Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-26 / 17. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 26, 1962 Levelek a Szerkesztőhöz ^/WWWWWW\AAA/WVWWWWWW\AA/V\AAAAAAnA^W\AAAA/WVAAA/VWVA \\Az ebben a rovatban kifejtett néze-jj OLVASÓINK \\tek nem szükségszerűen azonosakj[ HOZZÁSZÓLNAK j! a szerkesztőség álláspontjával jj A KÖZÜGYEKHEZ j Tisztelt Szerkesztőség! Üdvözöljük az igazság lapját a 66 éves jubileum alkalmából. Szeretettel olvassuk már 46 éve megszakítás nélkül. Már Budapesten is munkáslapot olvastam, mint szakszervezeti tag. Ma már 80 éves vagyok, de kitartok lapunk mellett az utolsó lehelletemig. Nagyon ajánlom olvasótáborunknak, hogy tartsunk ki lapunk mellett. Immár 11 éve, hogy mint nyugdíjas olvasom a lapunkat, de ha nem jelenne meg, az nagyon bántana. Remélem, hogy lapunk fennmarad, amig száz éves lesz, s akkorra a küzdelem a világbéké- ért, a leszerelésért már csak a múlté lesz. Küldünk egy kis pótlékot a sajtó életének meghosszabbítására. Papp Mihály és neje, Trenton Tisztelt Szerkesztőség! Szeretettel üdvözlöm sajtónkat 60 éves jubileuma alkalmából. Üdvözlöm lapunk összes munkatársait, kedves olvasóit abban a hitben, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is meghozunk minden lehető áldozatot lapunk fenntartására, hogy még sok éven át hirdethesse az igazságot és vezessen tovább is azon az utón, amely egy osztálynélküli társadalomhoz vezet. Ebben a reményben büszkén gyűjtünk, büszkén adunk lapunk ja-, vára. Legyen világbéke, testvériség és ne legyen soha többé háború. C. Barcza • Tisztelt Szerkesztőség! Én is üdvözlöm lapunkat a 60 éves jubileum alkalmából. Már 74. évemben vagyok, s ma vagy holnap már menni kell az élők sorából. De nem éltem hiába, mert sokat dolgoztam a munkásság érdekében, árusítottam a munkáslapokat, jelöltje voltam a munkásoknak a városi tanácsban; valami háromszázan szavaztak reám, ami miatt a városi vezetők üldözésének tárgya lettem. Próbáltak is megfélemlíteni, de mind hasztalan. Azt szeretném, ha a népi demokráciákban minden tisztségbe három embert helyeznének, hiszen van elég emberük. Mennyire igaz az, hogy amig az emberek nem tömörülnek, addig nincs erő, de amikor odaér az ember, hogy elég erős, akkor már biztosabb a győzelem. Tehát nem kellene egy embert annyira megterhelni és olyan nagy jogot adni neki, hogy diktátor lehessen a maga kis posztján. Ellish A. • Tisztelt Szerkesztőség! Én is jártam Magyarországon 1959-ben, s bizony egészen más helyzetet találtam, mint amikor én elhagytam szülőhazámat. Az én időmben 15 forintot kaptunk egy évre és valamennyi földet, ami még annyit sem termett, amiből megélhettünk volna. Egy szekéren haza tudtunk vinni mindent, s olyan rossz volt a gabona, amit adtak és olyan kevés, hogy a hónap utolján már nem volt kenyerünk. Akkoriban is volt szocialista mozgalom, de akik abba beletartoztak, azokat elvitték Ujhelyre a börtönbe, a családjukat pedig kitették a határba. A munkásokkal a nagy grófi birtokon, pedig úgy bántak, mint a kutyákkal 1906-ban jöttem ki ebbe az országba, de itt is sokat kiizködtem. Először mindenféle gyári munkát végeztem Perth Amboyban, majd egy évig bányában dolgoztam Virginiában, Akkoriban csak a Szabadság nevű lapot ismertem, de amikor 1920-ban megismertem az Uj Előrét, akkor i;MAGYAR SZÓ KIADÓHVATALA | 1130 East 16th Street * | New York 3, N. Y. ' ■ ; Tisztelt Kiadóhivatal! $ Í Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt % l i Saz előfizetésem. Itt mellékelek S.......................-íj f Név: .......... | bCim: ......................................................... j eVáros:..............................................Állam: ... . i már csak azt olvastam és azóta is kitartok a mi haladó szellemű magyar sajtónk mellett, mert csak ez írja meg az igazságot. Éljen sokáig a mi lapunk, ezt kívánom a 60 éves jubileum alkalmából. Petri Miklós Tanítómesterünknek nem szabad megszűnnie Tisztelt Szerkesztőség! Önöknek és a külmunkatársak jár a dicséret azért, hogy ilyen nagyszerű tudományos lapot adnak ki minden héten, amiből a haladó szellemű magyarság csak tanulhat. Ez a lap méltán kiérdemelte a “tanitómester” nevet. Ennek a lapnak nem szabad megszűnnie, amig ember lesz a földön. Kedves farmer és munkás testvéreim, fogjunk össze, hogy ezt a nagyszerű munkáslapot továbbra is fenntarthassuk. John Kovács Qrvosa eltiltotta, de azért olvas Tisztelt Szerkesztőség! Én is hozzá akarok járulni lapunk 60 éves jubileumához. Sajnos késtem ezzel, de az oi’vosom eltiltott az olvasástól, mert szédülten. De azért lopva mégis csak bele-belenéztem lapunkba és láttam, hogy mennyien hozzájárultak már eddig is a jubileumhoz, hát en sem akarok lemaradni, mert hiszen már 1907 óta olvasom, majdnem a sajtó megalakulása óta. Kívánok erőt, egészséget úgy a szerkesztőségnek, mint az egész olvasótábornak. Róth József, volt bányász-olvasó Ha ilyen lett volna a helyzet... Tisztelt Szerkesztőség! A lappal meg vagyok elégedve, valamint a naptárral is. Látom az újságban a sok kritizáló sort, amit a naptár tartalmáról küldenek. Hát aki olyan nagyon jól tudja, hogy mi volna jobb és tanulságosabb, az ragadjon tollat és Írjon, amilyent ő elgondol. Jó a naptár, én is átolvastam, s nem találtam hibát benne. S nem lehet külön Írni mindenkinek a falujáról sem. Bizonyára mindenütt sokkal jobb most, mint volt. Én is voltam szülőhazánkban 1961-ben 6 hónapig, s ha akkor ilyen lett volna a helyzet, amikor én eljöttem, sohasem hagytam volna el hazámat és nem jöttem volna Kanadába. De Amerikához hasonlítani a helyzetet nem helyes, mert odahaza régebben sokkal rosz- szabb volt a helyzet a szegénynek és a háború, forradalom is összetörte az országot. Gordos Simon Mi történik Vietnamban? 'risztéit Szerkesztőség! A Miami Herald április 12-i számában olvastam egy cikket Vietnamról, melyet érdemesnek találok önökkel közölni. íme a cikk: “Két amerikai őrmester megcsonkított holttestét találták meg a vietnami bozótban. Sebesülten fogságba kerültek és meggyilkolták őket. A legtöbben azt hittük, hogy az Egyesült Államok csak kiképzőket küldött Vietnamba, ugylátszik azonban, hogy amerikaiak a harctérre is kerültek, ahol halálukat lelték. Ez magyarázatra szorul. Nem vagyunk háborúban azzal az országgal, amikor azonban a mi katonáink a harcokban elesnek, akkor nehéz bizonyítani, hogy ez tényleg igy van. “Az amerikai nép tudni akarja és az amerikai népnek tudnia kell. Az a tény, hogy embereket harcba küldünk egy olyan országban, amellyel technikailag nem állunk háborúban, egy újabb Korea előkészítését jelentheti. Adminisztrációnk ismételten azt állítja, hogy a Dél-Vietnamban lévő amerikaiak csupán kiképzők. Az amerikai fiuk holttestei részletesebb magyarázatot követelnek.” P. S., Miami, Fia. GONDOLATOK Lapunk legutóbbi számait lapozgatva, jóleső érzéssel olvastam azokat az érdekes élményeket, amelyekről barátaink írtak a sajtó jubileuma alkalmából. Latolgatom magamban, hogy melyik periódus volt a legszebb, a legkimagaslóbb azok közül, amelyeken lapunk keresztülment és melyek azok, amelyek a legmaradandóbb nyomot hagyják majd a jövő történelme részére. Talán azok az emlékek ,amelyek visszavisznek bennünket a hatodik utcai helyiséghez, amikor á szalonos felkérte a vezetőséget, adja már egyszer vissza a helyiséget, amelyért nem volt képes házbért fizetni? Vagy talán azok az idők, amikor a rotációs gép körüli különbségi ellentéteket kellett elintézni ? Vagy a Palmer-üldözéssel járó bajok? Vagy a tüntetések és a majdnem rendszeres előadássorozatok, melyek mind a szerkesztőség kezdeményezésére történtek? Vagy talán az a költözködési periódus, amikor a szerkesztőség tagjai valósággal az éhezéssel küzdöttek, csakhogy a lapot rendesen kiadhassák? Vagy a soksok küzdelem, melyekről talán csak EHN kül- munkatársunk tudna vaskos köteteket Írni? Amint tudjuk, a lap rendszeresen megjelent, még hozzá anélkül, hogy az olvasók tudtak volna azokról a küzdelmekről, amelyeket a mindenkori szerkesztőség megvívott. Ezek heroikus cselekedetek voltak. De ezeken kívül sok-sok olyasmi is történt, ami mellett nem lehet a 60 éves jubileum alkalmából elhaladni anélkül, hogy meg ne említsük és talán ezek a legszebb ékességei ennek a jubileumi babérkoszorúnak. Elsősorban is lapunk a 60 év alatt kivándorolt testvéreink ezreit tanította a magyar nyelv megőrzésére, öntudatra és érdekeinek megvédésére. A nagy országos szakszervezetek értelmes, harcos tagjaivá nevelte őket, jónéhányat értékes vezetővé nevelt, segítséget nyújtva ezzel e szervezetek sikeres küzdelmeihez. Mégis, a 60 éves történelem legékesebb pontja az, hogy az a sok-sok magyar, aki jól, vagy rosszul beleolvadt a nagy amerikai családba, nagyrészben megmaradt szivében lelkében magyarnak. S ezek az emberek örömmel siettek Magyarországon élő testvéreik könnyeit letörölni, s tiszta szívből tudnak örülni annak a haladásnak, amit a felszabadulás után tett a magyar nép, mert tudják, hogy végeredményben ezen nemes cselekedetükkel önmaguknak is segítenek a haladás útját egyengetni. Bátran megállapíthatjuk, hogy mindehhez nagyrészben hozzájárult az elmúlt 60 évben az amerikai magyar haladó szellemű sajtó és ez az a nagy és maradandó érdem, amit a jövő történészeinek meg kell majd látniok és mindenkor a .szegény, küzdő szerkesztők javára kell irniok. S azon olvasók javára, akik minden poklon keresztül kitartottak a sajtó mellett és fenntartották. E gondolatok befejezésére nem találok szebb szavakat, mint amiket a fentebb emlitett kül- munkatársunk irt ápr. 5-i cikkének befejező soraiban : “Legyen tisztelet, becsület és nagy szeretet a mai osztályrészük, mert megérdemlik!" Bustya KároJv ^ A ^ ^ A A. A A A A A EÜolédoH az egyensúly Adlai Stevenson, az Egyesült Államok ENSz fökiküldöttje televízión adott interjún ugv nyilatkozott, hogy az Egyesült Nemzetekben a világ- hatalmi súlypont eltolódott és ez olyan szervezeti változást hozott létre, hogy “mindenért harcolnunk kell, amit kapni akarunk.” Elmondotta, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése 101 tagra szaporodott és ezáltal az “abszolút többség” a nyugati államok kezéből az afrikai és ázsiai államok kezébe került. Ez elkerülhetetlenné teszi, “hogy szavazatok ellenünk forduljanak”, jelentette ki. Az egyensúly eltolódása következtében — mondotta —. olyan határozatok jöttek létre, amelyek az Egyesült Államokban népszerűtlenek és ez elégedetlenséget váltott ki ebben az országban a szervezettel szemben. Stevenson véleménye teljesen egyéni és esetleg kielégítette a reakciós álláspontjáról ismert Keating newyorki republikánus szenátort, aki őt meg- interjuolta, továbbá azokat, akik ellenzik a gyarmatosítás felszámolását, az általános leszerelést és az ehhez hasonló népszerű kérdésekben hozott döntések nem voltak kedvükre valók.
