Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-24 / 21. szám
Thursday, May 24, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11_ Partolax és Himler-bánya Irta: E. H. NEU WALD Lapunk április 19-iki számában George Valasky régi olvasónk a szerkesztőséghez intézett levelében említi, hogy valamikor régen “a Pártos patika áldozata lett.” Azt irta továbbá, hogy “mivel az Előrében hirdetett, azt hittem, hogy jó üzlet lesz, vettem vagy 126 dollár ára részvényt, amit á mai napig is őrzök, mert becsapódtam.” Eltekintve attól, hogy olvasónk tőlem remél felvilágosítást, hogy mi lett a Pártos patika sorsa, főként az idézett mondat az, ami arra késztet, hogy két tönkrement magyar vállalatról Írjak. Nehogy tévedés essék, elsősorban tisztáznom kell az ELŐRE szerepét a részvényvásárlás kérdésében. Az ELŐRE valóban rendszeresen közölte a Pártos patika hirdetését, mert semmi ok nem volt arra, hogy megtagadja egy gyógyszertár üzleti hirdetéseit. Ellenben soha nem hirdette a részvény árusítást, soha nem javasolta azok vásárlását. Pártos részvény-hirdetései a Népszava és Szabadság napilapokban és a magyar hetilapok ban jelentek meg, melyek ezért tekintélyes összegeket kaptak. E kérdés tisztázása után térjünk a Pártos patika részvény-kalandjának ismertetésére. És miután tudjuk, hogy az értéktelen Pártos-részvények társaságában sok amerikai magyar ugyancsak értéktelen Himler-bánya részvényeket is őriz, egyúttal erről a kalandról is megemlékszünk, mert a kettőt bizonyos közös vonások jellemzik. A Pártos patika, amely New Yorkban a Second Avenuen — és ha jól emlékszem az 5-ik vagy 6-ik utca sarkán volt —, a bevándoroltak és főként a magyarok pártfogása révén, jó üzletté fejlődött. Pártos ur jólmenő üzletét az amerikai magyar sajtóban hirdette és ez ellen senkinek kifogása nem lehetett. Minél jobban ment az üzlet, annál nagyobb hirdetések jelentek meg a lapokban. Minél nagyobb hirdetések jelentek meg, annál jobban ment az üzlet. A hirdetések mérete és a gyógyszertár forgalma akkor növekedett isten igazában, amikor Pártos ur forgalomba hozta a “Partolax” néven ismertté vált hashajtót. Ez a “csodaszer” olyan volt és annyit ért, mint sok más hasonló szer, amely gyártójának és terjesztőjének komoly jövedelmet biztosított. Pártos ur a Partolax jóvoltából jól élt, aminek külső jele volt az is, hogy reggelenkint — amikor üzletfelei munkába igyekeztek —, a Central Parkban lovagolt Berkó ur, a Népszava tulajdonosának társaságában. A jó üzlet, a komoly jövedelem nem elégítette ki Pártos urat, hanem inkább fokozta étvágyát. És étvágyának kielégítésére találta ki a részvény- árusítás gondolatát. Persze: csupa “jószívűségből.” A Partolax olyan jó üzletté fejlődött, hogy egyedül már ki sem bírta. Ezért késznek nyilatkozott jövedelmét magyar vásárlóival megosztani. Aki Partolax-részvényt vásárol részesévé válik a jól menő Pártos patikának! Ez volt a mese, amelyet a munkáslapok kivételével az egész amerikai magyar sajtó buzgón terjesztett. Ezen kívül Pártos ügynökei is járták a vidéket, akik szintén “jószívűségből” házhoz szállították a nagy jövőt ígérő részvényeket. Nem a száz dolláros névértéki áron, hanem 126 és 130 dollárért, amelyből 26—30 dollár ügynöki jutalék volt, száz dollár pedig a Pártos kasszájába vándorolt. A Himler-bánya története sok hasonlóságot mutat a Partolax történetével. Himler Márton sem elégedett meg azzal, hogy kétes értékű zsebórákkal való házalás után, aránylag rövid időn belül a Bányászlap és a newyorki Bányász Otthon tulajdonosa lett, mert a jó jövedelem az ő étvágyát is fokozta. Igv született meg a Himler-bánya gondolata. Kentuckyban, a malacok és lovak usztatására használt Tug-folyócska völgyében megszületett “Himlerville” néven a jövendő “magyar bányaváros”. Megszületett a “Himler State Bank” és a “Himler Coal Company”. Himlerville postamestere, a Bank és a Coal Company elnöke természetesen Himler Márton lett, aki puszta “jószívűségből” hajlandó volt részvényeket eladni magyar bányászoknak. A mese, amelyet a Bányászlap mellett megint a munkáslapok kivételével az egész amerikai magyar sajtó terjesztett ez volt: Magyar bányász, eleget dolgoztál nagy széntársulatok bányáiban mások javára. Itt az alkalom, hogy saját javadra, saját bányádban dolgozz, Himler- villen, a Himler bányában. A részvényeket a New Yorkból és Pittsburgh- ból toborzott ügynökök 130 dollárért árusították. Igaz, hogy a részvények névértéke ez esetben is száz dollár volt, de az ügynökök kezében maradt 30 dollár többletet azzal magyarázták, hogy a kibocsátás óta “felment a részvények értéke.” Akárcsak Pártos esetében, ahol a Partolax csodaszer “hajtotta” fel az árat. A Himler-bánya alakuló nagygyűlésén, melyre meghívták a sajtó képviselőit, a nagy betegse- gélyzők tisztviselőit, a katolikus és református egyházak lelkészeit és a magyar bányászokat —, jó magam is résztvettem. Himler jobbkezét, Róna Ármándot, a Bányász Otthon vezetőjét személyesen küldte el hozzám azzal a kéréssel, hogy a vállalat költségén menjenek el Kentuckyba és vegyek részt a nagy alakuló gyűlésen. Mindez nem sokkal azután történt, hogy megváltam az Uj Előre szerkesztősége kötelékéből és Himler arra számított, hogy a lap révén elért népszerűségemet a saját javára használhatja ki. E számításában nem zavartam és a meghívást elfogadtam. A nagy alakuló gyűlésen mindenki jelen volt, aki Magyar Amerikában polgári szempontból számításba jött és — ami a legfontosabb — jelen volt több száz magyar bányász készpénzzel a zsebben! A gyűlést Himler többszörös elnök vezette; egy katolikus és egy református lelkész imája nyitotta meg. Azután a Vex'hovayak elnöke és a Rákóczi Betegsegélyző elnöke beszélt és utánuk — nagy megtiszteltetésként — Himler engem hivott szólásra. Olvasóink között talán akadnak még olyanok, akik 42 év előtt a gyűlés részvevői között voltak és ha igen, emlékeznek felszólalásom befejező mondataira: “Figyelmeztetem a jelenlevő magyar bányászokat, hogy életveszélyes munkával szerzett és áldozatok árán megtakarított dollárjaikat nagyon meggondolva és csak azzal a feltétellel fektessék az itt alakított bánya részvényeibe, ha biztosítani tudják azt a jogot, hogy a vezeKÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA ■ A <•> A A 4U. MESE A HÁROM BETEG FECSKÉRŐL Három madár lemaradt a rajból és ahelyett, hogy a melegebb éghajlatú dél felé repültek volna, fiatalok, betegek, talán lázasak is voltak, keletről nyugati irányba utaztak. A három madár e kis tévedésével kezdődik ez a mese. Mert amint abban a kis banánhéjban elcsúszhat az ember és kitörheti a nyakát, amint a létra legalsó fokáról leeshet a háziasszony és kitörheti a nyakát, vagy a házigazda a lépcsője legalsó fokáról előrelépve ahelyett, hogy lelépne, ő is kitörheti a nyakát, ugyanúgy ebben a három madárban a Föld összlakossága, mi az, hogy összlakossága, minden állat, növény, hal és. . . egyszóval és magyarul: kampec lehet mindennek. Most, hogy sikerült felcsigázni az olvasók kíváncsiságát, jöhet a mese, aminek az a háttere, hogy óriási radárhálózatunk van. Kanadától Dél- Amerikáig terjed. Tükrökkel, leadó- és feladó állomásokkal, drótnélküli és drótos-villanyosságok- kal, tornyokkal és barlanglakásokkal, láthatatlan hullámokkal és láthatókkal. Van azokban minden össze is, meg vissza is, mert sok milliárd dollárba kerültek eddig is és sokezer ember, gép, katona kezeli ezeket csak azért, hogyha az oroszok netalán repülőgépeket, vagy lövegeket küldenének felénk, azok fehér pettyenként megjelennének a fekete radártükrön. Az a terv, hogy amint a fehér pettyek megjelennek a képen, azonnal jelentik egy készenlétben lévő generálisnak, aki álmos, vagy nem álmos, ott ül az asztala előtt és éjjel-nappal várja a pettyeket. Erre született. Tehetsége van hozzá. Már évek óta vár. Ha álmos, ha nem. A haditerv az, remélem nem hadititok, mert amiért ki volt nyom tatva az újságokban, azért az még lehet hadititok, hogyha telefonon jelentik annak a generálisnak a pettyeket, akkor az csak megnyom egy gombot, amihez nem kell nagy művészet, mert évek óta a jobb keze mutatóujja rajta van a gombon, ha éber, ha álmos. tésben és ellenőrzésben részt vehetnek, a pénz« ügyi dolgokba mindenkor belenézhetnek és gondoskodnak arról, hogy ez a bánya valóban a magyar bányászok bányája maradjon. Még ha minderről gondoskodnak is, a befektetésük úgy sem lesz száz százalékban biztos.” Beismerem: a megtiszteltető meghívásért és a legnagyobb magyar intézmények elnökei után való felszólításért rut hálátlansággal fizettem, amikor a többi felszólalóval ellentétben, a Himler részvények ajánlása helyett, a jelenlevő bányászokat; óvatosságra intettem. Himler nem tudhatta, hogy meghívását EZÉRT fogadtam el, ezzel a szándékkal mentem az alakuló gyűlésre és amit előre elhatároztam, annak eleget is tettem. Megállapíthatjuk, hogy a Partolax és a Himler részvények kizárólag azért kerültek árusításra, hogy kibocsátóik jólétét biztosítsák, vagyonát szaporítsák. Sem Pártos ur, sem Himler ur, de a részvényeket hirdető és melegen ajánló magyar sajtó sem törődött azok sorsával, akiknek nyakába ezeket a részvényeket sózták. Ezen a két vállalaton, amelyek születésük percében halálra voltak ítélve, mindenki keresett: Pártos, Himler, Berkó, Csei-na, a hetilapok szerkesztő-tulajdonosai, az ügynökök, a hirdetési vállalatok. Akik ráfizettek, azok a magyar munkások és bányászok voltak. Tanú erre George Valasky régi olvasónk és sokan mások, akik a mai napig valahol a ládafiában őrzik az értéktelen részvényeket. Itt az ideje, hogy egytől-egyig elővegyék ezeket a részvényeket! Most, amikor lapunk fennállásának 60 éves jubileumát ünnepli, ezeket a részvényeket a magyar polgári sajtó és a reakciós hetilapok mai olvasóinak kell megmutatni, mei't ahogyan a leopárd nem változtatja foltjait, úgy ezek az újságok sem változtatták jellemző tulajdonságaikat. Ahogyan valamikor régen halálra ítélt részvényekkel házaltak, úgy most óvóhelyekkel, háborús uszítással, szülőföldünk becsmérlésével és kormányának rágalmazásával szédítik olvasóikat. * ^ Ma inkább, mint bármikor hangsúlyozni kell, hogy egyedül a munkáslapok tartózkodnak olyan akcióktól, amelyek mindenkor a dolgozók zsebe és érdekei ellen irányultak. Tavaly ősszel három beteg fecske pettye jelent meg a radártükrön. Azt telefonon jelentették a generálisnak, ő megnyomta a gombot és erre 3000 repülőtelepen megszólalt a vészduda és rohantak a pilóták, meg a legénység a gépekbe, amelyek állandóan készenlétben vannak, befütve, megolajozva, megtöltve atom- és hidrogénbombákkal. Háromezer más repülő, amely állandóan a levegőben kóvályog Oroszország közelében, szintén megkapta a rádióparancsot, ami csak azt mondotta, — hogy ukk-mukk és azok is azonnal neki-iránvitották a gépeket az iránynak. Minden repülő egy-egy várost szemelt ki magának célpontnak a tervek szerint. Hajóink, tengeralattjáróink is ott ólálkodtak, ahol pontos terveink szerint kellett lenniök, meg a Jupiter, az Atlasz, meg a többi jószág mind felágaskodott, mind meg kapták a generálistól az ukk-mukkot. Éppen csak fukkra vártak az összerők úgy a levegőben, mint a földön és tengeren, a tenger alatt, bocsánat ez rossz kifejezés, úgy kell mondani, hogy a tengerben, mert az nem tengeralatti hajó, hanem tenger beni. Szerencsénkre egyik-másik tudós, vagy katona, vagy talán maga a generális is nem volt nagyon álmos és a három madárka (betegek voltak) lezuhant, eltűnt a radárképről és ezért az ukk-mukk nem ment át a fukkba. Mivel a generális csak azt mondotta, hogy ukk-mukk és nem mondta ki az utolsó szót, hogy fukk, élve maradtunk. Legalább is egy darabig még élünk, amig egy másik generális, vagy három olyan fecske kerül a radárra» amely nem beteg és tovább bírja a repülést. Aki azt gondolja, hogy az lehetetlen, gondoljon csak a pasasra, aki egy darabka banánhéjon csúszott el és kitörte a nyakát. Az egész világ majd kitörte a nyakát a három beteg kis fecske miatt. A A .+.■*. Jk. A M.,** *6* A. Jfc. ék A ^ KANADÁBAN az állami tulajdonban levő vasúthálózat 10,000 munkása junius 4-én országos sztrájkot kezd uj munkaszerződése követelményeiért. Eredeti 18 százalékos béremelési követelését 8 százalékra csökkentette a munkásokát5 képviselő Brotherhood of Railway Trainmen, de- az egyeztető bizottság csak 6 és fél százalékot ajánlott három évre kiterjesztve. A szakszervezet ezt visszautasította.
