Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-07 / 23. szám
Thursday, June 7., 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD I AZ AMERIKAI MUNKÁSOSZTÁLY “ÁTALAKULÁSA” A tőkések az irodai dolgozók és a gyárimunkások szembeállítására törekszenek. A hadiipar hatása a dolgozó osztályok belső szerkezetének átalakulásában A kormány hivatalos statisztikai adatai és a polgári folyóiratok szerint az amerikai munkások száma évről-évre fogy. A Fortune c. magazin szenzációként közli, hogy “Az Egyesült Államok történelme folyamán először, a fehérgalléros dolgozók száma túlhaladta a kék zubbonyos munkásokét”, igy “a munkásosztály többé már nem alkotja a többségét a dolgozók hadseregének.” Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériuma természetesen mindent megtesz, hogy ezt a propaganda szempontból fontos állítást alátá- - massza. Ezért a statisztikai kimutatásokban ügyes trükkhöz folyamodik. A fizikai munkásokat három csoportba osztja: 1. gyári munkások, szállító munkások és közszolgálati munkások; 2. service (kiszolgáló) dolgozók; 3. farmmunkások. Ezután az első csoportba tartozókat (amelyek az összmunkás létszám alig valamivel több mint a felét alkotják) összehasonlítja az irodai dolgozókkal, plusz az önálló üzletemberekkel és a munkaadókkal. Ezzel az “átcsoportosítással” éri el aztán azt az eredményt, amelynek alapján megállapítja, hogy a “fehérgallérosok” már többségben vannak. Vizsgáljuk most meg, hogy mi a helyzet a valóságban. Mielőtt a nagy propaganda kampányt elkezdték volna a statisztikai adatokkal kapcsolatban, az 1960-as kimutatások más képet festenek a munkát vállalók megoszlását illetően. Kiderül, hogy ekkor 35 millió fizikai munkást tartottak nyilván, és 25 millió irodai dolgozót és felügyelőt, ellenőrt, stb. Ebből az utóbbiak tömegéből, kevesebb mint 5 milliót á főnökök, gyártulajdonosok vagy munkafelügyelők képeztek, akik szintén szerepelnek az alkalmazottak listáján. A többi 20 milliót minden kétséget kizáróan a dolgozók csoportjába kell sorolnunk. így a dolgozók osztályába 55 millió ember tartozik az Egyesült Államokban. A középrétegek és a kapitalisták száma (akár fel vannak véve a fizetési listára, akár nincsenek, úgy a farmerek, mint a nem-farmerek) 10—12 millió. Igv már mindjárt más képet nyerünk az amerikai társadalom keresztmetszetéről. Az újabb hivatalos kimutatásokban azonban a középosztály határát azért igyekeznek kiterjeszteni, hogy ezzel bizonyítsák, ma már a lakosság többsége érdekelve van a kapitalizmusban és igy azok, akik kétkezi munkások, már kisebbségben vannak. J. M. Budish munkája Budish több évvel ezelőtt már irt egy könyvet az u. n. People’s Capitalism-ról, amelyben kimutatja ennek hazugságát. Most egy újabb kiadványba» a dolgozó osztályok változó belső szerkezeti felépítéséről értekezik. Ennek a munkájának a cinre: The Changing Structure of the Working Class. Budish a Labor Research Association segítségével marxista analízist ad a számunkra a munkásosztály jelenlegi alakulásáról. Budish kimutatja, hogy a dolgozó osztály bérmunkásokból és heti vagy havi fizetéses munkát vállalókból áll. A két réteg között, osztályhelyzetét illetően, nincs lényeges különbség. Egyik sem rendelkezik közülük a termelő eszközökkel és egyiknek sincs beleszólása a termelés folytatásába vagy megszüntetésébe, sem abba, hogy mit, hogyan és mennyit termeljenek. Mindannyian a munkaerejüket kényszerülnek áruba bocsátani a kapitalista tulajdonos részére és ezért kénytelenek megelégedni munkájuk értékének egy részével. Az “értéktöbblet”, amit fizetésükön vagy bérükön felül termelnek, a kapitalista osztály tulajdonába megy át. Budish analizise alapján ki lehet mutatni, hogy a dolgozó osztályok alkotják a lakosság túlnyomó többségét az Egyesült Államokban. A fizetésből élő dolgozók százalékos arányszáma a városokban az 1929. évi 83 százalékról 87 százalékra emelkedett 1960-ban. Tekintve, hogy a farmerek száma jelentősen csökkent azóta, a dolgozók aránya az összlakossághoz viszonyítva még gyorsabban emelkedett. A “fehérgallérosok” A dolgozó osztály szerkezetében jelentős változások mentek azonban végbe. A “fehérgallérosok” száma a második világháború óta rohamosan emelkedett. Ez az automációnak valamint számos tudományos-technikai eredménynek a hatása. Ezenkívül még az is szerepet játszik az átalakulásban, hogy az áru elosztó gépezet sokkal rohamosabban növekszik, mint a termelő gépezet mert a nagy részvénytársaságok ugv próbálják áthidalni a nagy feleslegeket létrehozó termelés és a tömegek vásárlóerejének korlátozottsága között fennálló problémát, hogy hirdetéssel, díszesebb csomagolással több elosztó hely létesítésével, moz ditják elő termékeik forgalmát. Mindezek az eljárások az u. n. fehérgalléros dolgozók számát növelik. A vállalati és állami bürokráciáról sem szabad megfeledkeznünk, amelyek szintén -nagyszámú irodai munkakört teremtettek. A bürokrácia, a viszonylag jobban fizetett munkakörök százezreit hozta létre, amelyek a nagyvállalatok hatalmas profitját védik. Végül, de nem utolsó sorban, a hatalmas tömeg- pusztitó fegyverek kutatása rengeteg szakembernek és technikusnak az alkalmazását vonta maga után. A gazdasági életet döntő mértékben a hadiipar befolyásolja ma már. Igv a tudósok szolgálatba állítása is jelentősen megnövelte a fehérgallérosok számát. 1947 és 1960 között a gyáriparban foglalkoz- százalékra emelkedett. De a hadiiparban 15 szá- tatott fehérgallérosok aránya 16 százalékról 25 zalékról 51 százalékra szökött! Az automációba befektetett összegekből is több mint kétharmad olyan üzemekbe került, amelyek katonai felszereléseket gyártanak. A technikai és tudományos felfedezések ma már eltörölték a fehérgalléros irodai munkások előnyösebb munkafeltételeit. A legtöbb irodai munkakör tömegtermelésen alapszik. A gépelés, kartotékolás, könyvelés ma már egyre inkább gépi munkává válik. így tulajdonképpen a gépen dolgozó fizikai munkás és a szintén gépen dolgozó irodai alkalmazott munkájának minősége között eltűnik a különbség. Nem igényel nagyobb szellemi felkészültséget pl. egy cimzőgépen dolgozni, mint egy cigarettacsomagoló gépen. (Az irodai és a gyári munka közti minőségi különbség eltűnéséről C. Wright Mills irt egy nagyszerű könyvet 1951-ben. White Collar címmel.) Az automáció tehát először növeli a fehérgallérosok számát, de később viszont számos irodai munkakört megszüntet. 1957 és 1959 között a gyáriparban már észrevehetően csökkent az irodai munkakörök száma. Az irodai munka gépesítésével a fehérgallérosok gazdasági helyzete is jelentősen romlott. 1939-ben még a férfi irodai munkások 41 százalék kai többet kerestek, mint a gépet kezelő gyárimunkások, de 1960-ban már csak 14 százalékkal kerestek többet. Ugyanakkor 10 százalékkal kevesebb fizetést kaptak, mint a szakmunkások. Ha a női munkásokat és alkalmazottakat is beleszámítjuk a statisztikába, akkor azt tapasztaljuk, hogy az irodai dolgozók átlagban kevesebbet keresnek, mint a gyári gépkezelő munkások. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a fehérgallérosok a dolgozók osztályába tartoznak és nem a középosztályba. A hivatalos statisztikának csak az a célja a leválasztásvukkal, hogy megossza a dolgozók osztályát. Ez a törekvésük pedig eddig sajnos ideológiai sikerrel járt, mert a fehér- gallérosok között az utóbbi időben csökkent a szervezkedés aránya. 1948-ban még 16 százalékuk tartozott a szakszervezetekbe és 1960-ban már csak 11 százalék. Ez nem tárgyi, hanem szubjektív okoknak a következménye. Hisz, amint láthattuk, a fizikai és szellemi dolgozók közti különbségek minden tekintetben jelentősen csökkentek. Az amerikai szakszervezeteket is jelentős mulasztás terheli, hogy nem vetik latba minden erejüket ennek a nagyszámú rétegnek a megnyerésére. Az amerikai munkásosztály legfontosabb feladatai közé tartozik ma a fehérgallérosok, a szerviz munkások és a déli dolgozók megszervezése. 4 ablaktisztító 19 emeletet esett, A múlt héten 4 ablaktisztító állványa meglazult és négy ember a 19-ik emeletről lezuhant a new yorki Equitable biztositó társaság épülete előtt. A szörnyű baleset reggel 5 óra 35 perckor történt az Ave. of Americas és 45-ik utca sarkán álló hatalmas épületnél. A mechanikai állvány egy része egész nap a levegőben függött a 21 és 22-ik emelet között és este volt már, mire sikerült eltávolítani. Már egy óra múlva a forgalom is helyreállt környéken és csupán a négy munkás családj sirathatta a tragikus körülmények között elhal szeretteit. Letartóztatták a szakszervezeti vezető A kórházi munkásokat szervező szakszerveze vezetőjét börtönbe vetették, mert a NY. állam legfelsőbb bíróság tiltóparancsa ellenére pike telt Brooklynban a Beth El kórház előtt. Leon J. Davis, a Gyógyszeripari és Kórház munkások (nem orvosok) szakszervezeténei 1199-es lokálja elnökét letartóztatták, amint meg jelent a piketelők között. Louis L. Friedman biró azonnal 30 napi fog házra Ítélte miután ellenszegült az általa kiadót! tiltóparancsnak. Davist azonnal a 434 West 37-ik utcai börtönbe vitték. Ügyvédje, Joseph Tauber kérvényezte szabadonbocsátását, amig ügye a fellebbezési bíróság előtt is tárgyalásra kerül. Másik két szak- szervezeti vezető Elliot Godoff és Marshall Dubin ellen is kiadták az elfogatási parancsot. A szakszervezet 8 nappal a letartóztatás előtt hívta ki sztrájkra a munkásokat, 275—300 sztrájkol a kórház 360 alkalmazottja közül, bár a kórház azt állítja, hogy mindössze 20-an sztrájkolnak. Davist 1959-ben is elitélték egy sztrájkból kifolyólag; akkor hét kórház alkalmazottai sztrájkoltak, de Wagner polgármester beavatkozása folytán megegyezés jött létre, a kórház pedig elejtette Davis ellen a vádat. A kórházi alkalmazottak hihetetlen alacsony bérért dolgoztak, amig nem szervezkedtek. A kórház 300 sztrájkolója közül több, mint 250 piketelte a börtönt, ahova a szakszervezet elnökét, Leon J. Davist vitték letartóztatása után, miután fellebbezési kérését ideiglenesen elutasították. A Beth El kórház alelnöke és egyik vezetője, Theodore Shapiro tiltakozásul a kórház union- ellenes magatartása miatt lemondott tisztségéről. Shapiro a kórház elnökéhez jrt lemondó levelében rámutatott arra, hogy a kórház inkább a börtönhöz, hasonlít és szégyenletes dolog, hogy ezreket költenek a szkebekre és a rendőrökre. A legújabb hirek szerint már 5 piketelőt is letartóztattak rendetlen magaviselet vádja alatt. A betegek rossz operációt kaptak A Pontiac, michigani St. Joseph kórházban történt az eset. Két kisfiú egy szobában feküdt. Walter Fernald 17 hónapos kisfiát Tracyt hozta ide, hogy kioperálják a manduláját. Ehelyett a csecsemőt nem létező sérvre operálták. Mr. és Mrs. Milo Trautman 13 hónapos kisfiának kiveték a manduláját, de most éppen úgy megvan a sérve, mint azelőtt, amikor ennek eltávolításáért a kórházba vitték. A szülők megnyugtatására megígérték nekik hogy a második műtétért ne mszámitanak semmit, hanem ingyen csinálják. Mr. Fernald bele nyugodott,'de Trautman ügyvédhez fordult. A két kisgyermek pedig ott fekszik most már fájós torokkal, hiszen az egyiket azért vitték, hogy rossz mandulájától megszabadítsák, a másiknak pedig azért fáj, mert a jó mandulákat kivették. őszintén szólva nem értjük, hogy az operáló orvos csak vág és nem néz, mielőtt kivesz valamit, de hát különben is gyakori eset, hogy szükségtelenül operálnak orvosaink, mert hiszen a sebészek abból is rengeteg pénzt keresnek. T" NEM KELL CSOMAGOLNI! ’ ’) NEM KELL VÁMOT FIZETNI! , A legrövidebb időn belül segithe-4 ► ti rokonait IKKA-csomagokkal! * ► < , Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” ► megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- 4 veit Magyarországból kihozhatja általunk < *. KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET ! JOSEPH BROWNFIELD : ► 15 Park Row New York 38, N.Y. ' ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek i ► Telefon: BA 7-1160-7 A A ^ A .A A
