Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-26 / 17. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday. Anni ?6. 1962 Munkásmozgalom A termelékenység emelkedése miatt kevesebb a munkaalkalom “1961-ben a termelékenység- emelkedése olyan méreteket öltött, hogy alig érezhető az ipari fellendülés, ami súlyosbítja a munkanélküliség problémáját”, mondta az ország legnagyobb közgazdásza. Dr. Walter W. Heller, az elnöki közgazdasági tanács feje úgy nyilatkozott, hogy az ipari pangást majdnem minden esetben fellendülés követi, de az 1961-es évben ez a szokottnál is rendkivü- libb volt. “Közelebb viszi ez a nemzetet gazdasági céljaihoz, mert azt jelenti, 470—580 billió dollár értéket termelhetünk kevesebb kézzel, kevesebb emberrel”, mondta dr. Heller, a munkaügyi minisztérium sajtókonferenciáján. “Egyre több embert helyettesítünk, vagy szabadítunk fel a technológia által, s ez ugyancsak fokozza a munkanélküliség problémáját”, tette hozzá. Heller véleménye, hogy bár a gazdasági helyzet nem volt a legjobb januárban és februárban, most mégis felfelé ivei, tehát javulóban van. Lyndon B. Johnson alelnök ugyancsak e konferencián a szerkesztőknek és a riportereknek úgy nyilatkozott, hogy “a kormány három uj mértéket tart szem előtt munkaügyi politikájában. — Kiszámított nyíltságot és őszinteséget gyakorol munkaügyi problémákkal szemben, megállapit- jjá'k és nyilvánosságra hozzák a köz érdekeit a kölcsönös egyezkedés terén: határozott szándékkal reagálnak minden külső erőre, amely hatást gyakorol a munkás és munkaadó közötti viszonyra.” Átvizsgálva a gazdasági és munkaprogramot, Johnson úgy véli, hogy a kormány inkább “ujit”, mint “épit”. A legfontosabb probléma, hogy a következő tiz évben a munkapiacra jövő 26 millió amerikait a lehető legjobb közművelődési lehetőséggel és olyan munkaköi-rel lássák el, amely részükre is és a társadalomra is jelent valamit. A konferencián elmondottakból a következő pontok kerültek előtérbe: A Kenned.v-kormány még ez évben kiszélesíti a minimális bértörvényt, hogy a mosodák, hotelek, éttermek munkásait s mindazokat, akik eddig nem tartoztak a kötelékébe, magában foglalja. Pierre Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke kijelentette, hogy ma a kormány információs elveit követve, a sajtóban sokkal kevesebb olyan hirt közölnek, amely ellenségeink hasznára válna. Visszavetette azon vádakat, hogy a kormány az elnököt próbálja feljátszani. Szerinte az elnök valóban népszerű, ami nem a hirdetési és népszerűsítő ügynökségek munkájának köszönhető. Külön csoport tárgyalta a munkanélküliség problémáját, kihangsúlyozva az átképzés fontos szerepét az uj munkakörök szerzésében. Az uj törvény értelmében 100—120,000 embert képeznek át az elkövetkező esztendőben. \ Robert V. Roosa, helyettes pénzügyminiszter szerint lehetőség van arra, hogy a kormánydeficitet legalább egyharmaddal levágják az. 1961-es évhez viszonyítva. Frank W. McCulloch, a“ National Labor Re- lat ions Board” elnöke beszámolt bizottsága munkájáról, említést téve az automáció és a termelési technika változása következtében beállott komp likált problémákról. “Megfelelő bizottságoknak tárgyalásokra való beállítása az egyik legnagyobb feladat, amit a technológiai változások létrehoztak”, mondta. William E. Simkin, a “Federal Mediation and Conciliation Service” igazgatója, azt mondta, hogy a munkaügyi közbejárók ne próbáljanak mindenáron megegyezést létrehozni, inkább arra törekedjenek, hogy olyan megegyezéseket hozzanak létre, amelyek nem fenyegetnek inflációval. “400 billióval többet termelhettünk volna” Ha az utolsó nyolc év alatt Amerika teljes mértékben felhasználta volna ipari képességeit és dolgozóinak munkás-kezeit, 400 billió dollár értékkel gyarapithatta volna vagyonát, Walter P. Reuther, SEi United Auto Workers Union elnöke szerint. Reuther, aki az AFL-CIO Industrial Union részlegének is elnöke, szervezetének évi bankettjén mondta a fentieket Washingtonban. A kongresszus több száz tagja is jelen volt, sőt kormányhivatalnokok és szakszervezeti vezetők is jelentékeny számmal voltak képviselve. Reuther szerint 400 billió dollárt veszítettünk el azáltal, hogy munkásaink nem dolgozhattak és gyáraink leálltak. Ez az elvesztett termelés Amerika mindenegyes családjának 9,000 dolláros jövedelmet adhatott volna. Reuther kérte a kongresszust, álljon munkába a törvényhozást illetően és főképpen léptesse érvénybe az 1949-ben létrehozott “Employment Act” alapvető elveit, hogy közgazdasági életünk fellendülését a mainál előbbre vigye. Nézzenek szembe az automatizálás egyre nagyobb problémáival és adjanak lehetőséget, hogy Amerika termelőképességének jobb felhasználásával erősítsék a világ szabad nemzeteit. Az építőipar a rövidebb munkaidőért Az építőiparban a villanyszerelő munkások által kivívott 25 órás munkahét után most a csőszerelők és a kőművesek követelik a rövidebb munkahetet New Yorkban. A United Association of Plumbers and Pipe Fitters 2-es lokáljának 6,000 tagja 7 órától 5 órára akarja leszállítani a munkanapot. A Bricklayers, Masons and Plasterers International Union-hoz tartozó 10,000 kőműves a hatórás munkanapra nyújtott be követelést a munkaegyezmény esedékes megújítása alkalmából. A City Central Labor Council támogatja a szak- szervezetek rövidebb munkaidőre szóló követeléseit. A szakszervezet szerepe a gyár megmentésében Pár héttel ezelőtt megírtuk, hogy a General Electric miképpen akarja lezárni, illetve elköltöztetni üzemét a már úgyis munkanélküliséggel sújtott Scrantonból. Most arról jelenthetünk, hogy a GE a kormány fenyegetésére visszatáncolt, attól tartva, hogy nem kap hadi rendeléseket. Az üzem elleni harcot a United Electrical Workers Union vezette és ez az első eset, hogy egy ilyen hatalmas és rt-.geteg üzemmel rendelkező céget sikerűit elhatározásának megváltoztatására bírni. Pennsylvania állam is elismeri a szakszervezet rendkiviili szerepét,' mellyel a munkások kenyerét megmentette és egyúttal hatalmas kiadásoktól óvta meg az államot, mert a munkásoknak munkanélküli biztosítás járt volna, azonkívül átképzésre is jogosultak lettek volna, ami szintén hatalmas kiadásokkal jár. Sohasem volt eifogadnató ok arra, hogy a GE elvigye üzemét Scrantonból; habár évek óta rosz- szak a viszonyok, 11—12 százalékos a munkanélküliség, az üzem mégis elég hasznot hozott a GE- nek és a szakszervezet és az üzemvezetőség közötti kapcsolat is kielégítő volt. A szép, modern telepet kormányköltséggel építették a háború alatt, melyet azután potom áron megvett a társaság a kormánytól. 70 százalékban hadirendeléseken dolgoztak. A GE azonban elhatározta, hogy még nagyobb hasznot akar és tud csinálni, ha Scrantonból Kentuckyba költözteti az üzemet. A szakszervezet kérvényt intézett Ralph E Cordiner elnökhöz, melyen 20,000 aláíró kérte, hogy az üzemet ne költöztessék el Scrantonból. Ezt Kennedy elnökhöz is elküldték, kérve, hogy közbenjárásával hasson oda, hogy az amúgy is ipari pangástól szenvedő Scranton ne jusson még súlyosabb helyzetbe. A Fehér Ház barátságos érdeklődéssel, a GE rideg “nem”-mel válaszolt a munkások kérvényére. William Schmidt, scrantoni polgármester segítséget Ígért a szakszervezet vezetőinek, abbeli törekvésükben, hogy az izemet Scrantonban tartsák. William Scranton, kong. képviselő, Joseph Clark szenátor, valamint Lawrence kormány zó szintén megértéssel válaszolt a szakszervezet kampányára. A UE kifejtette az érdeklődő kormányszerveknek, hogy a társaság politikája kormányellenes, amennyiben szembeszáll az admi30-40-60 Az autómunkások Cleveland kerületi tanácsa (Cleveland District Auto Council) 36 oldalas kiskönyvben ismerteti programtervezetét, amit az Atlantic City-ben május 4-én kezdődő évi konvención készül előterjeszteni. A konvenció május J 1-ig fog tartani 1,000 lokál 3,000 delegátusa részvételével. A programfüzet rámutat az autómunkások legnagyobb problémájára — a munkalehetőség biztosítására. Ezt a problémát az utóbbi munkaszerződések nem oldották meg. Az iparban fennálló nagy munkanélküliség a szakszervezetre is rányomta bélyegét. Az 1955-ben megtartott konvención a jelentés 1,331,685 tagot mutatott ki. 1961 első félévében már csak 1,008,187 tagdíjfizetés történt. Hat év alatt a tagság egyenegyed része kiesett a szakszervezetből. A hírszolgálatok az autóipar minden időt felülmúló csucstermeléséről számolnak be, de 1955 óta csupán a három “nagy” vállalatnál — Ford, General Motors, Chrysler — 200,000-nél jóval többen vesztették el állásukat. Az autótermelés tovább is állandóan emelkedik, de az ipar munkásainak száma csökken. Ez az automációnak és a növekvő speed-up-nak a következménye, mondja a clevelandi tanács brossurája. A munkabiztonság nemlétező valami az autóiparban. A tiz évi rangidősséggel rendelkező munkásnak sincs több biztonsága, mint az egy napja dolgozó társának. “Hol a megoldás?”, kérdezik a clevelandiak. “Csak egy megoldás létezik — egy ut — egy remény. A heti munkaórák számát le kell vágni 30-ra, a fizetésnek meg kell maradnia a 40 órás színvonalon. A nyugdíjazást és a társadalmi biztosítást ugv kell módosítani, hogy az autómunkások ezreinek lehetővé tegyék a nvugdijbavonulást 60 éves korukban. Ez az úgynevezett 30—40—60 program”, mondják az ohioi vezetők és felteszik a kérdést: “Módjában van-e a General Motorsnak elfogadni ezt a programot ? “Az 1955 óta bevezetett automáció s amit még. ezután fognak bevezetni, a termelés növelésével kiegyensúlyozza az órabérben létrejövő emelkedést”, adja meg a választ. “A múltban is kaptunk béremelést és javítást a jóléti juttatásokban és a korporációk tovább halmozták billió dolláros profijukat és tőkéjüket. Ezt a jövőben is folytatni fogják. És mivel még a 30 órás munkahét sem elégséges a munkabiztonság megoldására azért ajánlják a nyugdíjkorhatár leszállítását, hogy a munkások 60 éves korban visszavonulhassanak, de legyen biztosítva számukra az a bevétel, amit 65 éves nyugdijbavonulással kapnának. Ez a jelentősége a 30—40—60 programtervezetnek, amit a konvenciónak komoly megfontolás alá kell venni. A programfüzet “In the Spirit of ‘37’ ” (a nagy ipari szervezkedések ideje) cimen jelent meg és részletesen ismerteti az autómunkások helyzetének kifejlődését. Ára 20 cent (100 drb 15 dollár) és megrendelhető a Cleveland District Auto Council, 18816 St. Clair Ave., Cleveland 10, O. cimen. nisztráció azon próbálkozásával, hogy a gazdaságilag sújtott területeken segítsen. A GE azonban újabb százakat dobna az utcára. De nemcsak az unióval szemben viselkedett a GE ridegen, hanem Scranton polgármesterét s az állami tisztviselőket is elutasította, amikor arra kérték, hogy ne költöztesse el az üzemet. Az UE 125-ös lokáljának tagjai egy pillanatra sem adták fel a harcot. Kennedy elnök, Goldberg munkaügyi miniszter és más kormánytisztviselők nehezteltek a GE-re ,de Cordiner elnök ismét elutasitólag válaszolt. Hodges kereskedelemügyi miniszter figyelmeztette a honvédelmi minisztériumot, hogy GE méltatlan a hadirendelésekre; a cég ugyanis egy billió dolláros rendelést kap a honvédelmi minisztériumtól évente. Amikor a kormány vezetői kijelentették, hogy a védelmi szerződést ezentúl is egy Scranton vidékén lévő cég fogja kapni, a GE meghunyászkodott. “A United Electrical Workers Union nagyszerű munkát végzett” — mondta Clark szenátor (D., Pa.) a UE kerületi vezetőjéhez intézett sürgönyében. Fitzgerald, a UE elnöke pedig üdvözletét és jókívánságait küldte a scrantoni munkásoknak, akiknek bátorsága és összetartása nagyban hozzájárult a harc eredményességéhez.
