Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-05-17 / 20. szám

SZÉLJEGYZETEK Sajátmagukat álcázzák az amerikai orvosok. Durva szólamokkal takarják kielégíthetetlen kapzsiságukat Irta: GERÉII JÓZSEF A betegség az élettel járó jelenség. Maga az élet — még a legegyeszerübb formájában is—szá­mos komplikált szerv működésének az eredménye. Az életszervek állandó változáson — ha úgy tet­szik: “fejlődésen” mennek át. Millió és millió évek ily fejlődésének eredménye maga az ember is. így egész határozottsággal mondhatjuk, hogy a betegségeket az ember az “elődeitől” örökölte. Azonban bármennyire egyszerűnek is látszik ez, a civilizációnak abban a korszakában, amikor az ember “ráeszmélt” a betegségekre s azokat valami módon gyógyítani akarta, ezt nem látta ilyen tisztán, mert az em’ eri civilizáció kezdetét a szellemek uralták. A természeti jelenségeket meg nem értő ősem­ber, ha valami baja támadt, elhalt szülőihez for­dult segítségért. Az elhaltakból később jó és rossz szellemek, istenek lettek, akiket imádkozással, könyörgésekkel, avagy ajándékokkal (áldozatok) lehet befolyásolni. Elképzelésük szerint minden jót a jó szellemek­től, a rosszát pedig a gonosz s-'ellemektől kapták. Fnnek megfelelőleg a betegség legegyszerűbb ma­gyarázata az volt, hogy a fájó testrészbe bele- buit a rossz szellem. Ez az elképzelés fennmaradt egész a mai napig. Az ó- és a középkorban, amikor annyira hittek a szellemek uralmiban, hogy elégették vagy más módon büntették azokat, akik szembe mertek he­lyezkedni ezzel a “fekete mágiával” — mint aho­gyan e babonát nevezik —, a betegségeket úgy gyógyították, hogy a fájó testrészt ütlegelni majd szúrni, vágni kezdték, abban a hitben, hogy azzal fájdalmat okoznak a gonosz szellemnek, aki tehát elmenekül, mire a beteg jobban lesz. Hippocrates Bizonyos tekintetben még ma, a “felvilágo- sultság korában” is alkalmazzák az ily gyógy­módokat. Itt nem arra célzok, hogy sokszor az orvosok szarnak, égetnek, vágnak akkor is, ha semmi szükség nincs, hanem az imádkozással — vagyis ráolvasással való gyógyításokra utalok, amikor ugyancsak a képzeletszülte szellemeket, isteneket, ördögöket hívják segítségül. Az orvostudomány fejlődését évezredeken át akadályozta ez a ‘fekete babona”, ami ellen azon ban már az ókorban megindult a küzdelem, s amiből később egész legenda leit. Ennek a legen­dának a hőse bizonyos Hippocrates nevű ókori görög orvos, akiről először T'lato a mai időszá­mítás előtti 429—.347 évek között élő görög iró és bölcsész tett: néhány szavas említést. Később — évtizedek, sőt évszázadokon át, fel egészen a középkor végéig — igen sok iró foglalkozott vele. Az utóbbi évtizedek tudományos vizsgálata szerint ezek az írók csak összefoglalták azokat a tanácsokat, utasításokat és jellemrajzokat, amiket ma a “hippokráteszi hagyományoknak” neveznek, anmlveket azonban maguk az orvosok raklak össze igen hosszú időn ál. A Hippocrates-legenda szerint ez a nagvhirii orvos körülbelül (nem biztosan) a mai időszá­mítás szerinti 460. évben született a Cos nevű szigeten és leszármazottja volt a gyógyítással foglalkozó “A selepios” nevű 1 gendás családnak. Mint orvos Thracea, Delos, Athen és egvéb vá­ró okban folytatott gyakorlatot és oktatta ta­nítványait. Halálának idejét még kevésbé isme­rik és a legendában életkorát 85 és 110 év kö­zön említik. Hippocrates két oknál foo-^a, tar1 ia legendás lőrét az orvostudomány te>-én. Először azért, mert szembeszáilt a varázslattal és kimondotta, hogv szellemeknek semmi kö-» sincs a betegsé­gekhez. Másodszor pedig mert állandóan hangoztatta az orvos NEMES HIVATÁSÁT. Amit a gyógyításról mondott nem lehetett na­gyon tartós, hiszen akkor m'g na gvon kezdet­leges volt az. orvostudomán-'g de amit az orvosi hivatásról tartott, az mé» ma is fennáll — ille­tőleg kellene, hogv tiszteli«'’,- azok az orvosok, akik felavatásuk alkalmával esküt 1es-'n<h. hogv ők is. mint Hippocrales. legjobb tudásuknak megfelelőleg, nemesen anyagi érdekre nem te-* kiütve gyakorolják az emberi fájdalom csilla­pítását, az emberélet megmentését. Gyarló uténlok A hipokráteszi hagyományok folytonos emle­getésével a műveltebb országok orvosai bizonyos méretű dicsfényt vontak maguk körül. Valóságos ténynek képzeltük, hogy az orvos nemcsak fog­lalkozására nézve, hanem erkölcsileg is a legér­tékesebb tagja környezetének. Minden vidéknek volt egy, vagy több olyan csodaorvosa, aki az anyagi haszonnal mitsem törődve, a legnagyobb önfeláldozással megy betegeinek gyógyítására. Egész könyvtárakat tennének ki azon könyvek, amelyek a kiváló orvosok emlékét őrzik. Az utóbbi időkben pedig a rádió és a televízió is segített terjeszteni az orvosok jóhirnevét — igaz, hogy meg is fizettek ezért. És mégis, most egyszerre kiderült, hogy az a magasztalás nem volt egyéb, mint jól bedolgo­zott rekiamirozás. Mert az amerikai orvosok egészen másképpen mutatkoznak, mint azt a hippokráteszi hagyományok követőitől elvár­nánk. Elismerjük, hogy a háború után minden meg­drágult, tehát az orvosi szolgálat is. Ennek ái'a annyira felment, hogy az elöregedett és nyugdíj­ból élő emberek képtelenek azt megfizetni. Ezért az utóbbi években az Egyesült Államokban is elő­térbe nyomult az a tferv, hogy az elöregedett sze­gényebb emberek orvoslását össze kellene kötni a “Social Security”-rendszerrel, vagyis a társa­dalmi biztosítás utján kellene fizetni a részükre nyújtott orvosi szolgálatot. Az “American Medical Association” (AMA) azonban késhegyig'menő harcot indított e terv ellen. Évek óta nagymérvű propagandát fejt ki az orvosi szolgálat könnyítése ellen, azt állítva, hogy a kongresszus elé vitt terv valójában “csú­szó szocializmus”, ami tehát megronianá az orvo­si szolgálatot. Sztrájkkal fenyegetnek Miután az idős emberek száma egyre növekszik, máris 17 millió ember kap Social Security járulé­kot s orvosi ellátásuk egyre fontosabb probléma lesz. Nyilvánvaló, hogy az orvosokra szoruló be­tegek igen nagy százalékát az idős emberek cso­portja szolgáltatja. A mai gyakorlat szerint az orvosok maguk szabják meg az orvosi szolgálat árát — a “honoráriumot” —. amint azt régebben nevezték. A számla kiállításánál nem követnek semmiféle árszabályt, hanem esetről esetre a sa­ját “jó belátásukra” támaszkodva szabják meg szolgálataiknak értékéi. A gyakorlat megint csak azt mutatja, hogy ezt a “ió belátást” nem annyira az orvosi szolgálat minősége, mint inkább a beteg vagyoni állapo­ta szabja meg. Ennek a jó belátásnak eredménye az, hogy az átlagos vagyonú idős embereket az utolsó betegségük minden centjüktől megfoszt és igy nem hagynak maguk után örökösödési problé­mát. A tervezett társadalmi gyógyítás esetén az or­vos számláját a szövetségi kormány fizetné, ami tehát sokkal biztosabb lenne, mint a jelen rend­szerben, amikor — az orvosok állítása szerint — igen sok szegény beteget ingyen kell kezelniük, mert azok képtelenek a fizetésre. Az orvosok igy igen sokat veszítenek — legalább is a saját állí­tásuk szerint. És mégis a lehető legélesebb harcot folytat­ják az orvoslás tervezett társadalmasítása ellen. Minden idevágó nyilatkozatuk ellenére is csak azért, mert társadalmasítás esetén az orvosok ál­tal nyújtott szolgálatról valamilyen árszabályt kellene készíteni, mint ahogyan ezt a rendszert már igen sok európai országban gyakorolják. New Jersey állam orvosainak egy csoportja — állítólag több mint 400 orvos — váratlanul azzal lepte meg a világot, hogy aláirtok egy nyilatko­zatot, amelyben bejelentik, hogy a tervbevett An- derson-King törvényjavaslat elfogadása esetén nem fogják gyógyítani azon betegeket, akikért a társadalombiztosítás utján fizetnének. Határtalan kapzsiság Az orvosok éppenugy, mint a túlságos magas profitot harácsoló fegyvergyárosok, bankárok, or- vosságkészitők, olajbárók, acélmágnások, stb., stb. hazafiságukra hivatkozva nagyhangú hazug szólamokkal támasztják a'á népellenes cselekede­teiket. Midőn az újságírók megkérdezték az or­vosoktól, hogy a tervezett sztrájkot miként egyez­tetik össze a hippokráteszi elvekkel, ezt a feleletet adták: “Mi éppen a hipokráteszi elv megvédésére ad­tuk ki a nyilatkozatunkat. A hippokráteszi eskü­ben ugyanis fogadalmat teszünk, hogy betegein­ket a legjobb orvosi bánásmódban részesítjük. Miután az a véleményünk, hogy az orvoslás társa­dalmasítása eseten ezt a legjobb bánásmódot nem tudnánk megadni, igy tartózkodni fogunk az oly orvosi szolgálattól, amelyet társadalmasítással kötnek össze.” Ugylátszik, hogy a tőkés termelő rendszer utol­só fázisának, mint amilyenhez az ma az Egyesült Államokban elérkezett, jellemző tulajdonsága, hogy minden népjóléti (szociális) intézkedést a legnagyobb gonoszságnak, az ördög müvének nyilvánítsanak. A sok éven át tartó állhatatos go­nosz propaganda létrehozta azt a hisztériás álla­potot, midőn az irányított sajtó nemcsak elitéli a népjóléti intézkedéseket, hanem megvetést, bün­tetést követel azokra, akik a szociális haladást hirdetni merik. Lehet, hogy az orvostudomány sokat haladt az utóbbi időkben, de nem az orvosi erkölcsök, nem az orvosi etika. Hippocrates elérte azt, hogy a go­nosz szellemeket kiűzte a betegekből. Szegény öreg Hippocrates nem gondolt arra, hogy ha ki­űzi a betegekből a gonosz szellemeket, azok idő­vel, a tőkés termelés határtalan kapzsiságától űz­ve visszatérnek, de nem a betegeket, hanem ma­gukat az orvosokat fogják megszállni. Százéves üzem zárta be kapuit A száz éves Plankinton Packing Co. nemrégen be­zárta kapuit és 800 munkását tette az utcára. 600 húsfeldolgozó munkás és 200 irodai alkalmazott veszítette el munkáját az automáció következté­ben. A húsfeldolgozó munkásokat a United Pack­inghouse Workers Union 50-es lokálja képviseli. A gyár kapuinak bezárása előtti gyűlésen az automáció és konszolidálás “modern tragédiájá”- nak nevezték a gyár lezárását. “A munkások többsége még nem érzi a nagy megrázkódtatást — nem is tudja, mit jelent munka nélkül lenni ilyen hosszú idő után” — mondta Henry Schroe- der, az 50-es lokál elnöke. A modern technológia utolérte ezt a régi üzemet is, amely a Swift and Co. tulajdonában van. A tulajdonosok azt állít­ják, hogy az üzem már régebben veszteséggel működik. Milwaukee polgármesterének szószólója kije­lentette, hogy a munkásoknak joguk Vau uj szak­mát tanulni, ami azonban legtöbbjük részére azt jelenti, hogy egy ideig össze kell hu/niok magu­kat, legalább is addig, amig az uj sza1 mát kita­nulják. A szakszervezet elnöke szerint azonban nem lesz könnyű újra elhelyezkedni mert a mun­kapiac jelenleg nem jó Milwaukeeban. Ralph Helstein, a UPW elnöke is best'll a gyű­lésen, ecsetelve a munkások jogát az áthelyezés­re s a végkielégítésre. A lokál táviratban fordul a Swift céghez, mely a szerződésben ki’ ötött vég­kielégítést félremagyarázza és mint bért kezeli. Ez azt jelenti, hogy a munkások egyelőre nem fo­lyamodhatnak munkanélküli biztosításért. A cég felajánlotta a munkásoknak az áthelyezést bár­melyik Swift gyárba, de ezt c-ak kevesen veszik igénybe, mert nem szívesen hagyják ott házai­kat, s gyermekeiket sem akarják a megszokott iskolából kivenni. “Azok, akik iul öregek, egy modern tragédiá­val találják szemben magukat, amire nem tudunk választ adni” — mondta a város polgármesteré­nek szószólója. Ff Y ffUKI FA1MS tengeralattjáró s egv teher­hajó San Francisco közelében, a nyílt tengeren összeütközött; a két hajón csupán könnyebb sé­rülések keletkeztek. KÉM KELL CSOMAGOLNI! —- —i NEM KELL VAMOT FIZETNI! 1 ;, A legrövidebb időn belül segithe- * ► ti rokonait IKKA-csomagokkal! ' ! ► < y Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” y megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- " veit Magyarországból kihozhatja általunk ’ ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET JOSEPH BÜ0WNF9ELD : ► 15 Park Row New York 38, N.Y. ' ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek 4 I ► Telefon: BA 7-11G6-7

Next

/
Thumbnails
Contents