Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-24 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 24, 1962 '’Antiszemitizmus’ a Szovjetunióban Mi az igazság a szovjet belpolitikával kapcsolatos sokat hangoztatott vádakból, amiről annyit írtak az amerikai lapok az utóbbi időben? Az amerikai sajtóban, a New York Times-tól kezdve egészen a legejelentéktelenebb helyi lapokig, számtalan beszámolót olvashatott az amerikai polgár arról, hogy a Szovjetunióban zsidóellenes mozgalom kezdődött. Az utóbbi hetekben csaknem minden nap megjelent egy cikk arról, hogy milyen elnyomást szenvednek a Szovjetunió zsidó lakosai. Hol arról Írtak, hogy az állami pékségek megtagadták a pászka sütését a zsidó húsvéti ünnepek céljaira, hol meg arról, hogy a gazdasági bűnökért elitéltek között magas százalékban szerepelnek zsidó származásúak, majd meg a yiddish nyelvnek és kultúrának a háttérbeszoritásáról panaszkodtak. Mindennek az összpontosított táma- ’ dásnak az alapján, amit az amerikai sajtó kifejlett a “zsidókérdés” érdekében, az a benyomás alakult ki a közvéleményben, hogy a Szovjetunióban antiszemitizmus uralkodik. Ezt a hangulatot amit ügyes propagandával értek el, bizonyos politikusok mindjárt ki is akarták használni saját pecsenyéjük megsütésére. Javitz, newyorki republikánus szenátor például már az ENSz elé akarta vinni az ügyet, sőt a szovjet zsidókat akar ta felkérni arra, hogy segítsenek a számára ennek végrehajtásában. Nyilvánvaló, hogy a szenátor jó hasznát vette volna az ezen a vonalon kifejtett “ügybuzgalmának” a küszöbön álló választások alkalmával. A “lelkes” politikusok és a még lelkesebb sajtó legnagyobb megdöbbenésére végül is a szovjet zsidók maguk szólaltak fel az ügyben, de legkevésbé sem ugv, ahogy ezt “odaadó” barátaik várták. Öt kiemelkedő szovjet zsidó levelet irt a No- vosti nevű szovjet sajtóügynökségnek, amelyben feltárják a zsidók helyzetét a szocializmus országában. Az öt férfi: Z. Vendrof, iró; Lev Pulver, zeneszerző; Iosif Bragunsky, professzor, az Ázsiával és Afrikával foglalkozó folyóirat főszerkesztője; Ilya Strashun professzor, az Orvos- tudományi Akadémia tagja; Boris Eidelman professzor jogtudós, statisztikai adatokkal bizonyítják be a szovjet antiszemitizmusról koholt vádak teljes alaptalanságát. A statisztikai adatok valóban megdöbbentőek, de nem abban az értelemben, ahogy ezt az amerikai újságok szerkesztőségeiben és a politikusok irodáiban kitervezték és várták. A számok világosan beszélnek. Az összlakosság 1.1 százalékát kitevő szovjet zsidók közül kerül ki az ország orvosainak a 14.7 százaléka, az irók és újságírók 8.5 százaléka, az ügyvédek és bírók 10.4 százaléka és a művészek 7 százaléka. 33,529 zsidó tudós van a Szovjetunióban, akik az ország tudósainak az egytizedét alkotják. A legalább középiskolát végzett szakemberek közül 427,000 a zsidó a szocialista országban, ami azt jelenti, hogy a szovjet zsidók 20 százaléka szakember a maga munkaterületén, mig az orosz lakosságnak csak 5 és az ukránoknak csak 4 százaléka tölt be hasonló pozíciót. Ezeken az adatokon kívül még megtudjuk az öt kiemelkedő szerepet betöltő szovjet zsidó férfi leveléből, hogy 7,623 zsidót választottak be a szov jet kormány helyi képviseleteibe az elmúlt évben. De a Legfelsőbb Szovjet Tanácsnak (parlament) is vannak zsidó tagjai, csak ugv ahogy az egyes szovjet köztársaságok legfelső tanácsának tagjai között is számosán foglalnak helyet közülük. A legmagasabb állami hivatalok és méltóságok vagy társadalmi pozíciók sem elérhetetlenek zsidók számára a Szovjetunióban. Csak a napokban adta tudtul a szovjet sajtó a hirt, hogy Yakov G. Kreizert hadseregtábornokká nevezték ki. így jelenleg Kreizer tölti be a legmagasabb katonai rangot a zsidók közül a Szovjetunióban. De számos nagyságot lehetne még felsorolni, akik zsidó származásúak. így többek között meg lehetne említeni Veniamin Dymshitset, aki a gazdasági MINDENKI IRHÁT JÓ ANGOL LEVELET 'é Több mint száz levelet tartalmazó könyv, V V Gyakran használt angol szavak és nevek szótára £ A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $L25-ért ; a Magyar Szó Kiadóhivatalában \ i 130 East 16th Street — New York 3, N. Y. * 'awwvwwwwvwwvwvwwwwwnwW tervezés terén az élvonalba tartozik, Ilya Ehren- burgot az irót és Ilya Yagudint egy kollektiv gazdaság elnökét. A szovjet egyetemeken és főiskolákon tanuló 2,395,545 diák közül i 7,177 a zsidó származású, ami azt jelenti, hogy a zsidók alkotják az egyetemi hallgatók több mint 3 százalékát. A zsidó egye temi hallgatók arányon felüli nagy száma azt bizonyítja, hogy nem okoz a számukra problémát a származásuk a főiskolai felvételeknél. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon az amerikai egyetemeken és college-okban is ez a helyzet a származással kapcsolatban? Köztudomású ugyanis, hogy itt az Egyesült Államokban nem egy olyan university vagy college működik, amely döntő mértékben veszi figyelembe a felvételre jelentkezőknél a faji vagy vallási hovatartozást. Erről persze nem írnak az újságjaink olyan nagy szenzációt keltő cikkeket, mint az állítólagos szovjet antiszemitizmusról. Ez már megszokott dolog itt Amerikában... Politikusaink sem akarják olyan nagy igyekezettel az ENSz elé vinni... Rámutat a Novosti hírügynökségnek irt levél arra is, ahogy a második világháború folyamán a szovjet kormány “hősies erőfeszítéseket tett több százezer szovjet zsidó család megmentésére” a nácik karmai közül. Tehát azt a szovjet kormányt vádolják nyugati részről antiszemitizmussal, amely mindent elkövetett a náci áldozatok megmentése érdekében, mig ugyanakkor a vádo- lóknak egy szavuk sincs a nácikat pártoló nyugatnémet kormány ellen, sőt teljes erejükkel támogatják őket. VESZÉLYBEN AZ ÉLETE, MERT MEGÍRTA AZ IGAZSÁGOT William Worthy néger újságíró komolyan veszi a hivatását és igy arra törekszik, hogy az igaz ságra derítsen fényt, még akkor is ha ez esetleg kellemetlen a kormánynak. 1956-ban például Kínába ment a State Department tilalma ellenére. Hat éven keresztül a baltimorei Afro-American és a New York Post c. újságoknak, valamint a Columbia Broadcasting System-nek küldte a jelentéseit. Mikor visszafelé jött Kínából, akkor Magyar- országot is útjába ejtette. Ezzel ugyancsak borsot tört külügyi hatóságaink orra alá, akik szülőföldünket állították akkor a hidegháborús propaganda középpontjába és nem akarták, hogy olyan újságírók látogassák Magyarországot, mint Worthy. Ez a bátor és szókimondó néger újságíró nem adta át útlevelét az USA budapesti konzulátusi tisztviselőinek. Mikor Bostonba érkezett, az Immigration Office tisztviselői nem pecsételték be az útlevelébe a szokásos “admitted” szót és a dátumot. A következő tavasszal, amikor meg akarta újítani az útlevelét, visszautasították a kérését. Bíróság elé vitte az ügyet, de elvesztette a pert. A State Department azzal okolta meg kérése megtagadását, hogy Kínába ment “az ismert érvényben lévő külpolitika ellenére.” Dulles külügyminiszter vezette be annak idején ezt az elméletet, hogy a First Amendment által biztosított sajtószabadság csak a hírek nyilvánosságra hozására vonatkozik, de nem az értesítés összegyűjtésére. Ezzel a nya- katekert okoskodással tagadták meg Worthytől az útlevél megadását. A néger újságíró azonban nem adta fel az Alkotmányban biztosított jogait és harcot kezdett útlevele visszaszerzéséért. A múlt évben julius 24-én, Worthy egy Vera Cruz-ba tartó hajóra szállt New Yorkban és kiszállt Havannában, Kuba fővárosában. Itt tartózkodott egész október 10-ig az Afro-American folyóirat megbízásából. Egy Pan American repülőgéppel érkezett vissza és csak születési bizonyítványával bizonyította amerikai állampolgárságát. Ez év április 24-én a Miami-i kerületi bíróság elrendelte Worthy letartóztatását New Yorkban és Miamiba szállítását, hogy ott állítsák a törvény elé. Azzal “vádolják”, hogy “érvényes útlevél nélkül” jött az Egyesült Államokba Kubából. A vádhoz a hírhedt Walter-McCarran-féle Immigration and Nationality Act egyik cikkelyét használják fel. A Bevándorlási Hivatal tisztviselői maguk is fantasztikusnak találják azt, hogy egy “tősgyökeAz öt zsidó szeniélyiség rámutat arra is, hogy a Szovjetunióban nincs érvényben semmi előítélet vagy megkülönböztetés a zsidó vallással szemben sem. A hívők számának az apadását nem állami intézkedések idézték elő, hanem a tudományos nevelés. A természettudományok iránti érdeklődés növekedésével természetes arányban csökken a vallásban hívők száma. Valószínű, hogy a zsidók körében talán azért is nagyobbarányu a vallástól való elfordulás, mert az iskolázottságuk is magasabb, mint ahogy a statisztikából láthattuk. Az amerikai sajtó kénytelen volt közölni a No- vosti hírügynökség által nyilvánosságra hozott levelet, de ugyanakkor úgy próbálja mentegetni saját vádjait, hogy azt állítja, a statisztika nem ad választ azokra. De ez a próbálkozásuk nagyon is erőszakolt jellegűnek tűnik. Hisz az az állításuk, hogy a gazdasági bűnökért halálra Ítélt 21 vádlott között magas százalékban voltak zsidók és ebből antiszemitizmusra lehet következtetni, ne* vetségessé válik a most nyilvánosságra hozotti statisztika tükrében. Ha egy néhány bűnöző elitéléséből országos méretű következtetést lehet levonni, akkor milyen következtetést vonnak la az országos méretű statisztikából? Ami pedig a vallást és a yiddish kultúrát illeti, ugyanolyan irányú következtetést vonhatnának le az amerikai élettel kapcsolatban is. Melyik második vagy harmadik generációs amerikai zsidó beszéli ma már a yiddish nyelvet, vagy megy yiddish színházba, vagy olvas yiddish nyelvű újságot? A modern amerikai zsidó tömegek sem tartják meg a passover ünnepét, ahogy itt nevezik a zsidó husvétot. De ezért még senkinek nem jutna eszébe antiszemitizmussal vádolni az amerikai kormányt. Ugylátszik, hogy az amerikai újságírók és politikusok egy részének az a véleménye, hogy a szocialista rendszernek rendőri erőszakkal kellene a vallási szabályok betartására kényszerítenie zsidó polgárait. .. rés” amerikait azzal vádoljanak, hogy “illegálisan” jött vissza a saját hazájába. A Liberation Committee for Africa nyilatkozata szerint az eljárás csak azzal magyarázható, hogy Worthyt a kubai forradalomról való Őszinte tudósításai miatt akarják megbüntetni és ugyanakkor a többi amerikait akarják elijeszteni attól, hogy megszegje a State Department tilalmát. Ugyanez a nyilatkozat megjegyzi, hogy Worthy cikkeiben és felolvasásaiban támadta Hoovert, az FBI igazgatóját, mert ez hajtóvadászatot indított Robert C. Williams ellen, aki az NAACP elnöke volt Mou- roeban (N. C.) és menekülésre kényszeritették. Williamsra a “fajvédőket” uszították rá és el akar ták tenni láb alól, ezért kénytelen volt Kubába szökni. Worthy önkéntesen jelentkezett New Yorkban a hatóságok előtt. 5,000 dollár évadék ellenében ideiglenesen szabadlábra helyezték, azzal a feltétellel, hogy megjelenik egy későbbi időpontban a bíróság előtt. Worthy ügyvédje New Yorkba akarja áthelyeztetni az ügy tárgyalását “a négerek elleni faji előítélet miatt a déli államokban és különösen a politikai hisztéria és erőszak miatt, amelyet a kubai ellenforradalmárok idéztek elő Miamiban”. Ezek a tényezők lehetetlenné teszik az igazságos tárgyalást és komolyan fenyegetik Worthy életét. A jelenlegi vád alapján Worthyre 5 évi börtönbüntetés vár vagy 5,000 dollár pénzbírság. A néger újságíró pere a szabadság és az utazás jogának durva megsértését jelenti. Minél többen tiltakoznak Kennedy igazságügyminiszternél az eset miatt, annál hatásosabb lehet az eredmény Worthy felmentésére. Érdemes még megjegyezni, hogy a newyorki sajtó közül egyedül a N. Y. Daly News tudatta a közönséget az ügyről, 2 incs nagyságú AP (Associated Press) hir alakjában. A “twist” szakértői A Nachrichten of Basle (Svájc) napilapban megjelent cikk szerint, néhány tucat fiatal táncos egész nap várt Jean Paul Carrere színházi rendező megjelenésére, mivel azt hallották, hogy az “Oliver Twist” színdarab megjátszásához szereplőket keres. Mivel a táncosok saját magukat a twist tánchóbort szakértőinek tartják, feltételezték, hogy a színházi rendező igénybe fogja venni tudományukat. Kitűnt, hogy a táncosok közül eddig egy sem hallotta Charles Dickens nevét. _SJ
