Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-14 / 24. szám

£ AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD fi * Thursday, June ,14. 1962 Ami a színfalak mögött rejlik A szélsőjobboldali magyar emigrán s szervezetek igazi szerepe Az utóbbi években már gyakran hallhattunk ar­ról, hogy a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége nevű fasiszta szervezet milyen elszánt tevékeny­séget fejt ki egy nemzetközi konfliktus kirobban­tása érdekében. Valóban nem rajtuk múlik, hogy még mindig nem borult lángba az egész világ. Ők valóban minden erejüket és tehetségüket lat­ba vetették ennek a célnak az érdekében. Élénken emlékezhetünk rá, hogy már 1956 október-no­vemberében milyen nagy igyekezettel próbálták Jneggyurni az amerikai közvéleményt, hogy gya­koroljon nyomást a kormányra egy fegyveres in­tervenció érdekében. Azóta is számtalanszor fel­merült ennek a szervezetnek a neve hasonló te­vékenység kapcsán. Az MHBK élén Zákó András áll, aki Horthy hadseregében volt vezérkari tiszt, majd Szálasi alatt vezérőrnagyi rangot ért el. Ez a hétpróbás nácivezér a hitleristák által a második világhábo­rú folyamán nyugatra csábított fiatal katonákból és leventékből kémcsoportokat szerveztetett. A pénzzel, Ígéretekkel és fenyegetésekkel összeto- borzott emberek közül számosat Magyarországra csempésztek az elmúlt évek folyamán, hogy ezek szabotázs akciókkal és kémkedéssel veszélyeztes­sék a szocializmus építését szülőföldünkön. A leg­több ilyen kém és szabotör azonban lebukott kül­detése alatt de ez nem zavarta a levitézlett tábor­nokokat abban, hogy újabbakat küldjenek he­lyettük. Minden bizonnyal nagy dollárösszeget zsebeltek be a szerencsétlenek után megbízóiktól. Amig mások az életüket adták azalatt ők profitot szereztek. i Különösen fellendült a volt Horthy és Szálasi tiszteknek az üzlete 1956 októbere után, amikor sokezer fiatal disszidálttal tölthették fel kifogyó­ban lévő “alakulataikat.” Azért is különösen ka­póra jött nekik az uj anyag, mert a régi disz- szidensek és emigránsok már kezdték felismerni, hogy az MHBK vezetői milyen célra akarják őket fel-, illetve kihasználni. Az újakat még meg lehe­tett szédíteni a régi “hazafias” frázisokkal, még el lehetett kápráztatni a “vitézkötéses” egyen­ruhákkal és kitüntetésekkel. De semmi nem tart örökké. Amint az alábbi röplapból kitűnik, maguk az MHBK tagjai kez­dik felismerni, hogy milyen szerepet szántak ne­kik Zákó Andrásék és társaik. A vezetők között is akadtak már, akik átláttak a szitán. Ezek köz­vetlen közelről szemlélhették a “nagy és dicső” vezérek és vezérjelöltek tetteit. Amit tapasztal­tak, ugylátszik olyan visszataszító lehetett, hogy még ezek a szélső jobboldali felfogású egyének is csömört kaptak tőle... A röplap minden kétséget kizáróan bizonyít­hatja, hogy mi a valóság a fasiszta katonai szer- /ezkedések mögött. Nem a baloldal “vádaskodá­sáról” van már itt szó, ahogy a fasiszták gyakran védekeznek, hanem saját embereik fedik fel igazi ircukat. Lehullt tehát az álarc! Ami elénktárul mögiile, íz az emberi elvetemültség és . kapzsiság szinte íihetetlen megnyilvánulása. íme a röpirat szö­vege: Magyar YM/YWCA Mozgalom Magyarok! Testvéreink! Hínár módjára szövi át a magyar emigrációt a vádaskodás' az ellenségeskedés s huzza mind mélyebbre és mélyebbre. Az egymás kö^tti harc sokszor nemcsak az emigráció, de a befo­gadó ország közvéleményének utálatát váltja ki irántunk. Hát nem tudunk mi igaz testvér nódjára együtt élni? Harcolni egymásért és drága hazánkért? SAJNOS NEM! Bajtársak! Felháborodva szemléljük ami az MHBK-n belül folyik. Az FMHBK vezetői indították el a lavinát. Jogos igazságuk nyilvánosságra ho­zásával bemutatták az emigráció hitvány tag­jainak kopó szerepét. Ezt bizonyítja Szénássy László levele, amikor a következőket Írja: “...követelem, hogy ebből a jelenlegi FMHBK- ból zárjanak ki, mert erre az egyetlen elfogad­ható erkölcsi bizonyítványra igazán szüksé­gem van. Hogyan tudom én másként igazolni, miszerint jóhiszeműen voltam tagja egy hír­hedt spicli falkának?...” Egy másik Zákó Andrásnak irt levélben pedig igy nyilatkozik: “.. . Vezérőrnagy ur mondja: más az önvédel­mi szolgálat és más az, amikor pénzért rend­szeresen jelentgetnek.. .” Füves Rudolf az FMHBK egyik volt vezetője pedig igy összege­zi ezzel kapcsolatos hitvallását: “... a mi nagy erkölcsi tőkénk a szegénységünkben és függet­lenségünkben gyökerezett. Ezt most vég legesen eljátszottuk. Köztudomású, hogy más az ö. v. szolgálat és más a megfizetett ren­dőrségi besugás...” Mi nem akarunk az MHBK belső életébe be­leszólni, nincs is rá jogunk. De igenis TILTAKOZUNK az ellen,* hogy spicliskedjeneK, a magyar nevet bemocskolják, másokat szerencsétlenné tegye­nek csak azért, hogy a judás pénzből nekik is jusson. ' A botrányt elindították, de megállítani nem tudják. Hogyan is tudnák, amikor az MHBK vezetői ma is ezt teszik. Úgy látszik már elfe­ledkeztek az első nagy botrányról, mely szintén nagy kárt okozott úgy tekintélyünk megvédé­se mint egységünk megteremtése tekinteté­ben. , Zákó Ur-ék még ma sem ébredtek fel, nem döbbentek rá bűneikre. Sok fiatal magyar éle­tét tették tönkre, most ezt kívánják folytatni. Hiába minden önigazolás, körlevél esetleg ki- kényszeritett sajtóközlemény, ma már nem lehet félrevezetni bennünket. Ez év március 22—26 között értekezletet tar­tottak Chicagóban a Foundation for Foreign Af­fairs és a nyugat-német Johann Gottfried Her­der Research Council védnöksége alatt. Ezen az értekezleten a kelet-európai problémákat és a berlini válságot tárgyalták meg. Amerikai rész­ről külügyi szakértők, a State Department tiszt­viselői, újságírók és egyetemi tanárok vettek részt a konferencián. A németek részéről néhány képviselő a Bundestagból (képviselőház) és több Landsmanschaft (német soviniszta egyesület) vezér. Ezek között foglalt helyet Wenzel Jaksch és dr. Hermán Raschhofer is. A chicagói értekezlet politikai programot fo­gadott el Németország határainak a megváltoz­tatására. A program olyan hatalmas területeket követelt a mai nyugat-német kormány részére Németország keleti szomszédaitól, hogy Drew Pearson amerikai újságíró és hírmagyarázó az értekezletet tárgyalva, feltette a kérdést: “A hit- lerizmus jön vissza?” Lengyelország és Csehszlovákia diplomáciai képviselői itt az Egyesült Államokban tiltakoztak a soviniszta szellemű chicagói konferencia miatt. Ebben a tiltakozásban nem kis szerepet játszott Wenzel Jaksch részvétele az értekezleten, aki a legvéresebbszáju uszítást fejti ki még a nyugat­német vezérek viszonylatában is, a Szudétaföld Csehszlovákiától való elszakitása érdekében. Jaksch neve nem először kerül az előtérbe so­viniszta tevékenysége miatt. A második világhá­ború előtti Csehszlovák Köztársaság Szociálde­mokrata Pártjának volt az elnöke. 1938 áprilisá­ban Jaksch már dr. Pfitznerrel tárgyalt, aki Kon­rad Henlein megbízottja volt. (Henlein volF an­nak a Szudeta-német Pártnak a vezére, amely Hitler ötödik hadoszlopának a szerepét töltötte be Csehszlovákia elfoglalásában.) A Jaksch-Pfit- zer féle találkozás célja az volt, hogy a Szociál­demokrata Pártot olvasszák a Szudeta-német Pártba. Jaksch pártjának az elárulásáért cserébe Henlein hozzájárulását akarta megkapni ahhoz, hogy ő legyen a náci párton belül a munkásvezér Csehszlovákiában. A találkozás alkalmával a két fél teljes ideológiai egységről tett tanúságot, és megállapították, hogy Jaksch “népi szocializmu­sa” és Pfitzer “nemzeti szocializmusa” teljesen azonos fogalmak. Ennek a megegyezésnek a kö­vetkeztében Hitler ötödik hadoszlopának ez a két frakciója együttes erővel törekedett aCseh- szlovák Köztársaság megdöntésére. Jaksch jelleméről Elisabeth Wiskemann fest hü és épen ezért elrettentő képet a nyugati olva­sok részére Germany’s Eastern Neighbors cimü könyvében, amelyet az Oxford University Press adott ki 1956-ban. A szerző leszögezi, hogy a szu- deta-németekre jellemző soviniszta érzelmeit BARÁTAINK! A magyar emigrációnak nem titkos szolgá­latot kel) végezni, hanem egységesen, keresz­tény szeretetben összefogni, kivívni minden nép elismerését, hogy büszkén hirdethessük magyarságunkat. Ezért harcolunk mi és ehhez a harchoz kérjük a támogatást minden igaz magyar részéről, bármely emigrációs szervezet tagja is. Leplezzétek le a soraitokba befurakodott egységbontókat, az idegen érdekekért spicli munkát végző farizeusokat, a pénzimádó, a magyar érdekeket áruba bocsátó aljas kopókat. Merénylet a Francia Kommunista Párt egyik épülete ellen Az OAS autós banditái géppuskás támadást intéztek Párizs külvárosában, St. Dennisben a Francia Kommunista Párt székháza ellen. Az épület falát és helyiségeit 30 golyó érte. Szeren­csés véletlennek köszönhető, hogy a pártház őr­sége közül senki sem sebesült meg. A fasiszta tá­madók elmenekültek. A párizsi katonai különbiróság kihirdette Íté­letét két OAS-merénylő ügyében, akik ez év ja­nuárjában elrabolták rendelőjéből Hainguy or­vost, az UNR parlamenti képviselőjét. Az egyik vádlottat 12 évi, társát pedig 10 évi szabadság- vesztésre ítélték. Jaksch soha nem tudta levetkezni. A háború utáni tevékenysége viszont azt bizo­nyítja, hogy Wenzel Jaksch nem képes és nem akar megváltozni. 1961. május 11-én a kelet­európai államokból kitelepitett németek vezetői­nek az értekezletén, a nyugat-német Würzburg- ban, felszólalt és szenvedélyesen követelte Német­ország határainak az 1937. évinél is nagyobbra való kiterjesztését. Tehát már a weimari határok sem elegendők a számára, hanem teljes egészé­ben Hitler nyomdokain halad ez az egykori “mun- kásvezér’. Soviniszta elvakultságában még a há­borútól sem riadna vissza, mert elszántan követe­li a jelenlegi nyugat-német kormánytó,1 hogy mu tasson erélyt a területi követelések elérésére. Jakschnak nagy befolyása van ma Nyugat-Né- metországban. A Bundestag szociáldemokrata párti tagja és egy sereg nacionalista egyesülés és szövetség vezetőségi tagja. A Die Brücke cimü szélsőséges folyóirat büszkén említi a nevét, mint a “prágai kommunista csatlós kormány halálos ellenségéét”. Elfelejti hozzátenni, hogy Wenzel Jaksch már a polgári csehszlovák állam halálos ellensége is volt Hitler szolgálatában. Dr. Hermann Raschhofer, az értekezlet másik nyugat-német részvevője, ugyancsak jelentős ná­ci múltra nézhet vissza. A Sjzudétavidék náci új­ságja, a Die Zeit 1941. január 29. számában je­lentette Raschhofer “egyetemi rendes tanárrá” való kinevezését a prágai egyetemre. Ez a kine­vezés annál érdekesebb mert maga a führer gya­korolta. Raschhofer mindent meg is tett, hogy ezt a “magas” kitüntetést megszolgálja. A há­ború alatt egymás után jelentek meg cikkei és “tanulmányai” amelyben azt akarta bebizonyíta­ni, hogy Hitler hódításai “jogosak” voltak. így pl. 1942-ben a Boéhmen und .Maehren cimü náci újságba, amelynek a szerkesztője a háborús fő- btinös Hermann Frank volt, azt irta, hogy Cseh- és Morvaország bekebelezése a hitleri Reich-ba 1939 márciusában, nem egy nemzet legázolása volt, hanem történelmi igazságszolgáltatás Két ilyen náci múltú embernek, mint Wenzel Jaksch és Hermann Raschhofer, a chicagói kon­ferencián való megjelenése, a hitleristák sajnála­tos és veszélyes beszivárgását bizonyítja az ame­rikai politikába. Ezt a hidegháború légköre te­hette csak lehetővé a számukra. Ezekután ne csodálkozzanak külpolitikánk in­tézői, ha azt tapasztalják, hogy a kelet-európai népek nem lelkesednek a State Department poli­tikájáért, amely Nyugat-Németország célkitűzé­seit támogatja, sőt már atomfegyvereket is a rendelkezésükre akar bocsátani. Ezek a népek még jól emlékeznek a jakschokra és a raschhofe- rekre. AAAAAAAAMAMAAAA/\A/WV\A/\/\/WV\/V\A/V/W\/V/\A/t/WWUVVvWW\/V\/VV\/VV\/V/V\A/tfV\/\AAAA/VVVVVVVVVVWWVV Nácik Chicagóban A hitleri idők sovinisztái ismét az élvonalban

Next

/
Thumbnails
Contents