Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-03 / 18. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD á Thursday, May 3, 1962 Munkásmozgalom ez BFL-CIO SZERVEZÉSI KAMPÁNYT KEZD MEC “Szem előtt tartva a statisztikai adatokat, melyek szerint egyre esik a szervezett munkások száma, az AFL—CIO vezetői rég elhanyagolt feladatukról, a szervezetlen munkások megszervezéséről tárgyalnak” — Írja a Wall Street Journal ápr. 26-i számában. A szervezet 27 tagból álló végrehajtó bizottsága központilag irányított szervezési kampányt kezd, 1955, illetve az egyesülés óta először. Tény az, hogy egyes uniótisztviselők már régóta követelik az egységes munkát. “Rengeteg beszéd hangzott el, de még kevesebb történt a szervezés terén, mint minden egyéb problémával kapcsolatban”, — mondotta az egyik szakszervezeti tisztviselő. ”Jó lesz, ha kevesebbet beszélünk és többet teszünk, különben valóban bajba juthatunk” — volt egy másiknak a megjegyzése. “Ha nem kezdjük megszervezni a munkásokat, nemcsak a tárgyaló asztaloknál veszítjük el szavunkat, hanem az állami törvény- hozásnál és a kongresszus előtt is.” Hol tervezik a szervezést? A helyi szakszervezetek szerint valószínűleg ott kezdik a szervezést, ahol megvan a lehetőség, hogy egyszerre sok uj tagot nyerhetnek. Ott van pld. Dél-Kaliíornia, ahol egy millió uj tagot lehetne beszervezni, vagy a déli államok, ahol rengeteg kisebb üzem vár már régóta a megszerve- eésre. Pszichológiailag is rendkívüli hatása volna a Dél sikeres megszervezésének. A cikk szerint az élelmiszeripar és a hűsítő italok dolgozóit érdemes volna megszervezni az ország minden részében. Ha a uniók szervezőket küldenének ki a fontosabb helyekre, egyesült erővel hatalmas munkát végezhetnének. Különösen, ha kiküszöbölik a hatásköri marakodásokat (jurisdictional fights). Ipari alapon megszervezhetnék az építőipai*, a nagyáruházak és az irodák munkásait országszerte. Az ipari unió hívei máris eredményekről számolnak be a Délen, ahol bizony még mindig igen kezdetleges a szakszervezetek munkája. Az “industrial Union Department” ügyes taktikájának köszönhetik az eddig elért eredményeket Spar- tanburg-Greenvilleben (So. Carolina), ahol hét szakszervezet közösen szervezett meg hat üzemet az élelmiszer, ruha, papírgyártó iparban. Mindössze 1,200 munkásról van szó, ami nem sok, de olyan helyen, ahol 25 év alatt képtelenek voltak a legkisebb eredményt is elérni. így remélhetőleg az IUD stratégiája előtérbe kerül. Az IUD és a múlt évben megszervezett 10 tagú AFL—CIO szervező bizottság feje Walter Reuther. A múltban egyetlen szervezési kampányuk sem sikerült, az egymás hatáskörétől való félelem mindig megakadályozta a komoly szervezési akciókat. Bár az AFL—CIO 100 tagból álló szervező bizottságot tart. fenn, mozgási szabadságukban gátolja őket szakszervezeteik hatásköre. A DuPont elleni nagy szervezés is azon bukott meg, hogy egymás között veszekedtek, hogy egy- egy szervezetlen csoport melyik unió hatáskörébe tartozzon. Miután a szakszervezetek eddig még nem igen dolgoztak együtt, sok tagot veszítettek. Az egyesülés óta, tehát 1955-60 között mindössze 400,000 el nőtt a tagok száma, az AFL—CIOI jelentése szerint. A kormány munkaügyi statisztikája szerint ezen idő alatt 33.6 százalékról 32.1 százalékra esett a nem-farmon dolgozó szervezett munkások száma, 1945-ben 45 százalék volt a szervezett munkások száma. Természetesen az autómá- ciónak is köze van a szakszervezeti tagság csökkenéséhez a már szervezett iparágakban. Walter Reuther autómunkásai 1,260,000-ról 1,023,000-re estek a múlt évig. Az acélszakszervezet taglétszáma 980,000-ról 843,000-re csökkent. Emelkedőben az irodai munkások létszáma Az a vélemény alakult ki az AFL—CIO-ban, hogy 1970-re a fehérgalléros munkások 48 százalékát fogják képezni a munkaerőnek a kékgallérosok 39 százalékával szemben. A szervezettek száma 2.2 milliót tesz ki, ami 1958 óta csak 8,000-es emelkedést mutat. Az ipari szakszervezet híveinek még sok küzdelme lesz a régi gárdával, ha komoly eredményeket akarnak elérni. George Meany még mindig a 19. századbeli szervezés hive és ha nyíltan nem is, de benfentesei szerint titokban kritizálja Reuthert, főleg azért (s ebben némi igaza van), hogy saját szakszervezetének tagságát sem kéA Ford Motor Co. Rouge üzemében két férfi kapta meg fizetését. Az egyik Henry Ford II. néven ismeretes, aki mint az igazgatóság tagja “csekély” 460,000 dollárt vágott zsebre szolgálataiért az 1961-es évre. fizetés és rendkívüli osztalék (bonusz) cimén. A másik férfi már jóval szerényebb összeggel volt kénytelen megelégedni. Cabot Lee McKinney aki 68 éves és néger még hozzá, 43 évi szolgálata után vonult nyugdíjba a Ford Rouge üzeméből. Ezért a hosszú szolgálatért a vállalattól havi 120 dollárt kap, amit kiegészíthet a társadalmi biztosítás (Social Security) havi 120 dollárjával. McKinney már Henry Ford II. megszületése előtt ott dolgozott Fordéknál és segített felépíteni a Rouge üzem “A” elnevezésű épületét 1919- ben. Ezért a “marathoni” szolgálatért, amit azóta betöltött, ezt az alamizsnaszerü illetményt kapja, amit a vállalatnak csak azért kell fizetnie, mert a United Automobile Workers Union kiharcolta gazdasági nyomással. A hatalmas gyár azonban nem mindenkihez olyan szűkmarkú persze, mint az öreg nyugalomba vonult négerhez. Tavaly például a Ford Motor Company az igazgatóknak és vezető tisztviselőknek 6,348,378 dollárt fizetett ki. De ez még 9 százalékkal kisebb volt, mint amit az ezt megelőző évben zsebeltek be a vezetők. A csökkenés az eladás megcsappanása miatt következett be. Az esetet nagyon a szivére vette az egyik detroiti újság és fájdalmas szavakkal emlékezett meg a “szegény” igazgatókról. A Szerketöség vé- güüs annyira meghatódott a saját sugalmazásuk- ra íródott cikktől, hogy “headline”-t is készítettek belőle a következő ccimmel : “Ford csökkentette az igazgatók bonuszait.” Az igazgatókat ért “sérelem” úgy látszik any- nyira elfoglalta az újságokat, hogy a Ford-Lin- coln üzem munkásainak több mint öt hete folyó sztrájkjáról már semmi nem jutott a címfeliratokra. Ez a sztrájk mindössze a tömegek vérének és verejtékének a kisajtolása miatt folyik és az ilyen “rossz szagu” ügyeket nem szeretik kiteregetni a nagy nyilvánosság előtt. A gyár ragaszkodik a termelés növeléséhez és ugyanakkor nem veszi figyelembe a sérelmek szá zait, amelyek főleg az iram meggyorsítása miatt keletkeztek. Némi fogalmat kaphatunk arról, hogy milyen hatalmas arányban segített növelni a bónuszok összegét a termelés növekedése, amit a munkások terhére értek el, ha megnézzük a következő adatokat : 1950-ben 112,000 órabéres munkás dolgozott a gyárban, akik 1,902,486 egységet állítottak elő; 1960-ban 120,000 órabéres munkás dolgozott a Ford-iizemekben, akik 2,229,473 egységet termeltek, vagyis 326,987-tel többet, mint tiz évvel korábban. Ugyanezen idő alatt a vállalat tiszta vagyona is tetemesen megnövekedett. 1950-ben 1,049,900,- 000 dollár volt a tiszta vagyon, mig 1960-ban ugyanez már 2,614,800,000 dollárt tett ki. vagyis 1,564,900,000 dollárral többet. Ez év elején a Ford Motor Co. értesítette a szakmában működő többi gyárat, hogy előreláthatólag kétszeresére növeli méretét a 60-as évek folyamán, vagyis megkétszerezi az 50-es növekepes teljes számban megtartani, mig több milliós szervezési kampányt követel az AFL—CIO-tól. Reuthert levizsgáztatják A WSJ cikke meg is jegyzi, hogy Reuther-ba- rátai között az a nézet alakult ki, hogy Meany azért neveztette ki régi ellenségét a szervező bizottság élére, hogy ezzel kényszerítse komoly eredményekre, vagy arra, hogy fogja be a száját. “Ha Walter nem tud valami elfogadhatót a szervezési tanács elé hozni a legközelebbi, vagy azt követő gyűlésen, akkor jobb lesz, ha csendben marad és nem szól semmit” — jegyezte meg Meany egyik főhadsegéde. Közben pedig több, mint 60 millió munkás várja helyzetének javulását. Ha az AFL—CIIO szervezői komoly szervezési kampányt kezdenének nemcsak egymás között vitatkoznának, akkor hatalmas lépésekben vihetnék előre Amerika munkásmozgalmát. désének emelkedését. Arról persze semmit nem beszélt a gyár vezetősége, hogy mi történt az elküldött munkások ezreivel, amikor üzemrészeket zártak le. Kit érdekel a sorsuk? Fordék az utóbbi években nagy mértékbe terjeszkedtek a külső területek irányában, ahol kormánytámogatással építettek uj, automatizált üzemeket. Ezek a területek nem tartoznak a szakszervezet hatáskörébe, távol esnek a nagy ipari központoktól. így a szakszervezet nem követelhet megfelelő bérezést, mint a régi körzetekben és a munkatempó gyorsítása miatt sem emelheti fel a szavát. Régi, sze borítást élvező munkások ezrei vesztették el munkájukat, mert az Iron Mountain, Mich., L’Ansenban, Mich., Sommerville, Mass., Buffalo, N. Y., Memphis, Tenn. és Chester, Pa. és számos más helyen lévő üzemek bezárták kapuikat. A deiroili városi tanács foglalkozik a munkanélküliek sanyarú helyzetével Detroit városi tanácsa magáévá tette a munka- nélküliek szomorú helyzetét, amikor egyhangúlag' határozati javaslatot fogadott el az érdekükben. A határozati javaslatot Kennedy elnökhöz címezték-és azt kérték benne, hogy létesítsen széleskörű közmunka programot, továbbá intézkedjen, hogy a munkanélküli biztosítási törvényt módosítsák, hogy ezáltal több munkanélküli hosz- szabb ideig kapjon támogatást. Detroitban jelenleg 150,000 munkanélküli van, legnagyobb részük már kimerítette a biztosítási járandóságot. Ha nem kapnak munkát, úgy közsegélyre szorulnak. Az autó szakszervezet 3-as Dodge lokálja és 51-es Plymouth lokálja terjesztette a városi tanács elé a helyzetüket visszatükröző határozati javaslatot, amit a tanács tagjai elfogadtak. A családi házzal rendelkező munkanélküliek nem képesek jelzálog kölcsönök havi részleteit fizetni és ki vannak téve annak, hogy elvesztik kis házukat. Ezért a Kennedyhez küldött határozati javaslat egyik szakasza az egykori Home Owners Loan Corporation-hoz hasonló szövetségi hivatal felállítását kéri, amely védelmet nyújtana azoknak a munkanélkülieknek, akiknek házát árverezés fenyegeti. Három éves szerződést kötöttek A bádogosok és csőszerelők 3 éves szerződést kötöttek, mely szerint évi 10—10 centes órabéremelést nyertek azok, akik a nagy ipari építkezéseken dolgoznak. A minimális órabér §3.15, ami 1964-re már $3.35 lesz. Ez a leghosszabb lejáratú szerződés a bádogosok szakszervezetének történelmében, — mondta Peter D. Schoemann, szakszervezeti elnök. 1963 jan. 1-től kezdve, ha a munkára jelentkezők valamilyen oknál fogva esetleg az időjárás miatt) nem dolgozhatnak, két órai munkadijra lesznek jogosultak. A SZOVJETUNIÓ szerződést kötött Irákkal 230,000 tonna dohány vásárlására. FIZETÉSEK A FOKI-GYÁRBAN Egy kis összehasonlítás a munkások és vezérigazgatók fizetését illetően.
