Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-07 / 23. szám

8 11 Ul ouu, Hozzászólás Faragó beszédéhez Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék néhány észrevételt tenni a lap május 17-i számában megjelent “Gondolatok május el­sejére” c. íráshoz, illetve Faragó beszédének azon félreértésre alkalmat adó részéhez, melyben azt mondja, hogy minden világrészben május el­seje hivatalosan elismert nemzeti ünnep és itt, az ünnep szülőhazájában nem hatalmas felvonu­lások keretében, hanem előadótermek szűk kere­teiben adunk tiszteletet a munkásünnepnek. Meg kívánom jegyezni a következőket: A Labor Day-t 1882-ben a munkásság tiszteletére vezet­ték be csendes felvonulásokkal. A május elseje — bár Amerikában született a 8 órai munkaidőért — már harci jellegű európai és amerikai, értve nemzetközi ünnep lett, amit a gyárosok nem üd­vözölnek. 1889-ben a Második Internacionálé avat­ta munkásünneppé. A beszédnek azon része szerintem nem állja meg a helyét, hogy azért nem vonulnak fel nagy tömegekben, mert a munkásság élete olyan jó és keresete olyan bőséges (talán Cape Canavera- lon?) az amerikai életmód áldásai következtében, nincsenek követelései és nincs szükség munkás­harcra. Mert azután megállapítja, hogy tilos ma­napság vörös, vagy rózsaszín jellegű ünnepet tar­tani. Vagy talán az amerikai munkásnak nincs szüksége szocializmusra, stb., stb. Mindegyik vá­lasz megállja a helyét a szónok szerint, még az is, hogy az amerikai munkásság életnívója és kö­veteléseinek rendezése valóban jó helyzetben van. De viszont ugyanabban a lapszámban olvashat­tunk egy cikket “Lejtőn az Egyesült Állapiok gazdasága” címen, mely szerint az elnök beismeri, hogy 4 millió munkanélkülink van. A U. S. News & World Report januári száma szerint a világ leg­gazdagabb államában 7 és fél millió ember él se­gélyből, hát még az öreg nyugdíjasok, akik-nem is sztrájkolhatnak magasabb nyugdíjért. Az in­fláció maholnap valóban az üres tányér elé fogja ültetni őket. A nyugdíjasok legnagyobb százaléka annyit kap, hogy a házbért ki tudja fizetni. Az elnök választása előtt bevallotta, hogy 32 millió éhesen fekszik le. A májusi felvonulások Roosevelt idején nagyok voltak, Truman alatt a munkásság ezreit börtön­be zárták, mert a békét hangoztatták. A mi la­punk olvasói közül is sokan megijedtek. Meg kell állapítani, hogy az amerikai szakszer­vezeteknek nem érdekük a politikai mozgalom és ezért nem nevelik a tömeget arra. A 30—40,—50 ezer dolláros évi fizetéssel rendelkező szakszerve­zeti vezérek vigyáznak arra, nehogy valaki a szó cializmust emlegesse. Sokszor találkozunk olyan nincstelen munkással, aki a haladó szellemről el- itélőleg nyilatkozik. Tehát a tömeg fél az üldö­zéstől. Emlékezhetünk reá, hogy évekkel ezelőtt New York államban történt egy nagy felvonulá­son, hogy a felbérelt csőcselék kövekkel dobálta a részvevőket. De a Labor Day alkalmával a rend­őrség ügyel arra, hogy zavartalan felvonulás le­gyen. I\ S. Örült a romániai híreknek Tisztelt Szerkesztőség! Lapunk május 17-i számában végre a 12-ik ol­dalon már egyszer én is találtam valamit a szülő­földemről. Illetve találtam egy cikket Temesvárról (most Pitestin), aminek igazán megörültem, és köszönetemet küldöm érte. Ilii olvasója vagyok a lapnak már 1916 óta. Erdélyből jöttem Amerikába, még hozzá Cleve­land, Ohioba. Elég jól olvastam és beszéltem ro­mánul. Már 50 éve itt vagyok, de még mindig örülök, ha olvashatok valamit arról a vidékről, ahonnan idejöttem. Chicagóban is éltem, ahol jó barátaim voltak Tomaniczkáék, iSlezákék, Petrá- sék, s mások. Abban az időben Guenther volt a nevem. Most már évek óta Kaliforniában élek, s mint visszavonult nő 65 éves koromban Bustya Károlyiéi zongoraleckéket vettem 5 éven keresz­tül. Ilyen öreg korban már az ember nagyon rá­ér, s valamivel el kell töltenünk az időnket. Most, hogy már 70 éves vagyok, abbahagytam a tanul- lást. Daisy Summons A fegyvergyáros még remél Kedves Adenauer Bartátom! Ismét tollat ragadok és sietek tudomásodra hozni, hogy az elmúlt héten majd megütött a guta. Ma már a legtöbb ember tudja, hogy milyen súlyos betegségben szenvedek; már csak az in­jekciók tartják bennem a lelket és orvosaim leg­utóbb Thailandba küldtek, hogy talán jót tesz egy kis levegőváltozás. Ug.v volt, hogy átmegyek a szomszédos Laoszba, hogy ott — a tilalom elle­nére — halászattal és vadászattal foglalkozzam. Olyan sok vörös nyulat, medvét, s egyéb vadat láttam odaát, hogy ha azokat mind zsákmányul ejthetném, tudom biztosan meggyógyulnék. De tudod mi az, ami miatt a guta majd meg­ütött? Kennedy azt mondta az újságíróknak, hogy minden áron békés megoldást keres Laosz ügyében. Már mégis csak hallatlan, hogy tétlenül kell tűrnöm a nvulak szaporodását, melyek kezdik felfalni a termést is, amit eddig én tartottam birtokomban. Kedves barátom, nem tudom, mi történt veled mostanában? Talán gyengélkedsz, vagy mi van veled? A multkorában nem tudtad magad Kenne- dyvel megértetni, hiába hangoztattad, hogy ne álljunk szóba a vörösökkel, mert az életveszélyes lehet a számunkra. Sajnos tudomásul kellett ven­ned, hogy vége azoknak az időknek,'amikor még te, mint a vesztes fél képviselője, dirigáltál, hogy mit és hogyan csináljunk. Én téged mindig bölcs államférfiunak ismertelek és ma már olyasmiket hallok felőled, hogy “begyepesedtél” s lassan már senki sem fog reád hallgatni. Azt mondják, hogy változnak az idők és változnak az emberek is, de ha belepusztulok, sem fogom azt tudomásul ven­ni. Csak nem képzelik, hogy szépszerével feladom a jussomat? Annyit mondhatok, hogy nagyot csalódtam Kennedy ben is, pedig ő az én legjobb barátom volt; sokat is köszönhet nekem, mert az elnöki széket is én tettem alája, hogy azután engem szolgáljon intézkedéseivel. Talán emlékszel, eleinte milyen jól mentek a dolgok. Együtt tapsoltunk a kubai inváziónak. De akkor még ki gondolta volna, hogy balkezes újonc­cal van dolgunk ? Ki gondolta volna, hogy legtöbb intézkedésével visszafelé süti el a puskáját? Em­lékszel hányszor mondtuk, kire lőjjön, kire céloz­zon? Tette volna is ő, de szerencsétlenségére min­dig hatalmas ellenállásba ütközött. Kedves Adenauerkám, nagyon kérlek, legalább te ne hátrálj meg. Nagyon jól tudod, hogy az én szénám sem áll jól, mert körül vagyok véve kár- örvendőkkel, akik alig várják a távozásomat. De te még csinálhatsz valami okosat ott Berlin körül és remélem, nem is hozol szégyent az előideidre, akiknek kétszer is sikerült már egy kis tüzet gyujtaniok, aminek parazsából azután nekem is jutott egynéhány jól sült gesztenye. Nagyon kér­lek tehát, ne hagyd abba a dolgot, igyekezzél nyomást gyakorolni Kennedyre, hogy meg ne pró­báljon kiegyezni azokkal az istentelenekkel, mert akkor búcsút mondhatunk a terveinknek. írjál magadról is egy pár sort. Mit szólsz ah­hoz, hogy Ike beismerte, hogy az U-2-vel kapcso­latban súlyos hibát követett el? Az a vélemé­nyem, hogy Dél-Amerikában is veszett ügyünk van, mert most — akár egy sereg felbőszült bika — rohannak, hogy forradalmat szítva legázolják a feudalista rendszert. Befejezésül örömhirt is közölhetek veled. Éppen most, levélzárta előtt érkezett a hir, hogy a va­dászok és halászok gyors ütemben szállnak part­ra Thailandban. Nagyszerű lehetőségek ígérkez­nek, s már előre örülök, hogy a tilalom ellenére is lesz puskaropogás és remélem, hogv bőséges zsákmánnyal érkezik vissza a te legjobb barátod és igaz hived a Fegyvergyáros (Anti) A meisseni fehér arany Drezdából gépkocsin indultunk lefelé az Elba mentén. Zuhogó esőben haladtunk végig a Né­met Demokratikus Köztársaság egyik legsűrűb­ben lakott vidékén, ahol a városok szinte vég nél­kül következnek egymásután. Még látjuk Rade- beul gyárkéményeit, amikor már Coswigban, a német vegyipar egyik jelentős központjában va­gyunk. Az Elba völgye nyilván mágnesként von­zotta magához az, embereket. Csupán Brockwitz után ritkábbak az emberi települések. Itt talál­kozunk először a természettel. A fenyőerdők szépsége itt oly elragadó, hogy jóformán észre sem vesszük, amint egy városhoz, Meissenhez, a dombtetőn elhúzódó városhoz kö­zeledünk. Itt mindenekelőtt a város ódon levegő­je ötlik sezmbe, amelyet még jobban kidomborít a folyó fölötti sziklán emelkedő Albrecht kastély, a sok régi patriciusház és a kapuk fölött csüngő, számos évszázados céhjelvény. Meissen mindig a német kézmüvesipar fontos központja volt. Lakosai már évszázadokkal ezelőtt küzdöttek városuk szabadságáért a hübérurak el­len. De világhírének kezdete egy különös törté­nettel vette kezdetét Erős Ágost szász király uralma idején. Ez most hosszadalmas lenne le­írni, de ekkor kezdték meg a porcelángyártást a vidéken. • A porcelángyár friebitschtali régi épületének homlokzatán messziről látszik a gyár jelképe — a két egymást keresztező kard. Londonban és Moszkvában, Párizsban és Lipcsében egyaránt ismerik ezt a védjegyet, amely a kiváló minőség szimbóluma. Ahogy a munkaasztalokon felsorakozó festé- kes edényeket nézzük, elcsodálkozunk, hogyan varázsolják elő ezek az emberek a festékek alig megkülönböztethető szürkeségéből a virágos ré­tek szinpompáját, Watteau jeleneteinek gyengéd vonásait, vagy a drezdai képtár világhírű fest­ményeinek másolatait. A gyár múzeumában hires mesterek ritka da­rabjait őrzik. Sárkányokkal, indiai virágokkal, vagy egyszerűen a közismert meisseni “hagyma” motivummal diszitett étkezőkészletek, fantázia- dus díszítésű óriási vázák, barokk-stilü szobrocs­kák láthatók itt, ezer meg ezer mintában, ame­lyek, a mai Ízléshez igazodva a művészi ihlet ki­meríthetetlen forrásául szolgálnak. Milyen csodálatosan ügyes kezek formálják és festik oly rendkívüli Ízléssel és finomsággal ezt a hófehéren szikrázó fehér anyagot. Az emberek, akikkel itt találkoztunk, tudják, hogy hova tar­toznak és ismerik ellenségüket, ők maguk védel­mezték meg városukat az utolsó SS Sturmführer dühétől, aki elmenekülése előtt mindent a leve­gőbe akart röpíteni. Utóbb szovjet segítséggel ál­lították helyre a háború nyomán elpusztult mű­helyeket és kezdték meg ismét a termelést. Való­ban büszkék lehetnek: megőrizték a német nép számára azt a felbecsülhetetlen kincset, amelyet a meisseni porcelán világhíre jelent. V. V. A kolozsvári porcelángyár újdonságai A kolozsvári porcelángyár legutóbb 30 háztar­tási- és dísztárgy sorozatgyártását kezdte meg. A gyár tervezői 44 uj dekorativ rajzzal és mintá­val díszítették ezeket az uj cikkeket, amelyeket a kereskedelem egytől-egyig meg is rendelt az el­ső félévi szerződéskötések alkalmával. Az uj cikkek között vannak azok a rendkívül elegáns vonalvezetésű edénykészletek, amelyeket az üdülőhelyeknek szántak kellemes meglepetései, A gyárban tovább folynak a kísérletek a foto- kerámiával. Eddig tiz fényképes poreelánmodellt küldtek be a minisztériumi jóváhagyó bizottság­hoz. A fényéjsokrszorositással készült porceláno­kon kivid színes lehuzós képek is kerülnek zo­máncozás előtt a porcelánokra. A lehuzós képek­kel diszitett cikkek semmivel sem maradnak el a hasonló külföldi gyártmányok mögött. A lehuzós képek egy román grafikai vállalatnál készülnek. ► RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ ► 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. < ► (A 81-ik Street sarkán» Telefon: LE 5-8484 i y Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < j ► Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország j ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva 1 ^ -*■ ^ . ^­Levelek a Szerkesztőhöz Ó/V/VWWVWWWWXA/VWMWX/WWWVWtAA/WXA/WWWWWWWWWWtr ÍAz ebben a rovatban kifejtett néze-![ OLVASÓINK etek nem szükségszerűen azonosakj| HOZZÁSZÓLNAK <! I a szerkesztőség álláspontjával ]! A KÖZÜGYEKHEZ JÍ ^AA/VW/W<AAA)WUVVWVOWWVW\/\A/VWVVVVVW\/Vn<WIMVVWVWVWVVVV\A> AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN wunu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents