Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-11 / 2. szám
Thursday, January 11, 1962 EGY MAGYAR LELKÉSZ LEVELE Az alábbi levelet egy connecticuti olvasónk küldte be. A levelet unokaöccse irta Magyarországból, aki református pap. A családi vonatkozású részektől eltekintve, a levelet teljes egészében közöljük. Kedves Jenő bácsi és Kati néni! A családi hírek után most rátérek arra, ami Jenő bácsit nnyira foglalkoztatja, hogy külön is csaknem egy egész levelet annak szentelt, hogy ezt érdeklődje. Hogyan is élnek most itt az iparosok és hogyan a termelőszövetkezetben az emberek. — Bizony ezt elég nehéz onnan meglátni. Akik családi látogatásra jönnek, a folytonos vendégeskedés miatt nem tudnak széjjelnézni. Ha valaki onnan egy újságtól jön és kimondottan azért, hogy megírja, hogy mit látott, az is már rendszerint olyan beállítással jön (ahogy a laptulajdonosok kívánják), hogy szinte előre tudja, mit is fog írni. A munkáslapok szerkesztői mindent jónak, a kapitalista újságírók rendszerint mindent rossznak fognak látni. De hol van az igazság? — Valahol olvastam, hogy egyszer az egyik Ford, aki már nem tudott a munkások verejtékével összeharácsolt millióival mit csinálni elhatározta, hogy kiad egy olyan napilapot, amiben csak az igazságot engedi megírni. óriási sikere volt. Szétkapkodták a lapot. Anyagilag is hasznot hozott. Egy ideig. Pár hónap múlva a lap megbukott. Még a milliomos vállalkozó sem tudta fenntartani. Egyszerűen kiábrándultak belőle az emberek. Nem kellett az igazság. — A helyzet az, hogy minden lap — ez természetes is — olyan szemlélettel ir, amilyent a tulajdonosok megkövetelnek. Ha az újságíró attól eltér, menesztik, esetleg — diktatúrában — becsukják, ha túl nagyot vét. Még az sem megoldás, ha valaki mindenféle lapot megvesz. Hiszen még akkor is csak a különböző oldalak állás- foglalásait ismeri. Nálunk már ilyen gond nincs, mert itt minden politikai lap egy nézeten van. Most megpróbálom röviden összefoglalni a hely zetet. Magamnak sem igénylem azt, hogy a teljes valóságot irom. meg. Szeretném az igazat, de én is tévedhetek. Úgy irom le, ahogy én látom (lehetőleg függetlenítve magam az előitéletektől). — Először lássuk az iparosokat. Például Lajos bácsi. Már erősen abban a korban van, hogy rövidesen kiesik a gyalu a kezéből. — Ha arra gondolok, mi volna belőle, ha önálló marad, egészen biztosan nagyon nehéz öregség elé nézne. Meg van a kis családi házuk, de más semmi, ő nem is igen gondolt sohasem az öregségre. (Azt is lehetett volna rá mondani, hogy kicsit könnyen fogta fel az életet.) Most már talán csak 1 év van még hátra és fog kapni nyugdijat. Nem sokat, de annyit, hogy a feleségével megélhetnek belőle anélkül, hogy a gyermekeikre szorulnának. — Már vannak iparosok, akik kapnak nyugdijat és igen élvezik ezt az állapotot. Általában az iparosok jobban jártak. — Igaz, hogy a mi helyzetünkben nem lehet vagyont gyűjteni, de aki dolgozik, az meg is tud élni. — A gyári munkásoknak még jobb a helyzetük. Ez érthető is, hiszen munkáshatalom van. Aránylag — a bányászok mellett — legjobban a gyári munkások keresnek. Aránylag sokkal jobban, mint az úgynevezett értelmiségiek többsége. (Ezek között az orvosoknak megy most még a legjobban, de szép lassan megrend- szabályozzák azokat, akik túlságosan sokat akarnak markolni és rövidesen minden ember biztosított állapotban lesz, az orvosok között pedig már mind kevesebb a magánorvos. Állami alkalmazottak lesznek fokozatosan mind. A többség már most is az.) A legtöbb nehézség még a termelőszövetkezetek körül van. Ahol idejében fogtak hozzá és már van 9—10 év a hátuk mögött, ott jól élnek. Az újabbaknál azonban nehezen megy a beilleszkedés. Nincs annyi gép még, mint Csehszlovákiában, a szomszédunkban — ahol már ezen a téren előbb vannak és az embereknek kell azért pár esztendő, hogy megértsék, hogy a közös is az övék. Nagyon nehéz — főleg az öregeknek — megszokni, hogy már ne azt csinálják, amit akarnak és parancsolnak nekik. De mind jobban és jobban be fogják látni, hogy jobb ez nekik és évről-évre valóban jobb is lesz. Itt a mi falunkban például 3—4 hold föld volt az átlag. Temérdek helyet vett el a barázda is. És mindenki a saját esze után gazdálkodott, azon a pár holdon először a maga számára termelt egy kis krumplit, egy kis AMERIKAI MAGYAR SZÓ________________ _____________________________9 búzát, mindenből egy keveset. Borzasztó sokat dolgoztak és bizony nem sok eredménnyel. Ezeken a köves, hegyi földeken 5—6 mázsás termés már jónak számított. A szomszéd faluban, Kovácsvágáson most — már a közösben — 35 holdon 700 mázsa árpa termett. — Ez a vidék nem való kalászosoknak, itt a gyümölcstermelésre kell áttérni. Hallottak erről az emberek régen is, de azon a pár holdon nem volt hely és kicsiben nem is nagyon érdemes. Most fognak nagy gyümölcsösöket telepíteni és ugyanaz a föld a tízszeresét is meg fogja hozni. De ezt csak közösen és állami támogatással lehet elvégezni. Természetesen a gépesített közös gazdálkodásban már kevesebb emberre van szükség. A fölösleget elhelyezik az iparban és a bányákban. Mert az iparosodás olyan nagy mérvű, mint valamikor Amerikában volt. Egymás után alakulnak a gyárak, nyitnak uj bányákat. Aki dolgozni akar, az meg is keresi a kenyerét. Az való igaz, hogy nálunk munkanélküli nincs. Az átmenetben természetesen nem mindenki egyforma szerencsésen tud elhelyezkedni, vannak, akiknek régebben jobban ment — de az általános többségnek most megy jobban és fokozatosan emelkedik az általános életszínvonal. Itt a szomszédságban egymás után gyulnak ki a falvakban :a villanyok — ahol eddig még petróleumvilágitás volt — épülnek az utak is, szóval a múlthoz képest a nép helyzetében lényeges javulás van. Aminek még az az ember is — ha van benne szív — örül, akinek személy szerint nem megy olyan jól, mint régebben. Mert az az igazság, hogy elsősorban a dolgozó népnek legyen jó dolga, hiszen mindenki számára ők biztosítják az életfeltételeket. Már este van és a barátom elküldött az irógép- jéért. Befejezem. Az egész családot szeretettel csókoljuk: Imre és családja, Füzérradvány Mit csinálnak a kukások? Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, nagyon megfelelőnek tartom és a lappal is meg vagyok elégedve. M. V. levelével is egyetértek. Geréb József drusszám magyarországi látogatásával kapcsolatos cikkeiben még csak meg sem említette, hogy mit csinálnak a mai rendszerben a kukások? Hogyan termelik a dohányt? Ott járt Szóláthon, ott vannak a legjobb dohánykertészek, de nekem úgy tiinik, mintha a rokonaimról feledkezett volna meg. Egyébként Geréb írásait nagyon szeretem a lapunkban. Bojtos József • 312 X 2 \ =289340% =2309801 /3982+34059=898 i 2 9472 • ! A SZÁMOK beszélnek! írja Eörsi Béla = pH * Ül • 312 X2i=289340%=2309801/3982+34050=898 \2 9472 • A dolgozó no munkabére Az amerikai dolgozó nőt a profitra épített termelési rendszer a munkabérek lenyomására használja, vagyis ugyanazt a szerepet tölti be, mint a néger, a mexikói és portorikói munkás. A United Electrical Workers Union, amely jó munkát végez a nő és férfi munkás bérének kiegyenlítése terén, kiszámította azt a profitot, amit az amerikai ipar a férfi és nőmunkás bére közti különbségből harácsol magának. 1950-ben 4,171,000 nő dolgozott az amerikai iparban, s átlag évi bére $1.285-tel volt kevesebb, mint a férfiaké. Ez alatt $5,539,735,000 extra profit jutott a tőkések kasszájába, ami abból a megkülönböztetésből származott, amit a munkásnővel szemben gyakorolnak. Tehát igen jó üzletnek bizonyul a nők alkalmazása az iparokban. 1959-ben már csak 3,250,000 nő dolgozott az iparban, aminek fő oka az automatizálás bevezetése, ugyanakkor sok nő törekszik hivatali állás- hoz jutni. De a különbözet a férfi és nő munkabére között 1959-ben még nagyobb lett; átlagban $1.734-el keresett a nő kevesebbet, mint a férfi. Ha 1950-ben az alkalmazott nők szánját 100-nak vesszük és 1959-ben 78.2-nek (egy ötöddel kevesebb), akkor a ki nem fizetett munkabér elérte a $5,652,840-t, ami a tőkéseknek 5.5 százalék su- perprofitot biztosított anélkül, hogy egy cent befektetést is kellett volna eszközölniök. Nem csoda tehát, ha a hivatalos amerikai statisztika nem hozza az egyének jövedelmét nyilvánosságra, hanem csupán a családi jövedelmet kürtöli világgá. Ma 25 millió nő vesz részt a termelésben. Legtöbbjük férjes asszony és 8 milliónak 18 éven aluli gyermeke van. Az anyák aránya pedig állandóan emelkedik. 1970-ben előreláthatólag 30 millió hagyja majd ott otthonát és milliókra fog rúgni azoknak a száma, akik nem fejezik be a középiskolát, mert vagy kénytelenek megkeresni a kenyerüket, vagy odahaza az anya szerepét kell átvenniük. A nők egy része már fiatal kora óta dolgozik, egy másik része pedig idősebb korban tér vissza a munkába. A statisztika szerint a munkásnőknek majdnem fele elérte már a 40-ik életévét, vagy ennél idősebb. 3,300,000 nő dolgozik olyan iparban, ahol vagy megtörtént az automatizálás, vagy a közeljövőben viszik azt keresztül. A szakszervezetekben csak 3 millió ipari munkásnő van (a majdnem 7 millió hivatalnoknő közül igen kevés a szakszervezeti tag). A szervezetlen munkásnőt természetesen könnyebb kihasználni. Várható, hogy az automatizálás sok nőt megfoszt munkájától, s ez ért szükséges volna a nőket uj munkakörre átképezni, vagy lehetőséget adni nekik abbahagyott iskolázásuk folytatására. A családi életre káros hatással van, ha az anyának is dolgoznia kell, pedig 1960-ban a női munkaerő 70 százalékát férjes asszonyok képezték, akiknek nagyrésze le kell, hogy mondjon arról, hogy gyermeke legyen. S minél bizonytalanabbak a munkaviszonyok a férfiak részére, annál több nő fogja otthagyni otthonát, hogy kenyérkereső lehessen. A hivatalnoknő helyzete sem jobb, mint az iparokban dolgozó nőké. Pl. egy bankpénztárosnő (teller) 27 dollárral kap havonta kevesebb fizetést, mint ugyanabban a munkakörben dolgozó férfi. 5 millió nőnek egy dollárnál kevesebb órabért fizetnek ebben az országban. Ezt nemrégen egy los-angelesi női munkaügyi konferencián jelentette be a helyettes munkaügyi miniszter. 1962 választási év. A női (és férfi) szavazóknak oda kell hatniok, hogy az országban jobb munkástörvényeket léptessenek életbe. Hiába próbálkozik a munkaügyi minisztérium s hiába próbálkoznak a kongresszus liberálisabb elemei, hogy jobb törvényeket szavaztassanak meg a kongresszusban mindaddig, amig a déli reakciós demokraták és a reakciós republikánusok a Rules Committee utján elérhetik, hogy a javaslatok még csak tárgyalásra sem kerülnek a kongresszusban. A női munkaerő kérdése majdnem olyan fontossággal bir, mint a néger kisebbség kérdése, amely napjainkban olyan dramatikus fordulatokat vesz. H. DOTH & SONIIPORTER? Az összes régi és teljesen uj magyar hanglemezek. Cigányzenés hanglemezek, eredeti magyar népzenekar játéka, egy teljes óráig játszik száma: 1001 AB Ár: $3.95 Magyar népdalok és csárdások, 1002 AB $3.95 Dozzi szalámi (3 rúd vételénél) fontja . . S1.75 Hunyadi János ásványvíz. Pergetett Zita-akác- méz. Csokoládék, cukorkák. Uj édes mák, darálva, szitálva. Szegedi paprika. Mák, dió s mandula darálva. Italizesitők. Likőrös csokoládék. Lekvárok és hecsedli, stb. Liptói túró (juhturó) — Rudas vanília. — Hímzett női blúzok és szegedi PAPUCSOK jutányos áron. — A leeuiabb szaIB77 Ist Av* (82. St. sarok) New York 28, N. Y. — kácskönyv: P-udapesti ínyencmester (1955-ben jelent meg» dupla kötetben . . $5.50 Vehész-féle budapesti szakácskönyv ........ $3.00 AMERIKAI NYELVMESTER . . $2.50 Angal-Magyar és Magyar-Angol szótár $5.00 Nagy Angol-Magyar Műszaki Szótár $12.50 Uj magyar-angol s angol-magyar zsebszótár $2.50 Magyar játékkártya (Piatnik) egy csomag 85c — Budapesti magyar libamáj — • Incze Sándor Magyar Albuma bolti ára S3.95 • Telefon: REgent 4-1110 Hallgassa rádióműsorunkat WBNX, vas. 12.30-tól K érje ingyenes árjegyzé Lünket! j|
