Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-26 / 17. szám
Thursday, April 26, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD NEM SIKERÜLT A SHELTER-ÜZLET A háborús felkészültségnek ezt a periódusát felcserélte a növekvő békemozgalom az amerikai nép minden rétegében Egy piciny, de sokatjelentő hirecske jelent meg a N. Y. Times április 2-iki száma egyik hátsó oldalán. Elolvasás után úgy véltük, hogy fontosabb elhelyezést érdemel meg, azért itt közöljük: “OAKLAND, Calif, ápr. 1. — 15 hónapi működése alatt csupán egyetlen személy vásárolta meg termelvényét és ezért az atomháború-ellenes óvóhelyeket gyártó Living Circle Co. árverés alá vetette összes ingóságait, hogy hitelezőit kielégíthesse. A 27,000 dollár eladási árral jelzett kilenc óvóhely 5,250 dollárért kelt el. Uj tulajdonosaik különböző célokra fogják őket felhasználni. Kitűnő sötét kamra (fénykép- felvétel előhívásához), kerti munkaeszközök tárolója, vagy nyári kabin lesz szerepük a jövőben.“ Joseph Carlino, a New York állami törvényhozó testület egyik vezetője, a céggel pénzügyi érdekeltségi viszonyban állott, végleg lezárta kapuit. AFL-CIO vezetők együttműködése sem segített A rövid ideig tartó shelter-láz felhajtásában a szakszervezeti vezetők is kivették részüket hazafias felbuzdulással. A tavaly decemberben Miamiban megtartott AFL-CIO konvención minden delegátus kapott egy csomag irodalmat, amiben a kormány különböző kiadványai voltak az óvóhelyprogramról. A vezetők ebben a kérdésben háborús érdekeltségekkel való együttmüködésíik készségeiről tettek tanúságot a hidegháború élesztősében. A konvención felszólalt a Civilian Defense Mobilization megbízottja és szította a háborús beállítottság lángját. A konvenció tapsolt az óvó- helyépitésre vonatkozó agitációnak. Az elgondolás mégsem vert gyökeret az amerikai népben, bár a legkoncentráltabb és minden oldalról jövő agitáció egyik legérzékenyebb érzelmi területét: a hazafiasságát érintette és tette próbára. Egészséges ösztönnel és növekvő megértéssel utasította azonban vissza ezt a kolosszális félrevezetési igyekezetei. Azóta közszólammá vált az országban: “Az atomháború ellen nem az óvóhely ad védelmet, — hanem a BÉKE!” WWMAMUUWVWUVWAIWVWUMIUWMMVIMAflWWUWWWWVWVIAmfWUIMWWVVWUVUUWUWWWWWVWAMWWMW A szerkesztés titkai Szóval, az óvóhelyekre alapozott “üzleti fellendülés” nem sokáig tartott, bár az elnöktől kezdve le az utolsó szélhámos üzleti konjunktúra lovagig, az ország minden hivatalos és nem hivatalos ereje összpontosítva volt arra, hogy a néppel elfogadtassák ezt a hóborot. De az emberek hamar felismerték, hogy az óvóhelyépités propagandája nem egyéb, mint a hidegháború gyalázatos eszköze a nép félrevezetésére, a háború elkerülhetetlenségének elfogadására, amiből néhány üzleti vállalat jelentős gyors-profitra tehet szert. Igaz, hogy a felismerést elősegítette néhány jól elhelyezett háboruellenes nyilatkozat, a béke tábor időszerű megmozdulásai és tiltakozása. A tönkrement vállalkozások A Wall Street Journal március 28-iki száma első oldalas cikkben foglalkozott az- óvóhelyépitésre berendezett üzleti vállalatok sirámaival. Érdekes egynéhányat felsorolni. Christos Zouvas, a “jelenleg nem működő” Stay-Safe Shelters, Inc. társtulajdonosa Glen Elyn, Ill.-ból ezt mondja: “Az embereket jelenleg egyszerűen nem aggasztja már annyira az atomháború és a lecsapódás; néhány héttel ezelőtt úgy nézett ki, mintha az ország ostrom alatt volna, olyan nagy volt az érdeklődés... Ennél bolondabb helyzetet még sohasem láttam.” — De vajon ki a bolond? A középnyugaton egy “családi óvóhely” épitő visszaemlékezett a tavaly szeptemberben a “berlini krízissel” előidézett helyzetre. “Úgy nézett ki, mintha a világ irányítását mi tartanánk a tenyerünkben. Nekünk fújt a szél.” A WSJ megjegyzi közben, hogy a shelterépitésre megalakult üzlet 90 napon belül befejezte ténykedését. “Féloldalas hirdetést helyeztünk el a helyi újságban a berlini háborús félelem magaslatán”, mondja az épitő vállalkozó. “Az első héten 300 érdeklődő hivott fel bennünket. Az egyik üzemünket, amely üvegrostokat termelt, azonnal átszerveztük óvóhely termelésre. Tiz uj munkást állítottunk be és két műszakban dolgoztattunk. Három hét alatt 50 óvóhelyet készítettünk. Ebből 43 még mindig a kezünkön van. A hétből, amit eladtunk, négyet kiállításra használtak fel. Már volt eset, hogy egy piac tönkrement, de ami itt történt, ez a képtelenséggel volt határos. Szükségtelen mondanom, hogy több óvóhelyet nem tervezünk,” Portland, Oregonban egy cég 20,000 dollárt fektetett be óvóhelyek készítésébe. “Veszteség volt, tiszta veszteség”, mondotta‘a tulajdonos a WSJ riporterének. Sokan érdeklődtek, de senki sem vásárolt. A Wonder Building Corporation a propaganda hóbort magaslatán hetenként 500 óvóhelyet adott el, de ez gyorsan 50-re csökkent. Olyan nagy vállalatok, mint az Armco Steel, a Republic Steel, a Martin- Marietta replőgépgyár Baltimoreban is nekiláttak az üzleti lehetőségek kihasználásának, de hamarosan abbahagyták rendelések hiányában. “A piac tönkrement még mielőtt tervrajzaink teljesen elkészültek volna”, mondta az egyik. A WSJ Írója azt a véleményt fejtegette, hogy az óvóhely hóbort egyrészt azért párolgott el gyorsabban, mint amint keletkezett, mert “lelki- ismeretlen gyárosok mohó kapzsisággal vetették bele magukat”, másrészt “az óvóhely pszichológia ellenhatást váltott ki egyes rétegekben” és azért is mert “a fellángolt hidegháború lehűlt.” A Lancer Industries, Inc., Mineola, L. I.-on, amely a közérdeklődés tárgya lett, amikor Mark Lane newyorki állami képviselő leleplezte, hogy Avagy hogyan lehet valami délelőtt fehér és délután fekete, ha a Kínai Népköztársaságról van szó Egy fiatal svájci újságíró, Richard E. Gut, Jr., irt (így beszámolót “Vörös Kina belsejében” címmel, a United Press International (UPI) távíró- szolgálata számára. Ezt a beszámolót számos újság közölte az országban január 29- és 30-án, amelyek megvásárolták az UPI-től. Azok az újságolvasók, akik a reggeli és délutáni lapokat is szokták olvasni, azt a furcsaságot észlelték, hogy Gut cikket mindkét alkalommal belekerült a nap különböző szakában megjelenő újságokba — de különböző szöveggel. A délelőtti változat ke- vésbé"éles hangú volt, mint a délutáni. Sőt, az előbbiben megjelentek olyan részletek, amelyek előnyös színben tüntették fel Kínát, mig az utóbbiból ezek a részletek már kimaradtak. Az olvasók mgenézték a szerző és a távirati iroda nevét, de ezek viszont egyeztek. Mit gondolhat a szegény ujságböngésző ebben az esetben? Hát lehetséges, hogy az iró ilyen gyorsan megváltoztatja a nézetét, hogy egy pár óra alatt már mást észlel, mint előtte? Ez még újságíróknál is igen gyors fordulat lenne. Akkor tehát a távirati iroda változtatta meg talán a szöveget? Úgy gondolva, hogy a reggeli újságok sorában több a “liberális” (Washington Post és a St. Louis Post-Dispatch), mig a konzervatívok inkább csak délután jelennek meg (Los Angeles Herald-Examiner és a Washington Daily News) ? Ez persze csak feltevés és senki nem mondhat határozott véleményt ezzel kapcsolatban, mert láttak már konzervatív újságot reggel vagy délelőtt is megjelenni, mint ahogy “éjjeli őrt is láttak már nappal meghalni.” A san-franciscoi újságolvasóknak, szegényeknek azonban még ez a feltételezés-találgatás sem juthatott osztályrészükül. Ott ugyanis az újságok nak ez az “énhasadása”, skizofréniája, maguknál a reggeli lapoknál következett be. Az Examiner és Chronicle mind a kettő reggeli újság. Mindkettő ugyanazon a napon, január 29-én, kezdte közölni az első oldalán a cikksorozatot. A külső formákban tehát mind a két délelőtti lap megegyezett, csak “éppen” a tartalomban volt némi nézeteltérés közöttük. Ezek a kaliforniaiak még ma is törik a fejüket azon, hogy miért jelent meg ugyanaz a cikk enyhébb hangnemben a Chronicle-ben és durvábban az Examiner-ben. A Chronicle mindkét napon úgy közölte az UPI híranyagát, ahogy azt egy reggeli újságnak kell — egy különbséggel.. A második napon elhagyta az akimből azt a frázist, hogy “az élet a bambusz-függöny mögött” és helyette ezt irta: “az uj Kina.” Az Examiner viszont megszegte az “újságírói etikát” azzal, hogy reggeli újság létére a délutáni újságoknak szánt változatában közölte le Gut Jr. cikkét. De még ezen is túltett azzal, hogy kihagyott az UPI anyagából olyan részleteket, ahol némi kedvező adatot lehetett kiolvasni a beszámolóból. Ezzel tehát még az eredetin is túltett az Examiner. Ha tehát elfogadjuk azt az elméletet, hogy a reggeli és délutáni újságok közötti különbség miatt módosult az eredeti szöveg és ezen belül a délutániak a konzervatívabbak, vagyis minél jobban előrehalad a nap, annál többet vészit egy újság eredeti haladó álláspontjából, akkor ezek szerint az Examinert legalább is az esti lapok közé kellene sorolni, ha nem az éjszakaiak közé... A lap klasszikus példáját adja annak, hogy kell megváltoztatni az eredeti szöveget anélkül, hogy hozzáírnának valamit is. Leközöljük a két szöveget, mert érdemes megfigyelni a “módosítást” : Az eredeti UPI Szomorúságot észlelhetünk ha az emberek tömegét figyeljük — de általában, az emberek egészségeseknek látszanak. Mégis a legrosz- szabbul öltözöttek azon 38 ország lakói közül, akiket láttunk utazásaink során. Mikor étkezni akartunk és beléptünk egy Canton-i ven déglőbe, nem engedték meg nekünk, hogy a többi emberek közé üljünk. Ehe lyett bevezettek egy különszobába, ahol a pincérek közül az egyik beszélt egy kicsit angolul. Ez segített összhangba hozni a társadalmi kapcsolatokat. Az Examiner változata Szomorúságot észlelhetünk, ha az emberek tömegét figyeljük, és ezek voltak a legrosz- szabbul öltözöttek azon 38 ország lakói közül, akiket láttunk utazása* ink során. (Ugyanaz a szövege, mint az UPI eredetinek, csak az a különbség, hogy az utolsó fontos mondatokat, amit fekete betűkkel szedtünk el hagyták.) Az Examiner nem elégszik meg azonban kihagyásokkal. Néhol módosította is az eredeti szöveget, sőt hozzá is tesz a meglévőhöz újabbakat, Figyeljük csak meg a következőket: Az eredeti UPI szövegben ez áll: “A következő nap csak 3 dollárt fizettünk vezetőnknek, hogy egy népi kommunához vezessen bennünket. Ott a napirend kihirdetésére gyűjtötték össze a tömeget. Alig tudunk bárkit is elképzelni egy nyugati országban, aki ilyen formában akarna élni, mégha az összes szokásos kényelmet nyújtó berendezés is meg volna.” Most nézzük az Examiner “változatát”. Ez miután leközli az előző rész első két mondatát, a következő “módosítást” eszközli: “Senkit nem tudunk elképzelni egy nyugati országban, aki igy élne. Úgy tűnik, hogy ők a nyugati élet legalább két fontos alkotórészét nélkülözik — a legegyeszerübb kényelmet, és a szabadságot.” Az Examiner tehát a legegyszerűbb kényelmi felszerelést is megtagadja a kínaiaktól, viszont ugyanakkor nem fukarkodik a szövegbe helyezett pontokkal. Amivel nyilván az olvasó fantáziáját akarja még jobban felfokozni. Az olvasók fantáziája azonban abbai az irányba kezdett gyorsabban dolgozni, amelyik irányba ez a “délutáni jellegű” reggeli újság egyáltalán nem akarta. Furcsálni kezdték, hogy az egyidőben megjelenő két san-franciscoi lap ilyen nagy változással közöljön le egy hirt, amelyet mindketten ugyanabból a forrásból merítettek. Ez az Examiner szerkesztőinek is a tudomására jutott és jobbnak látták, ha visszatérnek az UPI jelentésének eredeti enyhébb ismertetéséhez. A folytatásban másnap már a délelőtti formulát használták. Belátták, hogy nem jó ha az olvasóik fantáziája túl sokat csapong. Még eszükbe jut és kételked ni kezdenek más híreik hitelességében is... ___5 !
