Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-10 / 19. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 10, 1962 Hírünk a világban Kennedy igazságügy miniszter a szinesnépek imperializmus-elleni érzéseiről beszélt New Yorkban. Az elnök öccse távol-keleti utjának tanulságai “...Olyan kormányrendszerünk van itt az Egyesült Államokban, amely az egyéni szabadság hitén épül fel és hisz abban, hogy az állam van az egyénért és nem az egyén az államért.” Ezek a magasztos szavak Robert F. Kennedy igazságügyminiszter ajkáról hangzottak el az elegáns newyorki Waldorf Astoria hotelben, az Associated Press évi ebédjén. A fehér asztal körül ülő vendégek, akik között Spellman bíboros is helyet foglalt, még számos, az előzőhöz hasonló megkapó, sőt megható mondatot hallhattak az emberi jogokról, egyenlőségről, gazdasági fellendülésről és természetesen az igazságról, ami magáié érthetően nem maradhat el egy igazságügyminiszter beszédéből. De megszoktuk már az utób bi időben azt, hogy a szavakat ne csak esztétikai szempontból mérlegeljük, hanem értéküket is vizsgáljuk. A szavak értékét pedig a mögöttük meghúzódó tények fedezete adja meg. Ebből a szempontból nézzük meg tehát közelebbről Robert F. Kennedy beszédét, amelynek különös jelentőségét az adja meg, hogy az elnök öccse összefoglalta benne az Egyesült Államok kormánya külföldi propagandájának fő irányvonalát. Az Associated Press-nek, amely 89 különböző országban 100 féle nyelven közvetíti majd ezt az irányvonalat, igen nagy szerepe van ennek a propagandának a szempontjából. Az igazságügyminiszter arról panaszkodik beszéde bevezető részében, hogy a rengeteg szervezet, valamint a United States Intelligence Agency (USIA) és az Amerika Hangja minden “törekvése, sem járt sikerrel, hogy az igazságot bevigye” számos országba, ő ahol csak megfordult, ott “megnemértéssel” találkozott. Ezek az országok félreértik az Egyesült Államok törekvéseit — Kennedy szerint. Példaként említi, hogy amikor Indonéziában járt, akkor a diákság vezetői arról akartak beszélni vele, hogy mi az Egyesült Államok álláspontja a gyarmatosítást illetően. És különösen érdekelte őket, hogy mi az USA kormányának az álláspontja Nyugat Uj-Guineával kapcsolatban, amelyet jelenleg a hollandok tartanak a kezükben. És ezek a “makacsfejii” diákve- zérek sehogy sem akarták megérteni, hogyan lehet a Kennedv-kormány egyidőben a gyarmatosítás ellen s mellette is. Abba a ‘nehéz’ fejükbe sehogy nem ment bele, hogy ha egyszer arról szónokolunk álandóan, hogy mi ellenségei vagyunk a gyarmatosítóknak és a gyarmatosításnak, akkor miért nem vetjük latba befolyásunkat a holland kormánynál, hogy adja meg ennek a régen rabságban szenvedő területnek a függetlenséget. Ezeknek a volt gyarmati sorban élő népeknek úgy látszik valóban nehéz a felfogóképességük és a fajvédőknek lehet valami igazuk, hogy alacso- nyabbrendüek, mint a fehér emberek, mert sehogy nem akarták elérteni azt a finom célzást, amivel az igazságügyminiszter el szerette volna terelni a beszédet a kellemetlen gyarmatositási témáról. Ugyanis Magyarország nevét vetette bele a beszélgetésbe, ami rendszerint hatásosnak szokott bizonyulni akkor, amikor valamelyik nyugati államférfit a sarokba szorítanak. Azonban ezúttal ez a vésziek is felmondta a szolgálatot. Az indonézoknak megvolt erre is a válaszuk, ami egyszerűen abból állt, hogy nem értették miért ke veri bele Kennedy a gyarmati vitába Magyarországot? Most a gyarmatokról van szó, mondták neki, és ne tessék másról beszélni, “mikor a bor árát kérik” — ahogy a jó magyar közmondás mondja, hogy a tárgynál maradjunk. El kell ismerni, hogy valóban nagyon kiábrándító lehetett igazságügyminiszterünk számára, hogy már a magyar “kérdésnek” sincs hatása a tömegekre. Pedig milyen sok pénzbe került ennek az egész “mítosznak” a kialakítása Magyarországgal kapcsolatban. A “Szabad Európa”, az “Amerika Hangja” és sok más rádióállomás nem egy bemondója és hírmagyarázója kiabálta rekedtre magát az amerikai dollárokért ebben az ügyben. És milyen jól működött kezdetben... Hiába, minden lemez lejár előbb vagy utóbb! A japánoknál sincs még minden rendben. Képzeljék el a szörnyűséget, ahogy Kennedy “tárgyilagosan” elmondja, hogy mikor leült egy japán szakszervezeti vezetővel tárgyalni, távol-keleti útja alkalmával, akkor ez az ember azt merte mondani. hogy “Mi úgy gondoljuk önök imperialisták.” Erre az elnök öccse megkérdezte persze, hát ezt honnan veszi ? Mire a szakszervezeti vezető kijelentette, hogy ő gazdasági imperializmusra gondolt. “Az Egyesült Államokat a Morgan- bankház és a Rockefellerek vezetik” — tette még hozzá. Kennedy megnyugtatta ezután a munkásvezért, hogy “még nem egészen”. Nyilván arra gondolt, hogy “ami késik, nem múlik”. Vagyis még nem lehet imperializmusról beszélni, mert pl. olyan “földhözragadt” szegény emberek tartják a kormányt kezükben, mint az igazságügyminiszter és a bátyja, akiknek azon kis vagyonkájukon kivül, amit az öreg Kennedy összehozott szorgalmas gyűjtögetéssel, igazán semmijük sincsen. Az igazságügyminiszter, hogy jobban meggyőz ze a japán szakszervezeti vezetőt az amerikai rendszer népi jellegéről, azzal büszkélkedett, hogy a kormánynak munkaügyi minisztere is van, Arthur Goldberg személyében, aki korábban az AFL- CIO jogtanácsosának a nem éppen gyengén fizetett állását töltötte be. A bátyja pedig John F. Kennedy, aki elnöke az Egyesült Államoknak, annyira nem állhatja a gazdagokat, hogy még Rockefeller kormányzóval is szembeszegül, ha ez esetleg az elnökségre akar majd pályázni. És még mondja valaki, hogy ezek nem meggyőző bizonyítékok a kormány demokratikus antiimperialista jellegét illetően. Dehát ezeknek a bennszülött munkás vezéreknek mondhat bármit is egy olyan “egyszerű, szerény anyagi körülmények között élő polgára” az Egyesült Államoknak, mint pl. Kennedy igazságügyminiszter, ezek továbbra is kitartanak meggyőződésük mellett. Azonban úgy látszik a diákok sem jobbak, mert az indonéz diákok gyűlésén felállt egy fiatal fiú és hozzászólásában úgy emlegette az Egyesült Államokban uralkodó rendszert, mint monopol kapitalizmust. Ennél a megállapításnál az egész terem hallgatósága tapsban tört ki. Robert Kennedy ezt nem hagyhatta szó nélkül és megkérdezte a teremben lévőket, hogy mit értenek monopol kapitalizmus alatt. Azt állítja, hogy senki nem válaszolt neki erre a kérdésre. Sőt, egy másik esetet is elmond, amikor összejött egy emberrel, aki kapitalizmusról beszélt előtte és nem tudta megmagyarázni, hogy mit ért ez alatt. Ha ez igy van akkor sürgősen szét kellene osztani ezekben az országokban egy jóné- hány amerikai ösztöndíjat, hogy ezek a volt gyarmati és félgyarmati sorból felszabadult népek a helyszínen szerzett tapasztalat alapján magyarázzák meg “szegény” igazságügyminiszterünknek, hogy mi is az az imperializmus és kapitalizmus. De az is lehet, hogy ő maga jobban meg tudta volna határozni ennek lényegét. Esetleg még gyakorlati tanácsokat is adhatott volna arra vonatkozóan, hogyan gyűjthetnek ők is össze egy néhány százmillió dolláros vagyont, mint az igazságügyminiszter családja. A demokráciával kapcsolatban is vannak problémák. Ezek a külföldiek sehogy sem értik meg azt, hogy miért alkalmazzák a faji megkülönböztetés politikáját a négerekkel szemben a déli államokban. Pedig ezek a négerek már több generáció óta megszokták, hogy őket a fehérek a háttérbe nyomják és nekik nem lehetnek velük egyen lő emberi jogaik. Annyira hozzászoktak ehhez, hogy szinte rosszul esne nekik, ha most egyszerre eltörölnék ezeket az ősrégi szokásokat és törvényeket. Ezért csak fokozatosan szabad őket egyenjogusitani. Hisz a jóból is megárt a sok. De ott külföldön ezt nem értik és állandóan felvetik a kérdést. Állandóan azt hangoztatják, hogy a kormány úgy látszik nem gondolja komolyan azt, ami az Egyesült Államok Alkotmányában van és még kevésbé hisz a Függetlenségi Nyilatkozatban, ha úgy kezeli polgárainak egy tekintélyes részét, mintha alacsonyabbrendü emberek lennének. A bűnözés elterjedtségét is mindig az orrunk alá dörgölik. Az ifjúsági bűnözés nagy arányáról beszélnek, pedig ez csak négyszer olyan arányban terjed és növekszik, mint a lakosság szaporodása. Ezért a “cekélységért” nem lenne szabad ezt nekik ott külföldön emlegetni. Már egy jóné- hány gengsztert lakat alá helyeztünk, mint pl. Mickey Cohen-t, Frankie Carbo-t, Felix Ferina-t, de ezek ott a sötét Afrikában és Ázsiában nem hatódnak meg ettől és mindig a még nagvobbsti- lü gengszterek szabad garázdálkodására céloznak. A látottak és tapasztaltak alapján, igazságügyminiszterünk arra a meggyőződésre jutott, hogy külföldi propagandánkat hatásosabbá kell tenni. Ezeket a felsorolt előítéleteket mind meg kell dönteni, és szét kell oszlatni azt a ködöt, amit az Egyesült Államok kormányrendszerével kapcsolatban ott külföldön fejlesztettek. Be kell bizonyítani nekik, hogy itt igazi szabadság és egyenlőség érvényesül. Rá kell mutatni arra, hogy nálunk tiszteletben tartják az egyén szabadságjogait. És ennél a pontnál hangoztatta igazságunk ügyének bátor és merész őre azt a mondást, amelyet cikkünk elején idéztünk, hogy ez a mi rendszerünk “az egyéni szabadság hitén épül fel” és nálunk az egész államgépezet az egyén érdekét szolgálja. Ezzel kapcsolatban szeretnénk megkérdezni az igazságügyminiszter úrtól, hogy melyik egyén érdekét szolgálja ez a gépezet és milyen mértékben. Úgy látszik ugyanis, hogy nem teljesen egyformán viseli a szivén polgárainak a sorsát. Az az 5 millió például, aki nem képes munkát találni gazdagságban úszó országunkban, mit gondolhat erről az egyenlőségről, ami a számára megfizethetetlen Waldorf Astoria hotelben hangzott el, olyanok részéről, akiknek évi jövedelme csaknem csillagászati számokat ér el? De mit szólhat a világ közvéleménye az “egyéni szabadság” hangoztatásához, mikor politikai meg győződéstikért indítanak eljárást emberek ellen és börtönzik be őket az Alkotmány szellemének a sutba vetésével. Mit gondolhatnak az egyszerű emberek a világ bármely pontján a mi sokat hangoztatott szabadságunkról és demokráciánkról, ha látják, hogy megszégyenítő eljárás alá akarják vetni a Kommunista Pártot, amely alkotmányos jog alapján működik. Nem csoda ezután, hogy külföldön kellemetlen kérdéseket szegezhetnek politikusaink mellének. Nem csoda, hogy Robert Kennedy “megnemértésről” panaszkodik a távol-kelet: népek részéről, hiába magyarázza nekik a helyzetet. Ezt a politikát valóban nehéz “megmagyarázni.” «lA/VVWWiAA/IAAftAftfWMVVVWMUVVVWVlAAAAMVVVV Hughes kormányzó elítéli az orvosokat Richard J. Hughes, New Jersey állam kormányzója elitőleg nyilatkozott azokról az orvosokról, akik bojkottáini akarják a 65 éves polgárokat, ha azok a társadalmi biztositás keretein belül kérnek orvosi kezelést. Határozati javaslatot fogadták le Kennedy elnök programja ellen, amelyben orvosi segítséget nyújtana az idős, 65 éven felüli polgárok részére. Hughes kormányzó “politikusok”-nak nevezte az orvosokat, akik elfelejtették a Hippokratesz-i esküt, amit minden orvos letesz, mielőtt megkapja doktorátusát. Esküt tesz arra, hogy a legmagasabb etikai színvonal szerint tisztán és feddhe- tetlenül teljesiti kötelességét a betegekkel szemben. (Az orvosok már évek óta mindent elkövetnek, hogy megakadályozzáka törvényhozást, mely a nép javát szolgálná.) Abraham A. Ribicoff, egészségügyi és népjóléti miniszter megegyezett Hughes Kormányzóval és a következőket mondta New Haven, Connecticutban : “Az orvosok állásfoglalása a nemzet ilyen alapvető szükségletével szemben valóban megrázó. A kongresszushoz és az amerikai néphez intézett fenyegetéseik, hogy nem hajlandók az öregeket kezelni egyenesen szembefordulás Hippokratesz-i esküjükkel.” T6RSASUTAZÁS MAGYARORSZÁGBA! A QUEEN ELIZABETH hajón május hó 23-án! Akik szívesebben repülnek, találkozhatnak a csoporttal, ha május 28-án indulnak repülőcsoportunkkal. — Érdeklődők Írjanak Fodor Ernának a Magyar Szó irodájába, vagy forduljanak egyenesen a RENNER & GROSS TRAVEL BUREAU-hoz i 1666 Fairfield Avenue, Bridgeport, Connecticut
