Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-07 / 23. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 7., 1962 I Munkásmozgalom jj ■:w,1~Í"b ■ ■ ■ ■ ■'■'Hl'»'iillllJ 1 <1 jíBAJI J» 1 W ah!1* Reuther behódol Kennedynek Á.z autószakszervezet konvencióján az adminisztráció irányelveit részesíti előnyben a munkások alapvető érdekeivel szemben. — Az imperialista cél­kitűzések előmozdítására juttat 1,600,000 dollárt Kennedy elnöknek minden oka megvolt arra, hogy hálás köszönetét fejezze ki az autómunkások konvencióján. Walter Reuther kiment az utjából, szolgalelküen biztosította az elnököt, hogy meg­egyezik az általa hangoztatott gazdasági elvek­kel. Menten alárendelte a szakszervezetet s a tag­ság érdekeit az ő kívánságának több mint egy kérdésben, bár ezzel szembeszállt a szakszerve­zet elfogadott határozataival és az alapszabály kikötésével is. Reuther úgy manőverezett a konvención, hogy hét fontos határozati javaslatot nem a konvenció delegátusaival fogadtatott el, hanem a központi bizottság zárt gyűlésén. Tapasztalhatta a delegá­tusok hangulatát, amikor az egyik határozati ja­vaslatot kénytelen volt nyílt tárgyalásra és sza­vazásra bocsátani. Sok volt az ellene felszólaló. A nevezett javaslat az “UAW Alap a Nemzet­közi Szabad Világ Munkás Védelmére” címen évente 1,600,000 dollárt ajánlott fel a szakszerve­zet sztrájkalapjából. Ezt a javaslatot muszáj volt a konvenció elé hozni, mert a központi bizottság­nak nincs joga a sztrájkalaphoz nyúlni más célra, csak ha a konvenció alapszabálymódositással ad erre engedélyt. A javaslat valószínűleg elbukott volna, vagy név szerinti szavazást kellett volna elrendelni, ha mindenki .hozzászólhatott volna, aki jelentkezett. De Reuther a vitát gyorsan lezárta és kézfeleme­léssel szavaztatott. Önkényesen úgy határozott, hogy a szavazat 70 százaléka a javaslat mellett szólt. Szemtanuk szerint legalább 40 százaléka a delegátusoknak ellené volt a határozati javaslat­nak. Mire költi a sztrájkalapot? A szavazás ilyen kimenetele is jelentős, tekin­tettel arra,.hogy Reuther a konvenció előtt, a köz­ponti bizottság támogatóiból álló caucus-g'yülésen (ez a delegátusok nagy többségét magában fog­lalta) ismertette a határozati javaslatot és kérte a támogatásukat. A konvención Reuther érvelése az volt, hogy ez iaz. összeg segíteni fogja az amerikai autómunká­sokat, akik között nagyarányú a munkanélküli­ség. Ugyanis a külföldi autómunkások jobb szer­vezését es életszínvonalának emelését fogja elő­segíteni, hogy megszüntesse azt a nyomást, amit az európai munkások jelenlegi alacsony fizetése gyakorol az amerikai munkabérre. • Á másik érv az volt, hogy az összeg “a kom­munizmus elleni harcot” fogja segíteni a Szabad Szakszervezetek Szövetségén keresztül, mert ré­sze lesz a Szövetség 10 millió dolláros “Solidarity Fund”-jának, amivel a “baloldali” Szakszerveze­tek Világszövetsége ellen felveszi a harcot. Ez volt a rezoluciónak az a része, amit Kennedy elnök a konvencióhoz intézett beszédében kétszer is kiemelt és melegen megköszönt. Az UAW se­gítsége ahhoz, hogy Afrikában, Ázsiában és Dél- A marikéban szakszervezeteket építsenek és veze­tőket “képezzenek” ki számukra, hatásos eljárás a kommunizmus ellen, mondotta az elnök. Az amerikai imperializmus általában különle­ges érdeklődéssel viseltetik a gyarmati rab­szolgaságból felszabadult államokkal szemben. Érthető, hogy a fejlődő szakszervezeteket is sze­retné a maga érdekszolgálatába állítani. Ehhez a célhoz nyújtanak az amerikai szakszervezeti ve­zetők olyan készséges segítséget. A caucus-gyü- lésen Leonard Woodcock, az autószakszervezet al- e|nöke ezt mondta: “Az Egyesült Államok kormá­nya nem adhat pénzt erre a célra, mert azt impe­rialista pénznek bélyegeznék meg.” Ez tehát nyílt bevallása annak, hogy a szakszervezeti mozgal­mat használják fel, hogy annak leple alatt impe­rialista behatolást végezzenek az ujonán felsza­badult országokban. : Az il.ven aknamunka nem viszi előre az ameri­kai autómunkások ügyét. Miért harcoljon az ame­rikai autómunkás. a Szakszervezetek Világszövet­sége ellen, amelyben a világ szakszervezeteinek többsége tömörül, hogy közösen, nagyobb erővel küzdhessenek a munkáltatóikkal szemben? Olyan országok autómunkásai, mint Franciaország, Olaszország — akik szövetségeseink — tartoznak ebbe a Világszövetségbe. Ezekkel kellene együtt­működni, ha a munkások színvonalát emelni akar­ják. Az alacsony munkabérekért az európai autó- gyárosok mellett az amerikai Ford, GM, stb. is felelősek, mert külföldi befektetésükkel kizsák­mányolják az európai munkást. A vezetőség vita nélkül jóváhagyja Reuther mással is bebizonyította, hogy nem viseli szivén az autómunkások érdekét. Kijelen­tette, hogy 100 százalékban támogatja az elnök irányelveit a munkásók bérköveteléseire vonat­kozóan. Ez abból áll, hogy a munkások béreme­lése ne haladja túl a termelés évi növekedését. Miután ez már évek óta csak 2.5—3 százalék, a munkások ehhez tartsák magukat. Reuther a nyilatkozatával kellemetlen helyzet­be sodorta sajátmagát, mivel a konvencióhoz már benyújtott határozati javaslat ellenezte az elnök álláspontját. Kimondja a javaslat, hogy a nem­zeti termelés emelését a nagyobb vásárlóképesség fogja elősegíteni és ehhez az szükséges, hogy a munkások bérkövetelése meghaladja a termelés­ben mutatkozó haladást. A javaslat feletti vitában a delegátusok a Ken- nedy-adminisztráció álláspontja ellen szólaltak volna fel. Követelték volna a béretnelést, a rövi- debb munkahetet és más változásokat. Mindez felülmúlta volna az évi 3 százalékot. Hogy elke­rülje ennek az ellentétnek nyílt kibontakozását, Reuther nem hozta a javaslatot a konvenció elé. Hasonlóan járt el a többi határozati javaslattal is. Reuther gondoskodott arról, hogy a delegátu­soknak ne legyen alkalmuk éles bírálatot nyilvá­nítani a Kennedy-adminisztrációval szemben. A polgárjogokra vonatkozó javaslat egyike volt a legerősebbeknek, amit szakszervezetek e kérdés­ben eddig elfogadtak. De mert nem volt nyíltan a konvención megvitatva, a napi sajtó nem mél­tatta kellő említésre. * A- leszerelésre és atemrobbantási kísérletekre vonatkozó határozat’ javaslat teljesen a Kennedy- adminisztráció álláspontját fogadta el. Ez ellen­tétben van a Reuther által a Sane Nuclear Policy Committee gyűlésein hangoztatott véleménnyel.' Reuther ennek a szervezetnek vezetőségi tagja. Emit Mazey, az UAW titkár-pénztárosa csak rö­viddel a konvenció előtt Kennedyhez intézett tá­viratban tiltakozott az atomrobbantások felújí­tása ellen. Világos, hogy nyílt vita ennek a javas­latnak a szövegét is megváltoztatta volna. Az autómunkások és munkásnők aktiv részvevői az országban folyó békemozgalmaknak. A központi bizottságban mindez nem jöhetett nyilvánosságra és ezért ezt is ott intézték el. A rövidebb munkahét kérdése egy másik prob­léma, ami Reuthert az adminisztráció előtti meg­hódolásában zavarja. Amióta az automáció és a gazdasági hanyatlások a munkanélküliséget sú­lyos problémává emelték az egész országban, a rövidebb munkahét kérdése napirenden van az autóiparban is. Reuther elismerte, mint “1. szá­mú célkitűzést.” De a munkaszerződés megújítá­soknál mindig háttérbe szorítja, meg sem említi. A konvenció elé is egy uj elgondolással jött. A “rugalmas” (flexible) munkahét gondolatával. Az errevonatkozóan benyújtott határozati javas­latban olyan törvény létrejöttét látja lehetőnek, amely a munkahét idejét aszerint alakítaná, aho­gyan azt a munka mennyisége megkívánja. Ez ellen a zavaró és a munkásság egységét megbon­tó javaslat ellen egy clevelandi delegátus élesen kikelt a konvención, de már csak akkor volt rá alkalma, amikor Reuther a konvenciónak.a kitű­zött időnél előbbi bezárását ajánlotta. “Tizenegy- évi küzdelem után a ‘rugalmas hét’ legyen az osz­tályrészünk ?” — mondotta John.De Vito, a GM 45-ös lokál delegátusa, miközben emlékeztette Reuthert a rövidebb munkahétért és a leszállított nyugdíjkorhatárért régebben elmondott “lánglel- kü” beszédeire. Azzal a kifogással, hogy a delegátusok már el- széledtek és a konvenció nem foglalkozhat érdem­legesen a javaslatokkal, Reuther a központi veze­tőséghez utalta át őket. Egy órával a konvenció lezárása után a vezetőség összeült és még egy órába sem telt, a határozati javaslatok, Reuther megelégedésére, el lettek fogadva. Sztrájkolnak az életbiztosító ügynökök A Metropolitan Life Insurance Co. 94 évi fenn­állása óta először mentek sztrájkba a biztosítási ügynökei. A New York és környékén alkalmazott 1,000 szervezett ügynök az Insurance Workers International Union 5-ös lokáljához tartozik. Ma­gasabb minimális fizetést és a költségükre jut­tatott összeg emelését követelik az uj munkaszer­ződés pontjaként. Az ügynöki fizetés jelenleg 40 dollár hetenkint és a jutalék, amit a bekollektált összegek után és az uj biztosítási kötvényekért kapnak. A sztrájkoló biztosítási ügynökök piketvonalat állítottak a Metropolitan életbiztosítási vállalat Madison Ave. 1. szám alatti hatalmas épülete, és 84 kerületi iroda elé. A borravaló is keresetnek számit A kongresszus mindkét házába törvényjavasla­tot nyújtottak be, amely a borravalóért dolgozó munkásokat is bevonná a társadalmi biztosítási törvények kötelékébe. Ilvenvonatkozásu javasla­tok a múltban megbuktak a véleményező bizott­ságoknál és nem kerültek a törvényhozó testüle­tek elé. Eugene Keogh brooklyni képviselő nyújtotta be a javaslatot a képviselőházban és Eugene McCar­thy minnésotai szenátor a szenátusban. Mindket­tő demokrata párti. Állítólag ennek a javaslat­nak nagyobb esélye van az elfogadásra. Módosí­taná a társadalombiztosítási törvényt azzal, hogy a borravalót “tekintsék a munka díjazásaként, akár közvetlenül kapja a munkás valakitől, aki nem a munkáltatója, akár a munkáltatón keresz­tül jut hozzá.” A munkásokra nézve eddig is kötelező volt a borravalót a kereseti adóbevallásnál tekintetbe venni és adót fizetni utána. A javaslat büntetés terhe alatt kötelezné a munkáltatókat arra, hogy a borravaló összegének megfelelő adólevonást esz­közöljenek a munkás fizetéséből. A javaslat meg- szerkesztői a törvényhozókat akarták ezzel meg­nyugtatni, hogy a kereseti adó a borravaló össze­ge után is az állampénztárba kerül, s igy keve­sebb kifogásuk lesz elismerni ezeknek a munká­soknak a társadalmi biztosításhoz való jogát. Borravalóra dolgozó munkások munkáltatói, mint a hotelipar, Washingtonban “lobby”-t tar­tott abból a célból, hogy a törvényhozókat ilyen törvény elfogadása ellen befolyásolja, mintahogy a minimális bértörvényt is ellenezték a hotelmun­kások részére. A hotelmunkások szakszervezete tagsága körében kitűnő politikai felvilágosító munkát végzett, aminek következtében a tagság abba a helyzetbe került, hogy képviselőire kellő nyomást gyakorolhasson a saját érdekének támogatására. PH a íoglafkezfaSofisk száma A Labor Department előzetes jelentést adott ki arról, hogyan alakult a foglalkozottság hely­zete május hónapban. A statisztika szerint több munkás kapott alkalmazást, mint azt a szezon követelményeitől várták. Egy hónap alatt 1,379, 000-el nőtt a dolgozó munkások száma. Ugyanak­kor 227,000-el csökkent a munkanélküliek szá­ma, mondja a jelentés, ami a munkanélküliség arányszámát az áprilisi 5.5%-ról 5.4%-i'a szálli- totta le. Goldberg munkaügyi miniszter az adatokat “bátoritónak” nevezte a nemzetgazdaság javulá­sa szempontjából. Seymour Wolfbein titkárhelyettes reményét fejezte ki a munkanélküliség további csökkené­sére, “de sohasem lehet tudni” tette hozzá, két­ségbevonva a május havi változások reményekre jogosító jelentőségét. “Bár a foglalkoztatás te­rén az eredmény jónak mutatkozik, ez nem ho­zott jelentős változást a munkanélküliség terén”, mondotta. Az iskolaév végének közeledte Valószí­nűleg újra erősen felemeli a munkanélküliek szá­mát.

Next

/
Thumbnails
Contents