Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-26 / 17. szám
AmnixviKAi MAGVAK SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 SZÉLJEGYZETEK Mitől félti az ura a “nagyszájú” asszonyt. Az amerikai magyar polgári sajtó durva hazugságai. Csalás a hazafiság nevében Irta: GERÉB JÓZSEF A napokban kedves vendégeket kaptam. New York államban lakó unokahugom és a férje jöttek el egy kis “kaliforniai kirándulásra”. Nagyon eltalálták az ily látogatás kedvező idejét; a bő esőzés következtében most minden nagyon szép, még a sivatagi vidéken is, amihez ebben a környezetben hozzájárul még a virágzó narancsfák feledhetetlen illata is. Szóval nagyon élvezték a látogatás minden percét. A közeli városok egyikében más oldalról származó rokonaik élnek, akiket természetesen szintén meglátogattak, ahová én is elmentem velük. Ott hamarosan Magyarországra került a szó, mert “az asszony szeretne hazamenni látogatóba” — monta a férj. — Jól is teszi — jegyeztem meg — sok érdekes dolgot fog otthon látni, ami kárpótolni fogja úgy a költségekért, mint a fáradságért. — Hm! Nem megy ám az olyan könnyen, mert az én feleségemnek igen nagy szája van — mondotta a férj és még balkezén az ujjak nyitogatá- sával is jelezte, a felesége milyen nagyra tudja kinyitni a száját. Ránéztem az asszonyra, de nem láttam, hogy a szája sokkal nagyobb lett volna a’; átlagosnál, azért megkérdeztem: —Mi köze van az asszony szája nagyságának a látogatáshoz? Hiszen tudomásom szerint sem a repülő-, sem a vasúti jegyeket, de még az éttermi számlákat sem árulják száj-nagyság szerint? A férj aztán megadta a magyarázatot. Az asz- szony nagyon szókimondó és bizony, ha neki Magyarországon nem tetszik májd valami, hát azt meg is meri mondani és akkor biztosan börtönbe teszik. — Hát az ilyesmit meg kitől hallották ? — kérdeztem csodálkozva. Siettek felvilágosítani, hogy a Szabadságban olvasták, de a többi magyar újságok is ilyesmiket Írnak. Erre unokahugom, aki annak ellenére, hogy itt született, jól beszél magyarul, elárult: — A Józsi bácsi is újságíró és ha igy bánnának Magyarországon a látogatókkal, akkor talán az ő újságjában is megírták volna? Erre elmondottam nekik, hogy a múlt évben én is otthon jártam. Nem láttam én ott semmiféle rendőr-terrort. Beszéltem nagyon sok olyan emberrel, akik szintén megtették már az ilyen utat minden rendőri zaklatás nélkül. Azt a rendőr- terrort csak az uj termelő rendszer ellenségei találták ki és a dupla hazafias amerikai magyar sajtó persze terjeszti, mert most az a jó “business”. Menjen csak haza “az asszony” egész bátran és ha nem csinál valutacsalást, fekete-piac üzérkedést, vagy valami más hasonló törvényellenes dolgot, akkor szívesen fogadott turistaként fogják kezelni még akkor is, ha bátran beszél és megkritizálja azt, ami esetleg neki ott nem tetszik. Vettem észre, hogy nem győztem meg őket, de voltak annyira udvariasak, hogy nem vágták a szemembe azt sem, hogy nem hisznek a szavaimban. Ahelyett a gerinctelenek régi elcsépelt mondókájával védekeztek: — Hát kérem, az egyik újság ezt írja, a másik meg éppen az ellenkezőjét, igy az ember nem tudja, melyiknek higyjen! A gerinetelenségnek ez a neme már régóta bosszant, mert az ilyen emberek még a legképtelenebb hazugság leleplezésénél sem mernek állást foglalni. Erre gondoltam most, midőn a Magyar Szóban láttam a kanadai “Brantford Expositor” újság hírét, hogy Kossuth Lajos, meg Petőfi Sándor 1948-ban harcoltak a magyar kommunisták ellen, amely harcokból Kossuth olyan szerencsésen elmenekült, hogy Washingtonba jutott és jelenleg ott él. Más újságok persze már sokszor megírták, hogy Kossuth meg Petőfi 1848-ban harcoltak, de micsoda csekélység agy polgári újságnak száz évet elfelejteni vagy elsikkasztani? És itt esetleg fel lehet hozni mentségül, hogy az angol újság riportere csak félfüllel figyelt arra a magyarra, aki a hirdetésnek szánt információt adta neki. Mit tudta az, hogy ha Kossuth jelenleg még élne és Washingtonban lakna, akkor a világ csodája lenne! Nem azokért a nagy dolgokért, amiket életében tett, hanem csupán azért, mert, 1802-ben született és igy jelenleg éppen Ifid éves lenne, ami még Washington városban is nagy esemény számba menne. Azt én is helyeslem, hogy Petőfi Sándort még száz évvel tovább hagyták élni, mert az a lángész valóban nagyon fiatalon tűnt el. Csak az bosszant,hogy hová lett az a sok gyönyörű költemény, amiket az a Petőfi Írhatott eltűnésének éve alatt, hiszen a nagy kötetet megtöltő örökszép költeményeit alig pár (7—8) év alatt irta. Vajon akadt valaki, aki a “Brantford Expositor” hírének olvasása után is csak azt mondotta: “Hát kérem, az egyik újság ezt Írja, a másik meg éppen az ellenkezőjét, igy az ember nem tudja melyiknek higyjen!” Mint mondottam, az angolnyelvü újság ily “piciny” füllentése — ha meg nem bocsájtható is — de legalább valamilyen módon ki lehet magyarázni. Térjünk tehát vissza az amerikai magyarnyelvű polgári sajtóhoz. Amig a “Brantford Expositor” régen elhalt embereket keltett életre, addig a Szabadság élő embereket TAGADOTT LE. íme a példa: Magyarországi látogatásommal kapcsolatban az amerikai magyar polgári sajtó is említést tett rólam, természetesen csupa rosszakaratú, dühös kirohanásban, mert nem gvaláztam a Magyarországon fejlődésnek indult uj termelési rendszert, sőt ellenkezőleg, elismeréssel adóztam ott, ahol a fejlődés, amit láttam, azt kiváltotta belőlem. Egy alkalommal közös hírlapi interjút adtunk az akkor szintén Magyarországon járt E. II. Neuwald kollégával. Erre az interjúra célozva, a Szabadság szeptember 16-i számában valami Ruby Erzsébet nevű “Írónő” féloldalas cikkben rohant nekem, többek között ezt Írva: “Nem hiszem .hogy Geréb József és Neuwald Jenő élő alakok. Kitalált mese az egész riport !” Egy barátom elküldte hozzám a cikket, amelynek elolvasása után felálltam, majd hármat léptem és megállapítottam: “Mozgok, tehát vagyok és igy a Szabadság Drágaköve (Ruby) egy kicsit túlzott, amikor egyszerűen letagadott.” Az a Szabadság-olvasó, aki esetleg már hallhatott valamit felőlem, bizonyára a gerinctelenek álláspontjára helyezkedve mondhatta: “Hát kérem, az egyik újság azt Írja, stb”... Szóval esetleg elhitte azt is, hogy én csak “kitalált alak” vagyok. De mit hitt a Szabadság szerkesztő-tulajdonosa. aki személyesen is ismer, amikor az ilyen — enyhén szólva is ,otromba hazugságot — keresztül engedte? Avagy talán ő is híve annak, hogy egyik újság ezt Írja, a másik meg éppen az ellenkezőjét, amint a “business” azt megkívánja? Feltámasztani embereket, elsüllyeszteni élőket olvasóik kioktatására, nem éppen dicséretes újságíró trükk. Hát az amerikai magyar polgári sajtó csakugyan ennyire lebecsüli olvasóinak intelligenciáját? Igv aztán érthető, hogy Magyar- országról olyan hihetetlen nagy hazugságokat terjesztenek, hiszen köztudomású dolog, hogy a szocialista országok gyalázása éleszti a hidegháborút, növeli a fegyverkezést, ami ma igen jól fizető üzlet. De azért mondhatom, hogy Rubika cikkében az én és Neuwald eltüntetése még a legártatlanabb hazugság volt. A napokban Neuwald kolléga kilátogatott Elsinoreba. Az egyik napot együtt töltöttük és mint vendéglátó természetesen én láttam el ebéddel is, ami nem nagy dolog, mert ő tisztán csak gyümölcs és zöldségfélét eszik. Amikor láttam. milyen jóiziien tünteti el az egyetlen narancs . fámról a frissen szakított gyümölcsöt, meg a salátákból készített ebédet, hirtelen eszembeötlött a Szabadság cikke és azonnal megállapítottam, hogy EGY NEM LÉTEZŐ EMBERTŐL ez igen számba vehető teljesítmény volt. Ebéd után aztán odaadtam neki a “hires” cikket, amit még nem látott és elolvasás után “szörnyű badarság” megjegyzéssel adta vissza. Abban a cikkben ugyanis az “Írónő” azért rohant ugv nekem, mert azt mertem írni, hogy Eger városban nagy sürgést-forgást találtam, holott an nak az álmos kisvárosnak csendjét azelőtt csak a részeg katonatisztek garázdálkodása törte meg. Rubika szerint ez az állitás rettenetes nagy hazugság. Féloldalas irás-remekéken egekig törtető magasztaló apotézist irt a Ferencjóska, meg a Horthy-hadseregek tisztjeiről, akik a világ népének olyan gyöngyei voltak, hogy amikor a csatákban elestek, egyenest a mennyországba lovagoltak be. A hazafiságnak — illetőleg az álh^zu- fiságnak — erre a csúnya példájára mondotta Neuwald kolléga, hogy “őrületes badarság” és ismerte el, hogy abban a “remekműben” a kettőnk elsüllyesztése volt a legártatlanabb hazugság. Sietek megjegyezni, hogy az említett példában nem saját magamról akarok Írni, mert szerintem az újságírónak nem az a hivatása, hogy magáról Írjon. Itt csak mjnt “példa” szerepelek, amely rámutat, hogy.a polgári sajtó milyen alávaló módon hamisít. A Széljegyzetekben valójában a hazafiság álcája alatt elkövetett határtalan nagy csalásokkal akartam foglalkozni. Arról írtam a múlt számban, amikor a Douglas Aircraft cég ezer-percentes profitjára mutattam rá. Jeleztem, hogy sok más vállalat is emelte a profitját, ugyancsak a hazafiság szent érzelmeire támaszkodva. Közben az acélbárók is ráléptek a már jól kitaposott ösvényre, felemelték az acél árát, de íme ez egyszer pórul jártak —- legalább is igy néz ki a dolog ebben a pillanatban. Azonban az elnök és az ország népének óriási felháborodása ellenére is akadt elég védelmezője az acélbárók hazafiságának. A polgári sajtó jórésze mögöttük sorakozik fel. Természetes dolog, hogy a duplahazafias amerikai magyar polgári sajtó is melléjük áll majd, hiszen csak a profit- húzók oldala hoz egy kis jövedelmet. Erről azonban már majd a következő rovatban irok. HAZAI HANGULATOK NEW JERSEY államban Middlesex County nagyesküdtszéke vizsgálatot folytat annak kiderítésére, hogy kik loptak el kétmillió köb-yard termőföldréteget a megye tulajdonás képező földterületről? A tolvajok 350,000 dollár értékű humuszföldet emeltek el és egy 1,570 láb hosszú, 780 láb széles és 40 láb mély gödröt hagytak maguk után. ★ KORAI ÍZELÍTŐ. Valley Stream, L. 1. középiskolájában kézzelfogható módszerrel tanítják a kapitalista közgazdaságtant. A tanulókkal tőzsderészvényeket vásároltatnak, azután elviszik őket a részvényesek gyűlésére és beavatják őket a tőzsdespekuláció és a munka nélkül szerezhető haszonrészesedés titkaiba. “Elméjükbe vésik a szabad vállalkozás rendszerének a megértését”, mondja dr. Allen O. Felix, a New York Stock Exchange iskolák és egyetemek kapcsolatainak igazgatója. Felix szerint “néhány ezer” iskolában bevezették a részvényvásárlást. Legtöbb helyen a részvény a tanulók közös tulajdona, megosztoznak az osztalékon is. “Earn while you learn.” ★ AZ AMERIKAI KÖZÖNSÉG egvrésze legújabban úgy védekezik a rengeteg hirdetés ellen, amivel a postán keresztül zaklatják, hogy visszaküldi a csatolt, bélyegmentes válaszborítékot, de nem üresen, hanem az egyéni Ízlésnek megfelelő tartalommal tölti meg, a hirdető cégek nem kis bosz- szuságára. ★ AZ AMERICAN Telephone and Telegraph Co. ezidei newyorki közgyűlésén csak 3,200 részvényes jelent meg a tavalyi 11,000-el szemben. “Ennek egyik oka az lehet, hogy előre bejelentettük, nem osztunk ki ingyen box-lunchot többé”, mondta az AT&T egyik szószólója. ★ U THANT, az Egyesült Nemzetek főtitkárhelyettese bejelentette, hogy elfogadta a Szovjetunió meghívását és hogy látogatását augusztus végére vagy szeptember elejére tervezi. Ez az időszak közvetlenül megelőzi a közgyűlés 1962-es ülésszakát, amely szeptember 18-án kezdődik. Valószínű, hogy U Thant Lengyelországba és Csehszlovákiába is ellátogat, bár erről nem nyilatkozott. Magyarországra is meghívták a főtitkárhelyettest. ^AAAAfU'AAAAWVAIVWWU'.'VVUtf'AWVJV'WWWWW A MAGYAR SZŐ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
