Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-24 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 24, 1962 Munkásmozgalom ÄSZAKSZER VEZETÉK Á BÉKE ÜGYÉ lELLETT 25 szakszervezet 120 küldöttje jött össze Philadelphiában, a Franklin Benjamin Hotelben a szakszervezetek békekonferenciájára, a múlt hónap végén. A konferencián, amelyet a háború elleni mozgalom ügyének szenteltek, a következő jelentős szervezetek képviseltették magukat: UAW, ILGWU, a Néger Szakszervezet Vezetőségi Tanácsa, SANE, United Steel Workers of America, Social Workers, stb. A konferencia műsorának középpontjában a Szakszervezetek szerepe állt a békeharcban. Dr. William Davidson, a Haverford Collégéből, rámutatott arra, hogy a nukleáris háború uj t.z emberiség történetében és mindennél szörnyűségesebb, amit már átéltünk. Nekünk szembe kell néznünk ezzel a ténnyel. A Harvard Egyetem rrofesszora, dr. Sumer Rosen szerint senki sem futhat el és senki sem rejtőzhet el a tények elől. Rosen kritizálta a szak- szervezeteket, hogy csak vonakodva csatlakoznak a békeharchoz, mert még mindig szenvednek a McCarthy-korszak hatásától és félnek a McCar- ran-törvénytől, valamint a Taft-Hartley-törvény- től és a HUAC-tól. A professzor kijelentette, hogy a békére épülő állami költségvetést egy néhány nagy vállalat ellenzi és azoknak az államoknak a vezetői, ahol az állam gazdasági élete főleg a hadiiparra épül. A szakszervezeteknek el kell választani magukat a háborús iparoktól és a béke útját kell keresniük — mondta dr. Rosen. A két tábor csak az “együttélés versenyében” találhatja meg boldogulását. Ezért azt javasolta a szakszervezeteknek, hogy fordítsák érdeklődésüket városaink megóvása felé, hogy megszabaduljunk a pusztulástól, szegregációtól, nyomornegyedeinktől és túlzsúfolt iskoláinktól. Az ebédnél Victor Reuther beszélt, aki kijelentette, hogy a szakszervezetek programjában sokkal jelentősebb helyet kell a béke ügyének elfoglalnia, mint eddig. A szakszervezetek szerepe, hogy felszólaljanak a béke mellett és kezdeményező lépéseket tegyenek ennek érdekében. Nem maradhatnak továbbra is passzív szemlélők. A többi felszólaló is hangsúlyozta, hogy a munkások képviselőinek élen kell járniuk a polgári jogokért, a szabadságjogokért és a békéért folytatott harcban. Általában az volt a vélemény, hogy a szakszervezetek felfrissíthetnék soraikat az ifjúság körében, ha részt vállalnának a békemozgalomban. A kongresszusi vizsgálat eredményét — amely megállapította, hogy a leszerelés nem lenne rossz hatással az ország gazdasági életére, sőt fellendülést lehetne eléírni általa az ipar számos területén —, mint ismeretes, az AFL-CIO is jóváhagy ta. Ez kell, hogy az alapját képezze a helyi szak- szervezetek állásfoglalásának a béke kérdésében; javasolták az értekezleten. Ennek az általános felmérésnek az alapján hozhatják meg javaslataikat a helyi munkásvezetők a békés építés érdekében. Az értekezlet elhatározta, hogy egy irodát állít fel a béke ügyének az előmozdítására és üdvözli Clark-ot Penna, állam szenátorát a béke melletti kiállásáért. férfirukakésziSő munkások a rövidebb munkahétért A kormány ellenzi a rövidebb munkahetet — Goldberg Az Amalgamated Clothing Workers of America elnöke, Jacob S. Potofsky, a szervezet 23-ik országos konvencióján megtartott megnyitó beszédében bejelentette, hogy kitűzte a 35 órás munkahét megnyerését a 400,000 férfiruhakészitő munkás számára. Az Atlantic Cityben megtartott ötnapos konvención 1,500 delegátus vett részt az ország minden részéből, akik lelkes tapssal fogadták Potofsky bejelentését. Az Amalgamated érvényben levő munkaszerződései -— a newyorki szabászok kivételével — 44 órás munkahétre szólnak. A valóság azonban az, hogy a munkások ritka esetben dolgozzák ki a teljes hetet, mivel a munkairam növelése és az automáció a munka gyorsabb elvégzését hozzák létre, természetesen a munkások keresetének csökkentésével. Potofsky a munkaalkalmak eliminálását, a munkanélküliség növekedését a férfiruha iparban, akarja, megelőzni a rövidebb munkahét bevezetésével. Potofsky elismerőleg nyilatkozott Kennedy elnök igyekezetéről, amivel a nemzetgazdaság erősítésére törekszik, de azt mondta, hogy az eddigi eredmény igen “kiábrándító”. “A lépések von- tatottak . . . a tudomány ipari forradalmasitó képességével szemben a termelési célkitűzések jelentéktelenek ... a Kongresszus vonakodik a gazdasági fellendülést kisegítő intézkedéseket megtenni” — mondta. “Tömör és széleskörű kormányintézkedésre van szükség a teljes termelőkapacitás munkába állítására, hogy az igy jelentősen emelkedett termelés mindenkit munkához juttasson, aki dolgozni akar”, mondotta a szakszervezet elnöke. Goldberg, vendégszónok A konvenció második napján, Arthur Goldberg munkaügyi miniszter beszélt a delegátusokhoz. Kifejtette, hogy a Kennedy-adminisztráció nem tekinti a rövidebb munkahetet a munkanélküliség megoldásának. Jobb orvosságot azonban néni ajánlott. “Kategorikusan kijelentem, hogy a munkaidő csökkentését sem az elnök, sem az adminisztráció nem tartja a gazdasági problémák és k munkanélküliség gyógyszerének. Nem ez az orvosság, bár valamilyen orvoslásra szükségünk van.” ... Goldberg utalt arra, hogy a szakszervezet a munkaegyezmények megkötésénél mindig megértéssel viseltetett a munkáltatók problémáival szemben. Készségesen hozzájárult ahhoz, hogy a munkások a műhelyekben testvériesen osztozkodjanak a munkalehetőségben. Ezzel az eljárással kevesebbet dolgoztak hetente, mint a megállapított munkaidő előirányozta. Most azonban a szakszervezet azt akarja, hogy a lerövidített munkaidő alatt is a munkás kapja meg a rendes fizetését, méltatlankodott a munkaügyi miniszter. Potofsky azt felelte Goldbergnek, hogy teljes foglalkoztatottság-esetén szívesen megegyezne a 44 órás munkahétben, de a munkások az utóbbi években sohasem dolgozták ki a teljes munkahetet. Egyhangúan a 35 órás munkahét mellett A konvenció harmadnapján az 1,5C0 delegátus lelkesen és egyhangúlag fogadta el a 35 órás munkahétre vonatkozó határozati javaslatot, ezzel erélyesen visszautasították Goldberg ajánlatát. A következő vendégszónok, Johnson alelnök, tapintatosan elkerülte a kérdést. Bár a határozati javaslat kivitelezésére csak 1963-ban és 1964-ben kerülhet sor, mert akkor járnak le most érvényben levő munkaszerződések, a férfiruha iparban égető szükség van valamilyen intézkedésre, ami biztosabb munkát és jobb keresetet nyújt a nehezen dolgozó munkásoknak és enyhítené a súlyos munkanélküliséget. A vasutak megszakították a tárgyalást a szakszervezetekkel Az ország vasúthálózatának vezetősége megszakította a tárgyalásokat a vasúti munkásokat képviselő öt különböző szakszervezettel, mert nem voltak hajlandók tárgyalni az u. n. “featherbed- ding”-ről, vagyis a munkások létszámának leszállításáról. A szakszervezetek azzal vádolják a vasutak tulajdonosait, hogy megszegték ígéreteiket a munkaszabályokra vonatkozólag. 41,000 munkásról, a mozdonyok fűtőiről van szó, akiket a vasúti részvénytársaságok el akarnak küldeni állásukból. mint felesleges munkaerőt. Ezt azonban az unió nem ismeri el, annak ellenére, hogy az elnök által kijelölt 15 tagú bizottság is ezt ajánlotta. A vasutasok a kormány segítségét kérik a helyzet megoldására. Kennedy elnök figyelemmel kiséf i a tárgyalást, illetve annak megszakítását.' JULIUS EMSPAK (1904-1982) A United Electrical, Radio & Machine Workers of America független szakszervezetnek számos magyarszármazásu tagja van, akik a többivel együtt gyászolják április 26-án elhunyt vezetőjüket, Julius Emspak-ot. Julius Emspak egyik alapitója volt az UE-nek 1936-ban, a CIO alakulása idején. Azóta mint központi titkár-pénztáros szolgálta a szakszervezetet és lelkiismeretesen harcolt a munkásság érdekeiért. Sok meghurcoltatásnak volt kitéve boszorkányüldöző bizottságok által, ami hozzájárult egészsége leromlásához. Hirtelen halálát 57 éves korában szívroham okozta. Az amerikai munkásmozgalom nagy és hűséges fiát vesztette el benne. Törvény a munkások elbocsátása ellen Az International Labor Organization (Nemzetközi Munkások Szervezete) konferenciára készül. A munkások általános helyzetével kapcsolatosan megállapították, hogy sokat változott a helyzet, mivel a munkáltató ma már nem dobhatja olyan könnyen az utcára munkásait, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az ILO úgy találta, hogy kb. 70 országban vannak törvények, amelyek szabályozzák az elbocsátásokat. Vagy egy tucat országban kölcsönös megegyezéssel döntenek e kérdésben. A kettő néha kiegészíti egymást; az egyéni munkáltatók szerződéseket kötnek, vagy néha a bíróság határoz a kérdésben. Az, ILO a kiküldött kérdőíveikre kapott válaszokból azt állapította meg, hogy 68 országban van elbocsátási alaptörvény és nem elég, hogy a munkáltató el akarja küldeni az alkalmazottat. “Egyre többen fogadják el, hogy a munkáltatónak meg kell okolnia az elbocsátást és a munkás vizsgálatot kérhet olyan hatóságtól, amely független mindkét féltől.” Az ILO jelentése arra is rámutatott, hogy a kevésbé előrehaladott országokban még nem jutottak el odáig, mint az iparilag fejlett államokban ; ezekben még földművelési vagy kisipari viszonyok léteznek, amelyek főleg a nemzeti tradíciókat követik. Ilyen esetekben a törvények inkább azt engedélyezik a munkásoknak, hogy otthagyhassák munkájukat. Mindenesetre nagyon érdekesnek Ígérkezik a vita annak a kb. 100 országnak a képviselői közt, akik az elbocsátás módszeréről tárgyalnak, most először a szervezet életében. Az ILO 1919-ben alakult. Csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy a világ legfejlettebb ipari országában, az USA-ban is megtalálják a módját a munkáltatók annak, hogy miképpen lehet elküldeni munkásaikat, bármilyen hosszú ideig dolgoztak is üzemeikben. Különben honnan volna a több mint 5 millió munkanélküli, akik egyénileg talán váltakoznak, de számban ahelyett, hogy apadnának, inkább gyarapodnak. üoffáf letartóztatták Samuel Baron, a szállítási (Teamsters) munkások “warehouse” részlegének egyik tisztviselője elfogatási parancsot kért James Hoffa, a szállítási munkások szakszervezeti elnöke ellen, mert az állítólag minden ok nélkül kétszer a földhöz vágta. Hoffa nem volt hajlandó nyilatkozatot adni az esetről a riportereknek. LÁTOGASSON j MAGYARORSZÁGBA! I $ Csoport-indulás repülőgépen: Julius 1, Sabena £ Julius 15, K.L.M. Aug. 5, 5.A.S. EGYÉNI UTAZÁS MINDEN NAP írjon, telefonáljon, keresse fel a i RENNER & GROSS I MAGYAR UTAZÁSI IRODÁT \ | 1666 Fairfield Avenue, Bridgeport, Conn, 'ú Telefon: ED 5-6902