Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-03 / 18. szám
Thursday, May 3, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Irta: E. H. NEUWALD A Saigonból jövő hírek szerint két amerikai katona meghalt, kettő pedig eltűnt a vietnami felkelők elleni harcban. A hirt az Egyesült Államok katonai parancsnoksága jelenti. (Újsághír.) Amikor egy anierikai ifjú katonai szolgálat teljesítése közben életét veszíti, a szomorú hirt először a “legközelebbi rokonnal” közük, azután a hírszolgálatok utján a sajtó rendelkezésére bocsátják. A fiatal katonák “legközelebbi rokona” az ANYA, aki világra hozta, táplálta, csecsemő korában széltől is óvta és szerető aggódással nézte fejlődését; az ANYA, aki boldog büszkeséggel fogadta az első napot, amelyet gyermeke iskolában töltött és reményekkel élte az éveket, amelyek folyamán legénysorba serdülő fia a felső iskolák növendéke volt. Az ANYA: békés jövőre nevelte fiát; termelő munkára, házasságra, boldogságra, szép, nyugodt családi életre. A Sors nem ezt akarta. Azok a hatalmak, amelyek országunk sorsát intézik és népünk életét kormányozzák, mást akartak. Azt akarták, hogy a reménydus fiatalember, anyja szemefénye, sok ezer mérföldnyi távolságban, idegen földön, idegen népek egymásközötti küzdelmében pusztuljon el. És mert a rend úgy kívánja, a szabályok úgy Írják elő, hogy az ifjú katona elestéről a “legközelebbi rokonnak” értesítést küldjenek: az ANYA egy csendes napon a hadügyminisztérium egyik alkalmazottjától sürgönyt kap, amelyben sajnálattal értesítik fia elmúlásáról. Az anya és minden anya azt érdemelné, hogy fiaik életben maradjanak és minden tekintetben beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket. De ha már megtörtént a szörnyű igazságtalanság, a szerencsétlenség, hogy sok anyának fia oktalanul és céltalanul folytatott harcokban esett el, ezek az anyák biztosan megérdemelnék, hogy a szokásos hivatalos sürgöny helyett magyarázó levelet kapjanak, amelyből megtudnák, hogy fiaik mily cél- lokért áldozták életüket. Az alanti levél mintául szolgálhat a dél-vietnami harcokban elesett amerikai katonák “legközelebbi rokonának” értesítésére. Tudvalevő, hogy ebben a dél-ázsiai országban most háború folyik, amelynek havonta több mint ezer áldozata van... íme, a levél:Kedves Mrs. Smith! Mély fájdalommal teljesítjük feladatunkat, hogy önnel nagyon szomorú hirt közöljünk. Az Ön John fia, aki az amerikai hadseregben szolgált, kötelessége teljesítése közben életét veszítette. Tudjuk, egy szeretett fiú elvesztésére nincsen vigasz, de szeretnők fájdalmát azzal enyhíteni, hogy tájékozást adjunk a körülményekről, amelyek fiától ezt az áldozatot megkövetelték. Hisz- szük, hogy ha ismertetjük a nemes célokat, amelyekért fia hősi halált halt, a nagy veszteséget könnyebben fogja elviselni. John a Dél-Vietnamba küldött amerikai különítmények egyik tagja volt. Dél-Vietnamban ugyanis felkelők harcolnak a Ngo Dinh Diem uralma ellen és Amerikának szent kötelessége, hogy ezt az uralmat a felkelők ellen védelmezze. Az amerikai katonákat, köztük az Ön hős fiát, nem azért küldtük Dél-Vietnamba, hogy ott harcoljanak, hanem azért, hogy a dél-vietnami hadsereget szervezzék, annak újoncait megfelelő katonai kiképzésben részesítsék, az általunk ajándékozott repülőgépek kezelésére a pilótákat megtanítsák, az ugyancsak általunk adományozott helikoptereken csapatokat szállítsanak és minden más tekintetben hasznos tanácsokkal lássák el Diem katonáit. Sajnos előfordul, hogy amerikai katonák is elesnek a harcokban, melyekben nem is vesznek részt, de kötelességük teljesítése közben ott kell lenni mindenütt, ahol harcok folynak. Ha valahová gyorsan erősítéseket kell szállítani, ezt a feladatot a mi repülőgépeink és helikoptereink teljesitik a mi pilótáink vezetése mellett. A kommunisták által támogatott felkelők nem veszik figyelembe, hogy a mi derék katonáink nem harcolni mentek oda és oly könyörtelenek, hogy a mi ártatlan fiainkra lövöldöznek. Hadügyminisztériumunk mindent elkövet az amerikai katonák védelme és biztonsága érdekében. Példa erre, hogy ámbár a genfi megállapodás értelmében mindössze 685 külföldi katonai tanácsadót szabadna Dél-Vietnamba beengedni, ma már 4,000 katonánk szolgál ott tanáccsal és számuk rövidesen hétezerre fog szaporodni. Egy má51 sik példa, hogy ámbár a fent említett genfi megállapodás szerint hadi felszerelések szállítása tilos lenne és csupán a régiek javításához szükséges anyagok bevitele engedélyezett, mi mégis állandóan szállítjuk a hadi repülőgépek, helikoptei’ek, fegyverek és minden más hadszer nagy mennyiségét, hogy legyen mivel leverni a felkelőket. Láthatja tehát, Asszonyom, hogy vezetőségünk még a nemzetközi megállapodások megsértésétől sem riad vissza, amikor katonáink biztonságának a megvédéséről van szó. De nemes céljaink és fiaink biztonsága érdekében mást is megteszünk. Ahogyan kitűnő szövetségeseink már előttünk is gyakorolták: az angolok Malaya-ban és a franciák Algériában, ahol szükséges mi is ÁTTELEPÍTJÜK a vietnami szorgalmas parasztokat. Ezeknek egy részét a kommunisták félrevezették, Diem ellen hangolták és arra bírták, hogy a harcokban semlegesek legyenek. Ezeket a félrevezetett, de egyébként derék parasztokat a saját falvaikból a harcvonaltól távol eső területekre telepitjük át és a kiürített falvakban a házakat földig égetjük, nehogy azokban a felkelők szállást és védelmet találjanak. Vannak olyan félrevezetett parasztok is, akik nem elégszenek meg semlegességgel, hanem egyenesen támogatják a felkelőket. Az ilyen parasztokat — a házuk felégetése és állataik elhajtása után — kényelmes fogolytáborokba szállítjuk. Az elszállítás és a falvak felégetése a lehető legnagyobb kímélettel történik és a táborok körül a lehető legkevesebb szöges drótkerítést használjuk, nehogy úgy érezzék, hogy koncentrációs tá« borban vannak, mert arról itt szó sincs. Asszonyom vigasztaló felvilágosítása érdekében közöljük még azt is, hogy 60 millió dolláros befektetéssel olyan építkezési programba kezdtünk, amely Dél-Vietnamot a kommunisták elleni hatalmas bástyává fogja kiépíteni. Uj repülő tereket, munició-raktárakat, hadikikötőket építünk, — mindezt azért, hogy egyrészt Diem jelenleg még népszerűtlen uralmát védelmezzük, másrészt amerikai fiaink biztonságáról gondoskodjunk, akik elvégre nem is azért vannak Dél-Vietnamban, hogy harcoljanak, hanem azért, hogy Vietnam népének jövőjét biztosítsák, hogy szövetségeseinknek tett ígéreteinket beváltsák és a keresztény szellemet terjesszék. Nem szabad egy percre sem elfelejtenünk, hogy az amerikai katonák a világ különböző részeiben, 90 távoli országban az amerikai föld és az amerikai nép biztonságát védel« mezik. j Nem akarjuk, hogy itt ismertetett nemes céljainkat az amerikai sajtó szellőztesse, mert azt a kommunista propaganda csak ellenünk magyarázná, de szükségesnek tartottuk, hogy minderről igy levélben bizalmasan felvilágosítsuk Asz- szonyomat abból a szomorú alkalomból, hogy John fiának elestéről értesítettük. Meg vagyunk győződve, hogy a fentiek tudomásul vétele után a nagy veszteséget könnyebben fogja elviselni és mint 100 percentes áldozatkész amerikai anya megnyugszik abban a tudatban, hogy hős fia nemes célok érdekében veszítette fiatal életét. Maradunk kiváló tisztelettel: — Aláírás—r A DÁNOK SZERETNÉK MEGNEHEZÍTENI A GIQARETTÁZÁST Koppenhágából jelentik, hogy a tüdőrákban megbetegedők száma rohamos emelkedést mutat. 1931-ben 100,000 férfi közül csak 4.5-nél észleltek rákos megbetegedést, 1960-ban már 86.7 százalék betegedett meg tüdőrákban. Ezt a jelentést az orvosok és az egészségügyi hatóságok adták ki Dániában. A nőknél is nagyarányú emelkedést mutat a tüdőrákból származó halálesetek száma. A jelentés azt állítja, hogy a tüdőrák határozottan összeköttetésben van a dohányzás emelkedésével. Azt ajánlják, a kormány tiltsa be a dohányzást minden nyilvános helyen, közlekedési eszközökön, iskolákban és könyvtárakban. Az angol szaklapok is hasonlóan nyilatkoznak Anglia két vezető orvosi szaklapja hasonló nyilatkozatot tett. A “Royal College of Physicians” jelentésében majdnem biztosra veszi, hogy a tüdőrák emelkedése és a cigarettázás szoros összeköttetésben van egymással. A “British Medical Journal” és a “Lancet” nevű szaklap szintén helyesnek találná, ha a kormány lépéseket tenne a dohányzás megnehezítésére és ajánlja, hogy minél nagyobb adót vessenek ki a cigarettára. Egyben annak a reménynek adnak kifejezést, hogy esetleg leszállíthatják a cigaretta kátrány- mennyiségét.Ugyanakkor felhívják az egészségügyi hatóságokat, tegyenek meg mindent a parlament felvilágosítására, a cigarettázásból eredő kórok járvány szerű elterjedésének ismertetésével. Legalább azt ne engedjék meg, hogy a kórházakban dohányozhassanak az emberek. Ami a kongresszusban is szóba került Maurene B. Neuberger oregoni demokrata szenátornak az a véleménye, hogy itt az ideje, hogy nálunk is tegyen valamit a kongresszus a cigarettázás veszedelmével kapcsolatban. Úgy nyilatkozott a szenátusban, hogy kormányunk nem nézheti tétlenül a nép megmérgezését, akárcsak nem tűrheti el a kábítószerek gátlás nélküli használatát. Törvényjavaslatot fog beterjeszteni “e tragikus probléma megoldására.” Tudósok a cigarettázás ellen Dr. Michael B. Shimkin, a tüdőrákkutató intézet egyik tudósa úgy véli, hogy a kormány kötelessége a dohánytermékek használnának korlátozása, mivel veszedelmet jelent a néptömegek részére. Dr. Shimkin a fentieket a rákkutató intézet szemináriumán mondotta. Szerinte már bebizonyították, hogy a tüdőrák egyik okozója a dohányzás és különösen helytelennek találja a dohányipar nagyhangú hirdetéseit. Azt szeretné, ha a kormány korlátozná ezeket, mivel veszedelmesek az ifjúságra nézve. Törvénnyel óhajtja megszigorítani az ifjak és gyermekek dohányzási lehetőségeit. Rákkeltő anyagok a cigarettapapirban A tüdőrákos megbetegedés napjainkban az orvostudományi kutatás érdeklődésének középpontjában áll. Már régebben felfedezték és bebizonyították az erős dohányzás és a tüdőrák kifejlődése közötti kapcsolatot, de e kapcsolat sok részlete még ma is homályos. Egyebek között még ma is sokat vitatott kérdés: miért gyakoribb a tüdőrák a cigarettát szívók körében, mint a pipázók körében. Egyes kutatók szerint mindez azért van, mert a pipában alacsonyabb hőmérsékleten ég el a dohány, mint a cigarettában. Mások arra mutatnak rá, hogy a cigarettát szívók le« szívják a dohányfüstöt, a pipázók azonban nem, sőt, nemcsak a dohányfüstöt szívják le a cigaret- tázók, hanem a cigarettapapír füstjét is, s ez a vizsgálatok szerint sokkal ártalmasabb anyagokat tartalmaz, mint a dohányfüst. Nemrégiben japán kutatók nagyszabású vizsgálatsorozatot folytattak le, s ennek során tüdősejtek szövettenyészetére vezették a cigaretapapir, a dohány és a cigaretta füstjét. Az anyagokat azonos feltételek között égették el, azonos hosszúságú és átmérőjű üvegcsövekben, s a sejteket azonos hosz szuságu ideig tették ki a különböző füstök hatásának. A kísérleti szövettenyészetek vizsgálata azt mutatta, hogy a tüdősejtek kromoszómái súlyosan károsodtak a cigarettapapír füstjének hatására, a sejtmagban és a citoplazmában súlyos elváltozásokat figyeltek meg, s a sejtek összetapadtak. A dohányfüstnek és a cigarettafüstnek kitett sejteken nem voltak észlelhetők ilyen súlyos elváltozások, jóllehet a sejtek kromoszómái mindhárom füsttipus hatására károsodtak, ugyan olyan elváltozásokat lehetett megfigyelni rajtuk, amilyeneket a jól ismert sejtmérgek okoznak. A vizsgálatok szerint tehát a cigarettapapír füstje több rákkeltő anyagot tartalmaz, mint a dohány füstje, ezért valamivel kisebb a tüdőrák keletkezésének veszélye a pipázók esetében. MINDENKI IRHÁT JÓ ANGOL LEVELET I ! Több mint száz levelet tartalmazó könyv. 4 I Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A \ A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért ; a Magyar Szó Kiadóhivatalában \ | 130 East 16th Street — New York 3, N. Y. £ LEVÉL EGY AMERIKAI ANYÁHOZ