Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-05-03 / 18. szám

Thursday, May 3, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Irta: E. H. NEUWALD A Saigonból jövő hírek szerint két amerikai ka­tona meghalt, kettő pedig eltűnt a vietnami fel­kelők elleni harcban. A hirt az Egyesült Államok katonai parancsnoksága jelenti. (Újsághír.) Amikor egy anierikai ifjú katonai szolgálat teljesítése közben életét veszíti, a szomorú hirt először a “legközelebbi rokonnal” közük, azután a hírszolgálatok utján a sajtó rendelkezésére bo­csátják. A fiatal katonák “legközelebbi rokona” az ANYA, aki világra hozta, táplálta, csecsemő ko­rában széltől is óvta és szerető aggódással nézte fejlődését; az ANYA, aki boldog büszkeséggel fogadta az első napot, amelyet gyermeke iskolá­ban töltött és reményekkel élte az éveket, ame­lyek folyamán legénysorba serdülő fia a felső iskolák növendéke volt. Az ANYA: békés jövőre nevelte fiát; termelő munkára, házasságra, bol­dogságra, szép, nyugodt családi életre. A Sors nem ezt akarta. Azok a hatalmak, ame­lyek országunk sorsát intézik és népünk életét kormányozzák, mást akartak. Azt akarták, hogy a reménydus fiatalember, anyja szemefénye, sok ezer mérföldnyi távolságban, idegen földön, idegen népek egymásközötti küzdelmében pusztuljon el. És mert a rend úgy kívánja, a szabályok úgy Ír­ják elő, hogy az ifjú katona elestéről a “legköze­lebbi rokonnak” értesítést küldjenek: az ANYA egy csendes napon a hadügyminisztérium egyik alkalmazottjától sürgönyt kap, amelyben sajná­lattal értesítik fia elmúlásáról. Az anya és minden anya azt érdemelné, hogy fiaik életben maradjanak és minden tekintetben beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket. De ha már megtörtént a szörnyű igazságtalanság, a sze­rencsétlenség, hogy sok anyának fia oktalanul és céltalanul folytatott harcokban esett el, ezek az anyák biztosan megérdemelnék, hogy a szokásos hivatalos sürgöny helyett magyarázó levelet kap­janak, amelyből megtudnák, hogy fiaik mily cél- lokért áldozták életüket. Az alanti levél mintául szolgálhat a dél-vietnami harcokban elesett ame­rikai katonák “legközelebbi rokonának” értesíté­sére. Tudvalevő, hogy ebben a dél-ázsiai ország­ban most háború folyik, amelynek havonta több mint ezer áldozata van... íme, a levél:­Kedves Mrs. Smith! Mély fájdalommal teljesítjük feladatunkat, hogy önnel nagyon szomorú hirt közöljünk. Az Ön John fia, aki az amerikai hadseregben szol­gált, kötelessége teljesítése közben életét veszí­tette. Tudjuk, egy szeretett fiú elvesztésére nincsen vigasz, de szeretnők fájdalmát azzal enyhíteni, hogy tájékozást adjunk a körülményekről, ame­lyek fiától ezt az áldozatot megkövetelték. Hisz- szük, hogy ha ismertetjük a nemes célokat, ame­lyekért fia hősi halált halt, a nagy veszteséget könnyebben fogja elviselni. John a Dél-Vietnamba küldött amerikai külö­nítmények egyik tagja volt. Dél-Vietnamban ugyanis felkelők harcolnak a Ngo Dinh Diem uralma ellen és Amerikának szent kötelessége, hogy ezt az uralmat a felkelők ellen védelmezze. Az amerikai katonákat, köztük az Ön hős fiát, nem azért küldtük Dél-Vietnamba, hogy ott har­coljanak, hanem azért, hogy a dél-vietnami had­sereget szervezzék, annak újoncait megfelelő ka­tonai kiképzésben részesítsék, az általunk aján­dékozott repülőgépek kezelésére a pilótákat meg­tanítsák, az ugyancsak általunk adományozott helikoptereken csapatokat szállítsanak és min­den más tekintetben hasznos tanácsokkal lássák el Diem katonáit. Sajnos előfordul, hogy amerikai katonák is el­esnek a harcokban, melyekben nem is vesznek részt, de kötelességük teljesítése közben ott kell lenni mindenütt, ahol harcok folynak. Ha vala­hová gyorsan erősítéseket kell szállítani, ezt a feladatot a mi repülőgépeink és helikoptereink teljesitik a mi pilótáink vezetése mellett. A kom­munisták által támogatott felkelők nem veszik figyelembe, hogy a mi derék katonáink nem har­colni mentek oda és oly könyörtelenek, hogy a mi ártatlan fiainkra lövöldöznek. Hadügyminisztériumunk mindent elkövet az amerikai katonák védelme és biztonsága érdeké­ben. Példa erre, hogy ámbár a genfi megállapodás értelmében mindössze 685 külföldi katonai ta­nácsadót szabadna Dél-Vietnamba beengedni, ma már 4,000 katonánk szolgál ott tanáccsal és szá­muk rövidesen hétezerre fog szaporodni. Egy má­51 sik példa, hogy ámbár a fent említett genfi meg­állapodás szerint hadi felszerelések szállítása ti­los lenne és csupán a régiek javításához szükséges anyagok bevitele engedélyezett, mi mégis állan­dóan szállítjuk a hadi repülőgépek, helikoptei’ek, fegyverek és minden más hadszer nagy mennyi­ségét, hogy legyen mivel leverni a felkelőket. Láthatja tehát, Asszonyom, hogy vezetőségünk még a nemzetközi megállapodások megsértésétől sem riad vissza, amikor katonáink biztonságának a megvédéséről van szó. De nemes céljaink és fiaink biztonsága érdeké­ben mást is megteszünk. Ahogyan kitűnő szövet­ségeseink már előttünk is gyakorolták: az ango­lok Malaya-ban és a franciák Algériában, ahol szükséges mi is ÁTTELEPÍTJÜK a vietnami szor­galmas parasztokat. Ezeknek egy részét a kom­munisták félrevezették, Diem ellen hangolták és arra bírták, hogy a harcokban semlegesek legye­nek. Ezeket a félrevezetett, de egyébként derék parasztokat a saját falvaikból a harcvonaltól tá­vol eső területekre telepitjük át és a kiürített falvakban a házakat földig égetjük, nehogy azok­ban a felkelők szállást és védelmet találjanak. Vannak olyan félrevezetett parasztok is, akik nem elégszenek meg semlegességgel, hanem egye­nesen támogatják a felkelőket. Az ilyen paraszto­kat — a házuk felégetése és állataik elhajtása után — kényelmes fogolytáborokba szállítjuk. Az elszállítás és a falvak felégetése a lehető legna­gyobb kímélettel történik és a táborok körül a le­hető legkevesebb szöges drótkerítést használ­juk, nehogy úgy érezzék, hogy koncentrációs tá« borban vannak, mert arról itt szó sincs. Asszonyom vigasztaló felvilágosítása érdekében közöljük még azt is, hogy 60 millió dolláros be­fektetéssel olyan építkezési programba kezdtünk, amely Dél-Vietnamot a kommunisták elleni hatal­mas bástyává fogja kiépíteni. Uj repülő tereket, munició-raktárakat, hadikikötőket építünk, — mindezt azért, hogy egyrészt Diem jelenleg még népszerűtlen uralmát védelmezzük, másrészt ame­rikai fiaink biztonságáról gondoskodjunk, akik elvégre nem is azért vannak Dél-Vietnamban, hogy harcoljanak, hanem azért, hogy Vietnam népének jövőjét biztosítsák, hogy szövetségese­inknek tett ígéreteinket beváltsák és a keresztény szellemet terjesszék. Nem szabad egy percre sem elfelejtenünk, hogy az amerikai katonák a világ különböző részeiben, 90 távoli országban az ame­rikai föld és az amerikai nép biztonságát védel« mezik. j Nem akarjuk, hogy itt ismertetett nemes cél­jainkat az amerikai sajtó szellőztesse, mert azt a kommunista propaganda csak ellenünk magya­rázná, de szükségesnek tartottuk, hogy minder­ről igy levélben bizalmasan felvilágosítsuk Asz- szonyomat abból a szomorú alkalomból, hogy John fiának elestéről értesítettük. Meg vagyunk győződve, hogy a fentiek tudomásul vétele után a nagy veszteséget könnyebben fogja elviselni és mint 100 percentes áldozatkész amerikai anya megnyugszik abban a tudatban, hogy hős fia ne­mes célok érdekében veszítette fiatal életét. Maradunk kiváló tisztelettel: — Aláírás—r A DÁNOK SZERETNÉK MEGNEHEZÍTENI A GIQARETTÁZÁST Koppenhágából jelentik, hogy a tüdőrákban megbetegedők száma rohamos emelkedést mutat. 1931-ben 100,000 férfi közül csak 4.5-nél észlel­tek rákos megbetegedést, 1960-ban már 86.7 szá­zalék betegedett meg tüdőrákban. Ezt a jelentést az orvosok és az egészségügyi hatóságok adták ki Dániában. A nőknél is nagyarányú emelkedést mutat a tüdőrákból származó halálesetek száma. A jelentés azt állítja, hogy a tüdőrák határozot­tan összeköttetésben van a dohányzás emelkedé­sével. Azt ajánlják, a kormány tiltsa be a do­hányzást minden nyilvános helyen, közlekedési eszközökön, iskolákban és könyvtárakban. Az angol szaklapok is hasonlóan nyilatkoznak Anglia két vezető orvosi szaklapja hasonló nyilatkozatot tett. A “Royal College of Physi­cians” jelentésében majdnem biztosra veszi, hogy a tüdőrák emelkedése és a cigarettázás szoros összeköttetésben van egymással. A “British Medical Journal” és a “Lancet” nevű szaklap szin­tén helyesnek találná, ha a kormány lépéseket tenne a dohányzás megnehezítésére és ajánlja, hogy minél nagyobb adót vessenek ki a cigaret­tára. Egyben annak a reménynek adnak kifejezést, hogy esetleg leszállíthatják a cigaretta kátrány- mennyiségét.­Ugyanakkor felhívják az egészségügyi ható­ságokat, tegyenek meg mindent a parlament fel­világosítására, a cigarettázásból eredő kórok jár­vány szerű elterjedésének ismertetésével. Leg­alább azt ne engedjék meg, hogy a kórházakban dohányozhassanak az emberek. Ami a kongresszusban is szóba került Maurene B. Neuberger oregoni demokrata sze­nátornak az a véleménye, hogy itt az ideje, hogy nálunk is tegyen valamit a kongresszus a ciga­rettázás veszedelmével kapcsolatban. Úgy nyilatkozott a szenátusban, hogy kormá­nyunk nem nézheti tétlenül a nép megmérgezését, akárcsak nem tűrheti el a kábítószerek gátlás nélküli használatát. Törvényjavaslatot fog beter­jeszteni “e tragikus probléma megoldására.” Tudósok a cigarettázás ellen Dr. Michael B. Shimkin, a tüdőrákkutató inté­zet egyik tudósa úgy véli, hogy a kormány köte­lessége a dohánytermékek használnának korláto­zása, mivel veszedelmet jelent a néptömegek ré­szére. Dr. Shimkin a fentieket a rákkutató inté­zet szemináriumán mondotta. Szerinte már bebi­zonyították, hogy a tüdőrák egyik okozója a do­hányzás és különösen helytelennek találja a do­hányipar nagyhangú hirdetéseit. Azt szeretné, ha a kormány korlátozná ezeket, mivel veszedel­mesek az ifjúságra nézve. Törvénnyel óhajtja megszigorítani az ifjak és gyermekek dohányzási lehetőségeit. Rákkeltő anyagok a cigarettapapirban A tüdőrákos megbetegedés napjainkban az orvostudományi kutatás érdeklődésének közép­pontjában áll. Már régebben felfedezték és bebi­zonyították az erős dohányzás és a tüdőrák kifej­lődése közötti kapcsolatot, de e kapcsolat sok részlete még ma is homályos. Egyebek között még ma is sokat vitatott kérdés: miért gyakoribb a tüdőrák a cigarettát szívók körében, mint a pi­pázók körében. Egyes kutatók szerint mindez az­ért van, mert a pipában alacsonyabb hőmérsékle­ten ég el a dohány, mint a cigarettában. Mások arra mutatnak rá, hogy a cigarettát szívók le« szívják a dohányfüstöt, a pipázók azonban nem, sőt, nemcsak a dohányfüstöt szívják le a cigaret- tázók, hanem a cigarettapapír füstjét is, s ez a vizsgálatok szerint sokkal ártalmasabb anyago­kat tartalmaz, mint a dohányfüst. Nemrégiben japán kutatók nagyszabású vizsgálatsorozatot folytattak le, s ennek során tüdősejtek szövette­nyészetére vezették a cigaretapapir, a dohány és a cigaretta füstjét. Az anyagokat azonos fel­tételek között égették el, azonos hosszúságú és átmérőjű üvegcsövekben, s a sejteket azonos hosz szuságu ideig tették ki a különböző füstök hatá­sának. A kísérleti szövettenyészetek vizsgálata azt mutatta, hogy a tüdősejtek kromoszómái sú­lyosan károsodtak a cigarettapapír füstjének ha­tására, a sejtmagban és a citoplazmában súlyos elváltozásokat figyeltek meg, s a sejtek összeta­padtak. A dohányfüstnek és a cigarettafüstnek kitett sejteken nem voltak észlelhetők ilyen sú­lyos elváltozások, jóllehet a sejtek kromoszómái mindhárom füsttipus hatására károsodtak, ugyan olyan elváltozásokat lehetett megfigyelni rajtuk, amilyeneket a jól ismert sejtmérgek okoznak. A vizsgálatok szerint tehát a cigarettapapír füstje több rákkeltő anyagot tartalmaz, mint a dohány füstje, ezért valamivel kisebb a tüdőrák keletke­zésének veszélye a pipázók esetében. MINDENKI IRHÁT JÓ ANGOL LEVELET I ! Több mint száz levelet tartalmazó könyv. 4 I Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A \ A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért ; a Magyar Szó Kiadóhivatalában \ | 130 East 16th Street — New York 3, N. Y. £ LEVÉL EGY AMERIKAI ANYÁHOZ

Next

/
Thumbnails
Contents