Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-26 / 17. szám

Thursday, April 26, 1962 A AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Az éhség problémája Világviszonylatban 5 közül négy ember sohasem lakhat jól. A béke fel számolhatja az éhezést is A földünkön élő 3 billió ember 80 százalékának sohasem volt és előreláthatólag még soká nem is lesz megfelelő tápláléka. Erről számolt be az Egyesült Nemzetek Bizott­sága, mikor statisztikát készített a világ népeinek élelmezéséről. Az éhség sok gonosz következménnyel is jár. Ugyancsak az ENSz megállapítása, hogy 5 ember között négy, sohasem kapott orvosi kezelést és minden valószínűség szerint nem is fog kapni. Megrázó statisztikát nyújt az ENSz azok ré­szére is, akik azt hiszik, hogy a közművelődés terjesztése segíteni fog e borzalmas helyzet fel­számolásában. Ez évben, az egész világot alapul véve, kevesebb gyermek járt iskolába, mint két évvel ezelőtt. Ahogyan növekszik a népesség, ugyanolyan mértékben emelkedik az éhezők száma. A nagyobb nyomor több betegséget jelent és több lesz a hontalan. A közművelődés is képtelen lépést tar­tani ezzel az állapottal. A világ gazdaságának egyre nagyobb hányadát használják fel az egyre pusztitóbb fegyverek gyártására és felraktáro­zására. Az Egyesült Államok mezőgazdasági miniszté­riuma széleskörű tanulmányt készített, melyet "The World Food Budget” (a világ élelmezési költségvetése) címmel adott ki. E szerint a né­pesség kétharmada, tehát 70 elmaradt ország te­rületén élő 2 billió ember földgömbünk déli részén a száraz, tropikus éghajlat alatt állandóan éhe­zik. “A 70 elmaradt ország majdnem mindegyiké­ben erősen szaporodik a lakosság, mialatt mind­jobban terjed az éhínség. Semmi kilátás nincs arra, hogy e problémát belátható időn belül meg­oldják.” Ezek az országok szinte körülövezik földünket. Indonéziától Kináig, Délkelet-Ázsia, India, az arab félsziget, Afrika nagy része és Dél-Amerika jórésze szintén ezekhez tartozik. Három komoly akadálya van annak, hogy ezek az országok területükön megoldhassák az örökös, állandó éhínség problémáját: Az alacsony jövedelem. 1955-57 évre az átlagos egy főre eső évi jövedelem 95 dollár volt ezekben a7 országokban, az északi földteke átlagos 843 dollárjához viszonyítva. Más szóval a déli rész népéi mindössze egykilenced részét vásárolhatják annak, amit az északiak vásárolhatnak. Ez azt jelenti, hogy az “ÉHSÉG-ÖVÖN” belül élők nem importálhatnak élelmet, képtelenek alap­vető szükségleteiket is megtermelni növekvő la­kosságuk számára. Kevés a termékeny föld is IÄÜ "Ehség-ővön” belül egyes helyeken nincs elfe^ teímcxLciy luidteruiet. tehát nem termelhet­nek több élelmiszert. Távol-Keleten mindössze % acre terület esik egy személyre, az északi rész 1.7 acrejéhez képest. A lakosság növekedésével egyre súlyosabb lesz a földkérdés problémája. Műtrágya sincs elég Az északi földrészen 25-ször annyi műtrágyát gyártanak, mint a déli övezeten, az 1953-as ki­mutatás szerint, ami azt mutatja, hogy nagy szükség van az iparosításra és a műtrágya elő­állítására. Mezőgazdasági minisztériumunk tanulmánya szerint kevés energiát adó s fehérjékben szegény táplálékhoz jutnak csak e népek, aminek hatása a következőkben mutatkozik: Puffadt-hasu kisgyermekek, kistermetű, (vé­kony ifjúság, a felnőttek is sokkal kisebbek és rö- videbb ideig élnek, mint a jól táplált emberek. Az örökös éhínség más tragikus következmé­nyekkel is jár. Eltompitja az életkedvet, az akara­tot, elveszi, elrabolja az élet velejét. Az évszázadok óta fennálló örökös éhínség le- fargiába viszi az embereket, úgyhogy nem is ké- „ouue maguKon segíteni, amint azt a jól­táplált népek teszik. Tény az, hogy Ázsia éhezik, mert nincs elég földje. Afrika és Latin-Amerika is éhezik, pedig itt van elég föld, sőt több van, mint amennyi szükséges! A baj az, hogy sok helyen a föld a nagybirto­kosok tulajdonát képezi, melyen ma is feudális alapon dolgoznak, vagy idegen tőkések birtokol­ják gyarmati alapon. Vannak helyek, ahol parla­gon hever a föld, mint befektetés. Ahol feudális alapon folyik gazdálkodás, ott régimódi, primi­tiv módszerek tartják vissza a termelést. Ahol idegen tőke aknázza ki a földet, ott rendszerint egy terményre koncentrálnak, hogy azután expor­tálják, nem törődve a helyi lakosság táplálkozásá­val. A földművelési minisztérium tanulmányában mindezt elismeri, amikor igy ir: “Nagyszerű termőföldön csupán kávét termel­nek exportra, vagy cukrot, banánt, kakaót. Az ezért kapott valutát, illetve annak egy részét, ar­ra használják, hogy élelmiszert importáljanak. Ezt az élelmiszert csak a városok lakói látják, s a legnagyobb ritkaságszámba megy, ha a vidék is kap belőle valamit, pedig ott táplálkoznak a leg­rosszabbul.” A világ helyzetét nagyszerűen összegezte Da­vid Horovitz tanulmánya, amelyet a “Center for the Study of Democratic Institutions” számára készített. A következőket irta: “Az emberiség %-a a legszügségesebbnél is kevesebb táplálékkal rendelkezik. Napjainkban ez a döntő kérdés^ Századunknak minden más gaz­dasági és társadalmi problémáját felülmúlja fon­tosságban és komolyságban. Egy szakértő például a következőket jelentette egy nagy indiai város utcai jelenetéről: “Milliók élnek az utcán, mert más helyük nin­csen. Sehol sem látni ennél szégyenteljesebb, tra- gikusabb helyzetet. Hotelünk előtt egymás mel­lett fekíisznek testek végnélkül a falak men­ten. A lábak az arcokat érintik, a karok a más testén pihennek. Egyes helyeken keresztül kell lépni az embereken, ha haladni akarunk. Egye­sek rongyokba burkoltan, mások félig meztelenül hevernek, amig csak a szem ellát, az épületek lá­bainál. . .” Ez a helyzet nemcsak Indiában található, ha­nem a többi Ínséges területek városaiban is. A béke megoldhatná az éhínség kérdését is Az emberiség többsége éhes, rosszul öltözött, nincs rendes lakóhelye, örökös járványos beteg­ségek pusztítják. E probléma olyan nagyméretű, hogy a követ­kező 25 évben a termelés 100 százalékos emelésé­re lesz szükség. Mindazok, akik e kérdést tanulmányozták, meg­oldhatónak találják. Az ENSz élelmezési és mező- gazdasági igazgatója, Josua de Castro, aki a “Geography of Hunger” cimü könyvet irta, azt állítja, hogy a jelenleginek négyszeresére is le­hetne fokozni a termelést. Persze pénz, tervezés, munka és nemzetközi együttműködés szükséges ehhez Ha a pénznek egy részét használnák erre, amit ma háborús célokra költenek és az erre ál­dozott munkával együtt dolgoznának a békéért, mindjárt megszüntethetnék az éhséget, a nélkü­lözést az egész világon. Az iparilag fejlett államokban általánosan jól él a nép, másutt rosszabbul, mint valaha. Mi rö- videbb munkahetet követelünk, ott heti 880 óra mellett is alig tudják magukat életben tartani Itt van pl. néhány statisztikai adat, amely gondolkozásra késztethet bennünket: Az átlagos amerikai 70 évig él ,az ázsiai 30 évig. Ázsiában 1,000 gyermek közül 120 hal meg élete első évé­ben, Amerikában 20-nál is kevesebb. Az éhes ember nem képes jól megművelni a földet, a könnyű betegség is elpusztítja. A malária még mindig a nép egyötödét pusz­títja, főképpen az éhség-övezeten belül. Mindez most, a 20-ik században történik, amikor az em­beriség billiókat áldoz arra, hogy a Holdba utaz­hasson, vagy még annál is messzebb, a többi boly­gókra. Az egyik oldalon haladunk, a másikon éhínség és betegség pusztítja az emberiséget. A francia Robert Guillain, aki tanulmányozta e kérdést, irta: “A természet csapásai által okozott éhínség és nyomorúság a kivételes, a rendkívüli, de az embe­rek által gyártott éhínség és nyomor látható a vi­lág minden részében. Igen. az éhínséget emberek okozzák! Tehát az emberek meg is gyógyíthatják, ha akarják!” • 312 X2$ =289340%4-2309801/3982+34059=898 Vi 94" 2 • ! A SZÁMOK BESZÉLNEK ! g írja Eörsi Béla • 312 X 21 =289340% -r2309801/3982+34050=898 9472 • A nyers-olaj A természet együk legnagyobb kincse a nyers­olaj, aminek létezése lehetővé tette ennek a kor­nak sok találmányát. Sajnos a természet semmit sem ad ingyen, s habár a nyers-olaj kitermelése nem jár olyan sok áldozattal, mint pl. a szénbá­nyászat, mégis sok könnyet és véráldozatot oko­zott már az emberiségnek. Különösképpen a nyers-olaj a legkegyetlenebb talaj alá bújik. Oklahoma legrosszabb termőföld­jeit az indánok kapták, de később kiderült, hogy a fehér ember rossz cserét csinált, mert azon a területen nyers-olajat találtak. Újabban a sivata­gokat, a szibériai tájgát teszi gazdaggá az olaj és Arábia terméketlen földjei, a Szahara siva­tagja, a kínai Turkesztán homokja alatt bukkan fel. Igaz, hogy azelőtt a jó termőföld alatt is volt nyers-olaj, de azt a kapzsi, tékozló emberek már kihasználták. Azt lehet mondani, hogy idővel mindenütt le­het majd olajra találni, pl. az 1930-as években Magyarországon is bukkantak olajforrásra. Kíná­ban az imperialista elnyomás alatt nem volt igazi kutatás ezen a téren, de amikor az angol-amerikai olajimport megszűnt, akkor Kina lakatlan, nyu­gati területén is megtalálták ezt a kincset. Szomorú tény, hogy az olaj nem található egy­forma arányban a különböző területeken, de még sajnálatosabb az, hogy e kincs áldásait egy igen kis réteg élvezi; az arab sheikeknek, Latin-Ame­rika pénzéhes felsőbb osztályainak pazar életet biztosit. A szegény arab paraszt, aki kecskéjét a ko­pár hegyeken legelteti és a 3000 éven át kihasz­nált, szikkadt termőföldön próbálja megélhetését előteremteni, vagy az egyiptomi szegények szin­tén szeretnének részesei lenni ennek a természeti kincsnek, akárcsak Venezuela és Colombia kol­dusszegény indiánjai. Ezzel szemben Abdullah és Salem- és Sabah — a kis Kuwait uralkodója —• 400 millió dollár osztalékot kap a nyers-olaj után. Újabban — mint mondják — iskolákat és kórhá­zakat is épit országa részére. Ha arról olvasunk, hogy az amerikai flotta valamelyik arab állam partjainál időzik, vagy Anglia katonákat küld oda, akkor tudjuk, hogy nem a népet, nem a “sza­bad világ” érdekeit védik, hanem az amerikai­angol olajtrösztökét. Habár az eddig feltárt olajforrások legnagyobb része az arab világban található, ezeknek az or­szágoknak még sincs nagy politikai súlya. Ennek oka elsősorban, hogy a világ ma már nem szorul olyan mértékben az arab olajra, mint azelőtt és ezen országok már nem diktálhatják sem az ára­kat, sem a politikát. Franciaország rövidesen a Szaharából tudja olajszükségletét ellátni, Olasz­ország pedig — habár az Egyesült Államok ezt nem nézi valami jó szemmel — hamarosan össze­kötetésben lesz az orosz olajcsatorna-rendszerrel. Az Egyesült Államok olajimportra szorul, de a délamerikai olaj sokkal közelebb van, mint az arab, s igy a drága arab olaj alig jön az országba. Mióta az orosz olaj a Földközi-tengeren megje­lent, az olaj ára ott is csökkent, mert az oroszok nem fizetnek jutalékot senkinek. Az arab olaj sok más bajt is okoz; pl. lehetet­lenné teszi a mohamedán államok egyesülését, holott a mai idők követelménye megkívánná azt. Mig Kis-Ázsiában egyes sheik-családok 100 millió dollárokat élveznek, addig a többi arab államok­ban a nép éhezik. A szabad világ az olaj fejében fegyverrel látja el ezeket a kiskirályokat, akik ezzel tartják fenn a középkorra emlékeztető dik­tatórikus uralmukat. Láthatjuk tehát, hogy jelenleg még áldást is meg nyomort is hoz a nyers-olaj azokra, akiknek életét közvetlenül befolyásolja. • RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA ► 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. T. ► (A 81-ik Street sarkán) ► Telefon: LE 5-8484 ► • GESZTENYE PÍRÉ, MIGNONOK, TORTÁK • ► Este 8.30-ig nyitva van • A A A

Next

/
Thumbnails
Contents