan is tudnák, amikor az MHBK vezetői ma is ezt teszik. Úgy látszik már elfeledkeztek az első nagy botrányról, mely szintén nagy kárt okozott úgy tekintélyünk megvédése mint egységünk megteremtése tekintetében. , Zákó Ur-ék még ma sem ébredtek fel, nem döbbentek rá bűneikre. Sok fiatal magyar életét tették tönkre, most ezt kívánják folytatni. Hiába minden önigazolás, körlevél esetleg ki- kényszeritett sajtóközlemény, ma már nem lehet félrevezetni bennünket. Ez év március 22—26 között értekezletet tartottak Chicagóban a Foundation for Foreign Affairs és a nyugat-német Johann Gottfried Herder Research Council védnöksége alatt. Ezen az értekezleten a kelet-európai problémákat és a berlini válságot tárgyalták meg. Amerikai részről külügyi szakértők, a State Department tisztviselői, újságírók és egyetemi tanárok vettek részt a konferencián. A németek részéről néhány képviselő a Bundestagból (képviselőház) és több Landsmanschaft (német soviniszta egyesület) vezér. Ezek között foglalt helyet Wenzel Jaksch és dr. Hermán Raschhofer is. A chicagói értekezlet politikai programot fogadott el Németország határainak a megváltoztatására. A program olyan hatalmas területeket követelt a mai nyugat-német kormány részére Németország keleti szomszédaitól, hogy Drew Pearson amerikai újságíró és hírmagyarázó az értekezletet tárgyalva, feltette a kérdést: “A hit- lerizmus jön vissza?” Lengyelország és Csehszlovákia diplomáciai képviselői itt az Egyesült Államokban tiltakoztak a soviniszta szellemű chicagói konferencia miatt. Ebben a tiltakozásban nem kis szerepet játszott Wenzel Jaksch részvétele az értekezleten, aki a legvéresebbszáju uszítást fejti ki még a nyugatnémet vezérek viszonylatában is, a Szudétaföld Csehszlovákiától való elszakitása érdekében. Jaksch neve nem először kerül az előtérbe soviniszta tevékenysége miatt. A második világháború előtti Csehszlovák Köztársaság Szociáldemokrata Pártjának volt az elnöke. 1938 áprilisában Jaksch már dr. Pfitznerrel tárgyalt, aki Konrad Henlein megbízottja volt. (Henlein volF annak a Szudeta-német Pártnak a vezére, amely Hitler ötödik hadoszlopának a szerepét töltötte be Csehszlovákia elfoglalásában.) A Jaksch-Pfit- zer féle találkozás célja az volt, hogy a Szociáldemokrata Pártot olvasszák a Szudeta-német Pártba. Jaksch pártjának az elárulásáért cserébe Henlein hozzájárulását akarta megkapni ahhoz, hogy ő legyen a náci párton belül a munkásvezér Csehszlovákiában. A találkozás alkalmával a két fél teljes ideológiai egységről tett tanúságot, és megállapították, hogy Jaksch “népi szocializmusa” és Pfitzer “nemzeti szocializmusa” teljesen azonos fogalmak. Ennek a megegyezésnek a következtében Hitler ötödik hadoszlopának ez a két frakciója együttes erővel törekedett aCseh- szlovák Köztársaság megdöntésére. Jaksch jelleméről Elisabeth Wiskemann fest hü és épen ezért elrettentő képet a nyugati olvasok részére Germany’s Eastern Neighbors cimü könyvében, amelyet az Oxford University Press adott ki 1956-ban. A szerző leszögezi, hogy a szu- deta-németekre jellemző soviniszta érzelmeit BARÁTAINK! A magyar emigrációnak nem titkos szolgálatot kel) végezni, hanem egységesen, keresztény szeretetben összefogni, kivívni minden nép elismerését, hogy büszkén hirdethessük magyarságunkat. Ezért harcolunk mi és ehhez a harchoz kérjük a támogatást minden igaz magyar részéről, bármely emigrációs szervezet tagja is. Leplezzétek le a soraitokba befurakodott egységbontókat, az idegen érdekekért spicli munkát végző farizeusokat, a pénzimádó, a magyar érdekeket áruba bocsátó aljas kopókat. Merénylet a Francia Kommunista Párt egyik épülete ellen Az OAS autós banditái géppuskás támadást intéztek Párizs külvárosában, St. Dennisben a Francia Kommunista Párt székháza ellen. Az épület falát és helyiségeit 30 golyó érte. Szerencsés véletlennek köszönhető, hogy a pártház őrsége közül senki sem sebesült meg. A fasiszta támadók elmenekültek. A párizsi katonai különbiróság kihirdette Ítéletét két OAS-merénylő ügyében, akik ez év januárjában elrabolták rendelőjéből Hainguy orvost, az UNR parlamenti képviselőjét. Az egyik vádlottat 12 évi, társát pedig 10 évi szabadság- vesztésre ítélték. Jaksch soha nem tudta levetkezni. A háború utáni tevékenysége viszont azt bizonyítja, hogy Wenzel Jaksch nem képes és nem akar megváltozni. 1961. május 11-én a keleteurópai államokból kitelepitett németek vezetőinek az értekezletén, a nyugat-német Würzburg- ban, felszólalt és szenvedélyesen követelte Németország határainak az 1937. évinél is nagyobbra való kiterjesztését. Tehát már a weimari határok sem elegendők a számára, hanem teljes egészében Hitler nyomdokain halad ez az egykori “mun- kásvezér’. Soviniszta elvakultságában még a háborútól sem riadna vissza, mert elszántan követeli a jelenlegi nyugat-német kormánytó,1 hogy mu tasson erélyt a területi követelések elérésére. Jakschnak nagy befolyása van ma Nyugat-Né- metországban. A Bundestag szociáldemokrata párti tagja és egy sereg nacionalista egyesülés és szövetség vezetőségi tagja. A Die Brücke cimü szélsőséges folyóirat büszkén említi a nevét, mint a “prágai kommunista csatlós kormány halálos ellenségéét”. Elfelejti hozzátenni, hogy Wenzel Jaksch már a polgári csehszlovák állam halálos ellensége is volt Hitler szolgálatában. Dr. Hermann Raschhofer, az értekezlet másik nyugat-német részvevője, ugyancsak jelentős náci múltra nézhet vissza. A Sjzudétavidék náci újságja, a Die Zeit 1941. január 29. számában jelentette Raschhofer “egyetemi rendes tanárrá” való kinevezését a prágai egyetemre. Ez a kinevezés annál érdekesebb mert maga a führer gyakorolta. Raschhofer mindent meg is tett, hogy ezt a “magas” kitüntetést megszolgálja. A háború alatt egymás után jelentek meg cikkei és “tanulmányai” amelyben azt akarta bebizonyítani, hogy Hitler hódításai “jogosak” voltak. így pl. 1942-ben a Boéhmen und .Maehren cimü náci újságba, amelynek a szerkesztője a háborús fő- btinös Hermann Frank volt, azt irta, hogy Cseh- és Morvaország bekebelezése a hitleri Reich-ba 1939 márciusában, nem egy nemzet legázolása volt, hanem történelmi igazságszolgáltatás Két ilyen náci múltú embernek, mint Wenzel Jaksch és Hermann Raschhofer, a chicagói konferencián való megjelenése, a hitleristák sajnálatos és veszélyes beszivárgását bizonyítja az amerikai politikába. Ezt a hidegháború légköre tehette csak lehetővé a számukra. Ezekután ne csodálkozzanak külpolitikánk intézői, ha azt tapasztalják, hogy a kelet-európai népek nem lelkesednek a State Department politikájáért, amely Nyugat-Németország célkitűzéseit támogatja, sőt már atomfegyvereket is a rendelkezésükre akar bocsátani. Ezek a népek még jól emlékeznek a jakschokra és a raschhofe- rekre. AAAAAAAAMAMAAAA/\A/WV\A/\/\/WV\/V\A/V/W\/V/\A/t/WWUVVvWW\/V\/VV\/VV\/V/V\A/tfV\/\AAAA/VVVVVVVVVVWWVV Nácik Chicagóban A hitleri idők sovinisztái ismét az élvonalban
