Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-26 / 17. szám
Thursday, April 26, 1962 A AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Az éhség problémája Világviszonylatban 5 közül négy ember sohasem lakhat jól. A béke fel számolhatja az éhezést is A földünkön élő 3 billió ember 80 százalékának sohasem volt és előreláthatólag még soká nem is lesz megfelelő tápláléka. Erről számolt be az Egyesült Nemzetek Bizottsága, mikor statisztikát készített a világ népeinek élelmezéséről. Az éhség sok gonosz következménnyel is jár. Ugyancsak az ENSz megállapítása, hogy 5 ember között négy, sohasem kapott orvosi kezelést és minden valószínűség szerint nem is fog kapni. Megrázó statisztikát nyújt az ENSz azok részére is, akik azt hiszik, hogy a közművelődés terjesztése segíteni fog e borzalmas helyzet felszámolásában. Ez évben, az egész világot alapul véve, kevesebb gyermek járt iskolába, mint két évvel ezelőtt. Ahogyan növekszik a népesség, ugyanolyan mértékben emelkedik az éhezők száma. A nagyobb nyomor több betegséget jelent és több lesz a hontalan. A közművelődés is képtelen lépést tartani ezzel az állapottal. A világ gazdaságának egyre nagyobb hányadát használják fel az egyre pusztitóbb fegyverek gyártására és felraktározására. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma széleskörű tanulmányt készített, melyet "The World Food Budget” (a világ élelmezési költségvetése) címmel adott ki. E szerint a népesség kétharmada, tehát 70 elmaradt ország területén élő 2 billió ember földgömbünk déli részén a száraz, tropikus éghajlat alatt állandóan éhezik. “A 70 elmaradt ország majdnem mindegyikében erősen szaporodik a lakosság, mialatt mindjobban terjed az éhínség. Semmi kilátás nincs arra, hogy e problémát belátható időn belül megoldják.” Ezek az országok szinte körülövezik földünket. Indonéziától Kináig, Délkelet-Ázsia, India, az arab félsziget, Afrika nagy része és Dél-Amerika jórésze szintén ezekhez tartozik. Három komoly akadálya van annak, hogy ezek az országok területükön megoldhassák az örökös, állandó éhínség problémáját: Az alacsony jövedelem. 1955-57 évre az átlagos egy főre eső évi jövedelem 95 dollár volt ezekben a7 országokban, az északi földteke átlagos 843 dollárjához viszonyítva. Más szóval a déli rész népéi mindössze egykilenced részét vásárolhatják annak, amit az északiak vásárolhatnak. Ez azt jelenti, hogy az “ÉHSÉG-ÖVÖN” belül élők nem importálhatnak élelmet, képtelenek alapvető szükségleteiket is megtermelni növekvő lakosságuk számára. Kevés a termékeny föld is IÄÜ "Ehség-ővön” belül egyes helyeken nincs elfe^ teímcxLciy luidteruiet. tehát nem termelhetnek több élelmiszert. Távol-Keleten mindössze % acre terület esik egy személyre, az északi rész 1.7 acrejéhez képest. A lakosság növekedésével egyre súlyosabb lesz a földkérdés problémája. Műtrágya sincs elég Az északi földrészen 25-ször annyi műtrágyát gyártanak, mint a déli övezeten, az 1953-as kimutatás szerint, ami azt mutatja, hogy nagy szükség van az iparosításra és a műtrágya előállítására. Mezőgazdasági minisztériumunk tanulmánya szerint kevés energiát adó s fehérjékben szegény táplálékhoz jutnak csak e népek, aminek hatása a következőkben mutatkozik: Puffadt-hasu kisgyermekek, kistermetű, (vékony ifjúság, a felnőttek is sokkal kisebbek és rö- videbb ideig élnek, mint a jól táplált emberek. Az örökös éhínség más tragikus következményekkel is jár. Eltompitja az életkedvet, az akaratot, elveszi, elrabolja az élet velejét. Az évszázadok óta fennálló örökös éhínség le- fargiába viszi az embereket, úgyhogy nem is ké- „ouue maguKon segíteni, amint azt a jóltáplált népek teszik. Tény az, hogy Ázsia éhezik, mert nincs elég földje. Afrika és Latin-Amerika is éhezik, pedig itt van elég föld, sőt több van, mint amennyi szükséges! A baj az, hogy sok helyen a föld a nagybirtokosok tulajdonát képezi, melyen ma is feudális alapon dolgoznak, vagy idegen tőkések birtokolják gyarmati alapon. Vannak helyek, ahol parlagon hever a föld, mint befektetés. Ahol feudális alapon folyik gazdálkodás, ott régimódi, primitiv módszerek tartják vissza a termelést. Ahol idegen tőke aknázza ki a földet, ott rendszerint egy terményre koncentrálnak, hogy azután exportálják, nem törődve a helyi lakosság táplálkozásával. A földművelési minisztérium tanulmányában mindezt elismeri, amikor igy ir: “Nagyszerű termőföldön csupán kávét termelnek exportra, vagy cukrot, banánt, kakaót. Az ezért kapott valutát, illetve annak egy részét, arra használják, hogy élelmiszert importáljanak. Ezt az élelmiszert csak a városok lakói látják, s a legnagyobb ritkaságszámba megy, ha a vidék is kap belőle valamit, pedig ott táplálkoznak a legrosszabbul.” A világ helyzetét nagyszerűen összegezte David Horovitz tanulmánya, amelyet a “Center for the Study of Democratic Institutions” számára készített. A következőket irta: “Az emberiség %-a a legszügségesebbnél is kevesebb táplálékkal rendelkezik. Napjainkban ez a döntő kérdés^ Századunknak minden más gazdasági és társadalmi problémáját felülmúlja fontosságban és komolyságban. Egy szakértő például a következőket jelentette egy nagy indiai város utcai jelenetéről: “Milliók élnek az utcán, mert más helyük nincsen. Sehol sem látni ennél szégyenteljesebb, tra- gikusabb helyzetet. Hotelünk előtt egymás mellett fekíisznek testek végnélkül a falak menten. A lábak az arcokat érintik, a karok a más testén pihennek. Egyes helyeken keresztül kell lépni az embereken, ha haladni akarunk. Egyesek rongyokba burkoltan, mások félig meztelenül hevernek, amig csak a szem ellát, az épületek lábainál. . .” Ez a helyzet nemcsak Indiában található, hanem a többi Ínséges területek városaiban is. A béke megoldhatná az éhínség kérdését is Az emberiség többsége éhes, rosszul öltözött, nincs rendes lakóhelye, örökös járványos betegségek pusztítják. E probléma olyan nagyméretű, hogy a következő 25 évben a termelés 100 százalékos emelésére lesz szükség. Mindazok, akik e kérdést tanulmányozták, megoldhatónak találják. Az ENSz élelmezési és mező- gazdasági igazgatója, Josua de Castro, aki a “Geography of Hunger” cimü könyvet irta, azt állítja, hogy a jelenleginek négyszeresére is lehetne fokozni a termelést. Persze pénz, tervezés, munka és nemzetközi együttműködés szükséges ehhez Ha a pénznek egy részét használnák erre, amit ma háborús célokra költenek és az erre áldozott munkával együtt dolgoznának a békéért, mindjárt megszüntethetnék az éhséget, a nélkülözést az egész világon. Az iparilag fejlett államokban általánosan jól él a nép, másutt rosszabbul, mint valaha. Mi rö- videbb munkahetet követelünk, ott heti 880 óra mellett is alig tudják magukat életben tartani Itt van pl. néhány statisztikai adat, amely gondolkozásra késztethet bennünket: Az átlagos amerikai 70 évig él ,az ázsiai 30 évig. Ázsiában 1,000 gyermek közül 120 hal meg élete első évében, Amerikában 20-nál is kevesebb. Az éhes ember nem képes jól megművelni a földet, a könnyű betegség is elpusztítja. A malária még mindig a nép egyötödét pusztítja, főképpen az éhség-övezeten belül. Mindez most, a 20-ik században történik, amikor az emberiség billiókat áldoz arra, hogy a Holdba utazhasson, vagy még annál is messzebb, a többi bolygókra. Az egyik oldalon haladunk, a másikon éhínség és betegség pusztítja az emberiséget. A francia Robert Guillain, aki tanulmányozta e kérdést, irta: “A természet csapásai által okozott éhínség és nyomorúság a kivételes, a rendkívüli, de az emberek által gyártott éhínség és nyomor látható a világ minden részében. Igen. az éhínséget emberek okozzák! Tehát az emberek meg is gyógyíthatják, ha akarják!” • 312 X2$ =289340%4-2309801/3982+34059=898 Vi 94" 2 • ! A SZÁMOK BESZÉLNEK ! g írja Eörsi Béla • 312 X 21 =289340% -r2309801/3982+34050=898 9472 • A nyers-olaj A természet együk legnagyobb kincse a nyersolaj, aminek létezése lehetővé tette ennek a kornak sok találmányát. Sajnos a természet semmit sem ad ingyen, s habár a nyers-olaj kitermelése nem jár olyan sok áldozattal, mint pl. a szénbányászat, mégis sok könnyet és véráldozatot okozott már az emberiségnek. Különösképpen a nyers-olaj a legkegyetlenebb talaj alá bújik. Oklahoma legrosszabb termőföldjeit az indánok kapták, de később kiderült, hogy a fehér ember rossz cserét csinált, mert azon a területen nyers-olajat találtak. Újabban a sivatagokat, a szibériai tájgát teszi gazdaggá az olaj és Arábia terméketlen földjei, a Szahara sivatagja, a kínai Turkesztán homokja alatt bukkan fel. Igaz, hogy azelőtt a jó termőföld alatt is volt nyers-olaj, de azt a kapzsi, tékozló emberek már kihasználták. Azt lehet mondani, hogy idővel mindenütt lehet majd olajra találni, pl. az 1930-as években Magyarországon is bukkantak olajforrásra. Kínában az imperialista elnyomás alatt nem volt igazi kutatás ezen a téren, de amikor az angol-amerikai olajimport megszűnt, akkor Kina lakatlan, nyugati területén is megtalálták ezt a kincset. Szomorú tény, hogy az olaj nem található egyforma arányban a különböző területeken, de még sajnálatosabb az, hogy e kincs áldásait egy igen kis réteg élvezi; az arab sheikeknek, Latin-Amerika pénzéhes felsőbb osztályainak pazar életet biztosit. A szegény arab paraszt, aki kecskéjét a kopár hegyeken legelteti és a 3000 éven át kihasznált, szikkadt termőföldön próbálja megélhetését előteremteni, vagy az egyiptomi szegények szintén szeretnének részesei lenni ennek a természeti kincsnek, akárcsak Venezuela és Colombia koldusszegény indiánjai. Ezzel szemben Abdullah és Salem- és Sabah — a kis Kuwait uralkodója —• 400 millió dollár osztalékot kap a nyers-olaj után. Újabban — mint mondják — iskolákat és kórházakat is épit országa részére. Ha arról olvasunk, hogy az amerikai flotta valamelyik arab állam partjainál időzik, vagy Anglia katonákat küld oda, akkor tudjuk, hogy nem a népet, nem a “szabad világ” érdekeit védik, hanem az amerikaiangol olajtrösztökét. Habár az eddig feltárt olajforrások legnagyobb része az arab világban található, ezeknek az országoknak még sincs nagy politikai súlya. Ennek oka elsősorban, hogy a világ ma már nem szorul olyan mértékben az arab olajra, mint azelőtt és ezen országok már nem diktálhatják sem az árakat, sem a politikát. Franciaország rövidesen a Szaharából tudja olajszükségletét ellátni, Olaszország pedig — habár az Egyesült Államok ezt nem nézi valami jó szemmel — hamarosan összekötetésben lesz az orosz olajcsatorna-rendszerrel. Az Egyesült Államok olajimportra szorul, de a délamerikai olaj sokkal közelebb van, mint az arab, s igy a drága arab olaj alig jön az országba. Mióta az orosz olaj a Földközi-tengeren megjelent, az olaj ára ott is csökkent, mert az oroszok nem fizetnek jutalékot senkinek. Az arab olaj sok más bajt is okoz; pl. lehetetlenné teszi a mohamedán államok egyesülését, holott a mai idők követelménye megkívánná azt. Mig Kis-Ázsiában egyes sheik-családok 100 millió dollárokat élveznek, addig a többi arab államokban a nép éhezik. A szabad világ az olaj fejében fegyverrel látja el ezeket a kiskirályokat, akik ezzel tartják fenn a középkorra emlékeztető diktatórikus uralmukat. Láthatjuk tehát, hogy jelenleg még áldást is meg nyomort is hoz a nyers-olaj azokra, akiknek életét közvetlenül befolyásolja. • RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA ► 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. T. ► (A 81-ik Street sarkán) ► Telefon: LE 5-8484 ► • GESZTENYE PÍRÉ, MIGNONOK, TORTÁK • ► Este 8.30-ig nyitva van • A A A
