Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-11 / 2. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 11, 1962 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett néze-j! OLVASÓINK tek nem szükségszerűen azonosak\j HOZZÁSZÓLNAK a szerkesztőség álláspontjával ][ A köZügYEKHEZ 1 aaaaaa/maaa/wwvnaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/v Ami levette a hályogot a szememről... Tisztelt Szerkesztőség! Elolvastam Rev. Gross cikkét, az újévi levelet egy régi olvasóhoz. Nagyon tanulságos választ adott neki. Bizony nagyon is igaza van, amikor ázt mondja, hogy aki a munkás sajtót olvassa, az megtalálja a sötétségből kivezető utat. Velem is éppen ez történt. Éveken keresztül olvastam a polgári lapokat, s csak akkor jöttem rá, hogy minden betűje félrevezetés, amikor a Magyar Szót kezdtem olvasni. Igaza van Rév. Grossnak, amikor ezt Írja: Az a sajtó, amely csak informál, ha még olyan pontosan és tárgyilagosan is, de nem nevel, nem oktat, nem mutat rá a megoldásokra, nem buzdít és nem lelkesít, egyszóval: nem gazdagítja az olvasó értelmét és ismeretét, az még félig sem tölti be hivatását. Ha találkozunk valakivel és beszélgetni kezdünk a mai helyzetről, rövid szóváltás után rá jövünk arra, hogy milyen újságot olvas az illető. Én csak sajnálni tudom az olyan kérges kezű munkásokat, akiket nem lehet a sötétségből a világosságra vezetni, ők mondják nekünk, hogy félre vagyunk vezetve. Én a Magyar Szó olvasóit a buzakalászhoz hasonlítom; ha kimegyünk a mezőre aratás idején, a buzakalász, amelyik tele van életadó szemekkel ,az letartja a fejét, de amelyik kalász üres, az -fenntartja a fejét. Én két éve olvasom a Magyar Szót, de higyjék el, hogy annak olvasása valóságos gimnáziumot jelent a számomra. A Magyar Szó olvasóit a benne lévő jó és tanulságos cikkek tanítják, melyeket a jó külmunka- társak Írnak, mint Rev. Gross, E. H. Neuwahl, Geréb József, Eörsi Béla, Csepeli Deák Dániel és mások. A vezércikkek is nagyon értelmesek, valamint az olvasók levelei. Ezekből sokat lehet tanulni. De mindezek hiányoznak a polgári lapokból. A magyar polgári sajtóban egyebet sem látunk, mint Magyarország rágalmazását, szülőhazánkat “Rab-Magyarország” névvel illetik. Igen, az volt valaha, de ma már nem az. Mit mondott Petőfi: Rabok leszünk, vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok! És a magyar nép választott! Itt küldök 50 dollárról szóló csekket az én orvosomnak, a Magyar Szónak, amiért levette a hályogot a szememről. Vak voltam, de most látok, síiket voltam, de most hallok. Egy pár sort kivettem Minarik Kálmán verséből, amely igy szól: Csináljunk sok boldog uj esztendőt, Csináljunk az egész földtekén, Amelyben ne legyen senki boldogtalan, Ne legyen senki szegény, Amelyben ember ne öljön embert , Amelyben sohasem folyjon vér. Egy uj olvasó Oondolalok 1932-re Tisztelt Szerkesztőség! Azt hiszem, hogy az 1962-es év kezdetén mindén békeszerető ember felteszi magának a kérdést, vajon mit fog hozni az uj esztendő? Meg- szünik-e már egyszer a hidegháború, ami már eddig is annyi emberből csinált idegroncsot ebben a “szabad világban”. Vagy mi lesz a további atomrobbantásokkal? Szóval: lesz-e már valójában béke, vagy pedig úgy, mint 1961-ben, rohanunk tovább az örvénybe, saját magunk elpusztítása felé. A béketábor próbálja az emberiséget felsorakoztatni a béke megőrzésére és ezen keresztül elítéli még a gondolatát is ,a háborúnak. A béketábor szentül hiszi, hogy minden embernek nemcsak érdeke, hanem kötelessége is megvédeni magát és családját az atomháború borzalmaitól, s hogy azt a régen hirdetett karácsonyi szózatot, hogy “legyen békesség a földön az embernek”, meg is lehet valósítani és. nemcsak karácsonyra, hanem mindenkorra. Lehet és lesz is béke a földön, ha azok a népek, melyeket a földi “sátánok” háborúkkal akarnak elpusztítani, mint egy ember összefognak és lefogják a háborús őrültek kezét. Ha itt is a háborús uszítok fülébe orditjuk, hogy “urak, elég volt ebből”, akkor nem lesznek többé háborúk és nem lesznek többé a háborúkon meghízott háborús uszitók. Még nehéz munka áll a béketábor előtt, mert a háborús spekulánsok propaganda eszközei még az átlag embert is meg tudják téveszteni. A rádió, a televízió, a nagy tőke által fenntartott újságok, mind a háborús őrület fokozására vannak beállítva, sőt még a papság is (tisztelet a kevés kivételnek). Most, az uj év kezdetén csak úgy zug a “krisztusi békét hozó uj esztendő” kérése. De ezek a “krisztusi békét” kérők a háborús uszitók legmegbízhatóbb hívei. Nekik a “krisztusi béke” a “régi jó világot” jelenti, a minden jóban való duskálást, a régi úri rendszert, s ugyanakkor a végtelen nyomort, amiért jutalom csak a “túlvilágon” jár. Mivel az ilyen “krisztusi békére” a szocialista világban, illetve ahogy ők mondják: a vasfüggöny mögött már nincs kilátás, igy már holnap azt fogják fújni, hogy a szenvedő magyart, vagy szlávot fel kell “szabadítani”. Ezt mutatja minden megmozdulásuk. Elvárható, hogy azt hirdessék, hogy Kruscsev- vel csak úgy lehet megegyezni, ha mi erősebbek leszünk. így, ha Amerika ujt>ól megkezdi az atom robbantást, vattát tesznek majd a fülükbe, hogy ne hallják, elvégre mi az a kis méreg, ami az amerikai “tiszta” bombából származik? Láthatjuk, miért dühöngenek a háborús uszitók a béketábor és a békéért küzdők ellen, miért kennek rájuk olyan jelszavakat, amikkel a békéért harcolók munkáját igyekeznek megállítani, de nem hiszem, hogy ez sikerüljön nekik. A népek szabadságáért és a valódi békéért küzdők táborának sok sikert és békés uj esztendőt kiván: Brody, Kanada Um mindig odamegy a szekér, ahová irányitják Tisztelt Szerkesztőség! Hát igazán borzasztó, amit ez a Nehru Indiában csinált! Már megint nem azt tette, amit a Samu bácsi akart. Miért is nem hallgat a jó szóra? Ugylátszik Nehru nem tudja, hogy neki Kina ellen kellett volna mennie, a kínai “vörösök” ellen. Pedig India részére ez lett volna a célszerűbb, mennyi sok éhes hindut el lehetett volna temetni ott a Himalája környékén! Mennyivel könnyebb lett volna Nehrunak is, no meg a Samu bácsinak is. Nehru adta volna az ágyutölteléket, Samu bácsi adta .volna hozzá a puskát, golyót, no meg egy kis “tiszta” atombombát. Milyen nehézfejü is ez a Nehru, hogy ez nem kellett neki, hanem ehelyett belekötött a kis Portugáliába és kikergette Goából és a többi portugál gyarmatokból. Mert hát ugyebár azok a jó portugálok mennyi évszázadon át “hizlalták” azt a népet, odahordtak nekik helyükbe mindent s az a hálátlan nép most mégis megmutatta, hogy kicsoda! Még csak nem is tiltakoztak Nehrunál, hogy ők nem akarnak a portugálok “ölelő” karjai ból kimenekülni. Ezekután Samu bácsi próbált tiltakozni, hogy Mr. Nehru tönkreteszi a UN-t, mire jött Mr. Zorin és megvétózta. Nesze neked, Samu bácsi! Gyere Mr. McMillan Bermudába, mert baj van Köpe- cen, vagyis a Keleten. Ettől Samu bácsi “spanyol náthát” kapott, amiből csak úgy tud kigyógyulni, ha 1962-ben újra megkezdik az atomrobbantást ott, a Karácsony-szigeteken. Látja, Mr. Nehru, milyen bajt idézett elő? S. S., Kanada Sztálin szerepe Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a Kanadai Magyar Munkás dec. 21-i számában Kovács munkástárs “Hozzászólás a kultuszhoz” c. Írását. Ezzel kapcsolatban szeretnék én is hozzászólni az ügyhöz. Akárcsak a technikai fejlődés, úgy a szociális fejlődés sem áll egy helyben, hanem állandóan javul és igy szükség van a hibák feltárására. Ezt tette a 22. kongresszus is, amikor az egyéni kultusszal kapcsolatos hibákat feltárták. Az igaz, hogy Sztálin és társai nagyon jó vezetést adtak az akkori időkben szociális és gazdasági téren, aminek a szovjet nép nagy többsége és a haladó gondolkodású munkásság mindenütt elismeréssel adózik. De később Sztálint annyira felmagasztalták a tömegek előtt, hogy kis híja volt, hogy szocialista szentté avatták. Ezen nagy elismerés közepette azonban elkövetett hibákat s nem is kis hibákat (s nem megbocsátható hibák); igy tömegesen kerültek börtönbe ártatlanok is az igazi bűnösök mellett, sőt ki is végeztek ártatlan embereket csak azért, mert nem voltak száz százalékosan Sztálinék elgondolásai mellett. A bent megbújt (s külföldi) ellenség koholt vádjai alapján a hatóságok gyorsan ítélkeztek, a vádak tisztázására kevés időt adtak. Az ártatlanokkal szemben szükség van a kiengesztelésre. Az egyéni kultusz felszámolása több szabadságot jelent. Hasonló hibák (talán még nagyobb mértékben is) Rákosi idejében is tömegesen előfordultak. Voltak igazi bűnösök is és nem kevesen, de akadtak ártatlanok, akiket hamis vádak alapján Ítéltek el. Hogyan vélekedhettek ezek az emberek a szocializmusról? Miért történtek meg ezek a hibák? Azért, mert az ottani álkommunisták (tisztelet a kivételnek) takaróul használták az egyéni kultuszt. (Kis és nagy istenek !) Ezek Rákosit is nagyra építették, hogy az után őt is elsodorják pozíciójából. Kádár és társai a hibák megszüntetésével a szocialista fejlődést tartják szem előtt. Reméljük, hogy az ő képmásukat nem fogják annyi helyen kifüggeszteni, mint Rákosiét tették annak idején. Csetneky F. Egyetért a Magyar Szóval Tisztelt Szerkesztőség! Én is állást kívánok foglalni a háború és béke kérdésében. Teljesen egyetértek dr. Szentgyörgyi felfogásával. A nagy haszonélvezők már régen kivetkőztek emberi mivoltukból, mert a haszon annál jobb, minél magasabb s ezt csak háború alatt lehet csinálni. Példa erre az első és a második világháború, amikor a milliomosokból bil- liomosok lettek. Ehhez nem is szükséges kommentárt fűzni. Egyelőre csak hidegháború van, hogy egy mély pangást elkerüljenek és eltussolhassák a négy, vagy öt millió munkanélkülit. Láthatjuk, hogy az ultra-reakciósok háborút akarnak a terjedő kommunizmus ellen, holott egyelőre csak a szocializmus építéséről van szó a földteke nagyobb részén, s hát igen itt, az amerikai földtekén is, hála dr. Castronak. Ma azonban nyílt háborút nem lehet kezdeni, csak burkoltan lehet azt csinálni, mert a reakció mégis csak tart az amerikai nép tradicionális bé- keszeretetétől. Most az óvóhelyek építésével azt kívánják elhitetni, hogy ezek megóvnak bennünket egy atom bomba katasztrófától, s ezen keresztül azután gyorsan csinálhatnak dollárokat és esetleg elin- dithatnak a kommunizmus elleni harc frázisával egy harmadik világkatasztrófát. Tehát az óvóhely építésére, mint cselfogásra tekintek és egy véleményen vagyok dr. Szilárddal, dr. Condonnaí. Hálás vagyok azért, hogy ezeknek véleményéről a Magyar Szóban olvashattam. Leib Pál Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! Gondncket keresünk | A Los Angelesi Munkás Otthon fizetéssel és la- ! kassal gondnokot keres. Házaspárnak, vagy egyénnek rendes megélhetési lehetőséget bizto- : sit. Érdeklődők Írjanak, vagy telefonáljanak: HIRIN' JANOS, 737 Crenshaw Roulevard, Los Angeles 5, Calif. Telefon: YYE 4-818!)
